Na, gondolom, a korábbi beharangozó óta immár az egekben a várakozás, de az is lehet, hogy hozzám hasonlóan már régen elfelejtettétek, hogy ígértem egy ilyen posztot. Szóval ahogy említettem, ebben a cikkben láttam, és rögtön beleszerettem. A VFTS-témát már széles e neten többször kitárgyalta a szakértő közönség, így a modelltörténetet most átugrom, a leírtakhoz biztos, hogy semmi értelmeset nem tudnék hozzátenni. Az eredeti autóról, ami a jelenleg Ladaként működő játékszer alapját adta, itt írtam, leánykorában Nissan volt tehát, de a régebbi karosszériát azóta eladtam. Nagyon egyszerű konstrukció, abszolút low end, nem egy nagy minőség. Ráadásul egy egész picit balra húz, ami miatt az egyenes haladás igen bajos. Viszont bütykös gumikkal szerelték (én meg nem bolygattam), így nagy örömmel zavarom rá a fűre-murvára-susnyára, és bizonyos keretek között bírja is. Csak a két hátsó kerék hajt, de az irányítás primitív mivolta miatt driftre nemigen alkalmas - arra ott a kis Toyota :) A karosszériát külön vettem a neten, egy átlátszó tömb volt csupán, nekem kellett belőle kivágni a Ladára emlékeztető részt. Fentebb a második link alatt szereplő cikkben szépen leírja a szerző, hogy mire kell figyelni a kivágásnál, milyen eszközzel érdemes nekiállni - na ezt én az elolvasás után jól figyelmen kívül hagytam és nekiestem a papírvágó ollóval. Meg is lett az eredménye, egyenes vonalat nem is nagyon sikerült produkálnom, ahol viszont ív kellett volna, ott szögletesek lettek a sarkok. Aztán kifestettem, az első szélvédőt és az oldalablakokat maszkoltam, majd belülről - ez okos trükk - lefújtam mindent fehérrel. Kívülről még rátettem a gyári, egyébként elég szar minőségű matricákat, gyártottam hozzá rendszámtáblákat (a régi Ladám emlékére - de persze túl kicsik lettek, bagatell), kilyuggattam a rögzítési pontokat, majd kilyuggattam még egyszer, miután az első négy lyuk helyét elbaktam, összeraktam és kész is volt a mű! Nézzétek csak meg:

A legjobb jelenetet betettem ismétlésként is. Jól megy, nem panaszkodom, de azért ez messze nem az a szint, ami igazán szórakoztató, a jobb R/C-k kétszer-háromszor ilyen gyorsak, és még csak nem is a benzinesekről beszélek. Nem lenne rossz egy proporcionális távirányító sem, de szerintem ha tovább akarnék lépni, az egész autót ki kéne cserélnem valami normálisabbra, ez így csak egyszerű gyerekjáték, semmi több. Mindenesetre a szigeten a 10 év alatti gyerekek (és néhány felnőtt is) úgy gyűltek a látványra, mint a legyek a friss kutyagumira... Majd ha fejlesztek, ígérem, beszámolok róla. De addig is ha lapoztok, mutatok még valamit!

Bizony, 1:43-as Retroautó, az egyik új kedvenc ebben a szekcióban:

(A bal első lámpát azóta helyretettem.) Hiába kutatok az emlékeim között, ilyen színű 2107-es nekem nem rémlik, hogy lett volna. Ez inkább az a szín, amelyet a VW Golf IV vezetett be, aztán persze láttuk még Seatokon, majd mindenfelé. Nekem bejön egyébként.  A személyes kötődésről már errefelé szót ejtettem, most nem ismétlem magam, a lényeg, hogy mind a mai napig elfogadnék egy ilyet otthonra, persze nem valami lefingott állapotút, hanem egy szépet. Bézsben. És akkor a kultúra - "benne két gringó":

Kellemes hetet!