A jó múltkor említett teherautós sorra két darab miatt fizettem elő (duplán), és az egyik a most következő IFA W50L. (A másik a Robur lesz, ha lesz.) Az előfizetéseket egyébként azóta már régen visszamondtam, mert hamar világossá vált, hogy a nekem nem tetsző darabok másnak sem nagyon tetszenek, így a sorozat érdektelenebbjeit szinte lehetetlen árában elpasszolni. Így az maradt, hogy másodkézből, ennek megfelelően pedig drágábban tudtam csak beszerezni ezt is (7000 Ft), illetve majd a Roburt is. Ez van. Típustörténet helyett következzen egy kis szösszenet a Népítéletből, itt-ott megnyesve, helyesbítve:

IFA » W50 (1965): IFÁ-ról nincs semmi! Pedig szinte kultusz volt minálunk! Akkor pótoljuk eme hiányosságot. Igazából én nem sokat vezettem IFÁt. Csak azon vizsgáztam „C”-ből. De faterom közel 20 év és 750 ezer kilométer kapcsolat után kellően megutálta. Persze az akkori kor színvonalát nézve 20 év másból is sok lett volna (Tatra, Kamaz, Liaz, Csepel, Avia,…stb). Akkoriban nyugati gépekhez hozzájutni még csak álom volt, ezért maradt az IFA! De milyen is az IFA? Amelyet mindenki bűzbombának, lomhának tart, mégis az a leggyorsabb, mert mindig az IFA megy legelöl :) Az országútiak 5 sebességesek voltak, azokkal akár a 100-at is meg lehetett futni, de szigorúan vízszintes – esetleg lejtős - terepen, illetve üresen, pótkocsi nélkül. Személy szerint terepváltóssal 70-nél többel még nem tudtam menni! Egyrészt mert akkora sebességnél már nem tudtam kellő biztonsággal kapaszkodni, úgy rázott, másrészt amiket próbáltam, max. 75-80-at mehettek volna leszabályozásig. Ettől függetlenül lehet, hogy volt olyan terepes, ami tudta volna az országúti verzió 100-át. A fogyasztásuk sem volt egetverő, 24-30 liter a láb nehézségétől függően. (Akkor ez jó érték volt!) Ehhez pótkocsival a 10 tonna hasznos terhet is képes volt cipelni, bár ilyenkor a végsebesség enyhe hátszélben is csak 70 körül alakult. (Persze országúton ma is ennyi a megengedett sebesség ekkora járművekkel.) A legnagyobb baj igazából emelkedőn, esetleg szemből fúvó szél esetén volt, az előzésről nem is beszélve! (Az 52-es út 4 kilométeres egyenese adott némi önbizalmat az előzéshez, egy másik IFÁ-val szemben.) A kocsi fűtése nehezen birkózott meg a nagyon gyér fülkeszigeteléssel, valamint az ajtók és egyéb illesztések pontossága is segítette a levegőcserét. Téli kötelező kellékek: pufajka, sál, kesztyű, sapka! Ezek után a többi komforttal sem volt baj. Veseköve ritkán alakult ki egy IFA sofőrjének, mert úgy rázott. (Annyiból megvédem, hogy a mai utakon sem sokkal jobb a helyzet, ha nem légrugós fülkében ülünk.) Ergonómiailag is el lehetett érni mindent, de mai szemmel nem mondható kényelmesnek, viszont az akkori kelet-európai szörnyek mezőnyében az élvonalban szerepelt. A rázásra visszatérve: a kocsi elég jól meg volt építve, mert viszonylag ritkán hibásodott meg. Ha rendesen, szakszerűen szervizelték, akkor komolyabb baja nem nagyon volt. Bár amíg nem lehetett hozzájuk jó minőségű szélvédőt kapni, addig pár havonta eldurrogtak. Nem kellett hozzá kavicsfelverődés sem, volt, amikor álló helyzetben csak úgy szilánkosra tört és kiesett. A gumiköpenyek is elég ócskák voltak akkortájt, ami igen sok vesződséget jelentett. Az elektromos rendszer olyan egyszerű volt, hogy izzócserén kívül nem sok mindent kellett csinálni, illetve a 12-24 volt átalakító rakoncátlankodott, de ezt a pájszer vagy kalapács (mikor melyik volt hamarabb kéznél) ideig-óráig mindig orvosolta. A fékek is viszonylag jól bírták a „kiképzést”, de kevesen értettek a jó beállításához. Ezt az is nehezítette, hogy nehezen lehetett fékpadhoz hozzájutni, ami a kellő diagnosztikához kellett volna. Én 6 hengeresen (L60) vizsgáztam „C”-ből. Baromira élveztem, hogy a fater 4 hengeresével ellentétben ez sokkal jobban húz, és sokkal szebb a hangja! De olyan nehéz volt a kormánya, hogy majd belegebedtem, mint később kiderült, azért, mert nem volt a kormányszervóban olaj! Nem kell nevetni!!! Azért nem tűnt fel senkinek, mert igen ritka volt a szervós IFA. Némelyik terepváltozathoz járt „szériában”, de a legtöbb cég, állami gazdaság nem költött rá, ezért az emberek zöme nem is gondolt arra, hogy abban az is van! (Így az olajutántöltés is feledésbe merült.) Vizsgázásom után egy héttel valaki mégis rájött, így csak ’szervótlan’ IFÁ-t vezettem eddig. A boldog békeidők óta sok más ’haszonállatot’ is kipróbáltam: IVECO, MERCI, MAN, VOLVO, hogy csak a nevesebbeket említsem, melyeket nem lehet egy napon említeni az NDK-beli szörnyeteggel, de valahogy mégis az IFA fogalom maradt bennem. Kicsit olyan ez, mint mikor felülünk a gőzösre, pedig mindenki tudja, hogy szutykos, büdös, döcögős, zajos, rázós, de egy napra, egy órára mégis kell! Egy napig élmény, egy napig szereted, egy napig mindent megbocsátasz neki, de húsz év egy IFÁval tán még a börtönnél is rosszabb!

Ui: Az L60 főbb eltérésként erősebb motort, erősebb alvázat és jobb féket kapott. A fülke picivel tágasabb lett, a nyomtáv szélesedett, ezen kívül szériában megjelent a szervokormány. Alacsony árával, jó munkaképességével, igénytelenségével, ritkán elromló NDK technikával, igen jó vétel volt a ’90-es évek környékén, azóta azonban egyre nehezebb az alkatrészeket pótolni, valamint az anyagilag erősödő fuvarozók a jóval komfortosabb, környezetbarátabb, gazdaságosabb nyugati technikára álltak/állnak át.

Személyes tapasztalatom - mármint közeli - viszonylag kevés van, de az utcánkban lakik egy volt fuvarozó, aki anno egy ilyen IFÁ-val dolgozott, talán konténerezett, már nem emlékszem, és az autó mindig ott állt a házuk előtt. Az unokájával, amikor nála volt, néha játszottunk az utcán, így készülhetett az alábbi fotó is:

Piros-fehérben Sanyi, zöld-fehérben Miki, kékben az IFA, illetve a háttérben látható még a régi kombi 1200-es Zsigulink, amiről itt meséltem egyszer. No de itt az idő, hogy mutassam az 1:43-as IFA-modellt is, amely valójában nem is igen nagyobb mondjuk a Barkasnál, de nekem azért tetszik így is:

A sárga színe is oké. Viszont mintha a fülke mögötti rész (igen, tudom, úgy hívják, hogy plató és ponyva) valahogy sokkal rövidebb lenne a kelleténél. Én ilyen rövid IFÁ-ra csak billencsként emlékszem. Úgy egyébként a részletekre, a kivitelezés minőségére nem lehet panasz, érzetre eggyel jobb, mint a Retroautós sorozat tagjai, komoly darab. A talp is illik hozzá, jó ötlet a macskakő megjelenítése. Ronda egy batár ez az IFA, nekem a Zil mindig is jobban bejött - mégis csak vényóc. Hát még a hangja...! Ezt meg olvassátok el, aranyos!