2006-ban az akkori munkahelyem (Publicis) karácsonyi buliján (Két Szerecsen) jöttem rá, hogy ez a zene nekem bejön. Korábban sosem voltam oda sem a reggae-ért, sem a dancehallért, és mégis. Az Irie Maffia után jött a többi, a Brains, a PASO, a Copy Con, de kitartottam, az Irie maradt az első számú kedvenc magyar zenekarom. Nem egy és nem két koncertjükön voltam, még olyan is volt, amiért fizettem. A legemlékezetesebb talán a 2008-as Gödör-koncert volt PASO-val meg talán a 30Y-nal (vagy Vad Fruttikkal?) súlyosbítva. Akkoriban azért többet jártam ide-oda, mint manapság, de ennek talán az is az oka, hogy akkor ezek a zenék frissebbek voltak, izgalmasabbak, mára egyre kevesebb ilyet találok magamnak. Itthon. És hát ez az új Irie Maffia már nem az az Irie Maffia, amit megkedveltem, de még mindig tetszik. (A legújabb Brains-lemez kevésbé.) A klip pedig kimondottan jópofa. Játszunk olyat, hogy mindenki beírja kommentbe, hogy melyik a három kedvenc (ma is aktív) magyar zenekara és miért? Nem kötelező ;)
Badest
2013.08.27. 08:00
Címkék: zene
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szirszarjaim.blog.hu/api/trackback/id/tr845471011
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pittlaren · http://matchboxaddikt.blog.hu/ 2013.09.03. 23:13:35
Ossian rajongók is írhatnak, vagy az már trollkodás számba megy? :-P
Kb. 15 éves korom óta (vén marha vagyok, szal' nem újsütetű a dolog) őket mindig meghallgatom, bár a Keresztúttal sajnálatosan új irányt vettek a dolgaik. Szóval már csak hagyománytiszteletből is (de nem csak azért) ők az elsők nálam. Némi meglepő csavarral Hobo-ék következnek (bár sorrendiségről ilyen formátumú előadóknál tiszteletlenség nyilatkozni, így nem azt írom, hogy másodikként) akik annyi arcukat mutatták meg az elmúlt évtizedekben, hogy igazából már nem is tudom, melyik az, amelyik miatt kiemelt helyen szerepelnek nálam. A M.É.Z.-zel közös albumuk, vagy a tematikus Faludy szcéna - nem beszélve a Bakaballadáról - mind-mind emlékezetes.
Vagy ugye, mint tudjuk, a Rock'n Roll mindenkié :)
Anno, a kőszegi várban volt egy Hobo est, ez máig feledhetetlen számomra: kiült egy bárszékre, törölközővel a nyakában, és tőlem két méterre úgy énekelt/szavalt, hogy ma is lúdbőrös leszek. A képzeletbeli harmadik helyen a Pál Utcai Fiúk vannak, szintén (részben) emocionális okokból.
Te, veszélyes ez a listázás, nem olvastad/láttad a Pop, csajok, satöbbit?! :)
Kb. 15 éves korom óta (vén marha vagyok, szal' nem újsütetű a dolog) őket mindig meghallgatom, bár a Keresztúttal sajnálatosan új irányt vettek a dolgaik. Szóval már csak hagyománytiszteletből is (de nem csak azért) ők az elsők nálam. Némi meglepő csavarral Hobo-ék következnek (bár sorrendiségről ilyen formátumú előadóknál tiszteletlenség nyilatkozni, így nem azt írom, hogy másodikként) akik annyi arcukat mutatták meg az elmúlt évtizedekben, hogy igazából már nem is tudom, melyik az, amelyik miatt kiemelt helyen szerepelnek nálam. A M.É.Z.-zel közös albumuk, vagy a tematikus Faludy szcéna - nem beszélve a Bakaballadáról - mind-mind emlékezetes.
Vagy ugye, mint tudjuk, a Rock'n Roll mindenkié :)
Anno, a kőszegi várban volt egy Hobo est, ez máig feledhetetlen számomra: kiült egy bárszékre, törölközővel a nyakában, és tőlem két méterre úgy énekelt/szavalt, hogy ma is lúdbőrös leszek. A képzeletbeli harmadik helyen a Pál Utcai Fiúk vannak, szintén (részben) emocionális okokból.
Te, veszélyes ez a listázás, nem olvastad/láttad a Pop, csajok, satöbbit?! :)
Utolsó kommentek