Szerintem teljesen rendben van, hogy már megint egy Volvo következik... Sőt az lenne az igazi, ha tényleg minden héten be tudnék számolni egy újabb Volvo-vásárlásról, de sajnos nem ez a helyzet. Bár nemrég erősen rákívántam egy igazira, konkrétabban egy klassz 240-esre, de mire legalább annyira megérett a gondolat, hogy megnézzem a meghirdetett darabot személyesen is, már el is adták. Nem csoda persze, 2 kilóért tettek fel egy 2.4-es dízelt viszonylag hibátlan kasznival, nem volt kérdés, hogy gyorsan elmegy. Tulajdonképpen ezzel a darabbal kárpótoltam magam, mert eleddig a gyűjteményemben csak egy újrafestett ezüst példány volt, ami, lássuk be, tarthatatlan állapot volt:

Teljesen korrekt darab a Matchboxtól, teljesen eltúlzott méretű hátsó feliratokkal. Vagy csak túltengett a büszkeség. Lehet is mire, hiszen ez a modell volt a svéd autógyár egyik legnagyobb sikere személyautó-fronton, és ha megnézzük a Népítélet 7.14-es átlagát, mondhatjuk, talán nem véletlenül. Jó, a kettes sorozat két tizeddel jobban szerepel a listán, de ott már talán erősebb az elfogultsági faktor, amit abszolút meg tudok érteni ;) Érdemes egyébként ezt az ítéletet elolvasni, én jól szórakoztam rajta. Vissza a kicsire: mindenhol fém, ajtók nyílnak, első lámpák festettek, a kerekeken pedig ott van mind a 8 dot, ennél több nem is kell. A bordó szín nem kedvencem (ezt már írtam több helyen is), de ennek a csatahajónak jól áll, és a színhez jól passzol a fekete belső rész, amelyet szépen megcsináltak (most veszem észre, pont a bevezető kép inverze ez a kisautó!). Ezt a példányt én magam szabadítottam ki a bontatlan csomagolásából, így az állapotát nem érheti szó, az áráról meg annyit, hogy nem volt drágább, mint egy mostani Matchbox a Tescóban ;)

Köszönöm a figyelmet, hasonló Volvóért Sikuban ide kattintsatok - egyelőre ;)