A névről: Pontiac, aka Obwandiyag egy Ottawa törzsi vezető volt, jelentős szereppel a az 1763-as Pontiac felkelésben. Az Ottawa törzs neve kereskedőt jelent, ugyanis még az európaiak színre lépése előtt (sőt részben utána is) ez a törzs bonyolította a különböző egyéb törzsek közötti kereskedelmet, cserekereskedelmet, elsősorban olajos, szőrmés, bőrös profillal, de a portfoliójukban megtalálhatók voltak a dohány és a gyógynövények is.

A Pontiac törzs egyébként a Nagy Tavak környékét katonailag elfoglaló angolok ellen lázadt fel, és ez az egész balhé 3 évig tartott. Pontiac szerepéről megoszlanak a vélemények, egyesek szerint csak egy kis vezető volt kis befolyással, de mások kiemelt szerepet tulajdonítanak neki. A felkelés első mozzanata az volt, hogy 300 társával meglepetésszerűen megrohamozta Fort Detroitot, de a meglepetés nem volt túl sikeres, így az ostrom elhúzódott, de legalább még vagy féltucat más törzs 900 harcosa csatlakozott a harchoz Pontiac oldalán. Végül háborúvá nőtte ki magát a fickó kis magánakciója, amely a helyenkénti sikerek ellenére sem járt végül győzelemmel, de Pontiac Illinoisban tovább szította a felkelést. 1766-ban végül békét kötött az indián ügyekért felelős angol szupergóréval, Sir William Johnsonnal, ami példaértékű volt abból a szempontból, hogy jóval nagyobb hatalomhoz jutott ennek eredményeképp, mint amekkorát azelőtt birtokolt. Három évvel később egy Peoria törzsbéli indián leölte Pontiacot. Szép sztori.

Létezik egy ilyen nevű város is Michigan államban, Oakland megye székhelye, Detroit mellett található. Leginkább arról híres, hogy a GM igen nagy üzemet épített itt, ahol teherautók mellett természetesen a Pontiac márkát gyártották. Van egy szép nagy stadionjuk is, a Pontiac Silverdome, amely 27 évig szolgálta a Detroiti Oroszlánokat, de a hálátlanok 2002-ben visszaköltöztek Detroit bevárosába.

Kicsit akkor az autóról is, de mivel millió fajta-féle volt, koncentráljunk most azokra a típusokra, amelyekből nekem is van otthon kicsiben, első körben a Firebird-re! 1967-ben jelent meg, és a Camaro alapjaira épült. Egyébként ugyanebben az évben debütált a Mercury Cougar is, amely viszont a Mustanggal osztozott az alapokon.

Első generáció: a wikipedia szerint kólásüveg-design jellemezte, a karosszériába integrált lökhárítókkal és kis kedves utalással a GTO farkiképzésére. Eredetileg egy kétüléses sportkocsit akartak belőle csinálni, de a GM szétkergette ezeket az álmokat, mondván, hogy a Corvette-nek nem kell ez a plusz konkurencia, így a pony car-ok piacát jelölték ki neki játszótérnek. 1969-ben jelent meg a kínálatban a Trans Am csomag, amely az 1966-ban indult híres versenysorozat után kapta a nevét. Az első generációs Firebird-öt leginkább a négy első lámpája különböztette meg a Camarótól, aminek csak kettő volt.

Második generáció: az 1970-es design már nem a kólásüvegre emlékeztetett. Egyik legjellegzetesebb ismertetőjele a rendkívül széles C-oszlop volt, de ha valakinek azt mondjuk, Firebird, nagy valószínűséggel ez az autó ugrik be elsőre. Nem rugózom most a motorokon, volt millió változat, érdekességképp csak annyit, hogy a 455-öst tartják az utolsó klasszikus izomautó-motornak világszerte, illetve hogy 1980-tól turbóval is rendelhették az erős autók kedvelői.

Harmadik generáció: a forma, ha máshonnan nem, a Knight Riderből biztosan ismerős. Három Firebird-variáció volt ekkor (ja bocs, 1982-t írunk) kapható, a sima, az S/E és a Trans Am. A Firebird ekkor volt a leghasonlóbb a Camaróhoz, alkatrészeinek 60%-ában osztozott vele. Két érdekesség: az egyik, hogy az új szélvédő 60%-ot zárt az autó oldalvonalával, ami 3%-kal meredekebb, mint bármi azelőtt a GM történetében, illetve hogy az autót eredetileg elsőkerék-hajtásúnak szerették volna, de technikailag nem tudták megoldani, hogy képesek legyenek az erőt, a kormányzást a és a fékezést egyazon két kerékre bízni. Huh. A bukólámpák jelentették a leglátványosabb különbséget az épp aktuális Camarótól, a Trans Am pedig a szintén látványos motorháztető-domborításával hívta fel magára a figyelmet. 1983-ban a Daytona verseny hivatalos pace car-ja lett a Firebird, így szét is küldtek a kereskedéseikbe mintegy 2500 db replikát, hadd vegye a jónép a kötényes verziót sokkal drágábban.

Negyedik generáció: 1993-tól komoly facelift-en ment át az autó, és szerintem az eredmény lehangoló lett. Az inspirációt a Banshee IV koncepció adta, de mindegy is, velem ne akarja senki elhitetni, hogy a kezdő koreai designerek nem ezen gyakoroltak az első amerikai tanulmányútjaik során...

Ötödik generáció: hát ilyen elvileg nem lesz, jövőre befejeződik a Pontiac pályafutása, válság van, így járt szegény.

Híresebb Firebird-ök: az 1977-es Smokey és a bandita című filmben a szőrös Burt Reynolds egy második generációs Trans Am-mel nyomult, míg Michael Knight egy harmadik generációssal repkedett 1984-től.

Térjünk akkor a kisebbekre...

Gyermekkorom egyik (ha nem a) legkedvesebb Matchboxa volt az 1975-ös Pontiac Firebird. Mivel a régi gyűjteményemet nem sikerült előkerítenem, ezért ebből is be kellett szereznem egy újabb darabot, és szerencsére a vaterán egy nagyon szépet sikerült vagy egy éve találnom, nagyon baráti áron, azóta is féltve őrzött kincsem:

Nem rugózik, nem nyílik semmije, de a kiváló formaterv és a remek minőség – nem beszélve a fentebb felvillantott érzelmi szálról – mindenért kárpótol. Számomra meglepő tény, de bizony ebből is létezik vagy 10 variáció – no nem túl nagy különbségekkel. Részletek itt.

Az 1979-es (valójában 1981-es), immár csak sima Pontiac-ot még az előzőnél is kevésbé járom körbe, Sam. Joe már megtette, amihez mindössze annyit fűznék, hogy márpedig nekem ez is nagyon tetszik. Ilyenem gyerekként nem volt, de most van kettő is (a jobb szélső Sam. Joe-tól jött, de már nincs meg), bár sajnos csak a T-top verzióból. Tehát itt van még mit pótolnom. Ezek már rugóznak legalább.

Yatming-verzióval sajnos nem rendelkezem a fenti típusból, de cserébe a MB-nál 1982-ben megjelenő harmadik generáció megvan a Maisto értelmezésében is, ami igen korrektül sikerült. Ez az harmadik zsibvásáros beszerzésem, amire korábban utaltam. 400 Ft volt. Oké, az alja gagyi műanyag, a kerekek sem a legszebbek, de hunyorítva könnyen összetéveszthető a Matchbox-szal, ami azért szép eredmény.

Merthogy az is megvan, ráadásul az eggyel és kettővel fentebb látható Haley’s Comet festésűn kívül a Star Car sorozatból is, azaz nem más, mint KITT pihen a polcon, NRFB. Így az alábbi kép nem saját, de az alatta lévő igen.

És saját ez az alsó is, ami egy Firebird Racer, 1985-ből. Jobban mondva 1987-ből, mert ez a festés akkor jelent meg. Ehhez van egy szép sárga papírdobozom is, ami azért az én autóim között nem túl gyakori vendég.

A Majorette is feldolgozta a Firebird-öt, nekem az úthenger-kerekűből van egy szép fekete – ahogy ezt már mutattam korábban. Ennek az ajtaja nem, de a motorházteteje nyitható:

Végezetül álljanak itt a Hot Wheels Firebird-je is, csak hogy teljes legyen a kép, illetve alattuk további Pontiac-ok ömlesztve, mivel azokról nem terveztem külön írni, tessék szépen nézegetni:

Ja, és nehogy már ne legyen videó! A hónaljig húzott nadrágok és bőrkabát alól elővillanó mellszőrzetek (no meg a fekve pizzaevés) koronázatlan királya ebből a posztból semmi pénzért nem maradhat ki!!! 

Szép napot!