Sam.Joe több mint eleget írt mind a Land Roverről, mind a Range Roverről, így az egyes modellek értékítéletét inkább nála olvasgassátok, mint itt. Csatlakoznék hozzá annyiban, hogy én is megmutatom az én járgányaimat, és szerencsére két olyan is van a gyűjteményemben, ami nála nem szerepelt még: egy Siku, két Hot Wheels és egy Corgi. (Sajnos ez pont nincs meg, de ott van a listámon, meg kell szereznem...)
A rover egyébként annyit jelent, hogy kóborló, világjáró, esetleg öregcserkész, hovatovább kalóz. A land roverre a szótár egyszerűen csak azt adja ki, hogy terepjáró. Tehát minden terepjáró valójában land rover...
A MB-féle Rolla-matics (több itt) új beszerzés. A legutóbbi börzén szemeztem (mit szemeztem, az már konkrétan petting volt) eggyel, de a költés-stop miatt visszaraktam, végül pedig megvettem Strenktől a vaterán – nagyjából olyan állapotban, amilyenre emlékszem régről, szóval jó közepesben. Made in England, az alján az én születési dátumommal. Az 1983-as Párizs-Dakar Rallye ihlette az autó dekorációját, valamiféle biztonsági autónak szánhatták. Tejüveg, forgó villogó, nulla típusjelzés – ahogy már Joe is írta.
Következik a Siku Range, metálzöldben. Végre típusjelzéssel, így már leírhatom, hogy tetszik ez az autó igaziban is, volt is már szerencsém utazni benne, sőt terepezni is, bár egyik alkalommal sem én vezettem. Az a darab egy benzines vényóc volt, belül minden földi jóval ellátva, a nyolcvanas évek végéről.
És ha már itt tartunk:
A wikipedia szerint eredetileg sem luxusautónak tervezték, eleinte hasonlóképp munkagépnek szánták, mint a Land Rovert, és a belsejét is úgy alakították ki, hogy – mint a megannyi terepjáró-tesztben idézték is – slaggal is ki lehessen takarítani. A luxus-felszereltség, mint a szervokormány, légkondi, bőrszerkó csak később kerültek bele, amikor a gyártó érzékelte, hogy erre van igény a piacon. Nagyobb, mint a Land Rover egy kényelmesebb munkagép-változatára. Versenytársait messze megelőzve kínált a Range tárcsafékeket és légrugózást, de az automata váltó terén az amerikaiak után kullogtak jócskán. 1970-től 1996-ig gyártották az első generációt, ami barátok közt is 26 év, szóval nem semmi. Kezdetben egy három és feles V8-cal, később (1990-től) 3.9, majd később (1992-től) 4.2-essel. Érdekesség, hogy 1982-ig csak egy-egy ajtaja volt oldalt. A második generáció az 1995-ös modellévben debütált, válaszként elsősorban a feljebb pozícionált G Mercire és a szemtelenül legyeskedő japán modellekre, és immár egy BMW-s V6-ossal is megvásárolható volt. 2002-ben jött a harmadik generáció, amely már a BMW 4X4-es zászlóshajója volt a wikipedia szerint. Minden tekintetben feljavították az elődöt, már valódi luxusuatót kreálva, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy ez már nem is volt kézi váltóval rendelhető.
Vissza a Sikura: csillogó metálzöld, az arányai szerintem teljesen valósághűek (igen, többek között ez nagy erőssége a Sikunak úgy általában), és nyithatók az ajtók. Aránylag jó állapotban jutottam hozzá, bár van rajta egy-két kopás, de szerencsére a színe miatt ez nem látszik annyira. És pont kiválóan illik a Siku lakókocsi elé, a Jeep-en kívül eddig minden olyan kicsinek tűnt hozzá, erről a párosról azonban el tudom képzelni, hogy bejárják Ungot-Berket.
Aztán itt egy Corgi, aminek az érdekessége, hogy egyáltalán nincs teteje. Egy olyan pakk részeként került hozzám, amit egy Playart Jeep miatt vettem meg, de mivel olyan kis bumfordi, megtartottam. A festést itt-ott pótolnom kellett, de fénykorában valahogy úgy festhetett, mint a linkelt oldalon a 9. sorban a középső. Pofás darab, eredetileg egy lószállító utánfutóval is árulták ikercsomagban. Nem véletlenül.
A Majorette Range már szerepelt itt egy rövid poszt erejéig, ez nem az a kivitel, amiről Sam.Joe úgy levette a keresztvizet, ennek zárt a hátsó része. Filléres darabként szerváltam, és a kiegészítőket, mint az utánfutó és a létra, magam pótoltam. Ha el akarnám adni, nem ezen gazdagodnék meg.
A Hot Wheels a saját kisautóját nem saját kútfőből fejlesztette, hanem ez esetben is a Corgi már meglévő Range Roverjét hasznosította újra – ahogy arról már tettem említést korábban is, legutóbb egy kombi Merci kapcsán. Ha az alapvetően jó piros fényezést elrondító arany-lila lángoktól eltekintek, tetszetős darabnak mondanám. A durva mintázatú bigfoot-kerekek jól állnak neki, kidolgozott a beltér (oké, a kormány itt is pizza), kapott tükröket is, illetve a Corgi-utódoknál már többször megfigyelt HW-matrica is ott figyel hátul az egyébként teljesen átlátszó ablakon.
A Matchboxtól továbbá a Carmichael Commando van meg tűzoltó kivitelben, közepes állapotban. Ez is filléres darab volt, láttam már szebbet sok helyen, de mivel olyan nagyon nem is tetszik, nem tervezek belőle másikat/szebbet beszerezni. Maximum, ha szembejön velem egy fehér rendőr-változat olcsón, akkor. Szerencsére ez komplett, azaz megvan a tetején a létra is.
Az újkori Matchboxok közül nemrég megvettem a Range Rover Sportot (2005). Azért csak nemrég, mert az, amelyik mostanában a boltokban is megvásárolható, nem tetszetős, egy régebbit kerestem, aminek jobbak a kerekei. Szerencsére – a vatera és Lorn segítségével – végül meg is lett, igen baráti áron.
A valóságban 1989-ben bemutatott, a Range alapjaira épített, és kezdetben szintén csak kétajtósként árult Land Rover Discovery-ből is van Matchbox-verzióm, ráadásul egy rendőr, a Best of British sorozatból. Abszolút korrekt darab, bár a festésen kívül más megkülönböztető jelzéssel nem kényeztet minket a gyártó. NRFB. (Bocs, csak egy csoportkép van, külön nem fotóztam le...)
Land Roverem is van a Matchboxtól, két hosszú és egy rövid. Az egyik hosszú az a fekete, amit Joe korábban taglalt, a másik egy szürke, amit nemrég taglalt. Ezért (és azért) én sem fogom most nagyon részletezni, legyen elég, hogy ez egy amerikai Superfast-kivitel, rendkívül szemrevaló kerekekkel. A színe és a festése is tök rendben van, bár a ködlámpákat is kifesthették volna, így viszont, hogy nem festették ki, el sem ronthatták, innen is lehet nézni (hú, ezt már sokszor mondtam, ígérem, abbahagyom).
A rövid (90-es) Defender pedig a Stars of Cars sorozatból való, 2005-ös keltezéssel. Semmi extra, hacsak az nem, hogy a szerintem legmenőbb off-road kerekeket kapta ez is. Areh oldalán látható, hogy mennyi sok színvariációban gyártották, a sajátomnál jobban talán csak az a sárkányvadász tetszik jobban... És a krokodilvadász. Ez a példány Ikarus256 kolléga jóvoltából került hozzám. Joe legfrissebb posztja viszont a témában erősen ajánlott. És most látom, hogy a saját fotóimat erről az autóról elvitte a cica, ezért idegen tollakkal kell ékeskednem, természetesen Areh jóvoltából.
Ugyanez a típus a Majorette-től több példányban képviselteti magát a gyűjteményemben, és már mutattam is őket korábban. Bumfordi mind, de kedvelem őket, a civil változatokról lepattintható a csomagtartó, és mindnek nyitható a hátsó ajtaja. Mint a Majorette-ek általában, rendkívül jól rugóznak, a gurulás már nem az erősségük, de off-road járgányokként ezt botorság is lenne elvárni tőlük. Alul a Cherokee melletti rendőr talán a legkopottabb, de még a tűréshatáron innen, szóval nem kell hozzányúlnom...
És a Hot Wheels-féle Defender, megint csak Corgi-remake - jól eltalált festéssel:
A végére hagytam a Bburagót, ettől a gyártótól mindössze kér darabom van, az egyik egy rendőrségi Porsche, a másik ez a landy - egyszerű, mint a bot, de valami miatt megtetszett, megvettem hát:
Végezetül egy aránylag friss hír a Totalcarról emitt, vezetési tanácsok a múltból amott, részlet LoneWolfTransgloban remek videónaplójából alább:
Szép hétfőt!
Utolsó kommentek