Tavaly nyáron említettem, hogy kisgyerekként büszke tulajdonosa voltam többek között egy nagyszerű Wartburgnak, amolyan homokozóba való fajtának. Na most az van, hogy újra sikerült beszerezni, tehát itt a folytatása a hasonló témában született korábbi posztnak. Ráadásul nem is egy járgányról lesz szó. De nézzük sorjában!
Az említett Wartyogó olyan 1:16 méretarányú, akkori szemmel óriási, ma már inkább csak helyfogó. Anyagát tekintve leginkább a kerti locsolókannához tudnám hasonlítani, rugalmas és puha műanyag, de a kannához képest szép részletes kidolgozású. Plusz pillekönnyű.
A barátnőm valamelyik nap mondta, hogy fáj a keze, mivel a nyúl csúnyán összekarmolta. Mondtam, azonnal el kéne menni patikába, és ha már arra jársz, hozz már nekem egy üveg sebbenzint is, hogy leszedhessem a Wareszról az odarohadt matricafoszlányokat. Azt mondta, önző dög vagyok :) (Ez mondjuk már a fotózás után volt.)
Emlékszem, az említett gyerekkori példányomat valami kis zsebpénzből vettem Széplakon a ma már nem létező ajándékboltból az állomásnál, és a bringámmal szállítottam haza, szakszerűen a csomagtartómra rögzítve, azaz a csomagtartó rugós része alá téve. Mire hazaértem (kb. 300 méter volt a táv), jól összelapult, de aztán szépen kirúgta magát. Már akkor is úgy gondoltam, hogy a kerekek mérete erősen túlzó, de ha azt nézzük, hogy ez a nemrég szóba került Ezertó Rally-n is elindult versenyváltozat leegyszerűsített megvalósulása, mindjárt nem olyan zavaró. Az akkori darabomat különböző menő versenymatricák dobták fel, erről ezek ma már természetesen hiányoznak. Fém egyébként nem sok van benne, csak a két tengely. Nem úgy, mint az alábbi darabnál, amiben viszont a fém van erős túlsúlyban, ugyanis a szélvédőn és az öt gumin kívül minden már lemezből van:
Hozzávetőleg 1:24-es ITES lemezjáték, a megboldogult Csehszlovákiából. Jó súlyos darab, de nem vészes. Eredetileg a motorháztetőn lévő nyílásba dugott apró kulccsal lehetett működtetni, de kulcs híján ezt nem tudtam kipróbálni - később azonban (vagy párhuzamosan is?) készült belőle mezei lendkerekes változat is. Nagyjából 35-40 éves lehet, amit onnan gondolok, hogy nálam idősebbek is emlékeznek rá, hogy nekik is volt ilyenjük kicsiként. Az enyém világosbarna volt, és elég sokat tologattam az udvari kis homokozónkban, sőt időnként kint is felejtettem, amit a kis Jeep némi rozsdásodással bosszult meg. Ez a példány sem makulátlan, itt-ott látszik rajta némi oxidáció, de innentől jó sorsa lesz, ígérem. Az Autómániából hoztam el egy nagy zacskó feleslegessé vált MB és HW modellért cserébe. Az eladó hozzáállása abszolút pozitív csalódást jelentett, amiért külön köszönet jár - ajánlom tehát neki is az alábbi ajándékképet:
Utolsó kommentek