Ilyen is volt már, de ez a zöld szebb a korábbi ezüstnél. A 2009-ben debütált kisautó azóta már jó pár színvariációt megélt, én azonban csak a másodikig jutottam, a British Racing Green talán a legautentikusabb szín, amiben a Triumph TR6 kijöhetett. Na de mit is érdemes tudni e típusról?

Az 1969-től 1976 júliusáig gyártott TR6-os minden idők legkelendőbb Triumph-típusa volt, majdnem 95.000 darab készült belőle. Ebből kb. 86.000 darabot exportáltak. A hathengeressel szerelt sportkocsi tervezésében a német Karmann cég is segédkezett. Amerikában karburátorral árulták, Angliában befecskendezéssel, aminek köszönhetően az Újvilágban csak 104 lóerőre volt képes az autó, míg otthon 125- és 150 lóerős változatok repeszthettek az utak bal oldalán. A műszerfal fából készült.

Kicsiben a műszerfal is műanyag, akárcsak az alja, viszont ahogy írtam korábban is, nem mellesleg elég jól látható a képeken is, a szélvédőt elhagyták - ez egy vérbeli Hot Wheels versenyautó ugyanis:

Bármennyire is úgy gondolom, hogy a Hot Wheels nagyon szép kisautót készített, az igazi fotókkal összehasonlítva sajnos kiderül, hogy az arányokat nemigen találták el. Lényegében az a helyzet, hogy a kicsi jobban tetszik, mint a nagy, na nem mintha igaziban nem fogadnám el, de egy valódi TR6-os valahogy jóval tömzsibbnek tűnik, mint a polcon pihenő mása. A HW háza táján ez nem az első eset (nézzétek csak ezt a Chevy Novát), és hát minden bizonnyal nem is az utolsó, de nézzük a dolog jó oldalát, legalább elkészítették ezt a remek brit sportkocsit! Emez itt alul meg az utcai TR6-os katalógusának borítója:

Mivel változatlanul nem nagyon van időm fotózgatni, ezért be kell valljam, hogy a mai poszthoz hároméves saját képeket használtam, így ez a bejegyzést akár konzervnek is tekinthető. De ez talán nem baj. Ha igaziban szeretnétek ilyen autót venni, javaslom, nézzétek meg az alábbi videót, mert azért van pár dolog, amire oda kell figyelni egy Triumph vásárlásakor:

Spitfirespotting pedig errefelé szerepelt. Jók legyetek!