Az angol-olasz, majd francia-olasz együttműködések után most nézzünk két tiszta franciát: lett ugyanis két Michelin-teherautóm 1:43-as méretben. Ilyenekből is megjelent odakint egy teljes sorozat, amely hasonlóképp az itteni Retroautókhoz újságosnál volt megvásárolható.

Kiwikiztem Nektek (és nekem is persze), mit érdemes tudni a Bibendumról. Mint reklámipari szakmunkás, én már a főiskola óta ismertem a történetet, de érdemes felidézni: a Bibendum nem más, mint a Michelin-ember, a gumigyártó cég emblémája. Az 1894-es Lyon-i Kiállításon mutatkozott be, ahol a Michelin tesóknak is volt standjuk - és így a világ egyik legrégebbi márkavédjegyének számít. Edouard és André észrevett egy egymásra hajigált gumikból álló kupacot, amely egy kar nélküli emberre emlékeztette őket. Néhány évvel később felkérték az O'Galop néven alkotó Marius Rossillon grafikusművészt, aki egy korábbi tervének átalakításával megalkotta a ma már 150 országban ismert gumiembert. Hogy pontosan mikor is került a köztudatba a Bibendum név, nem lehet tudni, de szinte biztos, hogy legkésőbb 1908-ban, amikor valami Michelin-es PR-cikket ezen a néven írattak alá a cég vezetői. A figura fehér színére is van magyarázat: 1912 előtt szén hozzáadása nélkül készültek a gumiabroncsok, amelyek ekkoriban még szürkésfehér színűek voltak, de a tartósító és erősítő hatású szén(por) hozzáadásával a gumik színe is sokkal sötétebb lett, gyakorlatilag a ma ismert fekete lett mind. A formája is sokat változott az évek során, O'Galop eredeti rajza egy bicikligumikból összeálló figurát mutatott, aki szemüveges volt és dohányzott. A nyolcvanas években a figurát főként mozgásban, futás közben ábrázolták, 1998-ban azonban, a figura 100 éves szülinapjára egy kicsit karcsúsítottak rajta, azóta is változatlanul ez az embléma van érvényben. A karcsúsítást egyébként az alacsony profilú modern gumik elterjedésével ideologizálták meg. És itt érdemes még megemlíteni a Logorama című kisfilmben vállalt (fő)szerepét is...

Az egyik egy 1968-tól 1977-ig gyártott Saviem SB2/SG2, amelynek a formája mifelénk Aviaként ismert. A Saviem eredetileg a Renault leányvállalata volt, és elég széles palettával rendelkezett.

Kicsiben ez nem is lett olyan kicsi. Az említett újságos sorozat egy darabjához lett szerencsém, amelyet az itthoni retroautós körökben nagy kedvvel alakítanak át melós Aviává, de az enyém biztosan megmarad Michelin-esnek:

Két érdekességét emelném ki: az egyik a súlya, amely igen csak jelentős. A teljes karosszéria fémből készült, így a magas építésnek és persze az 1:43-as méretaránynak köszönhetően a modell tényleg alkalmas egy tetszőleges bébifóka egy lendítéssel történő agyonzúzására. A részletességet nem érheti kritika, mindene a helyén. A másik érdekessége az autó jobb oldalán kialakított ki(nem)húzható kék sátortető. Ennél kisebb méretben már láttunk működő megoldást is, szerintem ennél is jó poén lett volna megcsinálni, de ezt a ziccert végül - feltehetően költség-okokból - kihagyta a gyártó. Az is furcsa, hogy a talpra úgy tették fel a kocsit, hogy ez a fícsör hátulra került. Persze nem baj igazán, úgysem játszom vagy játszanék vele, de egy kicsit azért kár. A címben látható szám arra utal, hogy lesz folytatás, a témában tehát van még egy kisteherautóm, de azt majd csak később mutatom. De nem fogom elfelejteni, megígérem! ;)