A szereplőkről még egy pár szót: visszatért mindenki, aki számít (jó, Joker nem, de ő igazoltan volt távol), még a Kezdődik!-ben feltűnt megbolondult doki is, no és egy okos csavarral – vigyázat, spoiler! (ha mégis érdekel, jelöld ki) – még Robin is (akiről eddig úgy tudtam/tudtuk, hogy a cirkuszból érkezett, de most kiderült, hogy nem). A rendező Tom Hardy mellett nem csak az ő karakterét játszó Joseph Gordon-Levitt-et igazolta le az Eredetből, hanem Marion Cotillardot is, aki az immár részeken átívelő fő-főgeci lánya. Nem mellesleg a képregények egyikében belőle Mrs. Batmant csináltak, bár itt most a film végén meghalt. A két öreg közül ebben a részben Morgan Freeman szerepe csekélyebb, és Michael Caine-ből is kaphattunk volna többet, az ő figuráját azonban, de legalábbis az iránymutatásait szervesebb részévé tették az alkotók a történetnek. Gary Oldman Gordonként hozza a szokásost, a Macskanő pedig nekem egy cseppet sem hiányzott, de engem ugye nem kérdezett meg senki, amikor írták a sztorit. Mindenesetre nehéz erről a kiscsajról elhinni, hogy lezúzza a hétpróbás bűnözők arcát, de e téren Michelle Pfeiffer vagy Halle Berry sem volt különb.

A sztori engem inkább emlékeztetett egy jól kigondolt akció-krimire, mintsem képregényfilmre, de ezt pozitívumként értékelem – ugyanakkor tele volt számtalan olyan bosszantó dramaturgiai hibával, amik egy kicsit bosszantottak. Hogy ne spoilerezzek többet, inkább csak a legáltalánosabbat mondom: miért kell még 2012-ben is olyan bunyókat koreografálni, pláne egy ilyen filmben, ahol ha hatan vesznek körbe egyet, hogy megagyalják, egyenként támadnak rá, szépen megvárva, amíg az az egy egyenként veri őket péppé. MIÉRT??? Mint a nyolcvanas évek gagyi nindzsa-filmjeiben, eszem megáll. Ennek ellenére azért lenyűgöző akció-orgiát kapunk az arcunkba, no és természetesen egy szép nagy dózis életvezetési tanácsot is, ahogy ezt már megszokhattuk: ha egy Batman-filmben nem hangzik el legalább egyszer az, hogy „És miért zuhanunk a mélybe? Hogy kimászhassunk belőle.", akkor már-már hiányozna. A filmben hallható dialógusok és beszólások is mintha egy kicsit alulmaradnának az előző két részben tapasztalt színvonaltól, de könnyen lehet, hogy az alkotók részéről ez is valamiféle tudatos döntés volt, azt nem gondolnám, hogy az írók elbutultak volna.

No de miről nem írtam eddig? Hát a technikáról. Egy-két, szinte csak pillanatokra észrevehető apró hibától eltekintve nem panaszkodom a trükkökre, egy Pókember 3-féle kiábrándító CGI-kavalkád után üdítő volt látni, hogy tudnak még a hollywoodi trükkmesterek és díszlettervezők analógban is nagyon durrantani. A kis kütyük most jellemzően a háttérbe szorultak, ezúttal a nagyobb játékszerek vitték a prímek. A The Bat-ként hivatkozott új repülő izé engem annyira nem fogott meg, sőt a Batpod nevű motor sem, bár az nagyon tetszett, ahogy az éles fordulókat abszolválta, de annál inkább a Tumbler, sőt Tumblerek! Hol tömegoszlató szerepben, hol egy böhöm Oshkosht kísérve, ezekkel az Öböl-háborúba (vagy valamelyik Alien-folytatásba) kívánkozó szerkezetekkel nem tudok betelni! Sivatagi terepszínben csodálatosak. Ezért is szereztem be őket kicsiben. Már volt róluk szó korábban is a szirszarjaimon, de a film adta egy részletesebb áttekintés apropóját, íme tehát:

„A Tank": Hot Wheels 'Limited Edition for the Adult Collector', azaz gyerek kezébe, de még a közelébe sem való, távolról csodálandó! Szépen megtervezett félköríves papír- és műanyag-csomagolás, benne igényes műanyag tükörpódium, amin csavarokkal és kis gumival rögzítve áll a két Tumbler, az egyik éjfekete, a másik a már említett sivatagi kamuflázs-festéssel. Méretre tökéletesen illeszkednek a mainline kisautók közé – tehát nagyobbak azoknál.

Szerencsére. Mert pl. a mainline-ban megjelent Tumbler lelombozóan aprócska, de ezekkel nincs ilyen probléma. A két autó 6-6 kerekén igazi gumi van, az alja fém, és a felépítményben is vannak fémelemek. Ami jó, mert kézbe fogva a marcona külsejű kisautót komoly súlyt érezni.

A 2005-ös pakk járgányain minden részlet a helyén van, de az, hogy ezek azért mégsem makettek, könnyedén tetten érhető példának okáért a hátsó tengelyeknél, hátulról nézve egy kissé elnagyolt a látvány. De összességében nem. Robusztus, goromba (ez de jó szó, meg is kívántam a rántott gorombafejeket), erőt sugalló. That's my boy!

„Mit szól hozzá? Van feketében?" A Batman-sorozatban kismillió Batmobilt láthattunk már, mutattam is őket, amelyek közül a Tumbler megjelenéséig a személyes favoritom a második Burton-film járgánya volt a faszántos távirányítós páncéljával. A mattfekete festésű verzió azonban egyértelműen jobban illik a hegyesfülű hőshöz, mint a régebbi dragsterek.

El bírnék viselni egy ilyet a garázsomban. Még úgy is, hogy nincs is garázsom. De ha az utcán tartanám, szerintetek mernének hozzányúlni...?

Végezetül, összefoglalásul, illetve hogy a posztnak ne csak füle legyen, hanem farka is, annyit mondanék, hogy erősen ajánlom megtekintésre, a sötét hangulat ellenére kiváló szórakozás, főleg IMAX-ben, tessék megnézni - és együtt reménykedni velem, hogy a rendező és a főszereplő nyilatkozatai ellenére lesz folytatás!