Mint azt jeleztem, hivatalosan Splitben jártam, meghívtak ugyanis az új Skoda Rapid bemutatójára. Ez amúgy nem a "nagy" bemutató volt, hanem a márkakereskedőknek szervezték, tehát nem ez volt az a rendezvény, amelyen összefuthattam a nemzetközi autós újságírás krémjével. Na, erről írnék most egy keveset, illetve az 1.2-es TSI motorral szerelt Octaviáról, amivel megtettük az oda-vissza mintegy 1600 kilométert. A Clever felszereltségű Octavia jutott nekünk az importőr jóvoltából, amivel én teljesen elégedett voltam, de azért megjegyeztem a kollégámnak, hogy ugyan adhattak volna már egy TT-t... Ezt írta anno a Csikós:

Az egész kocsiból árad, hogy a tervezőknek pontos elképzelésük volt arról, milyen autót és hogyan szeretnének, de nem költhettek túl sok pénzt. Épp csak a szükséges mértékben legyen jó, Poplacsek úr, tudja, nem kell elkapatni a népet, meg aztán nem tudjuk eladni a Golfot – mondta a német könyvelő ott Mladá Boleslavban. Olyan cseh lett az egész. Tisztességes, kicsit béna, komor, de tartós, bizalomgerjesztő. Minden funkció kitalálva, ahova véletlenül ér a kéz, ott mindenütt minőségi anyagok várják, a gagyi plasztikokat távolabbra száműzték. Masszív a csomagtérpadló, masszív, erősített a kalaptartó, masszívan csukódnak az ajtók, masszív fémek a kilincsek, egyáltalán, mindennek van egy kis rejtett fémessége. Nem mondanám szépnek a belső teret, hiszen ez maga a formaterv nélküli minimáldesign, de minden ott van, ahol kell, úgy működik, ahogy várjuk, semmit nem rontottak el.

Én nem éreztem kicsit sem bénának - nekem, akinek még soha a büdös életben nem volt ilyen szép nagy új autó a seggem alatt, ez a kocsi maga volt a földi mennyország, a műszerfal, mint egy űrhajóé, az extrák pedig szinte fel sem sorolhatók. Jó, kicsit túloztam, mert vezettem egy ideig egy szinte új turbós Cliót az előző előtti munkahelyemen, mint céges verdát, csak szerettem volna érzékeltetni, hogy az autós újságírók bizony erősen elkényeztetettnek tűnnek innen a 17 éves Golfon, azelőtt 14 éves fapados Corollán nevelkedett pórnép perspektívájából. Az új autó, kérem szépen, valami egészen más dimenzió, mint a használt. Beülök, és körülölel a luxus, a kényeztetés, a dekadencia. Most képzeljétek el, miket írnék, ha egy A6-ost tesznek a fenekem alá... Egy ilyenért egyébként 1200 Ft híján 4.600.000 félázsiai magyar forintot kérnek a lista alapján, persze nyilván engednek belőle valamit, ha az ember ügyes és tényleg meg akarja venni, de ez a dimenzió nekem nagyon távoli, már a feléből pont olyan Imprezát lehetne venni, amit szeretnék. Ezen újkori Skoda 105 (nem Skoda 105, hehe) lóereje egy kicsit többnek érződik, mint a Golfom 100-a, de aztán lehet, hogy ezt csak képzelem, a Csikós által nyersnek mondott motorhang a saját autóm relációjában már mindjárt csak édes angyali surrogás, ez lehet igazán az oka. Az is revelációként hatott, hogy a műszerfalon minden kis izé csodásan világít, minden működik, megint csak azt tudom mondani, hogy ez minden bizonnyal sokaknak természetes, nálam viszont cseppet sem az, gyermeki módon tudok tehát örülni minden ilyen apróságnak.

Az Octavia nagy. Elöl is, hátul is, középen is. Klassz nagy a hátsó lábtér, ami a korábbi Octaviák rákfenéje volt, de persze azért nem ekkora. Vessetek meg, de nekem a formájával sincs bajom, bár egy kombit (Tour, pardon) szívesebben elfogadnék. Vagy egy ilyet. A csomagtere viszont ennek is óriási - és most megint viszonyítok, régebben írtam, hogy a Golfé meglepően nagy, de tévedtem, EZ az, ami igazán meglepően nagy! Még ami nagyon tetszett, az a hatfokozatú kézi váltó. Annak ellenére, hogy automata-párti vagyok. A váltó - hangsúlyozom, számomra - japánosan finoman jár, de mégis határozott, nem volt vele rossz tapasztalatom. Ráadásul az autó olyan kis okostojás, hogy a műszerfalon folyamatosan mutatja, mikor ildomos feljebb kapcsolni ;) A fék az én ízlésemnek egy kicsit kemény és darabos volt, de könnyen lehet, hogy ez azért van így, mert a sajátomon puha és nyúlós, ami ugye nem optimális. A tempomat feltalálójának viszont csókjaimat küldöm, 1600 km levezetésekor óriási segítség. Itt vannak a saját képeim:

A motor, nem túlzás, alapjáraton hallhatatlan. Amikor anyámék megvették sok éve az első generációs Yarisukat, annál tapasztaltam hasonlót. Beindítottam a Fáy utcában, és csak azért nem indítottam rá a járó motorra még egyszer, mert sejtettem, hogy csendes lesz. De hogy ennyire... A 175 Nm-es nyomaték nagyon szép adat, kellemes hátországot biztosít a normális tempójú közlekedéshez, még országúton, autópályán is. Oké, a 240-ig skálázott óra a műszerfalon talán barokkos túlzás, de megy ez, ha az ember odalép neki. A már említett felszereltségi csomag pedig tényleg megszépíti az életet, meggyőződésem szerint ennél többre nemigen van szükség: ESP, klíma, hat légzsák, MP3-as CD-s rádió ("Swing" típusú - iszonyú jól szól!), elöl ülésfűtés, hátsó parkolóradar, 16-os alufelnik, állítható gerinctámaszos első ülés, bőrborítású kormány, -váltógomb és -kézifékkar. Kéne örökbe is. Ennyit szerettem volna elmondani erről, térek is át az utazás igazi értelmére, a jól csengő nevű Skoda Rapidra.

A jó Totalcarnál csak 'józan parasztként' bemutatott autóról minden tudnivalót megtaláltok emitt, én inkább arról írnék (megint), nekem milyen érzés volt találkozni egy ennyire új autóval. Hát kábé ugyanaz, mint amiket kicsit feljebb is írtam, csak hatványozottan. Ez ugyanis nem csak hogy új, de modern is, lévén teljesen új konstrukció, illetve teljesen új tag is a Skoda-családban. Szerintem kurvajól néz(ünk) ki! Nézzétek csak meg:

Kompaktnak mondják, de nem kisebb az első generációs nagyobb testvérénél, szubjektíve ez is már nagy autó. Oké, volt már nekem 240-es Volvóm, azért ez ott még nem tart, de abszolút felnőtt méretű. A csomagtartó mindenképp, ráadásul ablakkal együtt nyílik felfelé, ami első blikkre nem magától értetődő - nekem abszolút az első generációs Seat Toledót idézi ez a megoldás, és tetszik is, ahogy ott is tetszett. Jól összehaverkodtunk a tesztvezetés során (Omisba ruccantunk át Splitből), 1.6 TDi jutott nekünk, ami szépen és jól ment, bár a futómű egy kicsit pattogósnak érződött, de egyébként belül is kényelmes volt, tele apró kis ötlettel, amiket az unásig hangsúlyoztak a bemutatón (csúszásgátlós mobiltartó, usb-csatlakozás a műszerfal alján, jégkaparó a tanksapkát fedő kisajtóban stb.). Viszont igazán mély férfibarátságot inkább az Octaviával kötöttem - igaz, az Octavia ülése és a seggem között kialakult kapcsolat már-már intimmé vált az egymás közvetlen közelségében eltöltött mintegy 16 óra alatt, így ez nem is lehetett másként... Simán el tudnám képzelni a házunk előtt hosszabb távon is. További képek a teljes túráról (és az utolsó hivatalos ebéd helyetti városnézésről) alant:

Tényleg nagyon jó volt, nagyon szép volt, nagyon élveztem, köszönet a Skodásoknak és a munkahelyemnek!