Buick rendőrautókról már volt itt szó korábban, nem is egyszer. Azonban az a jó dolog történt, hogy a Matchbox hosszú idő után egy újabb kívánatos kisautót jelentetett meg, mégpedig egy 1956-os Buick Century rendőrautó formájában. Az igazi autó történetéről itt olvashattok, én csak egy tömör összefoglalót ollóztam a Veteránpark weboldaláról:

A David Dunbar Buick által alapított Buick mindössze egy évig volt önálló, 1904-ben vásárolta fel a General Motors. A cég a General Motors tőkeinjekciójának köszönhetően gyors virágzásnak indult, bár az autókat alapvetően csak a belső piacon tudták eladni, az export minimális volt. A Buick számos kényelmi extrát mutatott be, 1919-ben megjelenő Bucik B55 modellje például elektromos indítású volt, a sofőr látását szürkületkor pedig elektromos lámpa segítette. A Buick Century név először 1936-ban tűnt fel egy Buick autón. Akkor is, később is a Century receptje egyszerű volt: egy rövidített alvázat és egy brutálisan erős V8-as motort házasítottak össze. A Century első generációja egészen 1942-ig maradt a piacon. A típus visszatérésére egészen 1954-ig kellett várni. A kisméretű, könnyű Buick Special 5,3 literes V8-as motort kapott, s ez lett az új Century. 1957-re a Century motorjának hengerűrtartalma 364 köbincsre, azaz hat literre, teljesítménye 300 lóerőre növekedett. "Kipróbálta már az 1957-es Buick Century-t? Wow! Képzelje csak el, hogy ott áll az Ön garázsfelhajtóján! Mintha csak egymillió dollárt kapott volna adómentesen..." - a korabeli reklám nem is nagyon túlzott. A típus vonzerejét növelte, hogy a Highway Patrol azaz Országúti Rendőrség című TV-sorozat első évadjában a főszereplő ilyen járművel furikázott (ennek a főcíme látható legalul). Megjelenésének évében, 1954-ben a Century 5,24 méter hosszú volt. Az egyre több díszítés és az egyre csicsásabb farrész miatt 1957-re a jármű teljes hossza 5,29 méterre növekedett. A kabrió a Century-széria legritkább tagja: 1957-ben 26600 szedán, 17000 kupé és alig 4000 kabrió azaz amerikai szóhasználattal convertible készült. A Century pályafutása 1958-ban ért véget, s csak a hetvenes években indult újra.

Ha a Matchbox vadonatúj kisautóját az első fotóval történő összehasonlításban vizsgáljuk, mondhatjuk, szép, jó arányú. A keretesbe illesztett kép azonban kibújtatja a szöget a zsákból, a kis Buick bizony túl tömzsi lett, az igazi ennél jóval hosszúkásabb, így kecsesebb is. Félreértés ne essék, tetszik ez nekem így is, nem is kicsit, de azért ezt meg kellett jegyeznem. Úgy egyébként nem túlzás azt állítanom, hogy az 1956-os évjárat autós témában nem a kedvenc időszakom, ez inkább Joe "szakterülete", de mondom, tényleg örülök ennek a kis klasszikusnak. Íme:

Megjelenését illetően nem lehet okunk panaszra, a kisautó ezer mérföldről is annak látszik, ami, egy országúti járőrnek - tekintélyt parancsol. A fekete-fehér festés rendben van, és van díszítés is gazdagon - igaz, ebben a méretben bizonyára nehéz nem ilyen vastagon megcsinálni, így nem is mutat olyan jól, mintha kétszer ilyen jól mutatna, de nekem bejön :) Van belseje is, amit a jól átlátható ablakoknak hála valamennyire látni is, cserébe a villogó olyan semmilyen színű lett, de legalább van - nézzétek csak a képeket az igaziról! A keresőlámpákat jelző kis dudorok jelenléte is pozitív. Érdekes, de az igazi autóról készült fotókon én oldalanként négy "kopoltyút" számoltam, ide egy párral kevesebb jutott, nem tudom, van-e jelentősége - lehet, hogy ez hathengeres, majd a szakik megmondják... Közepesen gurul, cseppet sem rugózik, viszont nem nyílik semmije. Mindegy is, nálam nem is fog vele játszani senki. Még egy pár évig...

Kellemes további napot, jók legyetek!