Ha nem is voltak álmatlan éjszakáim, hogy és mint lesz a folytatás a kis pedálossal, azért ott motoszkált folyton a fejemben, hogy talán túl nagy terhet vettem a nyakamba... Nagy lendülettel ugye beszereztem egy roncsot, majd további alkatrészeket, hogy majd ezekből összeálljon egy remek kis járgány a gyerkőcnek (ami ugye egy rendkívül férfias cselekedet lett volna, már hogy én kalapálom, csiszolom, ilyenek), de rá kellett jöjjek, elegendő idő és hozzáértés híján ez nem lesz egy gyalog galopp. Nem mondhatom azt sem, hogy a pénz nem akadály, mert bizonyos tekintetben bizony az, az eladók az utóbbi években, ahogy látom, jórészt képbe kerültek, mennyiért lehet elsózni akár egy gyengébb darabot is, márpedig nem akartam 70-80 ezreket költeni ilyesmire. Szakértőbbek pedig azt mondták, ha igazán igényesen akarom megcsináltatni, akkor a végén valahol ott leszek. Végül vettem egy nagy levegőt, és a megfelelő fórumokon meghirdettem a roncsomat és a beszerzett alkatrészeket. Az ezekért befolyó összeget kipótoltam a korábban mutatott, és azóta szintén sikeresen eladott Puch árával, a Bakony-művektől származó doboz minden várakozásomat felülmúló bevételével, illetve a faterom garázsából zsákmányolt hibátlan és megkímélt állapotú gyári Corsa tetőcsomagtartóért kapott pénzzel, és mivel némi dolgom akadt nemrég Szarvason, visszafelé jövet Kiskunfélegyházáról elhoztam 45 ezer magyar forintért ezt:

45 rongy nagyon-nagyon sok pénz, de a fentebb felsoroltak fillérre kiadták, aminek borzasztóan örültem. Próbáltam persze alkudozni az eladóval, de nem engedett az árból, viszont a Moszkvics nagyon tetszett, mert egy kis rozsdásodást leszámítva (aminek a legnagyobb része pont a másik, direkt nem fotózott oldalán van) hibátlan, szinte eredeti gyári állapotban vészelte át az utóbbi pár évtizedet - nem mellesleg ugyanilyen (bár talán egy kicsit türkizesebb) színű volt anno az enyém is! Négy dolog nem stimmelt csak: a kormány nem gyári, de ez engem nem zavar, hiányoznak az első lámpabúrák és a plexi szélvédő, amiket majd utángyártottból pótolok, bár a szélvédőt lehet, hogy kihagyom, és nem járt hozzá ülés, de ebből is beszerzek majd egy műanyagot, a gyerek ezekre a finomságokra szerintem nem ad (most a roncsé van benne, de ez csak átmeneti). Próbaút azért már persze volt:

Ez egy 3. generációs darab egyébként, ha nem tudtátok volna, tehát olyan 1980 körüli, és ezt leginkább a műanyag lökhárítókból lehet tudni, és hogy 1977-től fekete színű kédergumit szereltek a hátsó kerékjáratához és az ülés mellé - ezt nekem is úgy mondták, attól vagyok ennyire felkészült. Majd egyszer, ha arra kerül a sor, hogy mennie kell, akkor lehet majd persze visszaalakítani mindent gyárira, de addig szerintem felesleges... Emlékszem valamennyire ugyanis, hogy bántam annak idején az én darabommal, hát nem az állagmegőrzés volt a fő vezérelvem, pedig nagyon szerettem azt a pedálost. Ennek az egész kisautógyűjtésnek és retro hülyeségek felhalmozásának (legyen szó Skifről vagy Csepel Tacskóról) valahol inkább arról kéne szólnia, hogy a gyerekeknek a jövőben jobb legyen, minél nagyobb örömöt okozzak, okozzunk. Ez az új beszerezés is inkább már ennek a jegyében történt. Apropó nagy: amikor a roncsot elhoztam a Szoborparktól, ahol átvettem, komolyan origamiznom kellett a Nissan hátuljában, hogy beférjen, pl. le kellett hajtanom a hátsó ülést, a kalaptartót fel, és még így is necces volt, emez pedig úgy cuppant be simán a Vento csomagtartójába, hogy előtte csak a bent lévő dobozokat, bukósisakot, eü-készletet, emelőt, háromszöget, Yamaha-felniket és -akksit, illetve egyéb hasonló csetreszt kellett arrébb lökdösnöm. Hiába, a nagy segg nagy áldás ;) Majd még mutatom a Moszkvicsot, ha egy kicsit jobban összeállt!