Nem autó lesz ma a téma, de még csak nem is kisautó. Kereke viszont van, kettő is, merthogy kerékpár. Csak úgy szörfölgettem a vaterán, amikor egyszer csak feltűnt egy ősöreg, romos állapotú bringa, amire pont semmi szükségem nem volt. Kivételes eset, mert ha összeszámolom, már hét (nem, nyolc!) biciklit vettem ott, és mindet azért, mert épp kellett, beleértve a jelenlegi saját bringámat is, vagy a Tacskót, amiket már mutattam. Szóval ott volt egy lepukkant Puch, ráadásul női vázas, és hirtelen azt éreztem, hogy ez nekem kell. Nem is annyira a birtoklási vágy uralkodott el rajtam, mint inkább az, hogy ezt meg kéne menteni, visszaadni neki az eredeti formáját (a fényét talán már túlzás lenne), úgyhogy licitáltam rá, és 5 rongyért elhoztam. (A fenti kép illusztráció, nem saját, guglis.)

Ötezer forint nem kevés pénz, ez tény, és talán jogos lenne, ha azt mondanátok, luxus ilyen hülyeségekre költeni, amikor annyi klassz (vagy kevesebb, de nagyon klassz) kisautót lehetett volna venni belőle. De ez az egész hobbi-dolog is luxus szerintem, és hálás vagyok az életnek, hogy lehet hobbim, sőt valójában nem is lehetne, ha csak az anyagi megfontolásokat nézem, mert az összes, hobbimra költött pénznek sokkal jobb helye lenne, ha a lakásra, az autóinkra, vagy a gyerekeinkre költeném, és ez kétségtelen. De akkor is. A hobbim nekem szórakozás, az pedig jár, és igenis hajlandó vagyok lemondani egy nagy csomó dologról, hogy kisautókat vagy egyéb szirszarokat (hülyeséget, értelmetlenséget, drága szart - kívánt rész aláhúzandó) vehessek. Egy kollégám például nem vesz semmi ilyen hülyeséget, de még márkás ruhákat sem igazán, mert azt a pénzt, amit megkeres, inkább jó kajákra költi jó éttermekben, esetleg utazásra, nyaralásra áldoz még. És nem mondhatom, hogy nincs igaza, mert de, ez is egy lehetőség. De mindegy is, nem megyek bele jobban, szerintem értitek, mire akartam kilyukadni...

Na szóval. Itthon a bringa, mik a következő lépések?

A két külső kuka, ez első blikkre lejött, a két felni tiszta rozsda, de mechanikailag nagyjából minden oké, a váz jó, és szinte szép állapotú. A váltók jók, fékek szintén (ez meg is lepett), ülés viszont nem is volt hozzá. Első körben rendeltem hozzá gumikat, szerencsére teljesen szabvány kerekei vannak, öt perc alatt megoldottam. Nem akartam semmi speckót (fehér oldalfal, extra defekttűrés, mittomén), csak hogy lehessen használni. Nyerget is a neten lőttem hozzá, az is egy sima darab, maximum annyiban érdekes, hogy fehér és nem fekete, szerintem jól illik majd rá. Majd mutatom, ha odaérek. A legnagyobb meló (eddig) az volt, hogy a tényleg nagyon rozsdás felniket letisztítsam. Jelentem, nagyjából sikerült is, de mivel a sötét garázsban végeztem a műveletet egy drótkefe és némi VIM súrolókrém cseppet sem romantikus társaságában, nem tudtam igazán jó képeket csinálni a telefonommal - de a lényeg talán látszik:

Mit mondjak, borzasztó büszke vagyok magamra! No nem azért, mert a végeredmény valami felülmúlhatatlan lett, mert nem, hanem inkább mert kitartóan álltam ott, keféztem, súroltam, töröltem, tehát igazi férfimunkát végeztem! No és azóta felkerültek az új gumik, összeállítottam, így néz ki november 28-án:

Kell még egy nyeregcső, zsírzás-olajozás, beállítgatás, aztán elvileg kész. Még nem tudom, mi lesz a bringa további sorsa, bevallom, megfordult a fejemben, hogy el kéne passzolni, szerintem simán lehet rajta majd némi hasznot is realizálni, de majd meglátjuk...

UPDATE: kész lett, voilá!

Itt kell megjegyezzem, volt már Puch bringám, igaz, kábé csak 4 napig. Nyáron még nem volt teljesen szar a hátam, ezért bringával jártam dolgozni, és gondoltam egyet, hogy veszek valami városba valót, annyi ember nem tévedhet, ráadásul fel is vetődött ez a téma még évekkel ezelőtt az össztelós ex-bringámnál a kommentek között, szóval nem alap nélkül döntöttem úgy, hogy kell a fasza Merida mellé egy ütnivaló járóbringa is. Találtam egy jópofát a vatin, meg is vettem, ha jól rémlik, szállítással együtt volt 8 rongy. Ez:

Megjött, egyben volt, kipróbáltam, működött, még egyszer be is mentem vele dolgozni (innen a képek), de nem jött be. Az tetszett, hogy könnyű darab volt, így gyors, de valahogy ez a városi üléspozíció nem nekem való, ha tespedni akarok, akkor inkább cruisert választok. Ez olyan izé, versenybicikli mamikormánnyal, nemtom, egyszerűen nem nekem való. Pedig jópofa, szeretnivaló darab, minden bizonnyal bennem van a hiba. Így hát meghirdettem, és valami belvárosi hipsztergyerek meg vette kábé másnap 12-ért. Így nem lettem hosszabb távon Puch Clubman-használó :)