Ezen a napos szombati munkanapon a délelőtt a gyerekfelügyelet jegyében telt, délután azonban a hatodik Parkoló Parádé beáldozásával ellátogattam Bicskére, ahol sikerült találni egy bontásra ítélt 240-es Volvót. Alapvetően az alumínium első lökhárító keltette fel az érdeklődésemet, de elhoztam belőle két hibátlan bajuszkapcsolót is a szintén hibátlan kormány társaságában (az enyémen volt ugyanis egy kis folytonossági hiány, amibe minél többször akadt bele a kezem, annál jobban kezdett zavarni), az első és a hátsó lökhárító feletti vastag gumikédert, a komplett kesztyűtartót (bár csak a zár kellett belőle) és tartaléknak a két első ülést is, mert jó áron voltak - ez utóbbiakkal még nincs tervem. Érdekes, hogy amikor nagyon kerestem, csak nehezen és drágán találtam, de az legalább színben passzentos volt. Mivel az autó benzines, a motortérből nem kellett semmi, a hátsó lökhárítót pedig azért hagytam ott, mert el volt törve. És amit nagyon sajnáltam, az a két első lámpa volt, a jobb teljesen gatya, viszont így a hibátlan balost sem kértem. Ellenben az első lököshöz járt az alsó műanyag koptató is, aminek örülök, egy ilyet amúgy is akartam:

A lökös leszerelésével megszenvedtünk, de 27-es csőkulcs hiányában a kormányéval is, mindegy, végül sikerrel jártunk. Odafelé menet megálltam még a XI. kerületben, mert fel kellett vennem egy a vaterán komoly 250 (!) forintért megnyert VDO Dayton autómagnót (amivel szintén nincs még konkrét terv), visszafelé pedig mivel egy kicsit már csúszásban voltam, odaléptem a hathengeres dízelnek:

Egyelőre ennyi, a kesztyűtartó és a bajuszkapcsolók beszerelését szerintem majd megoldom magam, a múltkor vett izzítórelé is beszerelésre vár, de a még mindig fennálló olajnyomás-problémával muszáj leszek profi segítséget kérni... Majd jelentkezem a fejleményekkel. Más fronton megint vannak újabb terveim, de azokról majd később, minden jót!