Az előző Volkswagennel szemben az Opelről elmondható, hogy nem gyakori vendég a blogon. Volt már persze pár, ráadásul Siku is, de a most következő darab szerintem talán a legszebb a német gyártó történetében, már ami a kisautókat illeti. Jó, a GT még rendben van ;)

A kisautót nem én festettem, de nem is valaki az ismerősök közül, ez Hollandiából érkezett az ebayen keresztül. A fotók alapján igaziként kevésbé, kicsiben azonban nagyon hozza az amerikai autókra jellemző tepsi-feelinget, ami szerintem a kicsit elrajzolt arányoknak köszönhető - az igazi mokányabbnak tűnik. Nem bánom azonban ezt a különbséget, sőt így jobban is tetszik. Ti hogy vagytok ezzel? Sokszor, sok helyen leírtam már, hogy a bordó nem a kedvenc színem (igen, a Volvóm is az, egyelőre legalábbis), de szerintem itt most jó választás volt, még ha a fotókon egy kicsit inkább barnásnak is tűnik. Az ügyes kezű ember szép munkát végzett, örülnék, ha egyszer eljutnék erre a színre, mert jó felújítási alapokat sokkal könnyebb venni, mint szépen megőrzött darabokat. És akkor egy teljesen új világ tárulna ki előttem ;) Mindegy, az elkövetkező hónapok fókusza várhatóan erősen elvándorol a kisautókról, egyhamar tehát nem kezdek bele a kisautós hobbim ezen új ágába. Egyébként a háttérben a következő posztok szereplői látszódnak, de ügyeltem rá, hogy nagyon ne lőjem le előre ;) Azért felismerhetők?