Közel hat éve írtam, hogy gyerekkoromban volt egy nagy kedvenc kisautóm, egy Stahlberg Saab 99-es. Tervben van, hogy lesz még egyszer ilyenem, de addig is mutatok egy kisebbet, egy 1:43-ast. Történt ugyanis, hogy valamelyik budapesti börzén valahol sikerült turkálnom egy eléggé lepattant banánzöld Polistilt, amit azon nyomban Játékdoki gondjaira is bíztam. Nem volt sietős a projekt, de a 19-i újabb börzén már meg is kaptam a kisuvickolt, átfestett kisautót, amit ezennel örömmel tudok Nektek is megmutatni:

Természetesen Marci csodás munkát végzett, de ez nem meglepő, ha emlékeztek azokra a kocsikra, amiket tőle kaptam vissza. Aki az igazi autó történetére, vagy egy Turbo tesztjére kíváncsi, javaslom, kattintson az origo cikkére, én ezzel most nem töltenék időt, inkább írnék még egy pár szót a kicsiről. Merthogy érdekes darab, már csak olasz mivolta miatt is. A design egy kicsit elnagyolt, de nem gáz, és a kisautó inkább játék, mint modell, nem rugózik, viszont nyílnak az ajtajai. És érdekes módon műanyag az alja. Marci felajánlotta, hogy ha már úgyis újra kell festeni, szívesen kirészletezi a gyárilag elhanyagolt részleteket, de nem kértem tőle, nekem egy fokkal jobban tetszik úgy, ahogy a Polistil kitalálta. A hátsó rendszám eredeti, nem reprodukció! Ahhoz képest, hogy valószínűleg 1977-ben nyomtatták, meglepően jól bírja. Az egész kisautó minősége egyébként jórészt az 1:43-as Burago modellekéhez hasonlít, ami persze nem véletlen, a Polistil lényegében a Burago elődjének mondható, bár ez ebben a formában azért nem teljesen igaz, de most mindegy is. Ahogy az is, hogy fogalmam sincs, mit csinálhattam, hogy az utolsó előtti oldalsó képen látható pöttyök megjelentek a vadi új fényezésen - élőben fel sem tűntek, csak amikor fotóztam. Sokkal jobban érdekelne, Nektek hogy tetszik, mit szóltok hozzá?