Az idei utolsó bejegyzést olvassátok. Több posztban is utaltam rá, hogy egy nagy csomó mindent eladtam az idén a gyűjteményemből, mert valami másra kellett a lé. A B125 című posztban már persze elspoilereztem, mi az új projekt, de azt eddig nem mondtam (mármint itt), hogy végül milyen motort sikerült vásárolnom.

Jöjjön előbb egy kis kitérő, egyfajta visszatekintés: a kétkerekű motorizáció gyerekkoromban, amikor ugye a fiúk a leginkább affinisek az ilyen fajta élvezetekre, tökéletesen elkerült. Az utcánkban és az ismeretségi körömben egyenes vonalú közlekedési evolúció volt megfigyelhető, miszerint Camping, majd BMX, később Csepel vagy Favorit "versenybicikli" (mountain bike-ok akkor még bőven nem voltak errefelé), utána 50-es Simson, ezt követte az MZ, utána vagy valami nagyobb Jawa, vagy valami kisebb japán moci, aztán innentől kettévált, jöttek az első autók, Trabi, Wartburg, Kispolák, a másik ösvényen pedig valami 4-600-as speedbike, végül pedig ugyanaz, csak már 1000 köbcenti körül. Na, nálam ez úgy nézett ki, hogy Camping helyett Balkan, utána BMX, majd Csepel Apolló, innen pedig rögtön (persze időben egy nagyobbat ugorva) Kispolák, majd Lada stb. Valószínűleg gyerekkoromban még jobban tudtak befolyásolni a szüleim preferenciái és félelmei, ezért nem lettem (lehettem?) motoros, de ez akkoriban nem is zavart, úgy gondoltam én is, ez így jó. Felnőtt fejjel értem már meg a motorozás iránti vágyat, ami első körben inkább egy racionális szükségelt volt, mint vágy, de 42 évesen úgy gondoltam, miért ne?

Hát ezt vettem:

Ez egy Yamaha Trailway 125-ös kis funbike, ami a Budapesten belüli szaladgáláson kívül igazándiból semmire sem jó, de arra nagyon. A gyerekeim is nagyon imádják, bár a kisebbeket nem vittem vele, csak a lányomat, ő már azért valamennyire tud vigyázni magára. Itt vigyorognak a fiúk a motoron, még nyári szerkóban:

Egy kellemes augusztusi este - már a friss A1-es jogsim virtuális birtokában - vígan böngésztem a hahu motoros szekcióját, amikor egyszer csak elém ugrott egy vadiúj hirdetés egy TW-vel, ami azonnal megtetszett. A motorról már hallottam, jobban mondva olvastam, és így megtudtam, hogy szinte tökéletes alternatívája az esetlegesen beszerezni tervezett Suzuki VanVan-nak, ugyanazt tudja, csak Yamahában. És elérhetőbb áron, mivel rég kifutott modellről van szó. Csak talán még egy kicsit annál is jobban néz ki. Az meg ugye nem volt kérdés, hogy csakis japánt szeretnék, egyedül egy jó KTM Duke jelenthetett volna kivételt. Ez volt a hirdetés:

A hirdetésben megjelölt ár messze felette volt a megálmodottnak (persze még mindig jócskán alatta az egyébként szintén nagyon kívánatos Honda Varaderónak), sőt inkább úgy mondom, annak kábé a kétszerese volt, de gondoltam, abból baj nem lehet, ha legalább megnézem, úgyis ki szerettem volna próbálni egy ilyen motort, hogy egyáltalán méretben megfelelő-e? Hát, annak bizonyult :) Péntek este került fel a hirdetés, szombat reggel már hívtam az embert, délután ki is szaladtam Dunakeszire, ahol egy kellemes beszélgetés és még kellemesebb próbakör után egymás markába csaptunk. (Pedig ekkor már előrehaladott megbeszélésben voltam egy Győr környéki eladó Yamaha SR kapcsán, aminek már szinte elkezdtem távszervezni a honosítását, de így akkor azt a vonalat leállítottam, ez sokkal jobban tetszett. És egyben már előre búcsút mondtam a kisautó-gyűjteményemből a gumikerekes Hot Wheels-sorozatoknak, lényegében mindnek, amiket az elmúlt pár évben és hónapban bemutattam, hiszen leginkább azok azok, amiket viszonylag gyorsan és egyszerűen pénzzé lehet tenni, de a projekt áldozatául esett mellettük számos régebbi, így nagyobb értékű angol Matchbox is, hogy mást ne mondjak.) Első érdeklődőként és első megnézőként az alkupozícióm nem volt a topon, de egy kis engedményt azért sikerült elérnem, plusz kaptam pár extra alkatrészt a jövőre 20 éves mocihoz, illetve egy fasza lakatot és egy hátsó dobozt is. A házhozszállítást a volt tulaj készségesen megoldotta, ugyanis autóval mentünk ki megnézni a motort, én meg az elkövetkező napokban elintéztem a papírokat (közöttük pl. a jogsim fizikai beszerzését), illetve az olyan egyebeket, mint a gerincprotektoros motoros kabát, kesztyű és térdvédő megvásárlását, eredetvizsgát, átírást, miegymást.

Szülinapomra Karácsonyra új bukót is kaptam az én kis feleségemtől:

A motor pedig tőlem kapott egy jó kis takaróponyvát a Praktikerből, hogy ne ázzon:

Szuperjó ez a kis szerkezet, nagyon könnyen vezethető, normálisan működik a váltója, tök kezes jószág - és elég feltűnő, az emberek tényleg utánafordulnak, ami szerintem leginkább a bumszli hátsó kerekek nyújtotta ölelgetnivaló látvány miatt van így, és sokkal kevésbé a kissé sportosított kipufogóhangnak köszönhetően. Az első időszakban csak tolásra indult, mert lemerült akksival hoztam el, de azóta ez megoldódott. Hát, így lett 2018 a motoros jogsim éve, és így indultam el családom kitartó tiltakozása ellenére a motorozás útján, persze lassan, öregesen, óvatosan... Sosem gondoltam volna. Itt meg már bevetés közben:

Na, estére jó bulizást, holnapra meg BÚÉK!