Január 23-án elindultunk egy végső útra Győrbe (Öttevénybe), ugyanis eladtam oda a Volvót, a fenti képem róla az utolsó. Érvényes műszakival, saját lábán, alkatrészárban. Híres vagyok arról, hogy drágán veszek, olcsón adok, ez a képlet természetesen itt is remekül működött, 150-ért vettem, 150-ért adtam, csak a kettő között eltelt mintegy 6 és fél évben ráköltöttem Mészáros Lőrinc legalább egy-két percnyi keresetét. Ez volt az élmény ára, és nem sajnálom, hogy végül sikerült normálisan lábra állítani. Útközben elromlott az ablaktörlő (az egyik már korábban, a vezetőoldali pont ekkor, és természetesen pont aznap végig esett), töltés nem volt már az indulákor sem, így az akksi az előző éjszakát töltőn töltötte (de szép ez így leírva), és pont ki is tartott a delej az érkezési pontig, de ott már aztán nem indult be újra... Ja, és fáztunk is útközben ;) Mindezek ellenére nagyon szerettem ezt a kocsit, de 2020-ban nem csak a rohadás covid támadt, hanem a racionalitás is, elég sok cuccomat eladtam, amiről kitaláltam, hogy igazából nincs rájuk szükségem. Ez van, illetve hát sajnos ez már nincs, de az élet megy tovább. Van helyette motor. Hej då!