Speckó poszt lesz a mai, Mikulásra, csak figyeljetek! Mindenféle formában mutattam már Renault 5-öst, nyilván csak kicsiben, és természetesen most itt fel is sorolom őket, tessék szépen retrospektíve végig kattintgatni mind: Matchbox, Hot Wheels, Siku, Norev, Majorette, másik Majorette, és egy Polistil. Az apropója a (nem) spontán múltidézésnek pedig a legújabb Renault 5-ös, amelyről minden autós portál ódákat zeng, és azt kell mondjam, nekem is eléggé bejön:

Mármint kívülről, mert egyelőre csak így volt szerencsém egy csodás példányhoz az utcánkban. De pár nappal később a Hősök terén jártunk, ahol pedig egy új R4-es ugrott elénk:

Az eredeti Renault 4 nekem kisautóként nagyon sokáig nem volt meg, csak a furgon változata, de aztán 2010-ben lett egy Norev, majd 2011-ben egy Bburago, és ez utóbbi szerintem baromi jól nézett ki. Az igazi autót is mindig jópofának tartottam. Azt kell mondjam, ez az új is bejön, sokkal jobban, mint a kínai elektromos autók, bár ezeknél már lassan kezdem túlzásnak tartani a túlméretezett kerekeket, sok az új kocsik közül egyre inkább kezd a kisautókhoz hasonlítani... Nektek hogy tetszik? (Lapozz!)

Bemásolom Vályi Pista rövid írását, ez  privát FB oldalán jelent meg, nem a theZone berkeiben, de nekem nagyon tetszett, hátha nem olvastátok:

Azt igazán nem lehet rólam elmondani, hogy osztanám a tézist, mely szerint a BEV az igazi megoldás MINDENRE, azt azonban már sokszor, sok helyen elmondtam, hogy ha mindent ott használnánk és arra, ahol és amiben igazán hatékony, azzal globálisan és összességében többet tennénk a jövőnkért, mintsem azzal, hogy egy dobozba próbálunk beleerőszakolni mindent. Van helye és optimális tere a dízelnek, a hibridnek, a kilencezret forgó sportos szívómotornak, a nagyot tüsszögő turbóbenzinesnek és az elektromos autónak is.

Lehet túl régen csinálom már ezt, de az biztos, hogy ez alatt a jópár év alatt már immunis lesz az ember a százszor és ezerszer elhangzott világmegváltó csodákra, merföldkőnek számító - előre beharangozott - megváltásra és hatalmas marketing bullshitbe csomagolt semmibe, haszontalan és értelmetlen, a valóságban minimális használati értékkel bíró "innovációra".

Ez nem megcsömörlés, egyszerűen csak mondjuk tapasztalatnak, rezisztenciának, mese-ellenállásnak. Ennek okán kezdi el az ember egyre inkább megkedvelni az egyszerű, hasznos, valójában funkcionalis értékkel bíró termékeket, melyek oly ritkák már. Élvezhető, valódi autós élményt adó autóból maroknyi van tán, mellettük viszont az egyen-Safranekség és az uniszex, kigrammolt átlagosság dögunalma vet rájuk hatalmas árnyékot.

Nagyon-nagyon ritka az az eset - és olyankor törvényszerűen szinte vidámmá tesz -, amikor a funkcionalitás találkozik a kicsit out of the box-gondolkodással és a praktikummal, meglegyintve a retró finom, de határozott ecsetvonásaival. És ez az oka annak, ami miatt egyre inkább megkedvelem a Renault-palettát. Ez itt az új R4, használom, járok vele, elektromos, 80-100 kilowattos egyenáramú (DC) töltéssel, valós 300-320 kilométeres hatótávval, amely keményen tolva letornázható 250-ig, az alá nemigen (155 a vége). Ötajtós, nagyobb, hosszabb, mint az amúgy mokány R5, de ami miatt emelem kalapom előtte, azok a következők:

• a formája egyszerű, nem túlspilázott ám tele van apró - retró - utalással és finomsággal, melyeknek köszönhetően erőszakmentesen hozza az eredeti R4-érzést. Nem ordítja bele az arcodba, hogy "újrakitalált autó vagyok", de azért a kerek fényszórók, a plexiorr alá rejtett logó, a csomagtérnyitó "rácsozása" és az oldalába "sajtolt" lemezminta - na meg a szín - aranyossá teszik, míg méreteivel sem erőszakosa csomagtere nagy és lényegében a lökhárító aljából nyílik, nem tudom, láttam-e az utóbbi időben alacsonyabban csomagtér-peremet. Mély, jól pakolható, tépőzáras kis tárolódobozát oda rakod, ahová akarod, a francia trikolór színű gumiszalag pedig filléres megoldás, ellenben bármit a helyen tart
• nem követeli meg tőled a hetvenkettedik - valójában korlátozottan hasznos - applikációt, a huszonéve ismert Renault-kártya nyit-csuk, tollkulcs benne, 100 százalékos biztonsággal.
• tele van apró, vidám részlettel úgy, hogy nem gagyi: az üléshuzat aprókockás szövete visszaköszön az ajtópanelen, a négyzetrácsos (mű)bőrkárpitozás abszolút a 60-as, 70-es éveket idézi és remekül formáltak az ülései. Vissza-visszaköszön a stilizált 4-es szám, az utas előtti "polc" pedig a létező legretróbb Renault-vonás, talán a 12-esben láttam először, de akinek volt Daciája anno, annak is ismerős lehet. A négyzetmint a tetőkárpiton is visszaköszön. Az ajtókárpit puha, az ablakemelők kis krómperemei is aranyosak, ahogyan a gall kakas a szélvédőn, az itt-ott feltűnő trikolór is.
• az Android alapú fedélzeti rendszer pofonegyszerű, alapból Google maps-et használ navigációnak, a Wazét simán kitükrözi a vezető előtti "óracsoport"ra is. Ez ma még sok más gyártónak megugorhatatlan feladat magasabb kategóriákban is. Nem nagy tűz, lehet élni nélküle, de mindenképpen jó.
• nem újdonság, de mindig kedvelem, ha egy külön gombra egyszerűen ráprogramozható minden, amit amúgy hosszú menüböngészéssel akar kikapcsolni a sofőr, ez is megvan, egyszerű, gyors, működik.
• tisztességes, fizikai gombokkal kezelhető a KOMPLETT klíma- és szellőztetőrendszer.
• a harman/kardon hifi jól szól, a telefont 10 másodperc párosítani a rendszerhez, vezeték nélkül, vezetékkel, ahogyan akarod, a töltőpad még tokon keresztül is tölti a telefont.
• ajtózseb alig van, cserébe középen bőven van hová pakolni, a szögletes formának hála jó a kilátás (lassan el is felejtjük milyen az, amikor kilátni egy autóból kamerahegyek nélkül is).
• a rekuperáció mértekének szabályzásához sem kell menüt böngészni, a kormány mögötti fülekkel azonnal szabályozható, egeszen az egypedálos üzemmódig.
• a sofőr előtti kijelző SÜLLYESZTVE van, mint ahogy kell ahhoz, hogy éjjel ne b@ssza szét a szemünket azzal, hogy körben az összes üvegben visszatükröződik (nem úgy, mint az Audi vagy a BMW nálunk lévő tesztautóiban dupla ennyi pénzért).

Világos, vidám és elég tágas, a 150 lóerős villanymotor bőven elég, a szélzaj minimális és az autó nagyjából 6-10 perc alatt úgy birtokba vehető és személyre szabható, hogy utána már az életben nem kell baszkurálni semmit. Jól fordul, halad, nem egy vadászgép és nyilván a kormányzásról sem a Honda S2000 jut eszünkbe, de egyszerűen olyan szinten tudja hozni a magától értetődő használatot, a vidám hangulatot , hogy megkedveli az ember.

Egyszerűen ilyennek kellene lennie 2025-ben egy európai, retró, korszerű, ésszel-gondolkodással készült, egységes és koncepciózus formatervű, a minimális plusz terhelést a használóra pakoló kompakt BEV-nek. Látszik az irány, látszik a terv, a modellstratégia, valakinek itt világos céljai voltak és mennek is arra. Határozottan. Pont annyira extra és játékos, ami még a jóízlés határán innen van, de legalább annyira praktikus és modern, ami miatt nem kell szégyellni azt, ha benne ülünk. Egy aranyos, vidám és remekül hasznalható retró-autó. Én adom és őszintén gratulálok a Renault-nak, mert eskü üde színfoltjai ennek a langyos, dögunalmas és depressziós európai egyen-autógyártásnak. Daciástul, Alpine-ostul, komplett. Allez les bleus!

Azoknak, akik lapoztak, és így eljutottak a poszt végére, íme egy jutifali, egy Alpine, csak hogy ne lógjon ki a Renault-sorból, de sajnos csak hátulról, sorry, így kaptam, nem én fotóztam:

Volt hasonlóm kicsiben, mutatom. De már elmúlt. Na minden jót!