Mint azt nem régóta el-elejtem, az 1:43-asokkal nem nagyon kívánok a jövőben foglalkozni, mert csak. Úgyhogy most egy nemrég érkezett 1:43-as következik, mégpedig abból a Corgi Turbos sorozatból, amelyből már láthattatok itt Saab-ot, Toyotát és BMW-t is. Ez meg itten egy Porsche 911-es, turbó. Zöld. A kisautó eredetije (valójában egy 953-as) alább látható, szintén Folténe-festéssel. A képek az 1988-as Párizs-Dakaron készültek:

(Mellesleg nem ez volt a leghíresebb rallye-Porsche, hanem inkább ez a 959-es. És ha már szóba került, ezt a cikket erősen ajánlom a témában.)

Vissza a kicsire: a Corgi ezt a járgányt is, ahogy fentebb írtam, a Turbos sorozat keretein belül készítette el, de arról nem találtam infót, milyen autókat tartalmaz még ez a sor, az általam ismert négyen kívül. Ha valaki tudja, szóljon! A helyes válasz beküldője ingyen Porsche-hangot nyer :)

Ránézésre nem terepre való, mint a fenti igazi, de tetszenek az arányai, a széles (jó, bumszli), de nem túl nagy átmérőjű (jó, kicsi) kerekei, minden. A részletezést nem vitték túlzásba, egyértelműen a Majorette úthenger-kerekű megoldását juttaja eszembe - amiről írtam már, hogy szintén bejön. Nem nyílik semmije, nem is gurul (már) olyan jól, rugózás szinte nulla, de annak idején jó kis játék lehetett.

A kisautón jóval kevesebb reklám szerepel, mint a valódin, a Pioneer-t még igazán rátehették volna, de hát ez van, ezt kell szeretni.

Szerencsé(m)re vigyáztak rá, szép állapotban került hozzám. Én is vigyázni fogok rá...

Újabb autós kvartett a Piatniktól. Ez ugye nem a legendás kékhátú (ami szerencsére szintén megvan), hanem egy sokkal újabb kiadás, amit nemrég szerváltam a vateráról. (Annyira azért nem új, mint a linken lévők.) Kvartett lévén 32 lapos ez is, plusz a borító, aminek a hátoldala tartalmazza a játékszabályt.

Gyerekkoromban rá kellett jönnöm, hogy teljesen hülye vagyok mindenféle és -fajta kártyajátékhoz, ezért ezek megtanulását azóta sem erőltettem, a makaó az egyetlen, amit sikerült megértenem, no és persze a Fekete Péter, amit a kislányommal szoktunk játszani, Micimackósban...

A tovább után láthatók a kártya lapjai, szépen négyes csoportokba szedve.

Ha már így bevált :)

Holnap.

Ha tetszett a Haláli hullák hajnala és a Zombieland, akkor ezt is ajánlom:

Kritikák itt és itt, én már úgysem tudnék többet mondani.

Az első 2010-ben, bár a kép még tavaly készült:

Szerintem a pestieknek ismerős...

Bizony, beadtam a derekam, megtört a jég, oda a szabadság. Vettem két Hot Wheels Ferrarit. Innentől, ígérem, nem bizonygatom többet, hogy mennyire távolt állnak tőlem az olasz verdák kicsiben, valami megszakadt. A meglepő eltévelyedés nagyban köszönhető a Tesco akciójának, amely keretében a Ferraris sorozat tagjai 515 forintért kaphatók, így a bűnöm is kisebb talán. A modelltörténetet ezúttal (is) jól kihagyom, sőt a típusismertetőt is, álszentség lenne ugyanis ez tőlem :)

Az egyik egy 308 GTS (Quattrovalvole), amely talán leginkább mint Thomas Magnum autója lehet ismerős, a másik pedig egy 365 GTS4 (Daytona), amilyennel Sonny Crockett nyomozó szaladgált jó ideig a Miami Vice-ban. De az 1976-os Rágógolyó futamban is feltűnt. Szép nagy képek a tovább után.

Holnap lónap.

Herbie megy a tévében, RTL Klub, most. Szeretem ezeket a filmeket, mert bár bugyuták, a korabeli autók - élükön persze a Bogárral - bőven kárpótolnak. Az imcdb-ről szemezgettem egy keveset, tovább után az eredmény.

Bécsből, ahogy ígértem. (A barátnőm azt mondta, tegyek fel róla is képet, mert úgy érzi, rejtegetem. Itt van. Nem értem, mi baja...)

És mivel 5 óra múlva már jövőre lesz, akkor ezúton kívánok kisautókban, legókban, anyagiakban és lelkiekben gazdag, boldog, szerencsés, kellemes, vicces, könnyű, egyszerű, izgalmas, érdekes, kalandos, de nyugodt, kiszámítható, sikeres új évet mindenkinek!

Csak hogy az év utolsó előtti napja se maradjon kisautó nélkül a szirszarjaimon...

Igen, ez az a Siku Porsche 911 Polizei, ami az ihletet adta egy felújításhoz, de aztán végül egyszerűbb volt beszerezni, mint reprodukálni. Mindegy, még nem adtam fel. Teljesen. És hogy miért 30-án írok majdnem utolsó kisautós posztot? Mert holnap átnézünk Osztrákiába, így remélhetően még lesz szilveszteri carspotting ;)

Szilveszter Kőszegen, első nap:

(Merthogy a blogomról tájékozódik, mi van velem, velünk. Üzenem: semmi különös.)

A BMW megkapta az ígért új papucsokat, íme:

Jó lett szerintem. A minta a kasznin marad, annak ellenére, hogy olyan, amilyen:

Szép napot! (Már mindjárt jövőre van.)

Olvastam nemrég ezt a cikket a karácsonyi kisautó-vásárlásokról, és kedvet kaptam az egyik említett könyv beszerzéséhez. A bookline-on és a vaterán is van belőle, de nem olcsó. Kéne, kéne, de most nem fér bele. Viszont valahol a kommentek között találtam egy embert, aki valaki másnak válaszolta, hogy van neki pdf-ben egy 1969-es kiadású példánya, amit szívesen megosztana. Nosza, írtam neki egy üzenetet, hogy engem érdekelne a dolog. Ezúton is köszönöm tehát S. Lászlónak, a Keleti Sarok Kreatív Iroda (valószínűleg valamelyest szintén) autóbuzi munkatársának, aki végül feltöltötte a mintegy 140 megás anyagot nekem, hogy megnézegethessem. Be fogom szerezni ezt offline is (lehetőleg a tollal beírt pipák nélkül, és - illetve sőt - lehetőleg egyszer a teljes sorozatot), de addig is mutatok belőle pár oldalt A tovább után.

Hét félig offtopic poszt után íme egy kisautós: egyrészt cáfolni szeretném a híresztelést, miszerint az Auchanban 100 forintért adják a MB-ok darabját, mert nem, másrészt mutatok valamit, amit csalódásomban vásároltam (valami kemény 200 forintért), és amivel egy újabb delikvens került az átalakítandók listájára. Ez egyébént egy Yatming (vagy helyesebben Yat Ming) gyártmányú BMW, és első körben csak a kerekeit cserélem majd ki, aztán meglátjuk:

Emezt pedig itt lent egy kollégámtól kaptam, ha minden jól megy, ezt is felújítom, ahogy időm (és kedvem) engedi. Ezzel a Matchbox-szal valszeg több teendőm lesz:

Ezúton is köszi, Áki! :) Szép estét!

Nem, nem Fazakas Péter Parájáról írok (amiben egyébként szerepeltem, én játszottam egy rendőrt a Kökin), és de, megint filmes poszt. Mert nincs nálam sem kisautó, sem fényképező, ezért. Így jártam. És így jártatok. Már az előző posztban is említettem a social mediát, hát a Paranormal Activity kapcsán újra meg kell tennem: ha nincs facebook, twitter, iwiw és blogok, akkor ennek a filmnek a reklámkampányára is legalább annyit kellett volna költeni, mint annak idején a Blair Witch Project-ére.

Nem véletlenül a BWP-et hoztam példának, emlékezzünk csak vissza, ott ugye a hype arról szólt, hogy megtörtént esemény alapján, meg minden, a film helyszínére csak úgy  özönlöttek a turisták, de jobb híján főleg offline eszközökkel operált a kampánya, azaz tévés és nyomtatott hirdetésekkel. Az állítólag 16.000 dollárból készült PA esetében ez utóbbiakat (jó, eleinte) mind megspórolták (aztán a stúdió, ahogy kell, elindította szépen a szőnyegbombázást). Merthogy minden olyan felület, amin a film közönsége (vagy mondjuk így, célcsoportja) napi szinten jelen van, ráadásul aktívan, szinte ingyen a stúdió rendelkezésére áll. Mondjuk mint ez a blog: írok a filmről, foglalkozok, vele és ajánlom. Saját tapasztalatból mondom, hogy temérdek reklám-kutatás a legfontosabb motivációs okok legelejére sorolja az ismerősök, barátok ajánlását. És nem titok, hogy ezekre egy kicsit rá lehet segíteni. Mondjuk hogy az itthoni forgalmazó elvinné a legnépszerűbb filmes bloggereket egy exkluzív vetítésre. Azok meg írnak a filmről. Vagy jót, vagy nem jót, de írnak. Fél siker.

Na, én se nem vagyok filmes blogger (se nem érzem magam egyáltalán bloggernek), se nem vitt el senki állófogadással egybekötött vetítésre, de mégis írok, mert tetszett. És ezért ajánlom, nézzétek meg ti is, garantált az egymáshoz bújós beszarás - optimális esetben, ha a párotokkal nézitek meg...

Itt van egy tök jó kritika egyébként, és pont ezért én most nem írok hosszan, ahogyan az Avatar esetében is, megint csak egy-két számomra fontos élmény a filmmel kapcsolatban: alapvetően szeretem az olyan filmeket, amik valamilyen szinten bennem maradnak. Mondjuk a legutóbb nézett húsz közül a Vakság volt az egyik ilyen, de azokat a filmeket is ide sorolom, amik után csak felkapcsolt villany mellett merek kimenni a konyhába. Ez ilyen. A film a még gyerekkoromban látott Ördögűzőt juttatta az eszembe, és nem csak azért, mert ebben is van egy jelenet, amiben szóba kerül az ördögűzés, hanem mert az volt olyan élmény, amit ma is felemlegetek. Jó, az Ördögűző valahol műfajteremtő volt, ez pedig egyáltalán nem az, nem is akarom összehasonlítani a kettőt, nem egy színvonal, csak egyszerűen visszahozta azt az érzést. Nekem ennyi elég volt, ezt vártam tőle.

Mondom, ajánlom tehát a filmet annak, aki nyitott egy jó kis parázásra, kell az az adrenalin, a szívdobogás, és nem árt, ha az összes elvárásunkat és előítéletünket otthon hagyjuk, adjuk át magunkat a filmnek, higgyük el, amit látunk, és így nagyobbat üt. Mert úgy egyébként egy hülyeség, szellemek nem léteznek, mint ahogy pókhálót szövő ember, és sajnos a Tatuin sem.

Mivel a napom 90%-át (ma is) a gép előtt töltöm, van időm ilyen kis hülyeségeket találni. Szakmailag szigorúan, tehát reklám megint, Diákhiteles social media-jelenlét:

Nagyon helyes, így kell ezt. Ha még nem láttátok, nézzétek meg a többit is, jók!

Kicsit szélesebb palettával, mint a múltkor. Lehet kattintani, de óvatosan, mert némelyik lepedő méretűre nő...

(Forrás: Templair jóvoltából ez az oldal.)

Szép napot!

Korábban írtam, hogy mi lesz a karácsonyi kultúrprogram, ha már a tévéből kifogyott az összes kötelező Télapu, Reszkessetek, betörők! és egyéb szörnyűség. Na, megvolt. (Kariaji egyébként.) A filmkritika ezúttal kimarad, olvassátok el inkább ezt, minden szavával egyetértek, vegyétek úgy, mintha én írtam volna. Csak annyit jegyeznék meg, hogy ha tetszett a Hullajó, a Haláli hullák hajnala vagy a Zombieland, ezt sem lehet kihagyni, teljesen rendben van a film. A Hullajó is feltűnik egyébként a filmben, ugyanis szerepel benne egy filmbuzi srác, na az ő pólóján, mintaként. Stílusosan ő is agyhalált szenved, de nem azt a békés fajtát, hanem az élőhalottak általi elfogyasztásból kifolyólag.

Az tetszett még ebben az alkotásban, hogy nagyszerűen parodizálta a zsánert: már a megérkezéskor is, később pedig a különböző túlélők hezitálásakor is, hogy akkor most szétváljanak-e vagy ne, illetve jópofa volt az is, hogy az agyatlan zombik hentelését sem vették véresen komolyan.

Apropó vér: a történet havas környezetbe helyezésének kellemes hozadéka volt, hogy amellett, hogy nem kellett nagyon mereszteni a szemünket, mi történik (pár éjszakai vagy egyéb más miatt sötét jelenetet leszámítva nagyrészt nappali fénynél, havas háttér előtt aprították egymást a szereplők), nagyon szépen kiaknázták a fehér hó és a vörös vér kontrasztját, igazi míves munka volt a film ebből a szempontból.

A Náci zombikban - merthogy ezt a parádés magyar címet kapta a Dead Snow (Dod Sno) - a zombi-mítosz egy másik aspektusára, miszerint ha megharapnak, te is zombi leszel, csak nagyon kicsit tértek ki, elég is volt, poén lett belőle.

Na, ennyi voltam mára, jó szórakozást mindenkinek, aki megfogadja a tanácsom, a tovább után pár naggyá kattintható kép a filmből.

Akarok egy avatárt. Nagyot. Kéket. Ilyet:

Tegnap előrehozott karácsonyi ajándék gyanánt ellátogattunk az Arénába, hogy IMAX 3D-ben megnézzük az év szuperprodukcióját. Hát ez így ebben a formában nem jött létre, ugyanis semennyi hely sem volt az IMAX-terembe, de a „sima” 3D is fullon volt. Nem adtuk fel, ugyanis 15 perccel voltunk a foglalások törlése előtt, úgy döntöttünk, adunk egy esélyt magunknak. A negyed óra leteltével átvettük a két jegyet a két legjobb helyre.

Az eredeti terv az volt, hogy írok egy szép nagy posztot a film méltatásával, de ezt most két okból sem teszem meg: 1) tegnap megírtam, de elszállt; 2) megtették már vagy ezren előttem. Ezért inkább csak kiemelek pár dolgot, ami miatt nekem különösen tetszett a film. A film fő üzenete tömören: ha menő a verdád, tied lehet a főnök lánya! :) Vigyázat, nyomokban spoilert tartalmazhat! (És tessék kattintani a képekre, némelyik óriásira nő!)

Egy: Cameron miatt. Cameron az új Lucas. Megálmodta, megcsinálta. Nem volt érezhető a filmen az a fajta megfelelési kényszer, ami szerintem a SW új trilógiájára rányomta a bélyegét. Olvastam valahol egy véleményt, miszerint képes volt elérni, hogy a film akkorát üssön, mint annak idején az első (óppardon, negyedik) Star Wars-epizód tehette. Hát, ezt el is hiszem. (Az ILM révén azért Lucas keze is benne van a filmben, erre még kitérek.)

Kettő: a Pandora. Oké, persze, tudom, a csaj a kis ládikójával, értem. De akkor is telitalálat. A film maga Cameron szelencéje. A bolygó csodálatos, tökéletes. Minden tekintetben. A magamfajta fantasy-n és scifi-n nevelkedett embereknek azért nem volt olyan meglepő a lebegő hegységek és a mindent behálózó közös tudat behozatala a történetbe, de a megjelenítésük erősen odabaszott. Itt jegyezném meg, hogy természetesen a CGI szuper volt, egy-két kivételtől eltekintve sehol nem zavart a jelenléte, annak ellenére, hogy talán egy olyan filmkocka sem volt, amin ne lett volna valami, legalább egy kijelző ilyen.

Három: a szereplők. Az új terminátorsrác ezúttal is kiváló választás volt szerintem, és amellett, hogy rendkívül szimpi, mintha már némi színészi tehetséget is mutatott volna. Sigourney „Ripley” Weavernek is nagyon örültem, Michelle Rodriguez és Giovanni Ribisi pedig a hab volt a tortán. A főgeci katona szerepében pedig a Jobb ma egy zsaru, mint holnap kettő hidrogénszőke pszichopatája brillírozott, üdítő újdonságként. És persze nem mehetek el szó nélkül Zoe Saldana mellett sem, aki bár csak virtuálisan volt jelen, és természetellenesen laposak voltak a mellei, ugyanúgy, mint az új Star Trekben, itt is nagyon tetszett.

Négy: a gépek. Wow. A film alatt többször is emlékeztetnem kellett magam arra, hogy nem, ez nem nyúlás az Aliensből! Hiszen az is, ez is Cameron műve. Szinte ugyanaz az univerzum, akár ugyanabban az időben. Vagy egy kicsit később, hiszen itt már nem újdonság, hogy van a Földön kívül is élet. Kurvára nem lepett volna meg, ha a hajókon vagy akár csak egy láda oldalán feltűnik a Weyland-Yutani felirat. Komolyan.

Öt: a sok kis apróság. És hogy minden apróság a helyén volt. Mindennek oka volt és értelme. Valaki (Cameron, naná) ezt nagyon kitalálta, és nagyon átgondoltan valósította meg. Volt egy olyan rész, amikor a szereplők valami zuzmós aljnövényzeten lépkedtek, és az pont ugyanúgy kezdett világítani a lépteik alatt, mint a Billie Jean videóklipjében Jacko makkoscipője alatt, hát ezen hangosan felnevettem.

Mondjak valami negatívot is? Megpróbálom, de nem lesz egyszerű. Ugyanis egy cseppet sem zavart a történet ordító kiszámíthatósága (kliséből volt bőven, kapzsiság, szerelem, rivalizálás, önfeláldozás, stb.), a fordulatok teljes hiánya, az állatok ismerős vonásai és hangjai (SW EP1, Made in ILM), vagy a Mátrix második részében még némileg idegenül ható rave-party. Mondom, itt minden a helyén volt. A faölelgető üzenet sem lett annyira a képembe tolva, mert jó volt hozzá a keret. Szóval az egyetlen negatívum, részemről: kevés volt a 166 perc. Esküszöm, még órákig elnézegettem volna a kékek életét. Utoljára a Gyűrűk Uránál éreztem ugyanezt. Abból nem véletlenül szereztem be a bővített kiadásokat. Ebből is elkéne valami ilyesmi, amikor a dvd kiadására kerül a sor…

Szóval mindenkinek erősen ajánlom, kicsiknek és nagyoknak, a scifi-t kedvelőknek és azoknak is, akiktől távol áll ez a zsáner, fiúknak és lányoknak, fehéreknek és zöldeknek. És lehetőleg 3D-ben. Mert így kel igazán életre a varázs.

(Tegnap - illetve már ma, mert átlógtam - írtam egy tök jó posztot az Avatárról, de elszállt, ezért most nagyon zabos vagyok, de mivel ez itt már a szeretet ünnepe, nem küldök el mindenkit az anyjába, hanem csak:)

Mindenkinek boldog karácsonyt kívánok!

Lazán bár, de még ez is ide tartozik:

*<<<-

A sok filmes, legós, vicces poszt után...

Júniusban mutattam két szép Norev Jet-Car Volvót itt. Nagyon bírom e gyártó járgányait a nyolcvanas évekből. Azóta mondjuk a taxi verzió átvándolrolt fdoki gyűjteményébe, ugyanis az elmü-fiaskótól függetlenül is célom egy kicsit leépíteni az 1:43-as szekciót, de a másik maradt, sőt, mindenképp szerettem volna mellé egy hasonló kerekű kisgépet. Szerencsém volt, fel is bukkant egy, aminek egyszerűen nem tudtam ellenállni. Ugyanez, csak kicsiben:

Tehát Norev Mercedes (mondjuk 1984-es 280 S, azaz W126), kemény 6 dollárért.

Mint a Volvo, ez is példás kidolgozású, ráadásul itt is nagyon szép színt találtak az autónak, és a méretarány is stimmel, hosszabb a Volvónál. Az alja műanyag, ezért nem túl nehéz darab, de ez is inkább polcra való, mint játszani, szóval ez nem zavaró. (Amúgy ebből is van taxis kivitel.)

A hátsó lámpák kaptak némi plusz festést, ez sajnos az idők során amortizálódott egy keveset, de élőben nem tűnik ennyire fel.

A beltér is ok, aránylag hűen követi az igaziét. Hogy hátul mire szolgál az a kis téglalap-alakú lyuk alul, nem tudom pontosan, feltételezem, hogy valami utánfutót lehet ennek a segítségével az autóra applikálni, de még nem láttam ilyet, majd körbenézek. Összességében egy remek kis modellről van szó, és ha meglesz a gyerekkoromból ismerős Norev Jet-Car Kacsa is, elégedetten dőlök majd hátra...

Tegnap egy újabb remek filmet sikerült megnézni, a címe: The Devil's Tomb. Az Ördög sírja, de valaki Örödögök sírjának fordította, mindegy is. Isteni B-movie!!!

A történet leírását egy letöltős oldalról kölcsönöztem:

Egy kőkemény háborús veterán (Cuba Gooding Jr.) által vezetett zsoldoscsapatot felbérel egy titokzatos CIA ügynök, hogy mentsen meg egy tudóst (Ron Perlman) aki éppen egy archeológiai felfedezésen dolgozik a Közel-Keleten, egy sivatagban. A homok alatt viszont egy évezredek óta őrzött titokra bukkannak - egy titokra, amely nem erről a planétáról származik...

Kábé ennyi. De a rövid leírás erősen félrevisz. Nincs szó zsoldosokról, sokkal inkább igazi amerikai katonákról, azon belül is kommandósokról. Másrészt aki ez alapján valamiféle űrlényes filmre készül, csalódni fog. A wikipedia szépen leírja az egész történetet, de még így is érdemes megnézni, mert nagyon szórakoztató. Van egy-két sztárunk, mint pl. Cuba Gooding Jr., Ron Perlman és Henry Rollins, akik közül az első kettő viszi a hátán a filmet, van egy jó hangulatú föld alatti raktárrendszer, ami kellemes Quake-hangulatot kölcsönöz a filmnek, van pár csaj, akik bár eleinte vagányak, később csúnyán végzik, és persze van kötelező béna-szószátyár és csendes-macho, két komoly cici is feltűnik, no és persze több kilónyi agyvelő, szanaszét, no meg undorító kelésekkel rendelkező ex-tudósok.

A Quake egyébként nem véletlenül jutott az eszembe. Vagy bármelyik ilyen FPS-es akciójáték. Az egész film alatt az volt az érzésem, hogy egy ilyen játékkal játszom, és amikor beszélnek, az csak az átvezető animáció - a jobb fajtából. Megadja a seek & destroy laza kerettörténetét, hogy értsük, miért kell kinyiffantani mindent és mindenkit, ami és aki mozog. Egyébként csak haladunk előre a folyosókon, furcsa zajok mindenhonnan, néha egy-egy ellenség előbukkan, akkor egy gyors headshot, majd tovább, a hullát átlépve...

Mivel a filmet szemmel láthatóan ennek szánták, azt kell mondjam, működik. Nem mondom, hogy a szem rágógumija, mert az inkább a 2012, de kikapcsol, ez tény. (A barátnőm be is horkolt rajta.)

Ron Perlman azonban nagyon tetszett. Nem nagyon ugrált, nem nagyon kiabált, sőt nem is volt túl sokat képen, de így is talán a leghatásosabb alakítást nyújtotta a filmben: valahogy az emberből süt valami nyugodt erő, ami képes lúdbőrt generálni...

Hogy valami negatívat is mondjak: Henry Rollins csalódás volt. Bírom az arcot, sőt a zenéjét is, és nem is vártam tőle többet, mint amit mondjuk az 1994-es Hajszában nyújtott, de még azt sem hozta. Egy idősebb papot játszott, akit Henry Rollins egyszerűen nem tud eljátszani: nem tűnik idősnek (48), és nem tűnik papnak. Ja, és játszani sem tud :) Vártam valami csúcspontot a karaktere részéről, amikor mondjuk megőrül, és kinyír egy csomó csirkét foggal - na, ez illett volna hozzá -, de nem volt ilyen. Kár.

Olvastam fanyalgást a filmről, hogy így szar meg úgy szar, és hogy Cuba Gooding Jr. ennyire leadta, pedig, de ezt több okból sem gondolom így: ez a film egy B-horror, B-sztorival, B-mindennel. Ezt hozza. Cubát pedig sosem tartottam valami kurvajó színésznek. Oké, kapott egy (B-)Oscart a Jerry Maguire-ben, amit szerintem nem érdemelt meg, de az ő pályája valóban a jó mellékszereplés, lásd Lesz ez még így sem (Greg Kinnear és Nicholson mellett), vagy mondjuk Vírus (Dustin Hoffman és Kevin Spacey mellett)...

Ne nézz, Jock, me' bepörgök!

Na, ha mindezzel nem keltettem fel az érdeklődést, akkor majd ez a pompás előzetes:

Szép napot, mindjárt karácsony!

Mint azt nyilván láttátok, meghirdettem pár kisgépet a jó múltkor, és teljes sikerről számolhatok be, mind el is ment szépen. A csillagos Gran Fury-t azonban nem eladtam, hanem elcseréltem. Mégpedig két Corgira, amik közül az egyikre már jó ideje fentem a fogam, a másik pedig eddig csak egy gyengébb kivitelben volt meg. Kojak Buick Regal-ja és Starsky és Hutch Ford Torinója immár teljes pompában:

Csináltam a Torinóról közös képet is az előddel - a különbség igen jelentős:

A fenti járgány megvan a Johnny Lighning műhelyéből is, az a tuti, de szép képet nem tudok róla mutatni, ugyanis ezt a kis szépséget nem bontottam ki:

És akkor a Regal. Sajnos a szállítás során a villogó beesett, és valamennyit leamortizált a plafonból is. Így most olyan egy kicsit, mint amit régen gyakorta lehetett látni főleg Ladák és Kispolszkik esetében, hogy a tető belső burkolatának komoly hasa van, lóg...

Aztán ha valaki a gyűjteményéről adna interjút, nagyon vigyázzon a mikrofonnal!

Szép napot!

A Memories egy bejegyzése és egy indexfórumos hsz hatására én is kedvet kaptam, hogy készítsek pár képet a hóban, amíg még lehet. A legnehezebb az adekvát modellek kiválasztása volt :) Íme az eredmény:

No és a kötelező kör:

Holnaptól ónos eső, utána felmelegedés, nesze neked, fehér karácsony...

Egy kis havas hangulat Ken Blocktól alább.

Ez meg zene:

Jó maradék hétvégét! (25-én pedig, asszem, ezt fogom nézni.)