Köszönet ezúttal is Ritának!

Újpesten lőttem tegnap, olyan kis helyes. Anno pont ugyanilyen felniket tettem a Kispolákomra.

Nagyautós poszt jön. 6-án, tegnapelőtt Gárdonyban jártunk az új Skoda Octavia megjelenése kapcsán, ugyanis a Porsche Hungaria terméktréninget tartott a kereskedőinek, és ezen mi is jelen lehettünk. Igazság szerint odakönyörögtem magunkat. A helyszín a Nautis volt, elég jó kis szálló a Velencei-tó partján. A kollégámmal még az előző nap megbeszéltük, hogy külön érkezünk, mert reggel neki dolga van, így a magam ura lehettem. Fél 9-re kellett leérni, illetve dehogy kellett, mondták, hogy aki addig odaér, még reggelit is kap. Naná, hogy siettem :) (Fotózgattam párat telefonnal, az albumba jutsz, bármelyik képre kattintasz.)

Ehhez egy 1.6-os Dual Octavia volt a partnerem, szintén a PoHu, illetve hát a kontaktom jóvoltából, akinek ezúton is köszönet az autóért! Attól Dual, hogy gázos, mutatom:

És volt benne ülésfűtés, az egyik kedvenc extrám...

Az első Octavia 1959-ben jelent meg, a 440-es modell nyomán, nyolcadikként a Popular modellsorozatban, innen ered a neve. 1964-ig gyártották, az 1000MB váltotta le. Első generációs Octaviaként ugyanakkor nem ezt ismerjük ám már manapság, hanem már a VW-csoport égisze alatt 1996-ban bemutatott autót. A személyautók között az egyik legnagyobb csomagteret kínáló Octavia a Golf IV padlólemezére épült, és ennek megfelelően egyrészt megdöbbentően sikeres lett, másrészt megdöbbentően kis hátsó lábtérrel rendelkezett. Két évvel később lett belőle kombi (amilyet egyébként én még most is szívesen elfogadnék), majd négykerék-meghajtású is. A 2004-ben bemutatott második generációval együtt több mint 3.4 millió Octaviát értékesítettek világszerte, ami nem rossz eredmény.

A terméktréning lényege, hogy a kereskedők, akiktől az importőr azt várja, hogy minél többet adjanak el az autóból, megtanulják a kocsit, az előnyeit, az érvrendszert, de ehhez az sem árt, ha testközeli tapasztalatokat szereznek mind az autó tudásáról, mind a konkurensekről. Na ez a rész érdekelt engem a leginkább, de vélhetően mindenki mást is, nem véletlenül ez tette ki az egész napos program legnagyobb részét. Az e-learning anyagból kölcsönöztem egy képet a versenytársak méreteiről:

És így akkor azt is látszik, kiket tekint az Octavia elsődleges versenytársnak: Astra, Megane, Focus, 308-as Pug és Hyundai i30 - de nem ennyire egyszerű a képlet, mert egyrészt a szegmensek közötti határok egyre inkább elmosódnak, nem is véletlenül, több gyártó erre törekszik is, másrészt a vásárlók nem annyira szegmensekben gondolkodnak, hanem inkább az igényeik és lehetőségeik mentén, tehát így simán besorolták a tágabb körbe a Corollát, az Avensist, a Mondeót, a Renault Fluence-t is, de még egy szép nagy Volvót és egy Insigniát is megcsodálhattunk kiállítva - ez utóbbiakat csak tapizni lehetett, vezetni nem.

Egy gyors fejtágítást követően, amelyben elmesélték rendesen, mi a Park Assist, a Lane Assist, a KESSY, a Drive Mode Selection, a proaktív utasvédelem, a Light Assist és a sok hasonló huncutság, két csoportra (konvojra) oszlottunk és elindultunk vezetni.

A terv az volt, hogy nagyjából 10 km-enként megáll a sor, és mindenki eggyel hátrébb ül, de a kollégámmal egymás közt is váltogattuk, hogy ki vezet és ki utazik.

Visszatérő téma szerencsére a blogon mind a lego, mind a Star Wars, de a legjobb, amikor ez a kettő egyben jön. A mai poszt tulajdonképpen a múltkori TIE-írás folytatása, ugyanis ebben is a SW-univerzumból ismerős hajókat mutatok, szám szerint kettőt, egy TIE Advanced-ot és egy felkelő Y-winget. Kezdem az utóbbival a kezdőkép is ebből származik, de gondolom, azt felismertétek...

Luke Skywalker így nyilatkozott a hajóról: "We're using Y-wings because of their greater firepower. But they move like a sleepy Hutt, so watch it." Oké, tehát tudjuk, hogy nagy tűzerővel rendelkeznek, cserébe viszont lomhák. Anakinnak is volt egy még a Klón Háborúkban, de az egy kicsit máshogy nézett ki - cserébe viszont az is elérhető legóból. Az enyém egy későbbi, annál talán kecsesebbnek mondható variáció, nevezetesen egy BTL Y-wing, amely tulajdonképpen egy taktikai vadászbombázó. Iker-lézerágyúkkal, iker-ionágyúkkal és természetesen iker-protontorpedóvetőkkel, erős pajzsokkal, asztromech-droid-foglalattal. Jó tudni, hogy később a B-wing szorította ki az Y-szárnyút, az modernebb, erősebb, tartósabb volt, és ez nagyjából a Yavini Csata után következett be. Az én lego-példányom a 7150-es készletből származik, 1999-ből - bár hozzám már doboz nélkül érkezett 2012-ben és így néz ki:

Tetszetős darab, szép nagy is (ezért nem készült közös kép a párjával), de egy kézzel még bőven tartható, tehát lehet vele játszani. Persze nálam ez is polcdísz lett, jól mutat a TIE mellett. A fülkeablak felnyitható, ebben ül fekszik a pilóta, mögötte pedig egy kis pirosas R5-ös egység utazik. Még mögöttük pedig egy kis kivehető ládikó, ami nem más, mint egy a Felkelők jelzésével ellátott lego postaláda. Ezt egyébként utólagosan pótoltam, mert hiányzott, de az angol ebayről pillanatok alatt meglett. Ugyancsak pótolnom kellett két olyan hosszú szürke rudat a hajtóműhöz, mert a kapott készletből az egyik hiányzott, a másik meg össze volt rágva. De most már okés. Nem gyári a két hajtómű elején található "kupola", ezek eredetileg fehérek voltak, nálam átlátszó sárgák, majd egyszer ezt is javítani kell, de nem sürgős. Három kis lábon áll, a tetején a lézerágyú forgatható. A Technic-illesztéseknek hála masszív, strapabíró darab, nem lötyög, nem nyekken, tényleg klassz darab. Van róla festmény is:

Mi csináltuk, én :) (De egy másik is készült, ez, amiben ráadásul szerepelek is...)

Ahogy mondtam:

Eladó. Osszátok, terjesszétek! (Ez meg vicces.)

Kolosy tér.

Ahogy írtam korábban, a terv az, hogy a Golf elmegy. Persze az eladás, sőt a meghirdetés előtt azért van vele pár teendő, na erre vonatkozik a cím, miszerint elkezdődött. Első lépésként pótoltam a töredezett/hiányos első prizmákat ("index melletti vakborítás"), egy füst alatt lecseréltem az indexbúrákat is, azok is repedtek voltak, illetve a két hiányzó alsó kis rácsot is beszereztem újra és bepattintottam. Az utángyártott elemek egyik jellemző rákfenéje, hogy az istennek sem akarnak ugyanúgy illeszkedni a helyükre, mint a gyáriak. Ezért a bal prizmát és mindkét alsó rácsot kábelkötegelővel kellett biztosítani, hogy a durván kátyús magyar utakon lehetőleg sokáig a helyükön maradjanak.

A bal ajtózár is egy ideje megadta magát, így azóta csak a jobb oldalról lehetett bejutni az autóba, és igazság szerint a jobb kilincs sem volt már a helyzet magaslatán, jobbnak láttam ezt egyben orvosolni: vettem két szintén utángyártott kilincset komplett zárszerkezettel, de ezek beszerelését már szerelőre bíztam, tudom, milyen érzés kizárva lenni az autóból, ezt akartam elkerülni. Bekerültek, de ezekre is igaz, amit fentebb írtam, ha az újkori helyzet 100%, akkor ezek most 95-ösök. A nagyobb baj (nem is baj, csak kellemetlen), hogy ezekhez új kulcsok is jártak, így most bár bele tudom írni a hirdetésbe, hogy három (valójában öt) kulcs jár a kocsihoz :)

Pótoltam továbbá a jobb ülés támlaállító műanyag tekerőjét is, ami hiányzott, a balt még vagy másfél éve túrtam egy bontóban, ez új, utángyártott, talán 260 forint volt, és revelációként hatott, hogy tökéletesen passzolt a helyére. Vettem még két új pedálgumi-szettet is, a másik jó lesz a Ventóra, emezre pedig holnap reggel felpattintom az újakat. Szerencsére az autó beltere a nagyjából 160.000-es km-állás ellenére szinte makulátlan, bár ugye azt nem tudhatom, hogy a 160 valóban annyi-e vagy inkább 360, de mondom, az állapot (legalábbis belül) az elsőt támasztja inkább alá. Főleg, hogy a megvételkor szanaszét töredezett szellőzőrostélyokat a vonóhorog bontós beszerzésekor ugyancsak hibátlanokra cseréltem.

Az említett utángyártott elemeket egyébként az Auto Zubehör nevű, főleg német autókhoz való alkatrészek üzletéből szereztem be, jó szívvel ajánlom minden érintettnek, emberi árakon dolgoznak. Ja nem, a kilincseket a vateráról szereztem, asszem, 1200 Ft / pár áron. (Olyanok is, mindegy.) A prizmák darabját 920-ért adták, és ha valaki G3 lökhárító rácsot szeretne, jó, ha tudja, hogy 1660 magyar forintot kell kicsengetnie a párért. A legdrágább ebben az eresztésben az új index volt, oldalanként ez 1300 Ft, izzó nélkül. A pedálgumik talán 230 forintba kerültek, így összességében durván egy 10-esből megvolt az optikai tuning. Holnap még felpakolom a Vento kerekeit rá és lefényképezem, aztán jöhet a mehet!

Persze közben a másikhoz is vettem ezt-azt, pl. bontott gyári műanyag sárvédő-íveket, jól jön az parkoláskor, illetve hasonlóképp gyári VW-autóemelőt, mert az valahogy nem járt hozzá, no meg egy pár kisipari szélterelőt az első ablakokhoz, aminek dohányosként pontosan ismerem a gyakorlati hasznát, főleg esőben. Mindezt a vateráról. 

Veresegyházi medvemobil.

Emmeg egy farkas.

Az élet apró örömei közé tartozik, amikor eszembe jut, hogy tudom megspórolni a hosszú modelltörténet leírását: így. Igaz, hogy porsche a 944-ről értekezett, de szerintem az ő kis értekezése hasznosabb, mintha összeollóztam volna bármi mást innen-onnan. (Na jó, tessék.) Így rögtön rá is térhetek a kisautóra, ami 1:24-es méretarányával a közepesen nagyobbacskákhoz tartozik inkább - ennek megfelelően valamivel részletgazdagabb is, mint MB-méretű társai. Burago Porsche 924 Turbo:

A fehér szín nem annyira zöldséges, és talán pont ezért igen jól áll az autónak - a kicsinek és a nagynak is. Szakbarbároknak az is feltűnhet, hogy a jellegzetes első beömlők itt nem köszönnek vissza, vélhetően itt valamiféle verseny-konverzióról lehet szó, már ami a Bburago általi megformálás ihletét adhatta - ez magyarázhatja az első- és hátsó karosszéria-szélesítéseket is. Nem cizellálták egyébként túl a derék taljánok, ez tény, de az effajta igénytelenségnek is megvan a maga haszna, így az ember kisebb szívfájdalommal engedi át játékra a fiatalabb generációnak. Új korában viszont szinte biztosan járt járt hozzá némi dekoráció matricák formájában, amelyek talán egy kempingbiciklin végezték... De látszik, hogy ennek a darabnak is volt része pár tologatásban, de azért viszonylag jól sikerült ezt átvészelnie, komoly hibái nincsenek, jó kiállású darab még mindig. Emlékeim szerint egy ezres környékén fizettem érte, ennyiért kínáltam is most a legutóbbi börzén, de nem vitték el. Amikor pakoltam már otthon kifelé, ugrott be, hogy még nem is mutattam. Úgyhogy most. Kellemes hetet!

Ez még egy szép darab, csütörtökön lőttem a munkahelyemnél:

Látszik, hogy használják, de azért valamennyire vigyázva... (Kicsiben már megvolt.)

Milyen szép is az, amikor az autóból művészet lesz:

Kár, hogy ilyen igénytelen a festésük :(

Szép kerek szám! BSZ!

A régen mutatott temérdek Chevy El Camino után nemrég írtam, hogy folytatódik az út - és nincs ez másként most sem, egy újabb variánst szedtem össze. (Persze a sárga-fekete T-Hunt is megvan, de mivel azt nem bontottam ki, meg sem mutatom.) Egy ilyen narancssárgát találtam, szerintem elég jó ezzel a retro (1971-es típus) dekorációval, ami ráadásul felüdülés a sok lángnyelv után:

Természetesen elég ismerős ez az "arc", de nem ez a kedvencem, az említett T-Hunt a kockalámpájával jobban tetszik. De ezzel sincs nagy bajom, mint ahogy azzal sem, hogy ha körvonalakat, arányokat nézem, olyan, mintha valami stilizált rajzról vették volna a mintát és nem az igaziról, de HW-szinten okés, a nagy hátsó kerekek miatt pedig ígérem, többet nem nyavalygok, biztos bennünk van a hiba :) Egy kis pirosat illett volna még odapöttyinteni a két hátsó lámpára, ha már a frontot ilyen ügyesen megoldották, de összességében tényleg kár panaszkodni, száz méterről is látszik, hogy ez egy mainline Hot Wheels és minden bizonnyal ez így van jól. Legyetek jók, kellemes napot, a Jóisten öntsön rátok ambróziát és angyalokkal nyalassa le!

Nagyjából két és fél év telt el a FIAT 127-ről szóló posztom óta, amely mellesleg az egyik kedvenc írásom a blogról (sőt az egyik legnépszerűbb is, már amennyire a statisztikának hihetünk), ha lehet ilyet mondani, így talán ideje volt újból elővenni a témát. Ahogy pl. a Belsőség is megtette nem olyan régen,  na annak az írásnak tényleg kincs minden mondata. Túlzás lenne azt állítanom, hogy tudatosan alakítottam úgy, hogy előkerüljön még a Fityó, inkább a véletlennek köszönhető: mint azt közületek minden bizonnyal sokan tudják, voltam árulni a legutóbbi börzén, és ott a vége felé akadt egy érdeklődő egy könyvre, amit kivittem. Korábban emlékeim szerint 6 vagy 800 forintért vettem a bolhán, most pedig az érdeklődő azt kérdezte, csere mehet-e? Mondom, nézzük, miért. Odahívott az asztalához, ahol pár bontatlan Retroautó sorakozott. Kérdeztem, bármelyikre, egy-az-egyben? Mondta, igen. Hát kiválasztottam a zöld kisautót, pacsi, kalap-kabát. Így lettem egy újabb, ezúttal 1:43-as méretarányú FIAT büszke tulajdonosa:

A "szokásos" Retroautó-minőséget simán hozza, vannak rajta tehát elnagyolt vagy elügyetlenkedett részletek, de összességében rendben van, szép darab, nem játékra való. Magamtól nem vettem volna meg - mint ahogy nem is vettem meg a megjelenése után -, de így, cserébe szerintem jó deal volt. Ha már a börzén történő kiárusítás úgyis hatalmas bukó amúgy egészében, az ilyen apró kis sikerek részben feledtetik azt.

Apropó börze: itt is szeretnék megemlékezni a lelkes és segítőkész gyűjtőkollégákról, akik segédkeztek az egyébként igen fontos küldetéssé avanzsált börzés árusításomban, köszönet illeti Sam. Joe-t, Tommit és Andrist, akik bizony nem csak hogy ott voltak velem, hanem be is álltak a pult mögé, segítettek pakolni, árulni, sőt dicsérték is a portékát, ha arra volt szükség egy tétovázó kuncsaftnál. Nagyon jól esett, tényleg! Maga a börze egyébként elég húzós volt, jó sokan voltak és szerencsére jó sokat vásároltak, ami kellett is, ugyanis a Vento vételárát terveztem így kompenzálni. Jó, a cél eleve túlzó volt, nem is lett meg, de azért nem kellett olyan sok, ha az előzetesen értékesített ésvagy lefoglalt kontingenst is hozzászámolom. Szegény barátnőm jobban kiborult azon, mi mindent kivittem, vigasztalóan kérdezgeti azóta is, hogy nem sajnálom-e - és ilyenkor mindig megnyugtatom, hogy de. Viszont a sajnálat bizonyosan elmúlik majd, amikor a kész, minden porcikájában tökéletes új autóra nézhetek majd ki az erkélyről dohányzás közben...

Így végezetül következzen egy jól sikerült katalógus-borító abból az országból, ahol az út és az autó rossz oldalán vezetnek:

Köszönöm a figyelmet, kellemes hetet, gyertek máskor is!

Bármennyire is áradoztam a fehér Chevy Camaro SS rendőrautóról, ez a fekete sokkal jobban tetszik:

Az óbudai Intersparban lőttem, ahova egyébként normál bevásárlási szándékkal tértem be, de a kenyér-tej kombó mellé nem tudtam ezt nem elhozni - még úgy sem, hogy úgy egyébként számos okból épp azon vagyok, hogy erősen leépítsem a gyűjteményem. Mentségemre szóljon, hogy más kisautót nem hoztam el. Ezelőtt utoljára egyébként egy $TH Ferrarit vettem, de azon már túladtam... Ez is egy Treasure Hunt kiadás, bár csak regular - igaz, ezt nem jelzik sehol. A Lamley-csoportnál megoszlanak róla a vélemények, de én tartom, jól néz ez ki. Kellemes pénteket mindenkinek, hétfőn újabb poszt következik, ráadásul kisautós, éljen-éljen!

Más világ:

Köszönet újra Ritának.

Sikerült végre nekem is lőnöm egy rendőrségi Skoda Yetit:

Az előzőhöz képest ez nem csak hogy szép ezüst, hanem még valami tömegoszlató hangszórókkal is felszerelt.

Ma filmekkel készültem:

Minden pillanatuk tömör gyönyör! (A második filmben 06:42-nél tessék figyelni!)

Ha már úgyis Amerikánál tartottunk:

Egyik kedvencem.

Rita (tudjátok, Amerikában) most egy R8-ast lőtt:

Köszönet érte! (A picasán azt is meg tudjátok nézni, hol készültek a képek.)

Megint:

Ez most magyar.

Na jó, eddig bírtam, felfedem a titokzatos új projektet.

Egy Lotus Omegára hasonlító Opel Omega a mai találat:

Azért ez így sem rossz...

Eszkaládé:

Ismét a Seregély utcából.