Na ez így, ahogy van, kéne is, nem változtatnék rajta semmit:

De, sötétzöld mattfóliát tennék rá :D

Egy fém-...

...és egy papír-Jaguar:

És ha már Trabant, akkor Kőváry:

No meg Badár...

Emlékszik rajtam kívül bárki is erre a posztra? Nem hinném :) Azóta nagyot fordult a világ, ugyanis pár ritkábbnak mondható minifigemet beáldozva elmentem a bolhára, és elhoztam ezt (amihez szerencsére pilótám volt már korábbról):

Kellett egy pár az X-wing mellé, ez egy pillanatig sem volt kétséges. Többek között arra volt még jó a klasszik TIE (TIE = Twin Ion Engine, ha valaki nem tudná) fighter beszerzése, hogy most már az Advanced-ra ácsingózzak... Amúgy a legózás nagyon jó móka, mondtam már?

Na jók legyetek, kellemes pénteket,...

... az Erő legyen veletek!

Ezt mi csináltuk:

Tetszik?

Elég sok autót eladtam mostanában, de az önkontrollom nem olyan erős, hogy azért közben ne is vettem volna ezt-azt. Főleg azért az alacsonyabb árkategóriában tettem mindezt, így túl nagy izgalmakat most nem ígérhetek, lényegében inkább csak pár recolor következik:

Na jó, azért akad más is:

A Karmann tiszta sor, megveszem mind, a Crown Vic taxi dettó, és ugyanez a helyzet a Jungle Crawler- és Majorette Impreza-verziókkal. Viszont a múltkor mutatott Norev mellé sikerült lőni egy Majorette Dacia Dustert is, illetve végre kihozták az X6-osukat, amik így az új kerekekkel szerintem elég jól néznek ki. Még jó, hogy épp leépítem a Majorette-szekciót... A Hot Wheels Camaro szerintem nagyon pofás lett, a piros Karmannon kívül így a nehéz körülmények közepette gyakorlatilag csak ennek igazolható a megvásárlása észérvekkel :D Na jó, ez persze nem igaz, a végére ugyanis tartogattam egy nagyágyút, ami persze matchboxaddikték jóvoltából már kapott némi publicitást, de megmutatom én is:

A Ford Police Interceptornak már most elérhető a remek fehér változata is, majd alkalomadtán azt is bezsákolom e mellé. Részletek a kollégánál, ha valaki olvasgatni szeretne. A minden jót!

Múltkor esett néhány szó itt egy igen pofás négyajtós luxusautóról, és most is egy ilyet mutatok. Ahogy az igények változnak, úgy a piaci réseket kutató gyártók hozzáállása is, és ennek folyományaként a Hot Wheels szélesedő palettája is. Következzen tehát a Lamborgini Estoque nevű csoda, amiről egyébként emitt olvashattok:

Az legendás bikás márka tehát úgy érezte (feltehetően főleg a német menedzsment hathatós unszolására), nem engedhet ki a kezéből egy ilyen fontos szegmenst, aminek igenis van némi létjogosultsága, elég, ha csak megnézzük, hány Panamera jön-megy még a bukaresti budapesti utcákon is nap mint nap. Ilyen ez kicsiben:

Szépek lettek a kerekei, külön köszönet az egyező méretért is, de nagyjából csak annyi plusz festéssel bír, mint a következő Ferrari FF, amely bár szegény csak két ajtóval rendelkezik, majdnem kombi:

A típus leírásáért ide kattintsatok, én térek is át egyből a HW képeire:

Mivel eddig nagyjából az összes Ferrarijukat begyűjtöttem, ez sem maradhatott hát ki. Egy kicsit jobban is tetszik, mint a Lambó, de remélem, megértitek, hogy ezeket igazán nem hagyhattam ott, egyszerű, de mindenképp kötelező darabok. Induljon hát jól a hetetek!

Ma elmegyünk egy kicsit militáns irányba:

Valami miatt ezek nekem nagyon tetszenek...

Andrew0807 küldött egy (még napos őszi) gigapakkot, íme:

A Porsche már volt itt, akkor is tetszett, most is...

Ezt akárhányszor látom a tévében, felmegy bennem a pumpa:

Hogy lehet egy hirdető ilyen igénytelen? Oké, olyan van, h kicsi a büdzsé, meg olyan is, hogy nem kell stúdió, majd a Déneske megcsinálja, mert az úgy ért ahhoz a komputerhez, de nincs az egész bagázsban egy ember, aki azt mondaná, hogy ácsi, ez GÁZ???

Mexikóban a Bogár taxikat Bochónak hívják. Gondolom, a fenti és a legalsó képen (forrás) látható zöld-fehér színösszeállítás minden Matchbox-rajongónak ismerős, hiszen a mexikói VW-taxi MB-ként is megjelent, no és persze nekem is megvan, mutattam is már. A mai delikvens azonban nem Matchbox, és nagyobb is, 1:43-as. A Retroautókhoz hasonló taxis sorozatban jelent meg, újságmellékletként, persze nem nálunk, de az internet uralta világunkban ez nem lehetett akadály. Be is szereztem hát:

Ez már egy kései, 1985-ös modell, ami látható is a lámpákról és a kipufogóról, hátul ugyanis az "elefánttalp-lámpák" és a szimpla furulya köszönnek vissza. A kivitelezés minősége és részletessége rendben van, nem váltja meg a világot, de ezen a szinten oké, összességében nagyon jól mutat a polcon a kis búra alatt. És nagyon helyesen tette a gyártó, hogy nem szerelt be anyósülést, odaát ugyanis valóban enélkül futnak ezek az autók, az utasok a hátsó ülésen utaznak. Oké, az antenna túlzás. Búcsúzóul egy belső kép, de ez már az igaziból való, és a gugli találta:

Na jók legyetek!

A Citroen 15CV, avagy Traction Avant szerepelt már a blogon több formában is, először volt egy Siku, majd egy Matchbox, végül egy Norev is. Finoman szólva egyik posztnál sem terhelték meg a hozzászólások az index szervereit, de nem adom fel, újfent mutatok egyet, hátha ez végre áttöri azt a bizonyos gátat. És ez akkor megint Matchbox, viszont az eddigiektől eltérően 1:43-as méretaránnyal bír, így szép nagy, súlyos darabról van szó:

Hasonlóan a régebben mutatott (egyik) Bogárhoz ez is a Matchbox és a Dinky közös periódusából való, és mint ilyen, hordozza is az ott már méltatott jellemzőket: szép, viszonylag részletes, élethű és igényes kisautó. Játékra is ugyanakkora mértékben, azaz teljesen alkalmas, full fém, a kerekeken gumi, nem is kell más egy jó szőnyegen szösz-összeszedős toligáláshoz - a csodás fekete szín ebben az egyik legjobb partner, minden kosz azonnal meglátszik rajta! De én természetesen nem fogom engedni egyik büdös kölöknek sem az effajta játékot, jó helye van a híres Citroennek a polcon...

UPDATE: mármint valakinek a polcán, ezt a darabot ugyanis a legutóbbi börzén becseréltem egy Norev Jet-Car Peugeot 504-esre, és ez nekem így jó. De kitörölni nem akartam már a posztot, ha már egyszer megírtam. Majd az új gazdája talán hasznát veszi ;)

Vasárnap délelőtt felmentünk őseimhez és Halloween-tököt faragtunk együtt az összes gyerekemmel, íme a végeredmény:

Egy nagy is készült, a már oly sokszor látott "hányós":

Kellemes ünnepet!

Ismét egy régi hiányosságot sikerült kipipálni, meglett ugyanis a Majorette R5-ös. Nem az, ami megvolt, hanem az, ami eddig nem volt meg. Értem? Szóval ezt a régi, teljesen mezei változatot is lett szerencsém beszerezni, de jó tudni, hogy ebből létezik egy ötajtós kivitel is, ami még nincs meg. Ez viszont azonban mindegy is, a lényeg a lényeg, következzen tehát a kis francia – francia megvalósításban:

A kisautó legnagyobb képessége az, hogy kialakították rajta a visszapillantókat is, ami akkoriban, amikor készült, még egyáltalán nem volt megszokott feature. Ráadásul ez nem is fémből van, és nem a karosszériából származik, de még csak nem is a beltér műanyagából deriválták, hanem ez egy teljesen önálló alkatrész, és ha már lúd, legyen kövér, húztak rá egy antennát is. Ez a kis apróság teszi a nagy átlaghoz képest némileg érdekessé a Renault-t, cserébe le kell mondanunk a nyitható ajtókról, viszont a fém aljról és a remek rugózásról nem. (Az újabbnál pont azok adottak.) Állapotát tekintve túlzás lenne makulátlannak nevezni, de elmegy, még ha a közeli képek siralmasabb állapotról is tanúskodnak, mint a valóság. Szóval nem panaszkodom, bejön, ráadásul egy hasonló (de jobb állapotú) Sikuval érkezett egy pakkban mindösszesen 4 euróért, ami azt az időt nézve, amennyit vártam rá, elenyészőnek tekinthető. Majd szólok, ha meglett belőle az ötajtós… (És a bevezető kép apropóján itt emlékeznék meg egy újabb autós-érdekes blogról, ha esetleg hozzátok nem jutott volna el a hír, hogy lett ilyen is.)

UPDATE: könnyen lehet, hogy mire ez a poszt megjelenik, a kis Renault 5-ös már új gazdára talált, mert időközben komoly folytonossági hiány támadt a Golfom tetején, így igen szükségessé vált némi anyagi ráfordítás. Ezért jó pár olyan kisautótól meg kell(ett) szabadulnom, amiket eredetileg nem akartam volna eladni, de egyrészt a szükség nagy úr, másrészt a gyűjteményemre is ráfért már egy alapos tisztogatás. Hát így. Ha tetőileg van fejlemény, szólok! (És ha kell valakinek a Siku R5-ös, akár ez, akár a kék, szóljon!)

Nemrég ugye sikerült őseim ex-autóját elkapni, most pedig egy másik régi ismerős került lencsevégre Budaörsnél:

Jó volt látni újra...

Elég laza, nem?

Egy visszatérő vendéggel érkezem ma, sőt rögtön kettővel. Ha eddig esetleg nem tűnt volna fel, nagy kedvencem a Citroen Kacsa. Annyira, hogy mielőtt Bogaras lettem, majdnem Kacsás lettem. De aztán nem. Viszont kicsiben van már egy pár, amelyek közül egy néhányat mutattam itt, majd emitt. De két változat nagyon hiányzott eddig, talán írtam is valahol, hogy vágyom erősen a Tomica-változat után, illetve nagyon szeretném beszerezni azt a Norevet is, ami régen megvolt. Hát, meglett mindkettő, az interneten minden csak idő, pénz és kitartás kérdése, szerencsére nekem ebből csak az elsőt és az utolsót tette próbára a beszerzésük. Kezdem a Tomica megoldásával, Charleston-változatban.

1980-ban bemutattak egy speciális, kétszínű fényezéssel ellátott változatot a Flamino Bertone által tervezett kisautóból, art deco stílusban, ügyesen visszaidézve az 1920-as évek Citroenjeit. Ez volt a Charleston.

Egy évvel később a nagy sikerre való tekintettel önálló modellé avanzsált.

Mutatom akkor a japánt (ami persze kínai):

Fém alul-felül, rugózik, de nem nyílik semmije. Cserébe már kézbe fogva megjön az a minőség-érzet, ami például a Matchbox-ok esetében egy jó pár éve eltűnt. Hoppá, jut eszembe, ebből miért nincs Matchbox??? Most komolyan, mi kell ahhoz, hogy egy ekkora ikon felkerüljön a listára? És ha már itt tartunk, miért nincs belőle Majorette-verzió??? Nem elég francia? Á, felesleges ezen itt keseregni, Renault 4-es sincs egyik gyártónál sem, de bízom a legjobbakban, talán még lesz(nek)... Folytatom inkább a Norev Jet-Car-ral, ami már 1:43-as:

Erre mondtam, hogy aranybarnában megvolt gyerekként, és imádtam. Mert olyan kis finom műszer volt, ki lehetett nyitni az elejét, nagyon szépen megoldották rajta az első lámpákat, be lehetett nézni felülről, plusz Made in France - de ez mind semmi, mert anyám legjobb gyerekkori barátnőjének, aki 56-ban dobbantott, pont ilyenje volt, így párszor volt szerencsém benne utazni, amit gyerekként nagyon élveztem...! Sajnos ez az új példányom se nem makulátlan, se nem aranybarna, de így is nagyon örülök neki, és nem is volt drága. Egyik sem. De ha ingyen szeretnétek egyet, azt is lehet:

Csak némi kézügyesség kell hozzá ;) Tapéta a legvégére:

Minden jót!

Gyönyörű vallomás.

Régi szovjet játékokkal jelentkezem újra. A következő robusztus vasdarabok részletes ismertetéséhez tessék (szokás szerint) jól átkattintani ide a szomszédba, mert amit ezekről tudni érdemes, én is onnan szedem. Az első mai delikvens a №18 "Ракетная установка" - FROG-7 "Luna-M" Föld-föld rakéta (ОТРК 2К6 "Луна"), tehát Frog-7, innen a poszt címe, az alatt pedig a №10"Вездеход" - GAZ-47 tüzérségi vontató (ГАЗ 47) látható, rövidebben GAZ-47:

Mindkettőt börzén vásároltam egy igen idős bácsitól, valami eldugott kis sarokban. Eleinte darabját ezer forintra tartotta, de végül ezerötért hoztam el a kettőt, amiért szerintem megérte az üzlet. Mindkettő viszonylag jó állapotban van, nincsenek rajtuk olyan durva kopások, ami engem zavarna, de az tény, hogy ezeket is hosszú percekig sikáltam a forró víz alatt, míg el tudtam távolítani róluk a vastag koszréteget... A valódi gumi lánctalppal szerelt GAZ-47 (amire szerintem sokkal jobban illene a Frog név, mint az óriáspénisz-hordozóra, ami eredetileg ugye Luna, azaz Hold, de mindegy) ilyen a valóságban:

A mai poszt végére tartogattam még egy ágyút is, amit így hívnak hivatalosan: №4 "Пушка полевая" - ZIS-3 löveg (ЗИС3):

Gyerekkoromban nekem nem ez volt meg, hanem a rövidebb csövű ágyú (ami amúgy nem is ágyú, hanem tarack, pontosabban №2 "Пушка противотанковая" - OB-25 Tarack (ОБ-25), lásd ezt itt), de szerintem mindegy is, most ezt sikerült lőnöm, marad is. Együtt érkezett az utolsó képen lévő Gaz-zal, aminek végre így le tudtam cserélni a korábbi, kopottas változatát egy vállalhatóval. Itt az ominózus igaziban (a remek kép a fent linkelt Panzer Elite honlapról származik):

És rajzos formában a már mutatott kiskönyvből:

És még mindig van mit beszereznem ebből a sorozatból, jaj, sosem lesz vége :) De.

Óriási ötlet.

Vagy vén Csirke. A mai téma egy régi Majorette Jeep Cherokee, ami nem is annyira régi. Mondhatnám még, hogy már megint, mert már szerepelt errefelé egy hasonló járgány nem is olyan nagyon régen. Most viszont egy sivatagi versenygéppel van dolgunk, legalábbis erre következtethetünk a hatalmas kerekekből, illetve a feliratból az autó oldalán. Az Oasis szó a Dakar korai elnevezésére utal, ami így hangzott: Oasis Paris-Dakar Rally. Hogy a Le Cap (aka Cape Town) hogy kerül ide, nem világos, a dél-afrikai város ugyanis csak 1992-ben volt a végcélja a versenynek, a Cherokee viszont ennél sokkal régebbi (mondjuk, 1974-es), de mindegy is, kicsire nem adunk.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én biztosan nem vittem volna el a versenyre a kutyámat, de legalább lenyitható a csomagtartó ajtaja, hogy a blöki könnyebben tudjon ki- és beszállni, ha úgy hozza a szükség. Ezzel így nagyjából ki is merítettem a kisautó különlegességeit, de még tetszik a teljes fém mivolta, illetve még a jó rugózása - bár ez utóbbi a hasonló korú Majorette-eknél nem is annyira meglepő. Jópofa darab, 200-ért túrtam a börzén. A Kléber melletti másik fő szponzor a Teletron Sprechfunk, amiről egy rövid kis guglizás után kiderítettem, hogy valami autós (és egyéb felhasználású) CB-rádiókat gyárt. Csak hogy tudjátok. Ezt meg kötelező megnézni függetlenül a fenti témától, csak azért, mert jó! (Oké, legalább amerikai téma, de más kapocs nincs.)

Ezt talán olvastátok. Ezt viszont én fotóztam:

Állat!

Mára tartogattam a legkomolyabb darabomat, amire már nem lehet azt mondani, hogy olyan, mint Rambóé, csak szarabb, mert ez konkrétan a Rambóé az első filmből (aka Rambo – First Blood), azaz annak a hivatalos kése! (Tehát oké, tudom, ez nem pont az, de majdnem az.) Ennek megfelelően az ára is egy másik dimenzióban tanyázik az eddig bemutatottakhoz képest. 36 centis hosszával is kilóg a sorból, és ebből majdnem 23 centi a penge. A penge 6 mm vastag, a kés súlya pedig 800 gramm körül alakul. Stallone-ról köztudott, hogy késmániás, és a film készítői mindent meg is tettek, hogy elégedett legyen, itt van egy remek kis képes ismertető a filmes késeiről. Itt meg egy másik. Ez meg az enyém:

Hatalmas! Súlyos és brutális is. De nagyon jó a fogása, kézre áll, bitang éles, és ezekről a fűrészfogakról végre el tudom képzelni, hogy képesek átvágni a fát. És hát persze jár hozzá sallangként pár biszbasz, amit az iránytű lecsavarásával feltáruló markolatban lehet elhelyezni – hiszen ez egy vérbeli túlélőkés:

Majd ha egyszer jól megy a sorom, a második rész kését is beszerzem. A vatin olyasmit 21 ezerért árultak nemrég, én annyit azért nem szánok rá. Ez kevesebből jött ki, mint a fele. És 14 körül már van az ebayen, szállítással. Persze a kínai gyártótól, nem ám az amerikai forgalmazóktól, azok nagyon durván rápakolnak.

Van még pár olyan bökő, amire vágyom, de azok már inkább valódi katonai kések, nem mindenféle replika vagy szirszar, remélem, majd egyszer lesz még ilyen poszt…

Egyszerűek, de nagyszerűek; forrás

Ahogy ígértem, folytatom késekkel még. A mai delikvensek a fix pengés kategóriába esnek, de nevezhetjük őket simán csak vadásztőrnek, vagy akár csak tőrnek is. Ezek lényegesen nehezebbek is a hétfőn mutatott kisebbeknél, ami egyrészt a nagyobb (értsd: hosszabb és vastagabb) pengéknek, másrészt a komolyabb markolatuknak köszönhető. Persze egyik sem a Rambo-filmekből ismerős túlélőkés, ezekkel az öreg harcos nagy bajban lett volna az erdőben.

A barátnőm kérdezte, hogy mi ez, valamiféle kapuzárási pánik, hogy hülye nagy késeket veszek? Mondtam neki, hogy bizony minden férfi szereti a fegyvereket, késeket, és amikor az általános iskolával először jártunk Jugoszláviában, akkor is például egy tőrt vettem a kis zsebpénzemből szuvenírként, illetve amikor egy kicsit később másodjára, akkor meg egy másikat. Ez utóbbit meg is tudom mutatni, mert bár még mindkettő (napi) használatban van faterom konyhájában, a csontnyelű még ma is nagyon jól néz ki, így 22-23 év távlatából:

Nem mellesleg a militáns dolgok iránti rajongás szerintem a többségünkben minimum látens módon megvan, és ha megnézzük, mi divatos mostanság, akkor sem kerülhetjük ki az oldalzsebes gyakorlónadrágokat, a mattra fényezett/fóliázott autókat, a különböző airsoft/paintball-programokat stb.

Na de a lényegre: mindhárom nagykésem Columbia, egy SP, egy Tomimori és egy XRKC. A Columbiát egyébiránt az ilyen típusú kések gyártói között nem jegyzik, illetve igen, de az egy másik Columbia, az a CRKT, ez gyakorlatilag noname. És hogy ezek a fantázianevek honnan jönnek, fogalmam sincs, de az indiános Tomimori nagyon tetszik. Ezt írta róla az eladó:

Extra minőségű, nagyon szép kialakítású COLUMBIA vadásztőr. Tartós, jó minőségű, igényesen megmunkált és színezett acélból készült. Pengéje recés kialakítású. Markolata műanyag borítású, fekete színű, acélszínű csíkokkal. Horgászatnál, vadászatnál vagy akár a hétköznapokban is remekül használható, megbízható társ.

Hát, engem meggyőzött :) 31 cm hosszú a kés, a penge ebből 18 centi, és hát állítólag amerikai gyártású. Hát, még az is lehet. És nagyon hegyes!

Az XRKC 32,5 cm hosszú, ebből 19,8 cm-t tesz ki a fekete penge. A nyele gumi, baromi jó fogása van, a nyélbe pedig üvegtörőt szereltek. Jó az, ha van:

Az SP-nek a formája fogott meg leginkább, ez biztosan nem amerikai, cserébe valami vadállatul néz ki, sokat dob rajta a robusztus fogazás. Szinte pont ugyanakkora, mint az indiános, a markolat végén az üvegtörő azonban nagyobb. Nemigen gondolnám, hogy ennek a funkciónak bármikor is hasznát fogom venni, de hát ugye sose lehessen tudni:

Mára ennyi, holnapután jön a befejező rész.

Ryan Jones követte el a rajzokat, aki egyébként 2003 óta a LucasArts illusztrátora; forrás.