Még jó, hogy mondtam, hogy egy darabig nem lesznek új beszerzések a blogon... Ha a zseniális címválasztásból nem derült volna ki, egy francia Subarut (aka Bubu) mutatok ma, amit nemrég vettem. Az aktuális Impreza-széria szerepelt már a blogon a Tomica és a Hot Wheels jóvoltából is, ezekhez csaptam hozzá harmadikként a Majorette megoldását. (Most vettem észre, hogy ez a 90. Majorette tag-gel ellátott poszt, de ez (már) nem jelenti azt, hogy ennyi Majorette kisautóm van, nagyon sokat eladtam az elmúlt egy évben, szerintem a flotta jó, ha 20-30 példányt számlál jelenleg.) Mutatom kicsiben:

Ez egy STi szerintem, bár az alján nem szerepel ez a kitétel, de a karosszéria szélesítései erre engednek következtetni. Ja, és a felirat a hátulján :) Persze azért nem olyan elvetemülten széles, mint a HW versenyautója, sőt annál minden tekintetben jóval visszafogottabb darab, de azért rendben van. A beltér részletessége példás, ráadásul a nyitható első ajtók erre remek betekintést is engednek. Egy kicsit rugózik is, de az alja műanyag, viszont műanyag a két hátsó lámpa is, amiért mindenképpen jár egy (francia) csók a tervezőknek.

Méret tekintetében nagyobb a testvéreinél, de nem vészesen, a képekből ez nem is igen jön le. Az aljára - nyilván francia bohóságból - felírt 1:64-gyel szemben. De ezt elnézem, mégis csak egy Subaru... A szín egyébként szerintem nem az igazi, a kék egy világosabb árnyalata (lásd: Tomica) talán jobban passzolt volna hozzá, de legalábbis azt mintha jobban megszoktuk volna - és akkor ez még nem is a sötétszürke, amit otthagytam a boltban, mert az nem tetszett egyáltalán. Ez tetszik, de messze nem annyira mént a világosabb színű japán (kínai?) tesója. A szürke verzió felnije is más volt egyébként, hogy visszakanyarodjak, sokküllős, persze ha ezt nem találom meg, azt hozom el. Egy Lamborghini kivételével csak nem is láttam több új Majorette-et. Ja, ha valakit érdekel, az Eurocenteres Intersparban vettem 500 forintért.

Au revoir!

A szirszarjaim fb-oldalának követői már láthatták, de hogy a többiek se maradjanak le róla, mutatom itt is - szintén Balatonról:

Nagyon tetszett ez a kis összeállítás... Egy viszonylag idős, de ránézésre kisimult pár szállt be kb. velünk egy időben, meg is jegyeztem, hogy nyugdíjas koromban szlovák nyugati (mondjuk német) nyugdíjas szeretnék lenni.

Szép álmokat!

Breki Finnországból, újra:

A képek a Suupohjan Mobilistit Rompepäivät 2013 találkozón készültek, további pár darab emitt. Köszi! És az érintettek tudni fogják, hogy miért tartozik ide porsche egy másik németországi találata:

Auf wiedersehen!

Saját találat Siófokról:

Meglepően jól néz ki a kis méregzsák...

Megvolt?

Imádom!

Július utolsó napjára egy csodás Renault érkezett naszijoe nevű olvasónktól:

Egy Renault Caravelle, pontosabban.

(Szolgálati közlemény: egy komolyabb pakkom nem érkezett meg, így most egy kis türelmet kérek a kisautós posztokra váróktól, vágyóktól, jórészt csak szpottingos bejegyzések következnek egy darabig, illetve nézek otthon valami konzervet...)

A nemrég mutatott igen nagy lábakra helyezett Dodge Ram után megmutatom a kb. 4 évvel ezelőtt beszerzett másik darabomat is, amely szerintem egyébként sokkal jobban eltalált kisautó, ráadásul kutyás rendőr, igaz, fényhíd nélkül:

Hát ez az. Dodge Ram 1500. 1995-ös casting, az én darabom pedig 1999-es, amely magánzóként, de egy ötös rendőrpakkban is megjelent. Ennek műanyag az eleje, ami szerintem jobban néz ki, mint a nagy lábú rokon frontja. Ehhez felépítmény nem járt, de egy csomó másik variációhoz igen. Ha a TH-kivitelt nem számítjuk, szerintem ez a legmenőbb...

Porsche Peti küldött egy combos német csomagot:

Ti melyiket választanátok?

Ezt a kisautót annyira szeretem, hogy vettem belőle nemrég egy pirosat is:

Magamhoz képest elég jól sikerült a piros szín fotózása, nem ment ez mindig ilyen jól. Mivel most akkor ugyanilyenből pontosan három darabbal rendelkezem, elég is lesz...

Megihletett a legújabb, na:

Mit szóltok? Azon túl, hogy a druszám... ;)

Andrisunk ezúttal TC Pályanapon járt:

Köszönet a képekért!

De legalábbis a Bécsi úton:

Aki nem hiszi, nézze meg a saját szemével!

Ez se semmi:

Minden együtt van: sztori, kép, zene. Respect.

Toyota Solara a Béres irodaház előtt:

Én azért a leparkolás után felhúztam volna a tetőt, aznap kábé 33 fok volt egész nap... Élőben szerintem most láttam ezt a típust (vagy fajtát, vagy mi a jó szó ide) először, és hát nem egy kecses darab. Sőt. Mint egy hatalmasra nőtt szappantartó. Ha viszont tényleg szappantartó, úgy szép, de akkor minek rá kerék meg ilyesmi? Na mindegy, gyertek máskor is, a köv. szpotting nem ilyen lesz, ígérem!

Ha már olyan szép részletesen leírtam a Ventót, elmesélem azt is gyorsan, mi van a kismocival és az utánfutóval: az előbbi kiválóan működik továbbra is, nagyon megkedveltem, ráadásul még másfél hónap, és benzinben visszajön az ára, legalábbis így számolgattam. 2 és fél lityi körül fogyaszt, ha tolom neki, akkor talán egy kicsit többet, és egyszer már olajat is kellett neki utántöltenem. Vettem egy normális (értsd: full face) bukósisakot is a vaterán hozzá, használtat persze, de nagyon klassz, benne van az E-jel, meg szellőzik, minden - ráadásul sárga, szóval megy a motorhoz. A szabiról visszatérve sajnos azt tapasztaltam, hogy az aksi 2 és fél hét állás után lemerült, de egy éjszaka alatt sikerült feltölteni, most már újra minden kerek, robogok megint...

És a Skif: igen, megvan még! Továbbra sem tettem le arról, hogy az autóra előbb-utóbb vonóhorog kerül, és akkor újra utánfutózhatok. A parkolóállvány elkészítése óta nemigen nyúltam azonban hozzá, de a Balcsira történő indulás előtt ki kellett vennem belőle egy kis utazóágyat és hát erősen elrontotta a virágos jókedvem, hogy nem csak hogy beázott, hanem jól be is penészedett a belseje. Hja kérem, az ezt megelőző vidám évtizedeket garázsban töltötte, új neki a ridegtartás... Mutatom:

Persze nem pánikoltam, kempingezni ezzel úgysem terveztem, így elkezdtem a menthetetlen darabokat lebontani, a menthetőkhöz pedig vettem penészölő spricnit lekezelés céljából. A bontás az oldalsó és hátsó panelek leszedésével kezdődött:

Aztán jött a belső-felső elem, amely igazándiból kettő. Az oldalsókat csak lassú, ezeket viszont nehéz is volt leszedni, mert nem igazán tudtam sehova jól megtámaszkodni, hogy beérjek a középső csavarokig. Végül azért csak lejöttek, de az utolsó csavart el kellett csalnom, fizikai erőfölényemet kihasználva letéptem:

És akkor derült ki számomra, hogy felette milyen klassz kis deszkamerevítések vannak - ami jogos is, hiszem normális használatban a Skif tetejét hátrafelé kihajtva kapjuk meg az ágyat, oda kell a merevítés, ez nem vitás. Nekem viszont nem annyira, de mivel ezeket nem ette meg a penész, maradtak a helyükön. De befújtam ezeket is rendesen (közben sajnálatosan tönkre téve az egyik kedvenc Weyland-Yutani mintás barna pólómat), így most félig felnyitva szellőzik az utánfutó. Tervezek rá hátra-oldalra szellőzőket telepíteni, ha minden igaz, most hétvégén. Minden jót!

A Hot Wheels kétségtelenül egyik legnagyobb dobása idén a Toyota 2000 GT, abból is a Treasure Hunt kiadás. A legutóbb a C111 kapcsán idézett Csikós úr nem kicsit szerencsés ember, ez ugyanis - több más csoda mellett - megvolt neki. Kicsiben nekem is megvolt egy Tomica (perverz részletekbe menő összehasonlítás Sándorunktól itt), de ez azért nem ugyanaz az érzés... Szóval akkor most HW:

Kérem szépen, ez bizony szép munka! Mondhatni, méltó. Formás a hátsó, szép az oldalsó kontúr, az első traktus is tök rendben van, fém az alja, klasszak a gumikerekek, tényleg minden oké. Majdnem minden. Ugyanis arányait tekintve nem teljesen tökéletes, hosszabb lett valahogy, mint az igazi, de engem nem zavar ez, mint ahogy anno a MB Datsun esetében sem zavart. E tekintetben a Tomica egy jobban eltalált darab, de ez mégis jobban tetszik...

És ugye ha minden jól megy, jövőre jön Matchboxként is...

Gyönyörűség Andristól:

Sírok...

Nem olyan régen mutattam képeket a biciklikkel megrakott Ventóról, és írtam kommentben, hogy majd még beszámolok erről-arról. Nyaralás céljából alapvetően a Balatont céloztuk meg, de előtte még volt egy áttett foglalásunk Miskolctapolcára is, ilyen kuponos izé, nem lehetett kihagyni. Csak hárman mentünk, így elég volt két bicikli, amit vonóhorog híján egy gyorsan beszerzett tetőcsomagtartón kellett elvinnünk. A csomagtartó Thule, a bicikliszállítók (szám szerint három) név nélküliek, egyben vettem őket a vaterán viszonylag kedvező áron. Lefelé sima ügy volt, de visszafelé az M3-ason a 93-as km környékén egyszer csak egy koppanást hallottam, majd láttam a visszapillantóban a hátrafelé lerepülő egész pakkot. Nem, volt jó érzés. Szerencsére pont egy sor kamion előzése után voltunk, mögöttünk nem volt személyautó, a kamionok pedig ügyesen le tudtak fékezni, de lehetett volna ez sokkal súlyosabb is. Utólag próbáltam megfejteni, mi lehetett a baj: természetesen én voltam a hülye, tetőn szállított biciklin nem maradhat gyerekülés, gondolom azért, mert belekaphat a szél, és itt is ez történhetett valószínűleg. meg talán sok volt a 130 is, nemtom. Az egyébként pont erre a típusra való tetőcsomagtartó rögzítése ránézésre atombiztosnak tűnt és tűnik, de a tető sínjébe beakadó fém fülek feltételezhetően nem voltak eléggé beakadva, mindenesetre nem bírták ezt a fajta erőhatást, engedtek a szélnek, ami bizony fújt. Erősen. Fényképeket a helyszínen nem csináltam, volt elég bajom, szerencsére azonban mi és a többi közlekedő megúsztuk, de a bringák már jobban megsínylették, igaz, itt is lehetett volna nagyobb a baj: mindkét bicónak szétment a bal kormánymarkolata és az ülése, az enyémnek más baja nem is lett, de a pároménak ezen felül elgörbült a kormánya, félig letört az egyik pedálja és széttört az első lámpája. Ja, és a gyerekülés is ripityára tört, azt ott is hagytuk az út mellett a gazban. Az autópályáról az egyik kamionsofőr segítségével gyorsan lehúztuk a leállósávba a rakományt, amely egyébként teljesen egyben maradt, a bringák nem estek le a szállítókról, azok meg a csomagtartóról. Gyorsan szétszedtem mindent, és mivel nem voltak nálam a Thule kulcsai, a táskák utastérbe történő átpakolása után mindent betettem a csomagtartóba - és minden be is fért. Igaz, a bringák első kerekei csak kilógva, de ez így is erősen meglepett. Mindegy. Hazaérve egy kicsit gatyába ráztam őket, mindkettőre visszatettem a régi nyergeket, visszagörbítettem a sárvédőket, ki is próbáltam őket, működtek, megnyugodtam. És még másnap visszaszereltem a tetőcsomagtartót, újra rögzítettem a szállítókat, lőttem a vaterán egy új (nem új) gyerekülést, mert aztán már készülnünk kellett a balatoni indulásra. Oda három bringát vittünk, de a gyerekülés az utastérben utazott, illetve nem is mentem 100-nál gyorsabban, jobb ugyanis félni, mint megijedni. Egyéb gond ezzel már nem volt többet, remélem, nem is lesz...

Időközben egyébként tönkrement a Ventón az egyik első fékbetét, de nem kicsit, hanem nagyon, szóval Siófokon a második utam a szerelőhöz vezetett (az első egy bringaszervizbe, hogy legyen a gyerek bringáján - aminek az átfestését végül nem úsztam meg - első gumi, de ezt már írtam), aki aztán felvilágosított, hogy nem csak a fékbetéteket kell cserélni, hanem az általuk tönkretett tárcsákat is, amelyek ráadásul hűtöttek, amitől drágább a csere. Hurrá. Végül ez a mutatvány (munkadíjjal együtt) egy harmincasba fájt, ami szerintem, minimum 20 százalékkal kedvezőbb ár, mintha Budapesten csináltattam volna. A nyaralás során más gond az autóval szerencsére nem volt, sőt igazándiból ez sem valami hirtelen hiba volt, hiszen ezek kopó alkatrészek, előbb-utóbb túl kellett esni a cserén. A klíma még mindig nem az igazi, néha kihagy, a motorból valahol elöl még mindig csepeg egy kicsit az olaj, így a betervezett következő szerelési kör során ezeket mindenképp szeretném orvosoltatni. Az eredeti terv az volt, hogy tél előtt megcsináltatom a küszöböket, de valószínűleg mégsem így lesz, inkább ezt és a futóművet szedetem rendbe, meg talán életemben másodszor talán veszek négy új gumit is...

Na, ahogy a Toyotánál ígértem, mutatom a másik nagylábút, ami egyébként még nagyobb: ez egy 2007-es Dodge Ram. A HW is ekkor hozta ki, természetesen millió (na jó, csak 13) változatban megjelent azóta, de nekem ennél nem volt lehetőségem válogatni, jött ez a lángos bordó és kész.

Egy lámpafestést azért igazán elbírt volna, főleg hogy az oldalára jutott dekor és részletezés is - hátul már nem zavar ennyire a sivárság. A króm belső (és a hatalmas, kifordított mélynyomókkal, komoly erősítővel és kondenzátorral súlyosbított platóbélés) sem túl szerencsés, de mivel jó magas, csak ritkán látni :) Volt itt egyébként már Ram máskor is, de ez tényleg hihetetlenül nagy - még ha az egyébként ezt demonstrálandó Jeep-es képről ez nem is jön le annyira. Persze a legmegdöbbentőbbek az igaziról készült képek, főleg amin ember is van. Na, itt egy igazi Bigfoot, tessék:

És hát akkor ennyi már, minden jót!

Egy újabb Landy Óbudáról:

Elég szép darab...

Csak két kép mára:

Tegnap jártunk arra. (Meg tavaly.)

Az utóbbi időben elég jelentősen leépítettem a Tomica-flottát, a dobozos rendőrökön kívül szinte csak a két  remek BMW-t tartottam meg. Amikhez most nemrég lőttem egy (korábban már megvolt) Porschét is, ilyet:

Használt állapotú, szóval ezzel minden bizonnyal már játszottak, de szerintem még pont a vállalhatón innen tanyázik. Az ajtajai csodálatosan nyílnak és záródnak, van egy kis rugózása is, és még a matricáival sincs nagy baj. Mutatom a Bimmerrel:

Klassz darab, sportos kívül, sportos belül, és a terveim szerint ez már marad.

Sam. Joe-tól mindenkinek, aki szereti:

Köszönet a találatért!

Nem mondom, hogy világprobléma, de macerás volt, hogy a nagyobbik gyerek bringáját elhozzuk, ne hozzuk, amikor jön, ezért kitaláltam, hogy szerzek valami egyszerű bicót, egy tartalékot, hogy legyen neki egy nálunk is. A gondolatot tett követte, a vaterán lőttem egy a célnak ránézésre pont megfelelő szakadt Csepel Campinget. Mindkét kereke teljesen le volt eresztve, így kipróbálni nem tudtam, de aprópénzt kértek csak érte, így elhoztam. Lehoztuk magunkkal Balcsira, itt a hátsó kereket megoldottam, az elsőben viszont rossz volt a szelep, ahhoz már szagember kellett. Végül arra is került új külső-belső is, így sikerült is beüzemelni:

A lányomnak megígértem, hogy ha lesz időnk és kedvünk, majd átfestjük, mert az eredeti fehér fényezés már nincs igazán a topon, amire ő nagyon belelkesült - de magunk közt szólva nem bánnám, ha erre nem kerülne sor, nekem tetszik ez így, ahogy van. Mutatom a bizonyítékot, hogy megy:

Jól megy. Persze én is kipróbáltam, és tényleg remek. Kicsit irigykedem, mert gyerekkoromban nekem "csak" egy Balkan kempingem volt (ilyen, csak narancsban), ami tulajdonképpen tök ugyanazt tudta, mint a Csepel, mégis valahogy úgy éreztem, kilógok vele a sorból... Később, amikor megkaptam a Csepel BMX-et (Láttátok, hogy ma már ez is kult-státuszba került? A vatin ha megjelenik egy, akár horror-áron is, de azonnal elkapkodják - de mondjuk egy szép, gyári állapotú Campinget sem lehet megúszni 20 alatt.), minden helyre billent :)