Ugye mindannyian emlékszünk Orbán Viktor 1999-es napirend előtti hozzászólására? Ha nem, akkor íme:

(...) Ami pedig az ügy politikai vonatkozásait illeti: engedje meg, hogy egy dakota indián közmondást ajánljak az ön figyelmébe, miszerint, ha észreveszed, hogy halott lovon lovagolsz, szállj le róla. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet.

Kicsit utánanéztem. Én sem tudtam, de most már tudom, és tudjátok hát ti is, hogy csak akkoriban hívták az amerikai őslakosok e büszke törzsét dakotának, amikor a Nagy Tavak környékén laktak. Az európai telepesek aztán elűzték őket, onnantól lakoták lettek, és betagozódtak a sziúk alá. A 18. század közepén 20.000 lakota élt, és lovas törzsként leginkább bölényvadászatból éltek. Ma már 70.000-en vannak, közülük pedig 20.000-en beszélik is a lakota nyelvet. Manapság főleg öt nagy rezervátumban élnek, ezek a Rosebud, a Pine Ridge, a Lower Brule, a Cheyenne River és a Standing Rock. A lakota név jelentése: barát, szövetséges. Ennyit róluk.

De most más dakotákról szeretnék írni, továbbra sem leszek pol-blog. A 2000-es év Észak-Amerikai Év Teherautója jelöltje egy közepes méretű Dodge pickup, azaz például a Ford Rangernél nagyobb, de az F-150-esnél – vagy a szintén Dodge Ramnál – kisebb. Klasszikus létravázas teherautó, amelyhez (kategóriájában) elsőként volt rendelhető V8. A közepes méretet a Chrysler vezetése azért találta ki, hogy a kisebbek gazdaságosságát a nagyobbak kapacitásával pároztassa. Ezt inkább kifejtem: a hetvenes évek végén a Chrysler még nyögte a válságot, amire majdnem rámentek, és nemigen volt pénz az új fejlesztésekre. Jött viszont Harold K. Sperlich, aki felismerte, hogy van itt egy piaci rés, a japánok ugyanis a kisebb méretkategóriában fasza kis pickupokkal árasztották el a piacot, amik olcsók voltak és megbízhatók, a népnek viszont nagyobbak kellettek, azokat azonban nem tudták vagy akarták megfizetni. Harold barátunk tehát kitalálta, hogy a kettő közé lőjenek, új kategóriát teremtve. Mivel nemigen volt forrásuk, ezért a mérnököknek úgy adta ki a feladatot, hogy lehetőleg csak meglévő alkatrészekből legózhatnak. És megcsinálták.

Az első generációt 1987-től 1996-ig gyártották sornéggyel és véhattal, ez utóbbihoz 4X4 is választható volt. A platót kétféle méretben kínálták, 2 méteres és 2.4 méteres közül lehetett választani. 1990-től Club Cab kivitel is volt, hosszított kabinnal 6 utas számára, de érdekesebb, hogy egy évvel korábban lenyitható tetejű változatot is készítettek! 1991-ben facelift következett, 1994-ben újabb, utána pedig jött a második generáció.

Ezt 2004-ig gyártották, és már úgy nézett ki, mint a nagyobb Ram. 2000-ben végre duplakabinnal (Quad Cab) is megvásárolhatták a szerencsés amerikaiak, akinek elegendő volt a 160 centi hosszú plató. 2001-ben még jött egy facelift, aztán annyi.

A Matchbox 1988-ban mutatta be (alján 1987) a Dodge Dakotát. Az első generációt. Gyerekkoromból, megvallom, nem rémlik ez a modell, felnőtt fejjel találkoztam vele először, de nagyon megtetszett.

Sőt az összes MB pickup közül ez nálam vitathatatlanul ott van a TOP 3-ban, a másik kettő a Holden/Ruff Trek és az El Camino. Tetszenek a kerekei, de én ezeket sosem hívtam convoy-kerekeknek, mert az első olyan autó a Flareside volt, amin ilyenekkel találkoztam, szóval ez nálam inkább csak off-road kerék.

Illik is hozzá, csakúgy, mint a krómozott bukócső a ködlámpákkal és a szép krómozott orr-rész. A mintájával sincs bajom, elmegy. Piros pont jár a hátfalra írt típusjelzésért – igazán autentikus. Az én példányom doboz nélkül érkezett, de kiváló állapotban, sokáig kajtattam, amíg ráleltem, előtte vagy túl kopott, vagy túl drága volt mind, amiket találtam. Ezzel abszolút elégedett vagyok. Az egyéb színvariációk közül még a roncstelepes festésű tetszik, ez meg is volt, mert egy ötös pakkban egyszer megkaptam egy téves rendelés-teljesítés folytán, de tovább is passzoltam még aznap egy kollégámnak. Boldog vagyok ezzel az eggyel, nem lesz belőle több.

Van azonban egy Maisto második generációs Dakotám. Ha nem olvastam volna utána, simán rámondanám, hogy Dodge Ram, de utánaolvastam, így nem mondom. 300 Ft-ért vettem a zsibvásáron Lorntól, akitől már sok szép modellel gazdagodtam, tőle vettem az alább bemutatott 600-as Mergát is.

A Maisto szokásához híven (mármint ebben a méretben) közepesen jó kisautót készített, nem bonyolították túl az egészen, egyszerű a festése, egyszerű a szerkezete, erősen túlméretesek a kerekek, amitől az egész kisautó mintha egy kicsit furi arányú lett, a beltér viszont – ha nem számítom ide a kormányt, szóval maradjunk annyiban, hogy a két ülés – dicséretet érdemel.

Az eleje kiválóan, már-már a fenti kitérőben szereplő Flareside-ot idézően rugózik, hátul azonban alig. Pozitívum azonban, hogy van rajta típusjelzés, elöl egy embléma, oldalt szolid Dakota Sport felirat, hátul pedig Dodge az egyik oldalon, 4X4 a másikon. Nem panaszkodnék, ha a lámpákat is kifestették volna, de legalább nem rontották el.

Még egy gyorsteszt, aztán elköszönés:

Ennyi mára. Jók legyetek!