Ahogy ígértem:

Na jó maradék hétvégét!

Már megint porsche kedveskedett pár klassz régi autóval:

A holnapi hasonló pakkban kicsit újabbak jönnek, szintén tőle. Közben október lett.

Nem lenne illendő másként befejezni ezt a csodás hetet, mint egy Bogárral. Vagy hát többel. Három új Matchboxot tartogattam mára, amelyek ugye méret tekintetében a legkisebbek a héten bemutatottak közül, ugyanakkor... Eh, erről majd később. Az első a MB egyik új, tematikus ötöspakkjából származik:

A forma nem új, ugyanez temérdek más színben már megvan jó ideje, viszont ez a szín (metál narancs) az, és nagyon tetszik is, illetve a felniket is nagyon jól választották ki hozzá, ennek már ideje volt. Egyedül a hátsó lámpák kifestését hiányolom, viszont ezt leszámítva nekem ez tökéletes. És hogy ne maradjon egyedül, bezsákoltam még mellé ugyanabból a csomagból az aktuális Typ181-est is, amely szintén új színben pompázik, valamiféle gyöngyház-metálnak mondanám:

Ami a képeken fehérként jelenik meg :( Nem is ragozom, ez is olyan (szép), mint az eddigiek, és valószínűleg az elkövetkező színvariációkat is meg fogom belőle venni. Ilyen ez a popszakma... A fentieknél azonban sokkal nagyobb kincs a most következő Superfast Bogár 2004-ből:

A 10.000-es limitált darabszám talán nem tűnik annyira alacsonynak, mégis ez az egyik legritkább darab az újkori MB Bogarak közül. Hasonló remake-et egyébként már láthattunk a Matchbox-tól, ilyen formán van meg nekem is a Dragon Wheels, de ez, ha mondhatok ilyet, talán még jobban eltalált. Oké, nem Herbie, de köreinkben a 137-es rajtszám már talán majdnem akkora legenda. Az első lökhárítóra, amit most sajna nem láthattok, piros alapon fehér betűkkel a következő felirat került: RALLYE TEST CAR. Gondolom, az "eredeti" kis Monte-Carlós fémtábláját drágább lett volna reprodukálni, viszont akkor tényleg csodás lett volna a múltidézés. Nem bontottam és nem bontom ki, ez nekem így volt fontos, hogy meglegyen. Ezért csak gondolom, hogy nem rugózik, azt viszont tudom is, hogy biztosan nem nyílik semmije. A vászontetőt azonban jól lefestették, hogy jobban hasonlítson a régi Bogárra. Nagyon szép darab, az összes közül ez az egyik legszebb példányom! Na, ennyi voltam mára és a hétre, de csekkoljátok még ezt a kiváló Lego Bogarat is, aztán meg kellemes napot, amúgy meg figyelem, mindjárt október, és éljen az indián nyár!

A már jól ismert James Bond-sorozatból meglett az, amire a legjobban vágytam! A 6. 007-es filmben nem kapott valami nagy szerepet, cserébe maga a film sem volt valami nagy szám a sorozatban:

George Lazenby-ről nem is beszélve, hehe. Szerintem Telly Savalas alakítása ezerszer emlékezetesebb volt. Ennek ellenére a sorozat autóit megörökítő remek gyűjteménybe bekerült a Bogár, aminek nagyon örülök. Ráadásul nagyon klassz körítéssel, amelynek köszönhetően egy diorámán megmutatva láthatjuk a hátsó hajtás és a farmotor áldásos hatását. Nem írok sokat róla, a képek beszédesek:

Tecc? (A Bogaras tematikus hét miatt egy kicsit megvariáltam a posztok sorrendjét, nemsokára jön két olyan Bond-járgány, amelyeket időben előbb szereztem be, mint ezt itt, illetve a posztokat is előbb írtam meg, de nem ez a lényeg, hanem hogy ragadjon a bélyeg... Úgy legyen!)

Csalok egy picit megint a poszt címével, mert a cult egy létező tuning-irányzat, főleg a Volkswagenek kapcsán, de most nem ilyesmiről lesz szó. Hanem egy olyan Bogárról, amely a lengyel Retroautók sorozatban jelent meg. Nem szokásom egyébként ilyen kitérőket tenni, a magyar sorozat nekem elegendő, bár a máshonnan beszerezhető 2107-es és 2105-ös hiánya fáj, de a Bogarat muszáj volt megvennem. Illetve nem is vettem, hanem cseréltem. Elég rosszul ráadásul, ugyanis a nemrég bemutatott Bondos BMW-t adtam érte cserébe. Ugyanis azt találtam ki, hogy a 007-es sorozatból inkább azokat az autókat igyekszem összeszedni, amelyek régebbiek, és ha lehet így mondani, klasszikusabbak. Persze lesz kivétel, de két új szerzeményt mutatok is nemsokára, és akkor majd látjátok, miről beszélek. Szóval BMW ment, Bogár jött, mégsem vagyok csalódott, a Bimmerből egyszerűen kiszerettem, aminek az első jele az volt, hogy már nem álltam meg a polc előtt, amin pihent, hogy megnézegessem századjára is. This is the end of a beautiful friendship. Mutatom akkor a Bogarat:

A hétfőihez képest ez a részletes kidolgozás csimborasszója, de almát körtével ugye nem túl fair, úgyhogy az 1:43-as Corgi, Vanguards és Dinky Bogarakhoz hasonlítom inkább, és itt azért kijön, hogy azokhoz képest azért nem egy nagy etwas. Hozza a jól megszokott Retroautós minőségi színvonalat, sőt annak talán a jobbik felén tanyázik, de nem ezért szeretem, inkább azért kellett, mert abból a sorból való, még ha nem is a magyarból. És ha kiderül, hogy esetleg a magyar sorozatban is meg fog jelenni, na akkor nagyon pipa leszek... Búcsúzóul pár érdekesség:

Na minden jót!

Avagy humor keddre:

Porschétól jött, köszönet érte!

A mai téma a változatosság kedvéért egy homokozóba való Volkswagen Bogár. Ezt a darabot jó ideje kajtattam, ugyanis ez is megvolt gyerekként, de konkrét emlékeim nem nagyon vannak vele, olyan régen volt. A kerekeire emlékeztem leginkább, és talán a szín is ugyanez volt, de ez már nem biztos. A vaterán sikerült megvennem egy idősebb hölgytől, aki bizony meglehetősen jártas volt a gyűjteménybe való darabok árszintjét illetően, így csak egy egész kicsit sikerült alkudnom, de még így is nagyon drágán lett az enyém a strandbogár. És iszonyú retkes is volt, de ezt egy otthoni szétszedés és beáztatás, no és némi kefélés nagyjából megoldotta. A szétszedés során persze sikerült az aljából egy darabot letörnöm, de szerencsére akadt otthon némi pillanatragasztó, úgyhogy ez is orvosolva. Tekintve, hogy egy Bogárról beszélünk, modelltörténettel nem fárasztalak titeket, sokan leírták már előttem, amit tudni érdemes, úgyhogy csak a hangulat kedvéért tettem be egy ide illő képet. Aki esetleg nem tudná, a leírás Liener György 'Autótípusok' című könyvéből származik, amelyet a bolhán vettem komoly 800 forintért, és kora ellenére még elfogadható állapotúnak mondható. Rá is térek akkor a legújabb retrojátékom képes bemutatására:

Annak idején 40 forintnál nem kerülhetett többe, a minősége viszont ennek ellenére tökéletesen alkalmassá tette mind a homokban való tologatásra, mind a szőnyegen történő bevetésre, de ragaszkodóbb gyermekek akár az esti fürdéshez is maguknál tarthatták, túl nagy kárt nem okozhattak benne. Gyerekkoromból egy nagyobb autó rémlett, de ez nem az első eset, csalóka dolog ez, ugyanis én időközben megnőttem, de az emlék nem - az autó olyan 1:24-es.

Csak a tengelyek készültek fémből, amelyek a fent felsorolt lehetséges felhasználási módozatoknak köszönhetően mára kissé rozsdásak. Viszont ez egy hangyányit sem zavarja a horrorfilmbe illő ábrázatú és öltözékű sofőrt, aki biztos nem profi amúgy, különben nem amortizálta volna le az autó első és hátsó lökhárítóinak jobb sarkait, inkább egy kalapos vasárnapi vezetővel lehet dolgunk. Szerencsére azonban megvette az autóhoz a fuchs-felniket, optikai tuning gyanánt...

Még egy hasonló kivitelű dzsipre is hajtok, amit annak idején (ha jól emlékszem), egy motorcsónakot szállító utánfutóval adtak pakkban, na, ha az megvan, egy időre leállok az ilyen lomok vásárolgatásával, ígérem :) (Viszont szerdán is egy Bogár következik, mégis valami teljesen más, mint ez!) Ja, a végére még egy másik strand-fantáziát mutatok, sajnos nem saját gyűjteményből (innen szedtem):

Legóból ilyen jót ritkán látni. Jók legyetek, a lég hűtsön!

Először egy remek saját találat a Budavári Bazár elől:

És ha már terepjáró, akkor következzen egy adag sárdagasztó porsche kolléga (fotós haverjának) ismételt jóvoltából:

Illetve ugyancsak tőle pár igazi veterán szépség, megint csak versenyzős témában:

Az esemény az Audi EasToric volt augusztus végén, Győrben. Na ezen sem voltam.

Egy érdekesség következik ma, ami valószínűleg csak nekem érdekes. Sikerült ugyanis lefényképeznem az őseim előző, kb. 3 éve eladott Toyotáját a Madách tér környékén:

Jó formában van még most is, szívesen elfogadnám... De hogy ne csak egy olyan autót mutassak, ami rajtam kívül tényleg senkit nem érdekel, jöjjön egy újabb fekete démon:

Természetesen roki-cédulával, szerintem az már ehhez a kategóriához alapból jár :)

A két eddig mutatott STAR között félúton helyezkedik el a harmadik darabom, már a kidolgozottsági fokát illetően, ugyanis merev műanyag ez is, de kevesebb részlettel a tűzoltónál, ugyanis igen egysíkú a vezetőfülke, amelyet béna matricákkal igyekeztek kiegészíteni, de a kerekek is jóval egyszerűbbek. Ez már viszonylag egy jó kései darab, amelynek az eladhatóságát a különleges felépítménnyel igyekeztek fellendíteni, így lett belőle egy remek rendőrségi változat:

Hogy ez valami csapatszállító lehet, vagy inkább egyfajta mobil parancsnoki központ, nem tudom, rábízták a gyermeki fantáziára, de a telefonszámból is látható, hogy a fenti autó nem a mai trafikok kínálatát erősítik. Egyáltalán vannak még valahol trafikok? Mindenesetre ennyi volt a STAR-gyűjteményem, remélem, tetszettek, főleg hogy még majd tervezek mutatni trafikárut a jövőben is...

Kellemes pénteket!

Szombaton jó katolikusokhoz illően ellátogattunk a Corába nagybevásárolni, és az alábbi észbontóan vicces plüssjátékot találtuk:

Ahogy nyomod, úgy énekel, és mozgatja a száját!!! Négyezerért ott hagytuk... (Viszont vettem három Majorette kisautót, csak a rend kedvéért.)

Íme tehát a tűzoltó. Ez már keményebb, merevebb műanyagból készült, de cserébe sokkal részletesebb, így élethűbb is. Nem hiánytalan és nem is makulátlan, hiányzik a fülke mögül a tűzoltás egyik legfontosabb kelléke, a fecskendő és a dobja, illetve a forgatható létraállványról egy nagyobbacska tekerentyű, de a csigás megoldású létraemelő megvan és működik is rendesen:

Ez a típus néha azért fel-feltűnik a vaterán, de igen nagy szórással az árakat tekintve. Az én példányom szerintem nem volt annyira drága, 2300 forintot fizettem érte, és a legnagyobb öröm, hogy azok a kis mütyür kiegészítők mind megvannak rajta, amik egyébként általában nem szoktak: a lámpák, a hűtőrács és az indexek. A felnik a kedvenceim. Találtam igazi STAR tűzoltóról képet, de ez más típus (266-os), az enyém inkább ilyen, mint ez az emelőkosaras (mondom rögtön lengyelül is, mert az olyan szépen hangzik: STAR PODNOSNIK KOSZOWY), igaz, tök más kerékívvel:

Folyt. köv. holnapután.

Már hívom is! Vagy... ööö. Ja.

Ezt most olvastam, és nagyon örülök. Nem tudom, miért, de örülök :)

Biztos, mert tetszik a típus. Remélem, ezt olvastátok annak idején!

Az utóbbi pár jó néhány során eladtam vagy 80 darab kisautót (ami már magában is megdöbbentően magas szám, sok gyűjtőtársamnak összesen nincs is ennyi kisautója, mindegy), racionalizálandó a gyűjteményem, és megfogadtam, hogy a befolyó pénzösszeget a lakás csinosítására, ill. egyelőre hiányzó háztartási eszközök beszerzésére fogom fordítani. Mondanom sem kell, nem teljesen így alakult, ezért az elkövetkezőkben bemutatok pár új szerzeményt, amelyek nem jöhettek volna létre hozzám, ha nem vesztek tőlem kisautókat. Az van ugyanis, hogy minél több olyan régi játék kerül a szemem elé itt-ott, aukciós portálokon, vagy bolhán, esetleg börzéken, amiket gyerekkoromban volt szerencsém birtokolni, annál inkább be kell látnom, hogy talán mégsem volt olyan sanyarú az én gyerekkorom. Millió és egy féle-fajta játékom volt, amelyek nagy részét sajnos bizony menthetetlenül leamortizáltam, vagy valamelyik rokonnál kötöttek ki, de a lényeg, hogy mára elég kevés maradt meg. Úgyhogy szedegethetem őket össze újra. Az ilyen ex-játékaim közé tartozik a STAR teherautó is, amelyről egész végig meg voltam győződve, hogy egy magyar teherautót mintáz. Pedig nem. Az a Csepel lehet, de olyanom meg nem volt. Halványan élt már csak az emlékeimben az a nagyméretű (tipp: 1:24) műanyag tűzoltó, amit nagyon szerettem tologatni, illetve a létrát fel és leereszteni, aztán pár éve a Retronóm weboldalon ráismertem. Célirányosan nem kerestem ezt azóta sem, de a vatin egyszer csak szembejött, és hát megvettem. Nem rögtön a tűzoltót, hanem először is annak egy lebutított, egyszerűsített, homokozós játékra alkalmassá tett platós változatát, kerek 500 forintért:

Kicsit már csálén áll rajta minden, a matricák sincsenek túl jó formában, de az összkép rendben van, komoly off-road (hehe, mégis slick) kerekekkel szerelték, és viszonylag gyerek-biztos az egész. Hogy mit is jelent a lebutítás, akkor nyer igazán értelmet, ha megnézzük jól a fentebb említett - és alább is látható - tűzoltóval összehasonlítva.

De részletesebben majd csak szerdán :) Addig itt van egy Lego Star:

Aviszont!

Az Örsön az Ikea mellett volt valami polgárőr-bemutató, amin persze nem voltam ott, de mivel épp valami függönyt vagy ágyneműt vásároltunk, egy autót azért lefotóztam:

Nem rossz ez a Micu...

Sam. Joe mester a Bankcentertől jelentkezett be:

"A Mustang nem hal meg, csak elhalványul."

Gondoltam, ha már számokkal operáltam az előző két poszt címében, a heti utolsó rendes posztnál is tartom magam ehhez. Pedig lehetett volna Avantgarde, vagy valami ilyesmi is. Merthogy sikeresen hozzájutottam egy régóta keresett kisautóhoz, ami egy Siku Audi 100 Avant. Ráadásul nem is egyszerűen. Van egy eladó VW-modellekkel foglalkozó blog, amin kiszúrtam egy pakkban a delikvenst, írtam is az embernek kommentben, de aztán valahogy úgy elfelejtődött a dolog. Aztán úgy alakult, hogy vettem a vaterán egy Dickie gyártmányú Bogarat, amit persze majd mutatok is, és akkor kiderült, hogy az eladóé ez a blog, így akkor már összehoztuk az Audit is egy kosszal. Az 1982-es Év Autójának modelltörténetéért kattintsatok bátran ide, egy kellemes kis tesztért pedig szokás szerint oda, én most csak annyit fűznék hozzá a történethez, hogy van egy kevéske személyes tapasztalatom a típussal. Főiskolás koromban az egyik csoporttársam (és egyben haverom) faterjának egy ilyenje volt 2.2-es turbós kivitelben, és néha napján a srác elhozta az autót, és furikázott minket ide-oda vele. Hát mit mondjak, óriási élmény volt, akkoriban én még egy Ladával toltam, ahhoz képest az Audi az Executor volt. Nagyon csendesen és nagyon gyorsan ment, de ehhez olyan fejedelmi kényelem tartozott, amilyet autóban én még azelőtt nem éltem. Pedig hát már akkor sem volt fiatal, olyan 1987-es lehetett, már nem emlékszem. És hát óriási. Egyébként nekem a limuzin jobban tetszik, az a klasszikus Szivar, de egy ilyet is elfogadnék tipp-topp állapotban. És akkor íme a kicsi:

Szokás szerint nem bonyolították túl, masszív, kézbe való darab, és még a jellegzetes kerekeket leszámítva is jól felismerhető, hogy ez bizony egy vérbeli Siku, és hogy nagyjából mikori. Annak ellenére, hogy jót tett volna az összképnek egy kevésbé vaskos megoldás a hátsó lökhárító alatt. Az üvegezés nélküli ötödik ajtó felnyitható, és egyben ez is az én példányom leggyengébb pontja, a zsanér rögzítése ugyanis már egy kicsit megfáradt, és ezért hajlamos néha ferdén záródni, de csak ha béna vagyok, ha odafigyelek, jól működik. Ezt már nem sikerült olyan jó áron megvennem, mint a 928-ast, de a három mai Matchbox árának megfelelő pénzösszeget még mindig nem nevezhetjük túlzónak, tekintve, hogy ezúttal is egy darabka (kvázi nyugat-német) történelmet kapunk cserébe...

Minden jót!

Pontosabban 300 E és 280 GE, amiből sokan már tudhatják, hogy ez bizony két szép Mercedes lesz, a változatosság kedvéért Siku. Nem csak hogy párban érkeztek, hanem rögtön duplán is, így egy-egy példány most eladó:

A 300-as miatt vettem amúgy meg a pakkot, de ha már így alakult, a G-Mercedes is marad - de nem tetszik jobban a MB-változatoknál:

300-asom egyébként van bontatlan civilként is, erre utaltam még hétfőn, hogy még nemtom, mi legyen vele, de szerintem eladom azt is. Majd csinálok róla fotót, aztán hátha... Ilyen a rendőrségi G élőben:

Talán feltűnt, hogy egyre kevesebb mostanság a blogon a Matchbox, és egyre több minden más. Ez nem véletlen. Azokat a MB-okat, amiket szerettem volna, kevés kivétellel mind összegyűjtögettem már, tényleg nem sok híja van. Oké, elkezdhetném akkor lecserélgetni a kopottasabb darabokat szebbekre, de mivel mindennél úgyis van szebb, ez örökké tartana. Így önmérsékletet tanúsítva inkább hagyom békén ezt a szekciót, és bővülök máshol. A fentiekhez hasonló kerekű Sikuk között, de akár a régebbi Majorette-eket is említhetném, bőven van még terem, aztán ha azokkal is nagyjából megvagyok, lesz egyéb... A fent leírtakat csak megerősíti az az érdekes tapasztalat (nem tudom, talán már nektek is volt ilyen), hogy benéztem Gyula úrhoz nemrég, és mentem két-három kört, majd végül nem vettem semmit. A most vasárnapi börzén is nézelődtem inkább, vettem egy 200 forintos MB Super GT-t valamelyik turkálós dobozból, illetve két Majorette kisautót (majd mutatom őket), és pár egyéb cserét eszközöltem, de ennyi. Valahogy már a régebbi Matchbox-ok kapcsán nem kap el az a harctéri idegesség, ami eddig jellemző volt. 8-dot fronton is lenne még pótolnivalóm, persze, de azért ez furcsa, nem? Na, nem mondom, hogy nem lesz többet MB, mert de, nem is olyan soká, de aztán a folytatást majd meglátjuk. Addig is jók legyetek!

Már megint jól nincs szükség belemenni a részletekbe, hogy mi fán terem a Porsche 928, hiszen szakavatott bloggertársam már régen felhomályosított mindannyiunkat. A Matchbox változatát már én is mutattam errefelé, de a most következő csodás Siku szerintem annál is egy fokkal érdekesebb, ha másért nem, azért, mert talán ritkább. Főleg olyan állapotban, amilyenben szerencsém volt megszerezni. És a szerencse itt nem csak szófordulat, hanem tény, 800 forintért tehettem rá izzadtságtól ragacsos kis mancsom a bolhán:

Szép kék :) Echte német gyártású kisautó, az ilyen kerekű fajtársai minden már (-már unalomig) ismert erényével. Nagyobb is a MB-nál, talán egy picit részletesebb is, és annyira, de annyira örülök neki, hogy csak na. Nem túl rég érkezett még két szép régi Siku, de még nem döntöttem el, hogy kinyissam-e őket, vagy ne? Az egyik egy Saab, a másik egy Merci, ti mit csinálnátok?

Addig is minden jót!

Újfent egy BMW kabrió:

Kellemetes vasárnapot, jó börzézést kedves mindannyiunknak!

Ez szerintem nagyon vicces. Alufóliával XDDD

A típus viszonylag gyakori vendégnek mondható már a blogon, de ez nem ok arra, hogy ne mutassak egy újabbat. Amit írtam tegnapelőtt a Caprinál a matricákról, azt annyiban egészíteném ki, hogy sajnos ennél pont hiányzik a legfontosabb, a lámpa-hűtőrács kombó... Mindegy, majd egyszer nyomtatok rá valami jót. Szóval Polistil Renault 5 Turbo, ahogy kell, versenyzőnek öltöztetve:

Ugyanazt tudja, mint a Capri, illetve az összes többi autó a sorozatból, se többet, se kevesebbet. Azt a nem elhanyagolható tényt leszámítva, hogy miatta szerettem bele a Polistil modellekbe. Made in Italy, mondanom sem kell, amikor ez készült, Kínában valszeg még csak dzsunkák és rizsföldek voltak, nem gyárak. Az én régi darabom egyébként sötétkék volt, nem ilyen fehér, de marad így is. A sorozatból még jó lenne megszerezni az Escortot és a 924-es Porschét, de nem sietünk... Na, megint itt a péntek, jó hétvégét!

Aki olvasgatja néha a blogot, tudhatja, hogy eléggé oda vagyok az 1:24-es Polistil kisautókért, mert csak. Írtam korábban, hogy gyerekkoromban volt egy ilyen Rönóm, és mivel már akkor is annyira bejött a bájos egyszerűsége, már régen elhatároztam, hogy ilyen nekem még kell. Nem lövöm le előre nagyon a poént, ha elmondom, "természetesen" meglett az R5-ös újra, mutatom is pénteken, de előtte még a vele egy dobozban érkezett Ford Capri következik:

Úgymond szokás szerint egy versenyautóval van dolgunk, amit a kissé szerénytelen spoilereken kívül a matricázás is bizonyít, no és a szinte védjegyként is funkcionáló különböző méretű kerekek. A matricákat ezúttal nem nekem kellett feltennem, hanem vagy így voltak eleve, vagy az előző tulaj spórolta meg nekem a fáradtságot. Az ajtó nyitható, belül elmegy, rugózás nyema, de ez nem újdonság... Nekem nagyon bejön!

Az új majmos film, ahogy írtam, szerintem elég jól sikerült, de messze nem annyira, mint ez:

A videót itt találtam. Densz!