A gyűjteményem kipakolt része képekben:

Nincs elég polcom :( Ha esetleg láttok olyasmit a képeken, amire kíváncsiak vagytok, és esetleg még nem szerepelt a blogon (én csak öt ilyen darabról tudok a képeken), jelezzétek, aztán hátha... Minimum válaszolok kommentben ;)

Még mindig a szép régi autós vonalon maradva ezúttal egy Opel:

porsche küldte egy esküvőről, köszönet érte! De Andrew0807 sem tétlenkedett, levadászott nekünk egy klassz Spitfire-t:

Köszi!

Elvis él!

És Fantomas is!

Ezek azért jó találatok, nem? ;) A Citroen H különösen... (Azóta a TC is írt róla.)

Folytatom a sort, ahogy ígértem. Vagy nem ígértem? De akartam. Szóval egy Ural, abból is a 357-es típus. A már többször hivatkozott forrást hívom segítségül újra, hogy képbe kerüljünk, mi is ez a kisautó (№9 "Автомобиль грузовой" - Ural 357 (УРАЛ 357)):

Mondanom sem kell, gyerekként megvolt, felnőttként nem, de a legutóbbi bolhapiacozás eredményes volt, így most megvan újra. Makulátlan állapotú, de doboz nélküli darab, amiért az 1500 forintos vételárat egyáltalán nem tartom túlzásnak. Speciális fícsör, hogy a (vasból készült) ponyva rész levehető, de ettől eltekintve ugyanolyan puritán kivitelezésű, mint az összes többi a sorozatban. Ez volt az a modell, amiről írtam, hogy annak idején faterommal megrövidíttettem, mert valami miatt akkoriban az úgy nekem jobban tetszett - máig nem értem, miért. Mutatom akkor a saját példányomról a fotókat:

Már nincs sok, ami hiányzik, szerencsére (más szempontból pedig sajnos) ez a sorozat viszonylag kevés tagból áll, pedig azért még lett volna mit megformázni... (A poszt címe egyébként azért nem lett Uralkodó, mert olyan már volt.)

A fő profiltól kicsit eltérek ma, ugyanis egy teherautót mutatok. A delikvens egy Siku Ford autómentő, konkrétabban egy Ford Cargo, még konkrétabban egy 1013-as típus. Pont ráfér egy lerobbant Bugatti:

Egy levegővel: hátul a csörlő kézi vezérlésű és kiválóan működik, a hátsó fémrámpa természetesen lehajtható, a kerekei gumisak, a vaterás vételár 1500 forint volt, és négy utcára tőlünk tudtam személyesen átvenni, így elégedett vagyok. Kellett ez már, mint egy falat fettesbrot. Az a baj, hogy a kurrens Siku-kínálatból is nagyon szívesen szemezgetnék, de amikor néhanapján elkeveredek egy Müllerbe, csak nézek nagyokat, mert olyan árakon kínálják ezeket, hogy agyam eldobom. Na szép napot, azért Siku lesz még nemsokára, türelem, és persze jók (ne) legyetek!

Mivel külön posztot nem szántam neki. A sárga meg ugye már volt itt.

Lancia Stratos már szerepelt a blogon, itt elolvashatjátok, mit írtam akkor. Most viszont egy újabb darab szerencsés beszerezéséről számolhatok be, ami a korábban mutatottakhoz képest egy kicsit más. Ez ugyanis a Turbo. Már ránézésre is sokkal brutálisabb az autó, amit az extrém szélesítéseknek köszönhet, no nem mintha előtte olyan kis keskeny lett volna. Az Alitalia színeiben (és nálam a kissé furcsa fényeknek köszönhetően kicsit még kékben is) pompázó kisautó gyártója ismeretlen, de az ihlet egyértelműen a Tomicától jöhetett, nevezetesen innen.

Ha jól emlékszem, komoly 90 forintért vettem ezt a kisautót, de szerintem megérte :) Jó kiállású darab (Tomica-örökség), sallangoktól mentes, ahogy mondani szokás, és elég jól össze van rakva, a súlyát leszámítva semmi nem utal arra, hogy egyébként noname. Nekem még ezek a kerekek is bejönnek, hasonló kivitelben van ám még Nissanom, Chargerem és Mustangom is, azokat is szeretem. Hátul sajnos azonban sokat ront az összképen az, ahogy a karosszéria az alvázra illeszkedik, ez a megoldás elég ormótlan lett, főleg így zavaró, ha látjuk alatta a képet az eredetiről, azonban ne legyenek illúzióink, hasonló hibákat a nagyok is el tudnak követni, akár magasabb árkategóriákban is...

Kellemes hetet!

Még mindig tegnapról:

Ezt a Volkswagent mutatták a tévében is valamelyik nap, előre megfontoltan kaptam tehát lencsevégre. Norbi BMW-jét pedig jó volt látni végre testközelből is.

Tudom, volt már R8-as, de akkor is:

Amikor fotóztam az Andrássyn, siettem, mert a második kép készítésekor majdnem besétált elém egy kis plázacica, de szerencsére pont nem. Mondom, huh. Erre mit csinál? Pitty-pitty, és beül. Nabazmeg.

Az van, hogy már nem Viktor a király... Belpolitikára és helyesírásra érzékenyek csak óvatosan kattintsanak!

Igen, sikerült, megvan a Siku Renault 5-ösöm is! A változatosság kedvéért ez sem makulátlan, viszont közepesen kopott. És egyszerűen nagyszerű, pont, mint az igazi. A Hot Wheels-változat bemutatásakor már írtam sok betűt, most nem fogok, mutatok inkább képeket:

Ennek végre nyílik is valamije, feltárva a jól eltalált belteret. A fotókon szerencsére nem látszik annyira a kopás, pedig azért van rendesen, de olyan össze-vissza jöttek a fények, amikor fényképeztem, hogy csak na. A kifestetlen lámpákért nem sírok, a régi görög és római szobrokról is csak sok-sok év múlva derült ki, hogy azok valaha bizony festettek lehettek - ma pont az hatna nagyon furcsán, ha úgy látnánk őket. Kívánok jó pénteket, jó hétvégét, és óvatosan az utakon!

Czigány György Bárki! Aki válaszol: a Sötét Nagyúr maga. Katt!

Zseniális!

- Ezredes úr, beszélnünk kell!

- Mi a probléma, Hans?

- Hát... Az új autóról lenne szó.

- Igen...?

- Szóval hogy olyan furcsa.

- Mi furcsa rajta? Kerekei megvannak? Igen. Négy ajtó? Igen. Szép rendőrségi festés? Igen. Mi lehet a gond?

- Hát a Porsche után valahogy olyan lassúnak érzem. Meg mintha a váltó is olyan érdekesen működne.

- Hans, tudja maga is, hogy a költségvetésünket megvágták odafent, összébb kell húznunk a nadrágszíjat tehát idelent, mindig ez van. Ők jól eljárkálnak továbbra is a szolgálati BMW-kkel és Mercikkel, nekünk viszont most csak erre volt keretünk...

- Igen, uram, én ezt értem, de próbált már egy ilyennel üldözni valakit? Ha meglátja egy bűnöző, röhögőgörcsöt kap. És most tényleg nem a franciákkal van bajom, de ennek még le sem lehet tekerni az ablakát!

- És??? Ott a vászontető, nyissák le azt, ha melegük van!

- De azon meg kimászik a fogoly, ha megállunk az Ankernél, uram.

- Hans, részemről itt befejeztük, téma lezárva, ez van, ezt kell szeretni, jövőre talán jobb lesz a helyzet, addig egy szót se halljak! Értve?

- Igenis, uram! Köszönöm, hogy meghallgatott.

... soha nem leszünk katona! - énekelte a Pa-dö-dö annak idején. A remek szovjet "mecsboxok" közül három újabb darabbal sikerült bővíteni a gyűjteményem, és hogy pontosan melyekkel is, azt már korábban is idézett kiváló forrás segítségével tudom megmondani:

№13 "Противотанковая ракетная установка" - BTR-152M + Shmel páncéltörő rakéta (БТР-152M + ПТРК «Шмель") látható itt fent, a lapozás után pedig a másik, ami egy GAZ, aminek a típusát magamtól is tudtam... 

Az 1:18-asok viszonylag kívül esnek a gyűjtői látókörömön, de azért el tudom csorgatni a nyálam pár szép darab láttán. Főleg, ha egy olyan koncepciózus kollekció kerül az ember szeme elé, mint Ádám kollégámé, amit itt nézhettek meg, az alábbi három kép csak kedvcsináló:

Ugye? Nem fogjátok elhinni, de egy BMW-je van... (És talán az enyémnél egy kicsivel jobb fényképezőgépe.)

Már harmadik alkalommal kívánhatok boldog szülinapot Magyarországnak a blogon, ez a nem semmi! Úgyhogy hepihepi!

Mondhatni, hiánypótló poszt következik legalábbis a szirszarjaim viszonylatában, ugyanis Ford Sierra eddig itt még nem szerepelt. (Máshol meg de.) Na majd most. Eddig azért nem, mert egyrészt nem nagyon szeretem a típust, másrészt pedig azért, mert az a két darab, ami gyerekkoromban megvolt, mára az enyészeté lett, és mivel nem is nagyon törtem magam az újbóli beszerzésükért, el is felejtődtek valahogy. De most igyekszem bepótolni e hiányosságot, többszörösen is... Nézzünk akkor egy kis modelltörténetet a wikipediáról:

A Ford Sierra a Ford-Werke AG egyik modelljének a neve, amelyet 1982 és 1993 között gyártottak. Tervezői Uwe Bahnsen, Robert Lutz és Patrick le Quément. Összesen 2,700,500 Sierra készült, többsége Németországban, Belgiumban, és az Egyesült Királyságban. Gyártottak még Sierrákat Argentínában, Venezuelában, Dél-Afrikában és Új-Zélandon is. Amerikában Merkur Xr4Ti néven forgalmazták, mivel a Sierra név a GMC tulajdonában volt. A Sierra formája újszerű volt abban az időben, amikor megjelent (hasonlóképp a későbbi Focus esetéhez) és alapvetően befolyásolta a rákövetkező évek autóinak formáját. Az autó szerkezeti felépítése is átalakult az elődhöz képest: új első futóművet és független hátsó felfüggesztést kapott. A motorokat változatlanul örökölte meg a Taunus/Cortina sorozatból. Az első Sierra 1982 júliusában jelent meg az utakon ötajtós ferdehátú, valamint kombi (Turnier) karosszériával, négy választható motorral: 1.3, 1.6 és 2.0L OHC ("Pinto"), 2.3L V6 OHV illetve Németországban rövid ideig kapható volt 2.0 literes hathengeres OHV motorral is. 1982 októberében a Peugeot származású 2.3 literes OHV diesel motorral egészítették ki a választékot. Az XR4i 1983 tavaszán került a modellválasztékba 3 ajtós karosszériával és a Capriból átvett 2.8-as injektoros OHV "Cologne" motorral. A Ford 1985 januárjában kiegészítette a világautó programját az első turbófeltöltésű Sierrával, a Merkur XR4Ti típussal, amely gyakorlatilag egy XR4i volt 2.3 literes soros 4-es OHC (Lima) motorral és az USA-ban árusították. 1986-ban megérkezett a legerősebb Sierra: a 3 ajtós Cosworth (becenevén Cossie) a kétliteres Pinto 16 szelepes turbófeltöltéses változatával szerelve, ez volt az első utcai autó, amely átlépte a 100 lóerő/literes határt. Ez volt a Ford új reménysége a rally világbajnokságban a B csoport eltörlése után. Ennek ellenére a versenypályán volt sikeresebb, Klaus Ludwig világbajnok lett a túraautó sorozatban az RS500-as változat volánja mögött. Az homologizációhoz szükséges 500 darab utcai változatot a Tickford építette, így az RS500-as volt legdrágább Sierra.

Az igazán elvakult rajongóknak még egy kis tesztet is linkelek, de egyből mutatom is a flottát, kezdve egy Homefire reklámfeliratot viselő példánnyal, ami egy Corgi:

Az utolsó két kép nagyítható, ha valaki szeretné. Teljesen korrekt munka a Corgitól, de hátul a gigászi vonóhorog egy kicsit ront az összképen. Ez nem rugózós típus, cserébe az első ajtók nyithatók. A beltér részletes, de egy kicsit elnagyolt, cserébe a piros műanyag elér egészen a hátsó lámpákig. Az első lámpák pedig az üvegezés műanyagán osztoznak, és ettől igényesebb, életszerűbb a kisautó megjelenése. A kerekek a megszokottak, az első képbe még egy kis csillanást is sikerült klasszul belekomponálnom, ennyire ügyi vagyok. Ezt a darabot egyébként a Játékudvarban vásároltam 300 magyar forintért, és szerintem meg is érte az árát. Érdekessége, hogy készült belőle HW remake, de olyanom (egyelőre) nincs. Van viszont egy olyan Maisto, ami a Matchbox-változat egyenesági leszármazottja. Lapozz!

De nem az:

Jó ez. Egyébként a fenti linken szereplő Negyedik című filmet is megnéztem, nem volt rossz, olyan Alkonyat-feeling sci-fi-be oltva, egynek elment. Tegnap késő este viszont sikerült megnéznem az új Majmok bolygóját, hát az nagyon tetszett, ajánlom jó szívvel!

Nem ma volt, amikor jól megmutattam a gyűjteményem nagyon kis szeletét képező Solido-flottámat, de ma van, amikor mutatok hozzájuk még pár nem túl régen történt beszerzést. A gyártónak megtalálhatók a repertoárjában az igazán magas minőségű modellek ugyanúgy, mint az olcsóbbak, egyszerűbbek. Ezúttal két 1:43-as low-end példányt tárok elétek, amelyeket a minőségi skálán valahová a Burago Street Fire környékére tudnék elhelyezni. Vagy oda, ahol ezek a Corgi-k tanyáznak. Először a Porsche 934-es:

Hát, semmi különös. Minimum hátulra elbírt volna szélesebb kerekeket, plusz némi lámpafestés sem ártott volna, de ez itt most nem az a kategória, ezek játékok, abból is az egyszerűbb fajták. Ennek ugyanakkor ellent mond az, hogy nem túl masszívak, egy pár éves gyerek igen hamar leamortizálná őket, de szerencsére ettől nem kell félnem, majd magasra pakolom őket... Aztán a már élőben is látott BMW M1 (illetve ennek a MB formájában már szintén mutatott utcai változata):

Ez sem gáz. Az elején a kis fekete műanyag szellőzőnek, az átlátszó ködlámpáknak, illetve a hátsó fehér naprostélyoknak köszönhetően ez a darab már részletesebb, így valamivel igényesebbnek is hat, nem mellesleg szerencsésebb a színválasztás is, a bordó valahogy soha nem volt a kedvencem. Összességében a BMW jobban tetszik, de ez talán azért is van így, mert kevésbé kommersz, már kisautó-fronton, ha lehet ezt így fogalmazni. Közös fotók és a dobozok:

Na ennyi mára, jók legyetek!

Múltkor Izéként szerepelt itt, de lehet ezt máshogy is fordítani :) A hetet most lazán kezdem, főleg, hogy elvileg ez az első munkanapom két hétnyi Balaton után, de amikor posztot írom, még július vége van csak. És mi is lehetne lazább egy csodás műanyag Typ181-nél, abból is egy homokozószökevény változatnál? Méret tekintetében olyan 1:28-as, mert az 1:32-eseknél nagyobb, az 1:24-eseknél kisebb, szóval valahol a kettő között van. A gyártója beazonosíthatatlan, de szerintem magyar kisipari. Halványan emlékszem valami ilyesmire a gyerekkoromból, de nekem nem volt, az tuti. Ezt a darabot a vaterán lőttem, és annak ellenére nem tudtam neki ellenállni, hogy az idő azért erősen megviselte. Viszont ami nincs, az persze nem is tud elromlani (ugyanezt mondogatom magamnak mindig az 1:1-es Golfom felszereltségi hiányosságai kapcsán is), így szerencsére nem kell sorolnom, hogy már nem csukódnak szorosan az ajtók, vagy behalt a rugózás, esetleg karcos az üveg, vagy rozsdásodik a fém :) Mondjuk az pont rozsdásodik, ugyanis a két tengely tényleg fém, minden más műanyag, puha fajta. Ez lenne az:

A hátsó lámpákat szerintem (valamelyik) előző tulaj festette ki pirosra, még valami rendszámot is ragaszthatott rajta, de ennek már csak némi ragacs idézi az emlékét. Nálam viszont vége a megpróbáltatásainak, innentől a polc a helye. Szeretem ezeket. Ígérem, lesz még hasonló témájú poszt máskor is, mert van még egy ilyen kivitelű kisautóm, amit szeretnék elétek tárni. Na minden jót!

Tegnap ugye mondtam, hogy ez a mostanság olyannyira divatos matt-fekete fóliázás mindennek jól áll. Itt a bizonyíték Sam. Joe jóvoltából:

Ha egy kicsit jobban elkezd rohadni a Golfom, szerintem azt is megcsináltatom ilyenre. De szerencsére Andrew0807 sem tétlenkedett, küldött egy pár jó kis találatot:

Köszönet mindkettőjüknek, már megint! Aki gondolja, fotózzon, küldjön!

Saját kútfő, Siófok:

A matt-fekete szín minden autónak jól áll! A következő Eldorado egy pettyet lelakott állapotú...,

...de ez a képeken szerencsére nem látszik annyira. Na jó hétvégét, de gyertek holnap is, mert Bejövő carspotting-ból szemezgetek!

Úgy látszik, mostanában főleg olyan modellek kerülnek itt terítékre, amelyekről ilyen vagy olyan formában már volt szó a blogon. Hiába, fantáziátlan kis amőba vagyok, ez van, ezt kell szeretni. Nemrég mutattam egy faja James Bond-verdát (bár az a poszt szemlátomást senkit nem mozgatott meg), és ezen úgy fellelkesültem, hogy szerváltam még egyet. Egy Citroen Kacsát megint. A Szigorúan bizalmas (For Your Eyes Only) című film ha nem is főszereplője, de mindenképp emlékezetes epizodistája volt a kis járgány, amit aztán egy húzós üldözés során némileg leamortizáltak:

Ezt az amortizált állapotot látta jónak az újság modell formájában megörökíttetni, és szerintem ez jó ötlet volt, a dobozba zárt mini-dioráma nagyon tetszetősre sikerült!

Egyedül az nem tetszik, ahogy a vászontető hátsó részét oldották meg, ez némiképp a munka ellustálkodásának tűnik, mert a valóságban ez azért erősen máshogy néz ki. Az autót James vezeti a filmben, azaz Roger Moore (kaszkadőrje), akinek szerintem ez a legjobb filmje. Az említett újságmellékletes sorozatban egyébként az üldözők 504-es Peugeot-ja is megvásárolható, szerettem is volna, de azon elszaladt a ló a licitálókkal (még jó, hogy megvan Solidóban), a Citroent viszont szerencsére csak én méltattam figyelemre, így a 99 centes kikiáltási áron (plusz némi szállítás) hozhattam el... Nemsokára még visszatérek egy hasonló járgánnyal, néztek majd nagyot!

A szabadság egyik legjobb hozománya, hogy az ember elvétve könyvhöz jut. Illetve ez így nem is jó, mert jutok én könyvhöz év közben is, gyakrabban is, mint kellene, így viharos tempóval növekedik az elolvasatlan regények száma a polcon, de a szabadság alatt ebből a hátrányból általában le is tudok dolgozni egy keveset. Most például jól elolvastam Max Brooks tollából a World War Z címűt, ami hirtelen ki is érdemelte életem egyik legjobb könyvélményének a címét. Mert kurvajó! Annyira, hogy Brad Pitt filmet is csinál belőle, például saját maga és Matthew Fox főszereplésével. És állítólag egy részét itt forgatják Magyarországon. Magyarországról egyébként a könyvben is tesznek említést, de épp csak hogy.

Szóval zombis könyv, de olyan, ami az eddig látott zombifilmeket mind és egyenként is gyakorlatilag idézőjelbe teszi, mert ez a valóság, azok meg csak buta filmek. Interjúkönyv, amely a kerettörténet szerint úgy született, hogy a szerző valami ENSZ-felkérésre megírja a mindent átfogó jelentését a világot pusztulásba taszító zombiháborúról, de azok visszadobják, mert túl sok benne az emberi tényező, nekik pedig csak a puszta tényekre van szükségük. Így aztán a szerző inkább kiadja könyvként, nagyjából a Z-háború után 10 évvel. Ekkorra már az emberiség (maradéka) visszahódította a Földet a csoszogó élőhalottaktól. A járvány egyébként valami nem részletezett vírus folytán indul, de a totális pusztulásban inkább az emberi butaságnak és kapzsiságnak van szerepe, nem a szerencsétlen fertőzötteknek.

És hogy mitől jó? Amitől például nagyon tetszett a District 9 vagy a Raj is. Mert hihetetlenül abszolút hihetően reális. Túlzás nélkül mondhatom, hogy tényleg olyan az egész, mintha a leírtakat valóban megélő emberek mesélnének a borzalmakról. Millió aspektusból. Elolvashatjuk, hogyan élte meg a háborút a kommandós, az orvos, az embercsempész, a hollywoodi sztárgyáros, a híradós, a japán geek, a vak szomszédja, az alelnök, az amerikai arab kispolgár, a lázadozó fia, és így tovább. Emberi novellákká alakulnak az egyes interjúk, amelyek egyébként a könyv szerkezeti egységét is így adják ki, egy interjú egy fejezet. És mind érdekes egyenként is, összességében pedig összeáll az egész háború története belőlük a kezdetektől egészen a végéig. Olvashatunk például geo-politikai, filozófia, gazdasági effektusokról, a természetre gyakorolt hatásokról, az ember elállatiasodásáról, kannibalizmusról, Stockholm-szindrómáról (ami egy zombi-fenyegetés fényében igen abszurd jelenség), új fegyverekről, a régiek kudarcáról, a francia ellenállásról, Kína új szerepéről, Észak-Koreáról, Fidel Kubájáról - MINDENRŐL!

Pátoszból viszonylag kevés jutott (majd biztos pótolják a filmben), mocskos vérből és leszakadó végtagokból annál több. Megdöbbentő realizmussal olvashatunk az izraeli módszerről, vagy arról, hogy Dél-Afrikában hogyan fékezték meg a fertőzést, illetve nem okoz túl nagy meglepetést az sem, ahogy az oroszok kezelték a problémát - nagyon durva. A durva szó itt nem túlzás, tényleg vannak a könyvben húzós részek, amiken az ember egy kicsit megáll, és bizony elgondolkodik, hogy basszus, tényleg nem volt más megoldás? Nem, nem volt. (És milyen érdekes, hogy most is úgy írok róla, hogy nem volt más megoldás, mintha tényleg megtörténtek volna a leírtak. Persze nem.) Nyugodt szívvel ajánlom nem csak a könyv beszerzését, hanem az elolvasását is. Nem rövid, de nem is vészesen hosszú, pont annyi, amennyi kell, cserébe teljesen letehetetlen kis zombi-fesztivál.

Na, folytatom akkor. Jó ideje tartoztam magamnak egy 1:43-as Subaru Impreza raliautóval, de mivel nem volt sürgős, nem is voltam nagyon ráállva. Viszont nemrég belebotlottam egy klassz darabba, így megvettem. Az évjárat gyakorlatilag mindegy volt, nem törekedtem sem a legfrissebbre, sem a leghíresebbre, de még csak gyártó tekintetében nem volt megkötésem. Így lett Del Prado. Hozza az újságmellékletes színvonalat, de szerencsére azért nem Amercom-ost. És hát Richard Burns 2000-es évjáratú verdája.

Az angol versenyzőről dióhéjban a következőket érdemes tudni (innen vagyok ilyen okos), ha valaki az elmúlt 20 évet a Marson töltötte volna: Richard Burns 1971. január 17-én, Readingben látta meg a napvilágot. A vezetést 8 évesen kezdte, a házuktól nem messze fekvő mezőkön, réteken. Édesapja öreg Triumph 2000-ét nyüstölte. 11 évesen csatlakozott egy 17 év alattiakat tömörítő autós klubba, ahol 1984-ben alig 13 évesen elnyeri az Év Sofőrje díjat. Imádott sportágával először 15 évesen találkozott, mikor is édesapja beíratta egy rali-iskolába. Richard egy teljes napig hajthatott egy Ford Escortot, s ekkor döbbent rá, hogy ez az amit neki csinálnia kell. A sorsa ekkor eldőlt. Hivatalosan 17 évesen, 1988-ban a debütált a volán mögött, a saját Talbot Sunbeam-vel. 1990-ben a brit Peugeot GTi kupában indult - egy 205-sel -, melynek megnyerésével először kóstolhatott bele a világbajnokság légkörébe, a hazai brit futamon. 1991-ben találkozott Robert Rieddel, a navigátorral, aki az azt követő 12 évben diktálta neki az itinert. 1992-ben egy N csoportos Subaru Legacy-val nyerte a nemzeti bajnokságot a langaléta angol. Ebben az évben Colin McRae a murva réme volt, a Prodrive-nál már ekkor úgy tartották, hogy Richard a jövő nagy ígérete. 1993-ban Burns a Subaru Rally Team színeiben versenyzett a brit bajnokságban, egy a Prodrive által felkészített A-s Legacyval. Csapattársa egy bizonyos Alister McRae volt. A bajnokság megnyerésével Richard minden idők legfiatalabb brit rally bajnokává vált. A Subaruval is volt lehetősége megmutatkozni a vb porondon, versenyzett a Safari, a Portugál, az Új-Zéland, és a Brit Rally-on. 1995-ben a hazai vb. futamát az abszolút 3. helyen zárta. 1996-1998 között a Mitsubishi Ralliart színeiben versenyzett, 1996-ban nyert Új-Zélandon, jóllehet abban az évben a verseny nem a vb, hanem az Ázsia-Pacific Bajnokság értékelésébe számított. 1997-ben második lett a Safari Rallyn, s szerzett még 5 db. negyedik pozíciót. 1998 az áttörés éve. Megnyeri a Safari és a Brit Rallyt, az ő hathatós segítségével a Mitsubishi megszerzi a márka világbajnoki címet, Tommi Makinen 3. koronája mellé. Burns az év végén a bajnokág 6. helyén zár. 1999-ben visszatér a Subaruhoz, nyer 3 futamot - Görögország, Ausztrália, RAC-UK -, az év végén pedig megkaparintja az ezüstöt. 2000-ben 4 győzelem - Safari, Portugália, Argentína, RAC-UK - és két második hely, valamint egy újabb év végi ezüst, ezúttal a Peugeot-os Marcus Grönholm mögött. 2001 viszont a vörös hajú angol éve. Igaz csak egy versenyt nyer, Új-Zélandon, de öt másik alkalommal a pódiumon finisel. Drámai csatában, az utolsó - számára hazai - futamon McRae és Makinen kiesésével, egy bronz éremmel bebiztosítja pályafutás első és egyetlen világbajnoki címét. A bajnokság megnyerése után viharos körülmények közepette szakít a Prodrive-val és a Subaruval, s a Peugeuthoz szerződik. Első évében nyer Argentínában, de egy nem homológ alkatrésznek köszönhetően - mintha egy vízpumpa lett volna - kizárják. Szerez ugyan öt dobogót, de év végén, címvédőként csak az összetett 5. helyen zár. Viszont ezek a dobogós helyezések is szükségesek ahhoz, hogy a Peugeot ismét elhódítsa a márka világbaji címet. 2003-ban roppant kiegyensúlyozott, hétszer finisel a pódiumon, az utolsó futamig vezeti a bajnokságot. Már a szezon közben bejelenti, hogy 2004-től ismét a Subaru család tagjaként vesz részt a világbajnokságon. Épp a hazai futamra készül, mikoris a tréning alatt, elájul vezetés közben. A mellette ülő Ford pilóta, Marko Martin lélekjelenlétének köszönhető, hogy nem történt komolyabb baj, aki megfékezte a tréning autót. Richard kénytelen kihagyni a futamot, nem sokkal később pedig bejelentik, hogy agytumort diagnosztizáltak nála. 2004-ben megkezdődnek a kezelések, a Subaru Mikko Hirvonent ülteti a helyére. 2005. áprilisában olyan újságcikkek jelennek meg, melyek a sikeres kezelésekről számolnak be, Richard még a nyilvánosság előtt is megjelent. 2005. november 25.: napra pontosan hat évvel azután, hogy megszerezte a világbajnoki címet, Richard Burns örökre eltávozott. 34 évet élt.

Hajtás után pedig akkor következik az említett autó 1:43-ban: