Pierce Brosnan eljövetele a 007-es szériába egyben behozta a németeket is, hiszen az "Aranyszemben" debütált új Bond a patináns angol márkák után németre váltott. Abban a filmben csak egy Z3-as szerepelt, az "A Holnap markában" címűben már két bajort láthattunk, igaz, csak az egyiknek volt négy kereke. Na ezt sikerült megvennem Angliából, 1:43-ban. Lapozzatok!

Talán emlékeztek még erre a posztomra, amelyben a tilt shift technikáról áradoztam, hogy az mekkora jó. Elkavarodtam valahogy ide, és kedvet is kaptam, hogy saját tilt shift-es képeket kreáljak, íme az eredmény, felül az eredeti, alul a módosított képek:

Még kettő a lapozás után:

Az űrrepülők búcsúztatásául, tegnapra.

Zuglói találatok:

Melyik kéne?

Az utóbbi időben nem nagyon írtam filmekről, aminek csak részben oka, hogy nem is nagyon néztem semmit - ráadásul ez nem is igaz. Most írok egy rövidet 3-in-1, és történetesen mindhárom sci-fi. Vagy legalábbis valami olyasmik. Közös még bennük, hogy mindhárom nagyon tetszett.

1. Paul

Simon Pegg és Nick Frost neve ismerős lehet minimum két filmből is, az egyik a mára már szinte klasszikussá vált Haláli hullák hajnala, amely egy zseniális stílusparódia, illetve a másik a Vaskabátok, amely viszont egy zseniális stílusparódia. Innen egyszerűen deriválható, hogy a Paul is valami ilyesmi. És tényleg. A címszereplő egy laza marslakó, aki egy vicces road movie keretein belül geek hőseinkhez keveredik valahogy, majd onnantól együtt menekülnek, szívnak, barátkoznak. Amitől (szerintem) vicces a film, az az, hogy Paul nem tipikus marslakó, hanem pont az ellentéte: nagyon is emberi, gyakran alpári, sokszor bunkó - de ennek ellenére érző lény, segítőkész és valójában érzékeny is. A mellékszereplőket is jól szedték össze, de a film hibájaként meg kell említenem, hogy valahogy kevés benne az igazán jó poén, ami pedig van, azokat majdnem mind láttuk is az előzetesben. Nem akarom előre lelőni a csavart, ezért inkább csak ajánlom, hogy nézzétek meg, remélem, tetszeni fog!

2. Battle: Los Angeles

Sci-fi akció inkább, kábé olyan, mint egy ufóinváziós Sólyom végveszélyben. Ami egyébként óriási kedvenc, és amikor láttam a Battle: LA előzetesét, egyből az ugrott be. A sztori egyszerű, mint a faék, támadnak az ufók, sokkal fejlettebbek, vesztésre állunk, de egy maroknyi ember - az ilyen filmekben szinte kötelező kemény csajjal, Michelle Rodriguez-zel - jól odaver nekik. Ahogy a District 9 vagy a Skyline esetében láthattuk, egy jó ufós filmhez már nem kell feltétlenül dollármilliókat költeni trükkre, itt is ügyesen megoldották, és nem lóg ki a lóláb. A főszereplő a második új Batman film Kétarca, Aaron Eckhardt, aki nekem valami miatt olyan kis puhánynak tűnik ehhez a szerephez, olyan, mint Dennis Quaid, nehezen tudnám elképzelni egy elit szakasz vezetőjeként, bár az orgánuma adott hozzá. A film legvége nyáltengerbe torkollik, az amerikai patrióták lobbija valószínűleg itt is megzsarolta a rendezőt, de az összhatást ez sem tudta elrontani, ajánlom tehát ezt a filmet is mind az akcióbuziknak, mind a sci-fi kedvelőinek!

3. Forráskód

Ez a film a legfrissebb élményem, hétfő este néztem meg - és nem csalódtam. Ennek a filmnek a nézése közben is volt némi deja vu-m, például pont a Deja vu című film miatt, de említhetném az Idétlen időkig-et is, hogy valami régebbit is mondjak, vagy a számomra oly kedves Rejtély című sorozatot is a maga párhuzamos világaival. Jake Gyllenhaal a film főszereplője, akit a Donnie Darkóban ismerhettünk meg, én pedig személy szerint a Holnapután óta bírok, szóval ő egy katona, akinek új feladata van, de eleinte számára sem tiszta, hogy mi, és mi nézők vele együtt fejtjük meg az egész filmet: adott egy vonat, amely felrobban(t), és őt valahogy vissza tudják küldeni a robbanás előtti 8 percbe, hogy kiderítse, ki és miért robbant(ott) - és ezt akárhányszor meg tudják tenni. Van persze ebben is itt-ott kisebb-nagyobb csavar, amelyek azért nem hatnak letaglózó meglepetésként, de azt kell mondjam, kiváló szórakozást nyújt másfél órára, kellőképp izgalmas, érdekes, és mindenképp javára vált a filmnek, hogy készítők (leginkább Duncan "Moon" Jones) nem estek abba a hibába, hogy demagóg módon belemenjenek az párhuzamos síkok túlzott fejtegetésébe - a Rejtély például több évadon át próbálta magyarázni, mégsem sikerült maradéktalanul. Nézzétek meg tehát ezt is, teljesen jó film!

A már kicsit több, mint két éve bemutatott Porsche Panamera nevét - hasonlóan a 911-es Carerrához - a címben idézett amerikai versenyről kapta, jobb, ha tudjátok. A jól megszokott lapos kivitelű Porschékhoz képest némileg több ajtó van rajta, a motor sem a rendes helyén van, minden más infót olvassatok róla itt vagy itt, én ezt most nem ragozom - de Joe-éknál is biztos lesz ennél kimerítőbb poszt (sőt időközben már láttam, hogy pittlarennél volt is). Úgyhogy én bele is csapok a lecsóba, megmutatom a most vasárnap szervált sötétlila Matchbox-omat, mert már ilyen is van itthon:

A rendszám ezúttal is játékos, és sajnos a szín is, ez a padlizsán-lila nem kifejezetten a kedvencem, de mivel nem túl jó a szemem, nálam ez elmegy feketének, és akkor már mindjárt rendben is vagyunk...

A kerekekért, a visszapillantókért és a tetőablakért hatalmas cuppanós piros pont jár, továbbá kifestették a lámpákat elöl-hátul (elöl a ködlámpákat is!), kapott festéket az embléma is, hátul megvan a nagy Porsche felirat, és meglepően részletese a beltér - így csakis a B-oszlop (hiánya) miatt nyavalyoghatnék, de inkább nem teszem, ez már tendencia.

Nagy autó kicsiben, így a többi MB-hoz képest talán egy hangyányit kicsinek tűnik, bár az aljára 1:66 van írva, de egyáltalán nem zavaró mértékben. Néztem Siku-ban, de ott hagytam, egyelőre megvagyok ezzel... Már amíg nem lesz igazim ;)

Zseniális!

Állítólag Angliában a legnépszerűbbek a kabriók, ami talán egyrészt a méltán kedvelt Gyalog galoppból szállóigévé vált mondattal magyarázható, miszerint hülye angolok, angol hülyék, másrészt valamiféle időjárási frusztrációból eredhet, hogy csak azért is megmutatjuk, lehet itt tető nélkül száguldozni. Fizikailag oké is a történet, némi saját tapasztalat igazolja, hogy 50-60-as tempónál lenyitott tetővel sem ázik el az ember - csak ne kelljen lassítani vagy netán megállni, mert akkor segg nem marad szárazon... Szóval akkor egy Ferrari 308 GTS a most következő delikvens, amely már szerepelt itt a Hot Wheels megvalósításában, később pedig MB-ként is, bár annak van teteje, most pedig mint Corgi. A pénteken mutatott Fiat-tal együtt szerváltam őket tsza turis dobozából a börzén, így az ára (áruk) mindenképp barátinak mondható:

Korábban már mutattam, hogy bizony egy időben volt némi átfedés a HW és az angol gyártó egyes modelljei között - hát ez is gyanús, de mivel a párja még el van pakolva, nem tudom egymás mellé tenni őket. Rémlik azonban, hogy a kerekeken kívül a beltérben térnek el a kis Ferrarik, a Corgi ugyanis ezt a részletet nem cizellálta túl...

Azért jó ez.

Sam. Joe küldte az alábbi fecskét:

Köszönet érte!

Múlt hét péntekről.

Tegnap este a VOLT-on:

Legjobb koncert evör. Videók is vannak ám, a minőségért én kérek elnézést:

Egy darab az Everlast szóló-blokkból:

Az utolsó számnál természetesen elszabadult a pokol:

Everlast kurvára megöregedett (jó, én is), de nem baj, ez is jól áll neki...

Vagy inkább csak egy kis gyösz. Olvasmányos modelltörténelem itt, szórakoztató teszt ott, kissé ósdi klub-oldal amott. És carspotting-találat is volt nemrég. Részemről most ennyit akartam mondani a nagyról. De a kicsiről sem fogok túl sokat, annyit érdemes tudni róla, hogy Corgi, nagyjából Matchbox-méretű, de azok mellé téve kicsit nagynak tűnik, tekintve, hogy a valódi autó meglehetősen picike, illetve a középre helyezett motor fedele a hátsó szélvédő mögött felnyitható. Éppen hogy csak.

A kis Fiat X1/9 festése, hát... nem a legvagányabb, de elmegy, mondjuk, hogy öö... Sportos! Az arányai viszont nem nagyon jók szerintem, én legalábbis alacsonyabbra építettem volna, no és persze összességében kisebbre is, hogy jobban stimmeljen a többihez, esetleg kisebb kerekeket pakoltam volna alá. Az alja - és így a lökhárítók - fémből készültek. A kisautó angol gyártású, viszont rugózással nem büszkélkedhet. Végül egy autentikus kép az autós kvartettből:

Szép napot, jók legyetek!

A Belga Közlekedési Vállalat (BKV De Lijn) reklámjai a tömegközlekedést érdekesen népszerűsítendő. A figurákat a Duval Guillaume nevű cég alkotta. Aranyosak.

(Via http://creativeads.blog.hu)

BMW M3 újra. Ezúttal a Hot Wheels idei eresztéséből:

Az összhatás érdekes lett ezekkel a kerekekkel, így én azt mondom, határeset, de nem hányok tőle hupililát, és ez a lényeg. Minden más részletében tetszik, dögös lett a kis Bimmer, kár az elcsúszott emblémáért és a fehéren maradt lámpákért hátul. Itt van hozzá technikás reklám:

És egy ötletes is:

Amúgy ez a kisautó tök jó példája lehet annak, amit a Miuránál írtam tegnapelőtt, ilyeneket csináljon még jó sokat csak a HW, a klasszikus szépségeket pedig szállítsa csak szépen a MB és akkor rendben leszünk ;)

Máris itt a folytatás:

Hehe

A Lamborghini hagyományosan egy bika után nevezte el 1966-ban az azelőtt csak P400-ként futó modelljét. A Countach érkeztéig a Miura volt a zászlóshajó, egészen 1972-ig gyártották. A Matchbox már régebben is elkészítette e remekmű kicsinyített változatát, gombkerekű és Superfast is volt belőle, de idén újra megjelent a kínálatban - természetesen teljesen új változatban:

Mit is mondhatnék, nagyon tetszik, tökéletesen illeszkedik azon újkori Matchbox-ok sorába, amelyekről már több alkalommal is áradoztam e blog hasábjain, kezdve kábé a DS-nél, folytatva az E-Type-pal, egészen a legfrissebb Mustangig. Csak ez kapott kis rajzolt szempillákat is :)

Még sok ilyet szeretnék! Ha most tényleg az van, hogy a Mattel szenved, a gyerekek és a szüleik egyre kevesebb kisautót vesznek, akkor szerintem nem kizárólag az lehet a megoldás, hogy feltűnőbb, csiricsáré színekben hoznak ki újabb változatokat, hanem hogy mondjuk jobban diverzifikálják a kínálatot, a Hot Wheels például lehetne innentől még inkább gyerekjáték, a Matchbox pedig még inkább modell. Szerintem. (Vagy hát emeljenek árat Amerikában, ne minket szopassanak...)

Andrew0807 Sopronból jelenti buszos-retrós témában:

Hajrá, csak így tovább...!

Ismerős?

Itt forgattunk tegnap reklámfilmet.

A kisautókon kívüli szirszarjaimat továbbra sem szeretném elhanyagolni, már ami az itt történő bemutatásukat illeti, így most ismét könyv következik, nem is egy, hanem kettő. Először a nagyobbikat mutatom, amely gyerekkorom egyik legmeghatározóbb darabja volt, és aztán valahogy elkallódott. A minap rákérdeztem a Játékudvarban, véletlenül megvan-e - és megvolt! 800 forintért nem volt kérdés, hogy megveszem-e. A borító fakult és kopott, de belül szerencsére minden rendben, se gyűrődés, se laza, se hiányzó lapok nem árnyékolják be a kis kedvencem felett érzett örömömet:

Mint azt az impresszumban láthatjuk, több korábbi könyvből ollózták össze ezt a kiemelkedően átfogó ismeretterjesztő kiadványt - és az is egyértelműen látszik, hogy már a maga idejében is népszerű volt, 1975-ben már a negyedik kiadását élte meg. Ez az évszám számomra különösen kedves, ugyanis - bár ezt már említettem többször is - akkor születtem. A hajtás után mutatok pár oldalt, kimondottan ide válogatva.

Jó kép, jó muzsika, ez kell...

Végre:

Szintén Játékudvaros beszerzés, 2 kortárs MB áráért. Már csak a kék verzió kellene...

(Korábban mutatott quattrók itt és itt, emlékeztetőül. Szép napot!)

Nagyon szép animáció, tessék végignézni!

A keddi Bogár után most következik egy egészen más fajta páros:

Hot Wheels T-Hunt-ok, az egyik egy 1963-as Ford Thunderbird Sports Roadster, amely nekem valójában sohasem jött be annyira, de így zöld csomagolásban nem hagyhattam ott. Ilyen igaziban:

A másik találat pediglen egy csodás 1971-es Buick Riviera low rider latin gengszternek dekorálva, ugyancsak hagytam volna, ha nem kincskeresős - ráadásul ebből egy szép példányt már szpottoltam korábban, íme. Mára most ennyi, szép napot!

Az Erő az alkotóval van!

Ha valaki ismeri valamelyest a Korn "munkásságát", akkor az az utolsó szót is tudja :) Szerintük ennek a rövidítése:

Szerintem meg mondjuk nem, de ez mindegy is, ami fontos, az az, hogy a három csíkos márka újra feltűnt a szirszarjaimon, mégpedig ezúttal nem a Star Wars, hanem egy Corgi furgon kapcsán:

Az oly' népszerű Chevy Van egyik legkedveltebb, és így talán leginkább túl is értékelt  változatát sikerült nemrég megszereznem a Játékudvarban, mégpedig szenzációs 400 forintos áron, egy eldugott kis turkálós fiókból (együtt egy korábban annyira keresett Maisto Honda újabb példányával) - ész megáll. A hátsó rugók már nincsenek a helyzet magaslatán, de egyébiránt teljesen jó állapotú, szinte hibátlan darab. És hát egyet kell értsek Joe-val, szélesebb egy pettyet a kelleténél, de szerencsére nem annyira, hogy ez zavarjon. A másik meg talán túl keskeny, így akkor egál... És akkor a bevezetőben említett zenemű:

Impossible is nothing.