Már régóta ígérgetem, elsősorban azért magamnak, hogy írok egy Volvós posztot. Az ígérgetésnek az elhavazódás, a posztnak az oka pedig az, hogy nagy kedvelője vagyok a márkának, főleg hogy magam is birtokoltam korábban két 240-est. De ezekről majd később. A poszt megírásához még vártam egy Majorette Volvót, de mivel már az is megjött a héten, nem halogathatom tovább. Alább tehát a szóban forgó. Az oldalsó matricák sajnos igen viseletesek, fénykorukban a Tour De France feliratot viselték...
Egy kis történelem az elejére, bemelegítőnek, egyenesen a wikipediáról, némileg rövidítve, itt-ott kiegészítve.
A Volvo Personvagnar AB, vagy Volvo Cars egy svéd luxusgépkocsi-gyártó, melyet 1927-ben alapítottak Svédországban, Göteborg városában. Jelenleg az amerikai Ford Motor Company tulajdonában van. A Volvo elnevezés a latin nyelvből származik („volvere”), jelentése "gördülök", vagy mai értelemben "vezetek", "autózok". A Volvót az SKF csapágykészítő leányvállalataként alapították, és a Volvo AB tulajdonában volt egészen 1999-ig, amikor a Ford Motor Company megvette.
A Volvo jele: a karika a felfelé mutató kis nyíllal nem csak a férfivécé, hanem valójában a vas régi kémiai jele. Eredetileg a Mars bolygót jelölte régen a rómaiaknál (víz a Marson, bocs, az egeret hagyjuk), és mint ilyen, a római hadiisten, Mars jele is ez lett – majd ezáltal összekombinálták a következő szisztéma szerint: Mars – háború – fegyver – miből készül a fegyver? – vasból. Nem mellesleg ez remekül szimbolizálta az akkor méltán híres svéd vasipart, továbbá – visszakanyarodva a férfivécékhez – jól jött a márka férfias arculatának is, ugyanis a jel a maszkulinitás, férfiasság szimbóluma is lett a fenti logikai szisztéma mellékvágányaként.
A Volvo szabadidő-autókat, kombikat (lásd fent és eggyel lejjebb, a Dinkytől, az alján a Made in Italy felirattal), szedánokat, kompaktokat és kupékat is készít – most a teherautós vágányra nem megyek rá, azt a területet nem vágom annyira, és nem is mozgat meg, ellentétben a kollégákkal... 2500 márkakereskedésben kaphatóak, a világ 100 országában. Az eladások 60 százaléka európai, 30 százaléka Észak-Amerikában, a maradék 10 százalék pedig a világ más részein realizálódik. Mégis, a 240/244-es széria az amerikai filmek egyik szinte megkerülhetetlen motívuma lett, mert ahogy a fiatalok egy időben minden amerikai filmben Bogárral mászkáltak, a háziasszonyok kötelező járműve a kombi Volvo volt. Mára ez változott, az utóbbiak inkább batár nagy SUV-okkal közlekednek.
Bár a régebbi modelleket gyakran traktorokhoz hasonlították, sokan lassúnak és nehéznek tartották, sőt rájuk ragadt a "kocka" jelzés, azért el kell mondjam, hogy a gyári Volvo 240 turbók 1985-ben megnyerték az Európai Túraautó-bajnokságot (ETC) és az 1986-os Ausztrál Túraautó-bajnokságot (ATCC). Amerikában a Volvókat a Forbes a legjobb autógyártók (9. hely), valamint a legjobb luxusgépkocsigyártók (6. hely) közé sorolja.
A Volvók egyébiránt a biztonságosságukról nevezetesek. Temérdek, a biztonságot célzó és szolgáló technikai újítást köszönhetünk a svédeknek, ami véleményem szerint igen komoly érv volt Fordéknál is a megvásárlásuk mellett. Csak egy pár példa: 1944-ben a ragasztott szélvédőt a PV modellben mutatták be először, 1958-ban a Volvo mérnöke, Nils Bohlin feltalálta, majd szabadalmaztatta a korszerű három pontos biztonsági övet, ami 1959-től alapfelszereltségévé vált minden későbbi Volvónak, mára pedig minden személyautónak, továbbá a Volvo volt az első, ahol párnázott műszerfalat használtak (1956. Amazon), illetve a Volvo nevéhez köthető (1964) az első hátrafelé néző gyermekülés is. Vagy például 1986-ban ők vezették be az első magasan, középen elhelyezett féklámpát, amit aztán 1986-tól központilag kötelezővé tettek az Amerikai Egyesült Államokban (ekkor nálunk ezt tiltották!), a 960-ban vezettek be először hárompontos biztonsági övet a hátsó üléssor középső ülésén, 1991-ben vezették be a SIPS oldalütközés-védelmi rendszert a 940/960 és 850 modellekben, amellyel az oldalütközés erejét elvezették az ajtóktól az utascellába, majd rá négy évre elsőként vezették be az oldallégzsákot, és minden modelljükbe belekerült az alapfelszereltség részeként. 1998: WHIPS ostorcsapás-védelmi rendszer, 2004: BLIS holttérfigyelő rendszer.
A 200-as sorozat
1974-ben indult világhódító útjára a szívemnek legkedvesebb sorozat, a 200-as. Majd 19 évig hódított, mintegy 2.8 millió eladott példánnyal. A 140-es és 164-es modell leváltására hivatott 200-asokat Jan Wilsgaard tervezte, és ezt olyan ügyesen tette, hogy a 200-asokat követő 700-asok nem leváltották, hanem kiegészítették a korábbi kínálatot. Érdekes, hogy a 200-as sorozat 1 évvel túl és élte a 700-ast (én mondjuk ezt mindig csak hetes sorozatként ismertem, de nem akarom összeakasztani a bajuszom a wikipediával, jobb a békesség, ha 700-as, akkor 700-as). (További MB Volvók Areh oldalán: 480, XC90 és C30)
1975-től 1982-ig a 200-as volt a Volvo sikermodellje. Több variációban gyártották (242L, 242DL, 244DL, 244GL, 245L and 245DL, illetve 264DL és 264GL), de ne vesszünk el a részletekben, elég annyi, hogy a 2-essel végződő számok a coupékat, az 5-össel végződők pedig a kombikat jelentették, a 6-os középen pedig a csúcsverzió volt mindig. És speciel 262-ről is tudok.
(Esküszöm, az alábbi képen látható lakókocsit nem én pimpeltem low-riderré, ilyen volt, amikor megérkezett. De helyes kis Corgi TP lett, nem?)
Ránézésre egyébként nem sokban különbözött a 200-as sorozat a leváltott 100-astól, de belül nagy különbségek voltak, legfőképp a már leírt biztonsági újítások terén, illetve hát a motorok is megújultak erősen.
A 240-esek egyharmada kombi-verzióban kelt el – ez a maga idejében kuriózum volt, ma már, a különböző sportkombik idejében ez nem lenne olyan meglepő, de akkoriban más volt a helyzet. A nagyjából 2.2 köbméteres rakodótér azért igen szép eredmény. Nem csoda hát, hogy Svédországban – és még sok más országban is – közkedvelt lett a kombi a mentők és a temetkezési vállalkozók körében, de ezeken kívül ilyen autókat használtak a legtöbb állami kézben lévő közműcégnél is, mint a villamos művek, a posta, és ne feledkezzünk meg a rendőrségről vagy a katonaságról sem. A fenti képen - bár nem látszik - a noname, valszeg kínai gyártó egy Fire Chief kivitele látható, a méretarány 1:50 körüli, az egész full fém, és a hátsó kerék a valóságban nem is ilyen csálé... A legutolsó 200-as is egy kombi volt, ma a Volvo World Museum őrzi.
A fent látható SuperKings verziók érdekessége, hogy az első lökhárítójuk rugós.
Említettem az amerikai filmeket. Összeszedtem a 200-asok jelentősebb filmszerepeit:
Bíbor folyók 2 – Bertone 262
A 40 éves szűz
Mr. Brooks
A kéz, amely a bölcsőt ringatja
Beetlejuice
Rémálom az Elm utcában 4.
Kipurcant a bébicsősz…
Utánunk a tűzözön
…és hát:
Innentől már rövid leszek: az első 240-esem egy 2.3 benzines, automata volt, ezüst színben, belül fekete bőrrel, 1982-es évjáratú. Imádtam, de egy lakásfelújításnak esett áldozatul. Később megint vettem egyet, amikor a gyerek érkezte miatt szükség lett egy második autóra a Corolla mellé, ez már egy 2.4-es dízel volt (a VW LT-kből átvett 2.4-es szívődízellel), de jóval kopottabb állapotban. (Ekkoriban a harmadik Bogaramon már túl voltam...) Egyszer egy Tesco-parkolóban sikerült kidönteni vele egy fát. A gyerek imádta, ebben tudott a legjobban aludni, vélhetően a dízel andalító brummogásának hála. Aztán amikor kaptam céges autót, szegénynek mennie kellett, mert a l’art pour l’art fenntartását nem viselte el a családi kassza. De csakúgy, mint a Bogár esetében, itt is megfogadtam, hogy nem halok meg úgy, hogy ne legyen még egyszer egy 240-esem…
Egy reklám:
... és egy alázás a végére:
Utolsó kommentek