Ha már a múltkor szóba került, illik a Renault 18-ast is bemutatnom egy kicsit. Az R12-est (ami nálunk leginkább már a remek Dacia-reinkarnáció formájában ismert) leváltandó 1978-tól egészen 1993-ig (Európában csak 1986-ig) gyártották (mindössze 18 hónapos tervezési fázis után), mint családi limuzint. Ez volt amúgy a Renault első világautója, a franciaországi produkció megkezdését követően nyolc más országban is gyártották, négy kontinensen. Alapban 1.4-es motorral készült, később lett belőle 1.6-os, 1.8-as is, majd dízel, benzines turbó és turbódízel is. Ez utóbbiak már bizony négycsavaros felniket kaptak, az első kettő a Renault-nál (és egyéb francia gyártóknál is) megszokott háromcsavarosokon futott. Hát ennyit gondoltam a típusról rövid bevezetőnek, most lássuk kicsiben:

Természetesen Majorette. A szokásos jellemzőkkel, minusz nyitható ajtók. Amiért számomra érdekes a típus, az az, hogy bizony ilyenem is volt gyerekkoromban, mégpedig a nagymamámtól. Úgy rémlik, az valamilyen aranybarna színű volt, és az egyik legjobban rugózó kisautóm volt, nagyon szerettem vele játszani. Felnőtt fejjel először a kéket vettem meg, de kopottas lévén csak átmeneti ("filler") darabnak szántam, ameddig nem jön egy jobb állapotú szembe velem. Szerencsére jött szembe, mégpedig az Autómániában, komoly 1500 forintos áron, dobozával és sofőrjével (!):

Bizony, a kisnövésű fószer bent ül, és egykedvűen, az esélytelenek nyugalmával várja az utasokat. Mert nem nyitom ki a dobozt :) A kék ablakokkal közös eredetű lámpák elsőre talán furcsán hatnak, de nekem nem rontják az összképet, a franciák úgysem normálisak, tehát végülis simán elfogadható...

Na minden jót, éljen a péntek!