A Mercedes-Benz W114/115 típusáról Csikós megható elhivatottsága folytán szerintem minden magyar hímnemű netező többet tud, mint a nagyvilági átlag, így a modelltörténettel most nem (sem) állok le itt helyet pazarolni, csapok inkább mindjárt a lecsóba. A legutóbbi börzén is kint voltam árulni, de két kisautónak nem tudtam ellenállni, meg kellett őket vegyem. Az egyik egy újabb Fiat Abarth, amit majd legközelebb mutatok, most a másik jön, amely egy 1:43-as állólámpás Merci, külföldi retroautó:

Sokáig válogattam, hogy egy hibátlan példányt vihessek haza, így sikerült ezt, aminek az orrán az embléma tök csálén áll ;) A bal első kilincs is, illetve a jobb hátsó lámpát is vissza kellett egyengetni a helyére, úgyhogy ezek miatt most csak négy kép van. Viszont ezektől teljesen függetlenül ez a kis modell nekem nagyon tetszik. Jó közepes minősége dacára egyben van, elég részletes is, bár pár helyet egy kicsit elnagyolt a tervezés. Személyes kötődésem azon kívül, hogy az életben is nagyon tetszik ez a típus, kevés van, de azért van: életem első munkahelyén az egyik art director kollégának ilyenje volt. Ő a típus elvakult szerelmese, tudtommal a mai napig, amit inkább már csak így öreg fejjel tudok megérteni. Sokat dolgoztunk akkoriban egy jó nevű reklámfotóssal, aki szintén egy hasonlóval járt minden nap, de tartott otthon egy sokkal szebb W112-est is. Aztán a második munkahelyemen, 2002 körül érkezett egy új, egy szintén art director kolléga, aki megint csak egy állólámpással járt. És mit ad isten, illetve inkább úgy mondom, hogy milyen kicsi a világ, a jelenlegi cégemnél ismét ez utóbbi kollégával dolgozom együtt, akinek a Mercije azóta is megvan, sőt jó egészségnek örvend. Átesett már egy-két felújításon, de napi használatban teljesít, ráadásul elég jól. Kicsiben amúgy eredetileg én az angol Bond-sorozatban megjelent elegánsabb darabot szerettem volna beszerezni, de azt nagyon drágán adták, maradtam hát ennél, 3000 Ft volt, ami még mindig sok, de ahogy a reinkarnációs tanfolyamon tanultam, egyszer élünk!...