Múlt héten, pontosabban október 17-én volt a kilencedik Parkoló Parádé, nekem pedig a hatodik (vagy ha ide veszem az Oldtimerek Éjszakáját, akkor a hetedik), amire eljutottam. Idén szerintem nem lesz több, ezért gondoltam, erről most egy kicsit többet írok, és nem csak bedobok egy lapozgatós albumot, ahogy szoktam. Először is le a kalappal a TC előtt, hogy ezt is ilyen szépen összehozták, szerintem ennyien soha nem voltak még, tehát az esemény népszerűsége - ha jól érzékelem - folyamatosan növekszik. Tök jó az ötlet, tök jó a kivitelezés, bár ez alkalommal már többször tapasztaltam vagy láttam, hogy túl sok autó képes némi feszültséget okozni. Illetve egy frászt, a túl sok autóvezető képes, nem a kocsik. És akkor most jön az, ami talán sokaknak nem fog tetszeni, mégis leírom: ezúttal már nem nagyon tetszett a közönség... Nem akarok valamiféle ős-PP-s megmondóember szerepében tetszelegni, teljesen véletlen, hogy ott voltam az elsőn, a másodikon stb., de pont emiatt volt lehetőségem látni, hogy azok milyenek voltak, és ez a legutóbbi pl. miben volt - rossz irányban - teljesen más. Az én ízlésemnek már zavaróan sok volt a túráztató, jaszkarizó elem, túl sok volt a tuc-tuc, a melegítős-fuxos galeri, a mi-a-faszér'-nem-engecc-ki-köcsög, a szólj-hogy-engedjenek-be-mert-van-foglalva-hely, a kinti parkolóban a 10 perc indexelés, mire valaki végre tényleg kiengedett (ráadásul egy BMW-s, érted, a Hondást), és ilyenek. Az első pár alkalommal, bár voltak különleges és drága autók szép számmal, valahogy mindenki egyenlő volt, ártalmatlan autóbuzi, az udvariasság, az előzékenység, a csendes, kulturált viselkedés volt jellemző. Itt szinte folyamatosan túráztatta valaki az autóját, máshonnan zene bömbölt, a harmadik oldalról a már említett susogós csapat artikulálatlan üvöltése volt hallható, egyszerűen nem volt annyira jó. (Nyomokban hasonló vélemény a Belsőség-cikkben is.) Ne értsetek félre, nem volt rossz, mert összességében azért csak eltöltöttem kint vagy másfél órát, és találkoztam pajtikkal is, nem mellesleg viszontláttam a Ventót, aminek nagyon örültem, és jól megnézegettem számtalan egyéb járgányt, amikkel sehol máshol nem találkozhatok, szóval továbbra is ajánlom mindenkinek a rendezvényt, csak azok, akik az első pár rendezvényről megismert hangulatot keresik, ne csalódjanak, hogy már csak nyomokban találják azt meg! És akkor sok kép a hajtás után.

Szokásomtól eltérően némi kiegészítéssel:

Csillag Patrik a szebb napokat látott malacorrú Passat felnijén - mind a négy ilyen volt, csak más arckifejezéssel. Nagyon tetszett, és azért is kellett lefényképeznem, mert Milán láz miatt nem tudott velem jönni, pedig úgy terveztük. A képnek aztán otthon nagyon örült.

Ha már felni: ez egy Tigra volt, és nagyon bejött rajta, hogy nem voltak nagyon látványos átalakítások, egy ültetés, egy szép fény, egy jól kiválasztott krómfelni és kész! Csodás összhang.

Még felni: amikor Bogaraztam sok éve, a Mangels-felniket használta mindenki, aki tehette, mi tagadás, jól is áll az ilyen holmi a Bogárnak. De a régi Skodák osztóköre ugyanaz, így oda-vissza láttam felniket használni. Igaz, a Bogarasok szinte "kinézték" maguk közül a Skoda-felniseket... Ez a kocsi egyébként elég szép volt.

Ez a Compact a színe miatt került a válogatásba, mert valami nagyon hasonlót szeretnék (legalábbis egyik verzióban) majd a Volvóval művelni. Persze nem akarom ennyire leengedni, illetve ezek a ráfeszített ("robbantott") gumik sem jönnek be annyira, de az összhatás mindenképp impozáns - jó sokan fotózták is az autót, én is.

Mit is lehetne erre a Mercire mondani? Érdekes, ez az! Nem tetszik a színe, nem tetszik a felnije, valahogy mégis jók együtt. A sárga búrák viszont elöl nekem furák, valami sötétet alkalmaztam volna inkább, és a bőséggel mért Family Guy-matricákat sem tudtam hova tenni, de érdekes színfoltja volt a találkozónak a kocsi. Ilyenem is van kicsiben egyébként.

Hát igen, egy egészen semmilyen autónak is jól áll, ha ül, erre bizonyíték a fenti Peugeot, és ehhez is jó érzékkel találtak kereket, tetszett a végeredmény.

Ültetés-ügyi főbiztosunk, Andris nem maradhatott ki, legalábbis az autója - a fehér peremes gumis az, ha valaki nem ismerné. Jópofa volt, hogy kb. negyed órával a kapunyitás előtt érkeztem, bementem a szervizútra parkolni, és pont ott jött szembe, majd jól egymás mellé is álltunk. Szervezni sem lehetett volna pontosabban ;) Bent már máshova álltam, majd mondom, miért.

Szerintem ezt a Xedos 9-es Mazdát már láttam valahol, meg talán már fotóztam is, de nem találtam nyomát a gépen, mindenesetre nagyon az én ízlésemnek való. Ha egy-egy ilyen feltűnik a hahun, mindig megnézegetem. Sajnos ez elég ritkán történik meg.

Na, ezt igazán el tudnám fogadni hobbiautónak! Jó sok éve még szemeztem is egy ilyennel, de aztán persze nem lett belőle semmi, azaz lett, csak valami nagyon más, a Volvo, de szerintem lesz még az életemben valamikor egy semmire sem jó kis sportkocsi.

Jó, ebbe tényleg beleszerettem, annyira cuki, hogy belehalok! Hol lehet ilyet kapni és mennyiért???

Persze ha már ott voltam, a motorokat is körbenézegettem, no nem mintha lenne bármi kötődésem, mert ami volt, azt eladtam, de ami szép, az szép. A hátsó BMW-t is lefotóztam, de életlen lett, így nagy sajnálatomra azt nem tudom jobban megmutatni. Pedig...

Negyven évesen én elmondhatom, hogy fiatalon még egy csomó ilyet láttam szaladgálni az utakon, és szerencsétlen vezetői egyáltalán nem kedvtelésből jártak Velorexekkel. Nem vágyom ilyenre egyáltalán, de valahogy mégis jó érzés látni, hogy vannak, akiknek fontos, hogy ne pusztuljanak ki teljesen ezek az őslények.

Ha már őslény: volt szerencsém e mögött menni hazafelé a Bosnyák térig, a hangja nagyon állat volt, de egyszerűen nem fér a fejembe, hogyan élhet olyan ember a Földön, akinek ez tetszik, aki ezért fizetett egy csomó, nyilván becsületesen megkeresett pénzt, és aki képes ezt utána büszkén prezentálni az efféle autós összeröffenéseken...? Mert úgy egyébként ezek az újkori Mustangok szerintem kurvajók, de ez itt fent szerintem nem más, mint merénylet.

Ellenpélda: csodálatos gyári állapot és sallangmentes elegancia. Esküszöm, a kettő közül, ha választhatnék, ezt vinném haza. A Hetesek közül az eggyel korábbi generáció is klassz nagyon, és az árak kezdenek elérhető szintre csökkenni, de egyelőre nem vagyok olyan bátor, hogy komolyabban elgondolkodjak egy hasonló kaliberű prémiumautó megvásárlásán, van nekem elég költségem máshol is...

Dettó, minden szempontból. Írtam már, a 300ZX fiatalkorom egyik álomautója volt, volt is egy Strosek-Nissan a szobám falán, és ez a forma a mai napig lenyűgöz. Tíz év múlva simán lehetne egy ilyenem, nem? Biztos ami biztos, otthon megkérdezem, mit szólna a család?

Na, ilyenem biztos nem lesz tíz év múlva sem, de húsz év múlva már szóba jöhetne. Ha megérem :) Addig maradok a kicsinél, az legalább nem fogyaszt semmit...

Amikor nézegettem, milyen autó kéne a családnak, az Accord Aerodeck is felmerült, de itthon annyira fájdalmasan kicsi a kínálat, a jó állapotúakról nem is beszélve, hogy elvetődött. Pedig a forma szerintem teljesen rendben van, az ötajtóst például egyáltalán nem szeretem, de a kombinál minden a helyére került. A fenti példány ráadásul egy nagyon szépen megtartott darab, és megint csak attól (is) ennyire kívánatos (mármint nekem), hogy nincs rajta semmi különös...

Hát igen, egy régi ismerős, ahogy a FB-ra is kitettem, íme a volt autóm. Tomi, az új tulajdonosa nagyon szereti, tett rá oldalra amerikai helyzetjelzőket, fűzött némi csirkerácsot alulra a lökhárítóba (én mondjuk azt kihagytam volna), épp kicserélte benne a tönkrement váltót, megjavította a tetőablakot, most épp a padlólemezeket rakják majd rendbe, szóval jó kezekbe került a Vento. 

Ez meg igazán kerülhetne az én kezembe... Volvo 780 Coupé, gyakorlatilag fehér holló kategória, simán odaadnám érte az egyik kisujjamat valamelyik lábamról. Régebben errefelé mutattam ilyen holmit, szerintem azóta ez az első, amit élőben láttam. Csoda.

Ahogy ez is, csak egy (pár) fokkal kevésbé ritka. Valahol írtam, hogy volt egy ilyenem Stahlberg kisautóként, kb. onnan ered a Stahlberg iránti vonzalmam, de persze a Saab-okat is nagyon megkedveltem időközben, még ha csak távolról is szemlélem őket, életemben talán ha kettőben ültem összesen.

Elértünk a kis összefoglaló végére, ajánlom a teljes album átböngészését, és akkor itt az ok, hogy miért nem Andrisékhoz parkoltam: még kint sikerült összefutni egy rokonszenves Aerodeck-tulajdonossal és az autójával, váltottunk is pár mondatot, úgyhogy végül egymás mellé álltunk bent is. Az övé a fenti képen a közelebbi, a másodikon a túlsó, ha valaki nem tudná, és abban különbözik többek között az enyémtől, hogy szebb állapotban van, újabb és jobban felszerelt. Ez utóbbi elsősorban a fényezett külső kiegészítőkön érhető tetten, plusz még neki ott a sötétítés és a légterelők - ezeket majd én is tervezem beszerezni és felrakni a kocsira, nem csak a külsőségek miatt. És ha már itt tartunk: volt jó pár hete a Honda mindenféle olaj- és szűrőcserén, továbbra is nagyon szépen működik, egyre jobban szeretem, szeretjük. Remélem, ez nem fog változni. Köszi a figyelmet, gyertek máskor is!