Ahogy legutóbb ígértem, mára tartogattam az igazi csemegét, amely nem csak hogy a lehető leginkább hasonlatos az én igazimhoz, hiszen hosszított és magasított is egyben, körben sok szép nagy ablakkal, hanem még a számomra oly kedves MICHELIN-festést is megkapta:

Ez a modell is 1:43-as méretarányú, és ugyanúgy egy újságmellékletes sorozatból való, mint a korábban mutatott sárga-kék társai, vagy akár a legutóbb egy pár darab erejéig feldolgozott rendőrautós széria is. Ennek megfelelően ugyanazokkal a már megszokottnak mondható erényekkel is bír, mint a többiek: sok részlet, élethű kidolgozás, jó arányok, megfelelő belső, igényes festés, realisztikus lámpák és felnik. De a hátrányok is hasonlók: nemigen gurul, nem rugózik, ez még nem is nyílik sehol, a kis műanyag biszbaszok könnyen letörnek (az egyik hátsó lámpát már nekem kellett visszaragasztanom), illetve erősen rámjön a para, amikor kis gyerekpraclikat látok közelíteni felé - ennek megfelelően már a legfelső polcon parkol. A gyári csomagolásában érkezett, de az az átlátszó buborék nem annyira esztétikus, hogy abban tettem volna ki, így ez a szabad levegőn pihen, de a tény, hogy maradt a talpazatra csavarozva, egyértelművé teszi, hogy ez még csak annyira sem játék, mint a többi kisautó "apa polcán". Így ha esetleg bármelyik gyerekemnek mégis Mercibusszal támadna kedve játszani, szóljon, és leviszem a nagyhoz :) A következő posztban jön a Matchbox.