Megérett az idő az első Toyotás poszt (újabb) folytatására, főleg hogy azóta bővült ez a flotta is. Időközben is be-betettem az újonnan érkezőket, de most megpróbálok egy típusra, a Celicára fókuszálni, amelyről eddig kevesebb szó esett. Méltatlanul hanyagolt modell ez mind a MB, mind a HW részéről. Na jó, a végén lesz egy-két Supra is...

VIGYÁZAT, HOSSZÚ POSZT, KEVÉS SZÖVEGGEL ÉS SOK KÉPPEL!

A Matchbox 1978-ban elkészítette a saját Celica-átiratát az 1978-tól 1981-ig gyártott második generációt alapul véve. Ez a már korábban említett kiskerekes szériába tartozik, bár 1982-ben adtak alá nagyobb kerekeket is, hátra főleg. Jómagam a piros Sunburner díszítésű kisautóval rendelkezem ezekből az időkből. Sam.Joe példánya azért szebb.

De szerencsére vannak azért más gyártók, először is a nem túl ismert CM’s nevű. Japán gyártó, sok hülyeség mellett kultikus rallye-autókat is készít 1:64-ben, ráadásul igen magas minőségben, perverz részletességgel, az általam ismertek közül az Autoarthoz tudnám hasonlítani. Tőlük az alábbi két Celicát újítottam, amelyek időben is szorosan követték egymást, az első egy negyedik generációs (1985-1989) Celica, konkrétabban egy 1991-es GT-FOUR (ST165), a második pedig már az ötödik generációhoz (1990-1993) tartozik, amennyiben 1992-es (ST185). Carlos Sainz ezzel a két kocsival WRC világbajnok lett 1990-ben és 1992-ben.

Mindkettő kis műanyag állványon pihen, de leszedhetők, ha a szükség úgy hozná. Nem hozza úgy, én ezekkel nem játszom, és a gyerek sem, mert nem tud, jó magasra pakoltam őket ;) Így az alábbi képek kivételesek, többet ilyen nem lesz.

A Majorette Celica a kockábbik bukólámpást mintázza, valóban működő (mármint mozgatható, nem világító) bukólámpákkal, mint a 300 ZX esetében. Ezt az autómat nem bontottam ki, hátha majd 30 év múlva egy igazi autót tudok venni az akkori árából, nem a mának élek.

Én mondjuk az ezutánit, azaz az ötödik generációst szeretem a legjobban, Tommi is fájlalta, hogy a MB kínálatában ezt végül nem valósították meg, de talán tényleg előveszik még... Passzentos onboard carspotting a Hamzsabégi útról, ami nem mostanában készült, de ide tartogattam :)

Alant egy Maisto Celica, már a négylámpás, tudományosabban hatodik generációs (1994-1999) változat, de – nyilván eltekintve a brutális GT-Four verziótól, vagy az egyik legnépszerűbb szimulátor egyik szereplőjétől – ez már olyan cicás lett nekem. A Maisto azért mindenesetre aránylag rendes iparos munkát végzett, az autó formája rendben van, rugózik, és ránézésre abszolút Matchboxnak tűnik. Ez is megtalálható Tommi gyűjteményében, csak nem nagyon írt róla. Mondjuk nagyon nincs is mit, az egész egyszínű piros, az alja, oké, fekete, nem szaroztak a részletezéssel, de ettől függetlenül nem gáz.

A hetedik generáció (2000-2005) egyik képviselője megint csak Maisto, az ilyen kivitelű (GT-S) Celicával a valóságban itthon csak nagyon elvétve találkozhattunk, kicsiben szerencsére hozzáférhető, én ezt Siófokon vettem. Lejjebb pedig a japán autóknál szinte kötelező Tomica, versenyruhában, markáns lámpasorral az elején, nyithatók az ajtók rajta, illetve ellátták egy szép ESSO Ultraflo festéssel is, ami nagyot dob a kocsin.

Az mai utolsó Celica a Hot Wheels garázsából való, ez is egy GT-S szerénytelen spoilerezéssel, különösen a hátsó szárnynál adtak bele apait-anyait. Nehezen sikerült megszereznem ezt a verziót, lépten-nyomon csak a Pikes Peak-verziót kínálgatták, az ahhoz képest visszafogott GT-S-t pedig sokáig csak ultragusztustalan színben láttam, így szinte vércseként csaptam le az alábbi, aránylag vállalhatóra.

2007-ig még készültek Celicák Japánban, de azóta sehol. Majd talán a Subaru-Toyota közös sportkocsi kárpótol a hiányért... Ha lesz egyáltalán.

A MB kínálatában 1995-ben megjelent (bár 1994-es keltezésű) gömbölyű Suprából is beszereztem egy példányt, amely konkrétan büntet a fekete színével, az Arehnél fellelhető 15 szín közül ez számomra a második legszebb. Az első a másik fekete :)

És van belőle egy piros Mondo Motors gyártmányú is, 300-ért vettem a vaterén, de ehhez képest - és a talán túl kicsi kerekektől elvonatkoztatva - teljes mértékben elégedett vagyok vele, szemrevaló kisautó.

Hogy összeérintsem a Celica- és a Supra-soromat, álljon itt a végén a legfrissebb beszerzésem (amit az ez alatti posztban is meglengettem), egy szép régi (1982-es feliratú)  Hot Wheels Celica-Supra. Tömör fém az egész, nem nyílik, nem rugózik, cserébe viszont aránylag jól tartja a színét, pedig nem is dobozos darab... Az igazihoz képest egy kicsit keskenynek érzem, de ezt megbocsátom neki, az ilyen fajta aránytalanságon tényleg nem érdemes fennakadni. A hátulja mondjuk lehetett volna egy pettyet részletesebb, de kicsire nem adunk.

És egy szép videó is jár: 

Szép pénteket!