Szeptemberben már volt itt egy kimerítő képes beszámoló a Celica-flottámról, de már akkor is tudtam, hogy a Guisval gyártotta Toyota nélkül nem lehet teljes. Az indexes fórum segítségével hozzájutottam azonban ehhez a gyönyörűséghez, mindjárt duplán is. De előtte pár szót a gyártóról:

A spanyol gyártótól annyit érdemes tudni, hogy 1962-ben kezdték meg tevékenységüket, és a legtöbb akkori versenytársukkal ellentétben még ma is működnek. A titok nyitja talán az lehet, hogy a nem túl magas spanyol fizetésekhez igazították az áraikat, illetve a sztori másik fele, hogy a gyártási is otthon tartották a nem túl magas munkabérek miatt, továbbá sosem akarták durván lenyomni a versenytársaikat, legfőképp a Matchboxot és a Hot Wheels-t, Amerikába meg sem próbáltak betörni. 35 másik országba azonban igen. Eleinte igényesebb kisautókat gyártottak ők is, pl. gumikerékkel és fém alvázzal, a későbbiekben azonban ők is alkalmazkodtak a piaci trendekhez. Máig a legsikeresebb – értsd: legkeresettebb – autóik a szép hetvenes években születtek, de még ma is jönnek ki újabb és újabb típusokkal, meg lehet nézni őket az oldalukon – és mindnek az alján büszkén hirdeti a felirat: Made in Spain. (Forrás)

Vissza a kicsikre. Szóval két Toyota Celicát (GT-FOUR, az intercooler jellemző hűtőnyílásával a motorháztetőn) szereztem be, és nem bántam meg. Jó, egyik sem makulátlan, használt darabokról van szó, de szerencsére az áruk is igen kedvező volt. Mindkettőnek nyitható az ajtaja, belül is aránylag részletesek, és bár nem fém az alváz, mégis komoly, súlyos darabok, de nagyjából nulla a rugózásuk.

Mindegy, kőkemény versenyautókról van szó, azokhoz pedig kőkemény futómű dukál. A kerekek mintázata nem a kedvencem, hasonlót nemrég mutattam az M1-es BMW-nél is, de ember legyen a talpán, aki megmondja, melyik volt előbb (a fenti forrás linken azt írják, a Guisval koppintotta a HW-t, de nem mernék megesküdni).

Végezetül egy kép a fentebb is látható GT-FOUR-ról, pormentesen:

Ezzel kívánok jó hétvégét, hiszen végre péntek!