Egy újabb Ferraris poszt :) Kezdem a kevésbé széppel, amely egy GTB. Gyerekként nem nagyon voltak Burago autóim, de erre határozottan emlékszem, hogy megvolt. Az orron található lámpasor teszi igen karakteressé az autót. Az olaszok GTB-t írtak az aljára, ami oké, viszont versenyautónak dizájnolták, ami szintén oké, de... Tisztázzuk akkor a wikipedia segítségével, mit is jelent a GTB és a GTO:

A Ferrari 308 GTB (illetve a hasonló 208-as, majd 328-as modell) egy könnyű, középmotoros, kétüléses sportkocsi, amely a Ferrari kínálatában a Dino 246-os leváltására készült, és mint ilyen, egy aránylag elérhető autónak számított. 1975-ben mutatták be (jé, engem is!) Párizsban a Pininfarina-jellegzetességeket mutató, de valójában Leonardo Fioravanti által tervezett autót, amely jelentősen eltért a Bertone rajzolta Dinótól. Máig az egyik legikonikusabb Ferrarinak számít. 1977-ben mutatkozott be a targatetős 308 GTS, amelyről már esett szó itt, nem is egyszer, illetve ha lúd, legyen kövér, ráadásul sosem árt, ha újra és újra oda-vissza linkeljük egymás témába vágó posztjait Sam. Joe-val, szóval tessék, ugyanez MB-ban, a Buragóhoz hasonló Pioneer-dekorral). 208-asként ismerhetjük a kicsit lebutított változatát, amely kisebb motorral készült (kisebb alatt értsük a világ valaha készült legkisebb - 2 literes - V8-asát), így lényegesen kedvezőbb adó-besorolást kínálva a boldog tulajdonosoknak. 1983-ban aztán lett GTS turbó is. A Ferrari GTO (aka Ferrari 288 GTO) pedig a 308 GTB homologációja (homologáció = típusjóváhagyás, harmonizació). A GTO név is erre utal, a GT a Grand Turismót jelenti, az O pedig a homologációt (ékes olaszul: omologato). A Group B-be építették a GTO-t, a Porschék ellen, ehhez ugye kellett legalább 200 utcai példány is, amit a Ferrari 72-vel túl is teljesített, de végül soha nem versenyzett az autó a csoportban, mert két gyártóval végül leállították az egész cirkuszt. Viszont a Group B Rally bajnokság fennmaradt. És így akkor meg is érkeztünk, a Burago mégis jól járt el tehát a GTB-vel! A GTO leginkább a mélyre nyúló első spoilerről és a rácsba integrált fényszórókról ismerhető fel, illetve különböztethető meg a GTB-től. A 288-as jelzés a motorra utal, 2.8-as V8 dübörgött ugyanis a motorháztető alatt, ikerturbókkal, intercoolerrel és Weber-Marelli befecskendezéssel. Jelentsen is ez bármit. Azt viszont talán még érdemes megjegyezni, hogy a 308-assal ellentétben a GTO motorját hosszában szerelték az autóba, nem keresztben, és az okot pont az imént említett ikerturbók és intercooler szolgáltatta, kellett nekik a hely ugyanis. A 400 lóerős motor 15 mp alatt gyorsította a Ferrarit 200-ra, a végsebesség pedig 304 km/h volt, így a GTO volt az első sorozatgyártású utcai autó, amely megfutotta a 300-at.

Szóval akkor íme a Burago GTB-je, versenyszerkóban, 1:43-ban:

A kerekei már egy kicsit kopottasak, de úgy egyébként nincs rossz állapotban az autó. 550 forintot fizettem érte nemrég a vaterán, és járt hozzá még három játék, amiktől még meg kell szabadulnom. Az oldalsó matricákat már én távolítottam el róla, de a hiányuk nem fájó. A kisautón nem nyílik semmi, nem is rugózik, viszont aránylag jól gurul. Hasonló jókat tudok mondani a Siku GTO-járól, amely szerencsére lényegesen szebb állapotban került hozzám, ehhez persze magasabb vételár is társult, hiszen ez már 1500 jó magyar forintba került:

Szintén vaterás beszerzés egyébként, és egy másik Sikuval együtt érkezett, de azt majd holnap mutatom meg. Ez alul is fém teljesen, így elég súlyos darab. A belseje fehér műanyag, amivel nincs is bajom, de ide valami bézs szín talán szerencsésebb lett volna. Tetszik ez az autó, régóra kerestem ilyet jó állapotban, és végül persze összejött, a türelem rózsát terem. Most már kéne mellé az F40-es is :) Na minden jót!