Régóta fájt a fogam egy Corgi Mercedes-Benz C111-re, de a kitartás megtérült, jó áron sikerült egy szinte makulátlan példányhoz jutnom. Öt éve olvashattátok Csikós úr írását egy személyes randevúról, így ennek köszönhetően a modelltörténetet ugranám.

A Rudolf Uhlenhaut nevéhez fűződő sportkocsi kicsinyített mása nagyon bejön: annak ellenére, hogy ezt már az újabb típusú - és így óhatatlanul gagyibb kinézetű, de sportosabb - Corgi-kerekekkel szerelték, megvan benne az a fajta 60-as, 70-es, 80-as évek kisautóira jellemző patina, ami a maiakból, de legalább a nagy részükből kiveszett. És ez nem csak a felnyitható hátsó részből (vagy tulajdonképpen akármiből) jön, hanem úgy fogásra érződik az odafigyelés. Oké, a krómozott belső is felejtős, a pizzakormány sem az igényes részletezés csimborasszója, és persze magas is egy kicsit a Corgi Merci, de még így is nagyot üt. A továbbiakban beszéljenek a képek:

Az igazi autóról készült képeken nem a C111-I szerepel, hanem a későbbi II modell, amelyen szögletes első lámpák vannak, és két hosszúkás levegőbeömlő, de mivel igazán jó képeket inkább ezen újabb típusról találtam csak normális méretben, ennyi csalás engedtessék meg nekem. A végére egy kis német nyelvlecke következik - de az archív felvételek miatt kihagyhatatlan:

Auf wiedersehen!