A most következő kisautóhoz sztori is jár. Kicsi gyerekként (kb. végzős ovisként) párszor megfordultam fateromék egyik ismerősééknél (de sokat gondolkodtam, míg ezt le tudtam így írni), illetve hát az ő fiúgyermeküknél, Sanyinál, aki nálam egy olyan 5-6-8 évvel idősebb volt. Tátott szájjal bámultam a játékait, közülük is leginkább egy súlyos és nagy fémautót, egy sáros Fiat 128-as rallyautót. El voltam varázsolva, amikor a kezembe vehettem, nagyon tetszett! Újkori kisautózásom során végig bennem volt, hogy ilyen nekem márpedig kell, mert csak. Igen ám, de valahogy pont ez a típus a Polistil kínálatából egy igen felkapott darab, az ebayen nemigen lehet hozzáférni 60-80-100 dolcsi alatt. Többször is licitáltam ilyen-olyan példányokra, de végül mindig alulmaradtam, még akkor is, amikor a racionálisan rá szánt összegnél magasabb ajánlatokat tettem - mondom, mindig lenyomtak. Épp ezért nagyon megörültem, amikor a vaterán feltűnt egy nagyjából vállalható állapotú darab. Rátettem 5000 forintot, és bíztam benne, hogy nem lesz más (olyan hülye), aki ennyi pénzt akarna ezért a cseppet már megviselt Fityóért adni. Nem nagyon volt, így végül 2800-ért lett az enyém, íme:

Klassz, ugye? Nyílik elöl (majdnem letört két körmöm, mire rájöttem, hogy rossz irányból feszegetem), nyílik hátul (ez már ment elsőre), mindkét oldalon is, remek a festése és menő a versenycsomag a tetején. Sajnos az első lökhárító a bal sarka némileg hiányos, de nem annyira zavaró, hogy elrontsa az örömöm. Egyébként drasztikusan leépítettem nem csak a Polistil-, de a teljes 1:24-es soromat, szinte egy kezemen meg tudom számolni, hány ekkora kisautóm maradt, de nem volt kérdés, hogy ez kell. A típusról egyébként ezt érdemes tudni (innen puskáztam):

A Fiat 1969-ben mutatta be modern és előremutató autóját, a 128-ast. A 128 a Fiat második modellje, mely elnyeri az Év Autója címet. Az elsőkerékhajtású 128 a kritikusok egybehangzó véleménye szerint megelőzte korát. A Fiat ebben a modellben használta először az újonnan kifejlesztett SOHC motort. A keresztben beépített erőforrás alumínium hengerfejet kapott, a felül elhelyezett vezérműtengelyt bordázott szíj hajtotta. Ez a fajta motorfelépítés a hatvanas évek végén még igen szokatlan volt, de az idő a Fiat mérnökeit igazolta, hisz a többi autógyártó csak a nyolcvanas években kezdte el az ilyen felépítésű motorok széleskörű használatát. A Fiat egy jó évtizeddel előzte meg versenytársait, ezt nemcsak az új típusú motorjának köszönheti, hanem a kisautókban ekkor még szokatlan motor-váltó elrendezésnek is. A 128-as volt az első a kisautó között, melyben különböző hosszúságú féltengelyeket hasz-náltak, így lehetőség nyílt arra, hogy a motort és a váltót egymás mellé építsék be. Az akkoriban készült összehasonlítási teszteken kiemelik még az autó kiváló fékrendszerét és a nagyszerű kezelhetőséget is. A 128-as kez-detben kettő-, illetve négyajtós szedán és kombi karosszériával volt kapható. Eleinte csak az 1116 cm3-es motorral szerelték, nagyobb motort az 1971-ben bemutatkozó 128 Rally kapott nagyobb, egy 1290 cm3-es erőforrást. Ugyanebben az évben mutatkozik be a Sport Coupe, a 128 alapjaira épült sportmodellt a Torinói Autókiállításon leplezték le. Ez a típus mindkét forgalomban lévő motorral rendelhető volt. 1972-ben a 128-asok kisebb átalakításon estek át, mely elsősorban az új hűtőrács megjelenését jelentette. 1974-ben jön a 128 Special, mely a Rallyban megismert motort kapta és kizárólag négyajtós szedán kivitelben volt kapható. 1975-ben a Sport Coupe-t a 128 3P váltja fel. A 128-as modellek gyártása 1978-ban, a Fiat Ritmo/Strada modell bemutatásával befejeződött, kivételt képez az 1100 cm3-es motorral gyártott alapmodell, melyet továbbra is gyártottak. A 128-as licencét a jugoszláv Zastava gyár vette meg és háromféle karosszériával gyártotta elsősorban a kelet-európai piacra.

Egy ilyen autót ma is elfogadnék igaziban, de Rally-m nem lesz egyhamar, az biztos, mert igen drágán mérik. Marad tehát kicsiben. Illetve ez kérdés: egészen furcsa, hogy abban a pillanatban, hogy a kezembe foghattam a saját 128-asom, valahogy a korábban meglévő birtoklási vágy egyszer csak elillant. Más kisautók tekintetében még nem tapasztaltam ilyet, de most ez történt. Veletek volt már ilyen? Két dolog lehet az oka szerintem, az egyik, hogy gyerekként nem volt meg, csak vágytam rá, ami azért nem ugyanaz, mint sok másik kisautóm esetében, amelyek megvoltak, eltűntek, vagy eltörtek, és ezért kellett újra megszereznem. A másik talán az, hogy mostanában sok egyéb másra kell koncentrálnom, mint a kisautók, ilyen pl. a kiscsávónak készülő (készül a fenét, csak fejben) pedálos Moszkvics, a Vento, a meló, a lakás, a lányom iskolai dolgai, a párom munkahelyváltása, és még sorolhatnám, ezek jó része mind viszi a pénzt, és bevallom, hajlamos vagyok vérszemet kapni, amikor meglátok az ebayen egy ilyet. Na mindegy, majd meglátjuk, valahogy biztosan lesz...

Egyébként Nektek tetszik valamennyire? Vagy teljesen elfogult vagyok? ;)