Ígértem, hogy időnként elmondom, mi van, hogy haladunk. Az első és legfontosabb, hogy van fék, meg lehet állni! A tárcsák szerencsére mind teljesen jó állapotúak voltak, de a fékbetéteket mind a négy sarokban cserélni kellett. De ez sajnos nem volt elég a boldogsághoz, a rásegítés továbbra sem akart működni, a vákuumszivattyú bemondta az unalmast. Zsír új gyári kapható, kicsit többért, mint amennyi a kocsi teljes vételára volt, utángyártott van 30 körül, bontottat találni nehéz. De sikerült, a változatosság kedvéért a Bentonit utcai bontóban, 16-ért - de garanciával. És tényleg megoldotta a problémát! Ilyen beszerelve:

Amíg szivattyú után rohangáltam, a derék szerelőm egy kicsit gatyába rázta még az első futóművet, meg még orvosolt egy pár apró hibát. Már egész hétvégén ezzel mászkáltunk, nagyon élveztem - még az Ikeába is elvittem, hadd legyen meg a feeling!

Elkezdtem felhajtani hozzá gyári emelőt, de végül egy másik megoldás mellett döntöttem - még megboldogult VW Bogaras koromból ugyanis nagyon jó tapasztalatokat szereztem a krokodilemelővel, és mivel a vaterán találtam egyet kb. ugyanannyiért, mint egy sima emelő, inkább ilyet vettem. Kérdezte is valamelyik szaktárs, hova fogom rakni, hát mutatom:

Pont befér, a tartalék légszűrő meg támasztja... Az izzókat is megoldottam időközben. És ha már a lámpáknál tartunk, tervben volt, hogy majd egyszer szerválok a kocsihoz valami klassz retro ködlámpákat is, mert csak. Ez a majd egyszer a legutóbbi bontólátogatásommal esett egy időbe, rákérdeztem ugyanis az öregnél, és elém tett két szép kelet-német gyártású darabot, tulajdonképpen tök jó állapotban. Ezeket:

Nem gondolkodtam sokat, nem alkudtam sokat, így lett az enyém a pár 2000-ért. (Mielőtt valaki szentségtörést kiáltana, hogy fel ne tegyek Wartburg-lámpákat a svéd szentélyre, szólok, hogy nincs tervben az OT-sítés, az autó olyan lesz, amilyennek én szeretném, pont. Nem cél sem a gyáriasság, sem a szépség, sem a funkció. Az én boldogságom a cél.) A következő lépés szerintem az lesz, hogy rendbe kéne tenni a szellőzést, mert nagyon gyatrán fúj csak be levegőt, illetve az olajlámpa fel-felvillan, pedig van benne lé, ennek ki kéne deríteni az okát és megoldani. De addig is igyekszem élvezni, mert komolyan mondom, jó érzés minden nap úgy felkelni, hogy de jó, van egy veterán Volvóm!

Pont emiatt nagyon rosszul esett (szó szerint) az egyik éjjel, amikor egy nagy puffanást, majd csattanást hallottam az utcáról. Kinéztem, és látom, hogy egy nem szomjas biciklis próbál visszamászni a bringájára, majd némi nehézség után el is indult. Meresztettem a szemem, hogy nekiment-e valamelyik autónknak, mert pont a Nissan és a túlsó oldalon parkoló Volvo között terült ki, de nem láttam semmit a sötétben. Reggel persze már igen: a pedáljával végighúzta a bal első ajtót alul, de szerencsére műanyag borítás lehetett rajta, mert nem sérült a fényezés, a kormányával pedig középtájt, ahol az oldalablak kezdődik, a vízlehúzó alatti matt fekete fémcsíkot csúnyán megkarcolta. Remélem, neki is nagyon fájt :(

Nem hiszem, hogy előző életében ennyi megbecsülést vagy szeretetet kapott volna, nyilván tette a dolgát, hordta a trágyát vagy a féldisznót, jóval előtte pedig a száztagú olasz családot, de most már nyugdíjas, eljött a rehabilitáció ideje, nincs rohanás, nincs erőlködés, csak a színtiszta fun.

Úgyhogy gyertek máskor is!