Jó ideje nem volt szó a szívem svéd csücskéről, hát majd most. A fenti kép tavaly december 30-án készült, és bár a pontos dátumra nem emlékszem, ahhoz képest legalább egy hete állt szegénykém járóképtelenül. De inkább kettő. Történt ugyanis, hogy amikor megpróbáltam beindítani, nem sikerült. Na mondom, épp itt az ideje, hogy kicseréljem benne az izzítórelét, amit jóval korábban vettem, de az sem sikerült: ahol lennie kellett volna a réginek, na ott nem volt sehol. A belső kárpit puha részeit mind le is bontottam, de nem lett meg. Faterom és a Suzukija segítségével valamikor január közepén - szégyenszemre - elvontattuk a szerelőmhöz. Addigra beszereztem egyébként egy hibátlan bal első fényszórót is, mert az enyém teljesen tönkrement (Bentonit bontó, 10 rongy). Elsoroltam a szerelőnek, miket kéne csinálni, illetve ha már itt a gép, kezdje már el kideríteni, miért ég nekem folyton az olajlámpám. Szaktársakkal konzultáltam már korábban is erről, és aggódva figyelmeztettek, hogy ez bizony nem jelent jót, akár a motor végének a közeledtét is előrejelezheti. De én optimista voltam, jók ezek a 2.4-es szívódízelek, bírják... Aha. Hát az enyém tényleg elérkezett az aktív életének a végéig, mert miután megcsinálgattak rajta minden szirszart, volt izzítás is rendesen, mégsem akart beindulni ez a hálátlan dög soha többé. Kompresszió híján, mint kiderült. Körbenéztem, mennyi lenne egy teljes - és alapos - motorfelújítás, majd úgy döntöttem, nem most jött el az ideje, hogy még beletalicskázzak sok százezret a kocsiba. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy idén szeretnénk elmenni nyaralni külföldre, és egyszerre minden nem megy (Honda-vásárlásról akkor ráadásul még szó sem volt). Átmeneti megoldásként sikerült találni egy jó egészségnek örvendő donort, amely tulajdonosa révén önként felajánlotta a szívét átültetésre. Még pont elfogadható áron, de Tatán. Az barátok közt is 70 km, Zuglóból és nem fizetős úton inkább 80, amit egy mozgásképtelen autóval nem egyszerű abszolválni. Trélerre sem terveztem kiszórni semennyi pénzt, ezért találnom kellett egy olyan napot, ami lehetőleg szombat, mert akkor érek rá az ilyen hülyeségekre, továbbá ami megfelel a donormotort beszerelő tatai szakinak, mert szombatonként ő általában jön-megy-ügyet intéz, illetve az én szerelőmnek is alkalmas, hogy mégis valahogy beindulásra késztessük a kocsit. Mert a beindítás cseppet sem ígérkezett könnyűnek, bár a szerelőm elmondása szerint ez egyszer nekik már sikerült két akksi lemerítése és egy nagy adag hidegindító spray elfújkálása után, így én továbbra is reménnyel néztem a jövőbe. Összeszerveztem, és Valentin-napon az autó vagy másfél óra szenvedés után - végül behúzásra, amit pedig szerettem volna elkerülni - beindult. Itt már járt:

Vicces volt, hogy a telepen, ahol pihent, többen odajöttek és megdicsérték a járgányt, hogy ez mekkora jó autó, nem úgy mint a mai ipari hulladékok, én meg álltam ott az önindító egyre lagymatagabb tekerését hallgatva, és bólogattam, hogy jaja, ez ám az igazi autó, a JQA, csak indulna már be...

Nem mondom, az első 10 perc járás után még elég komoly füstmennyiséggel árasztotta el Alsórákost, de utána szépen magára talált, elindulhattunk tehát Tatára faterom kíséretével. Kicsit ki voltunk centizve, mert délután kettőig kellett odaérnünk, és csak fél 12 körül tudtunk végül útra kelni, tehát semmilyen műszaki vagy egyéb fennakadás nem jöhetett közbe... De talán pont azért, mert a szerelmesek napja volt, minden sikerült, az út remek volt, leszámítva a gigadugót, amit a Lágymányosi Rákóczi-híd lezárása okozott (talán emlékeztek, terheléspróbából kifolyólag, pont aznap, soha máskor), illetve a Budaörsön átvezető, szintén elég lassan teljesíthető szakaszt, útdíjat ugyanis, ahogy fentebb is írtam, nem kalkuláltam a képletbe, ezért a pályát kihagytuk. Odaértünk rendben, a Volvózást nagyon élveztem, igazi kis autós kirándulás lett az útból, és a célterületen még kattintottam kettőt, hogy ilyen képem is legyen:

Az egész műveletre egyébként több módon próbáltam forrást keríteni, mert egy ilyen mutatvány azért nem két fillér: egyrészt spóroltam, többek között január óta kb. két kezemen meg tudom számolni, hány kisautót vettem, a februári börzére például úgy mentem ki, hogy nem nagyon terveztem venni semmit, és ez 100%-ig be is jött, valóban nem vettem semmit! (Később persze igen, azokat folyamatosan posztolgattam is, mindegy.) Ez persze nem jelentkezik effektív bevételként, csak nem-kiadásként, ami jó, de nem elég, szóval pár dolgot el is kellett adjak, ilyen volt a nagy Joustra Land Cruiser, amely félbehagyott projektként várta a szekrény tetején, hogy távirányítót szerváljak hozzá. Hát ez most már nem az én feladatom lesz. Eladtam egy 1:24-es méretarányú szintén távirányítós Polistil BMW-t is, amelynek az volt a különlegessége, hogy nem csak a doboza maradt meg hibátlan állapotban, de maga a kocsi is játszatlan volt, a matricaíven érintetlen volt minden rajtszám és felirat! Ezt egyébként korábban pont ilyen céllal vettem, kvázi befektetésnek. Nem mellesleg eladtam azt a két szép kék Volvo-ülést is, amikről itt írtam, de volt egy másik ülés-bizniszem is, direkt eladási célból vettem idén egy pár Suzuki Swift Gti fotelt, hátha sikerül rajtuk keresni egy keveset, és hát szerencsére tényleg sikerült. Tápiószecsőre kellett értük elkirándulnom, az is jó móka volt, ezek voltak azok:

Továbbá egy hibás laptopot is elsóztam, amit még korábban szerettem volna megcsináltatni porsche segítségével, de kiderült, nem lett volna gazdaságos, viszont így alkatrészként meghirdetve találtam rá vevőt - legalább az sem itthon fogja már a port. Erről nem mutatok képet ;) Meg egy rakat egyéb kisautót, és egy meglehetősen ritka Star Wars-könyvet a gyűjteményemből, ez utóbbit kicsit többért, mint a fenti Suzuki-üléseket... Mindezekből összejött némi kis pénzmag, amiből egy adagot hirtelen el is szórtam egy Merwede ültetőrugó-szettre :D Mert az kell. Persze nem jött meg időre, hogy azt is magammal tudtam volna vinni Tatára a kijelölt napon, cserébe szép a színe:

Megint egy kis kitérő:

A rugók eljuttatását Tatára végül szerencsére nem nekem kellett megoldanom, mert az emberem járogat néha Pestre, így megbeszéltünk egy találkozó a VIII. kerületbe, ahol épp dolga volt. Na mondom, jó is, hogy oda kell mennem, már amennyire abban bármi jó is tud lenne, ha valakinek Zuglóból Józsefvárosba kell látogatni, szóval így össze tudtam kötni a kellemest a hasznossal, régóta meg akartam ugyanis nézni a Pál utcai fiúk szobrot a Práter utcában, amely egy iskola bejáratánál található (és Szanyi Péter alkotta 2007-ben). Sikerült, ilyen (einstand megvan?):

A regényben szereplő iskola a valóságban egyébként nem ez, az a Lónyay utcában van, utánanéztem, illetve akik ellátogatnak a Füvészkertbe (ehhez is volt már szerencsénk), jobb, ha tudják, hogy az sem az "igazi", de ettől függetlenül nagyon szép hely, menjetek Ti is!

Na, mindezen előzmények után egyszer csak elém ugrott a FB Volvós adok-veszek csoportban egy garnitúra nem szép, de jó állapotú és szemérmetlenül olcsó 15-ös alufelni, amiket nem volt szívem nem megvenni - a tervezett horvátországi nyaralás félpanzióval is ugyanolyan jó lesz, mint teljes ellátással ;) Így egy kellemes szombati budakalászi kanyar után ezek is az enyémek lettek, valszeg téli szettnek:

Az volt a terv, hogy szép feketére festem őket (vagy csúnya, azaz matt feketére, még meglátom), és 195/50-es nyári gumikat teszek rá, amelyek közül kettőt már meg is vettem, persze használtan - update: ezek azóta ugye új szerepet kaptak a Honda alatt, ahogy már írtam. Így erre most egy darabig nem lesz pénzem, ez a része a projektnek áttevődik jövőre... Addig is a 4 db felniközepet eladtam róluk, mert azok nekem sosem kellenek, így a vételár közel egyharmadát visszakaptam :) Vissza a Volvóra: április vége felé járt már az idő, amikor is a mester ezt a képet küldte:

Az autó tehát előkészült a beavatkozásra. Kicsivel később megérkezett a donorautó is, majd a műtét előkészületeként egy gyors állapotfelmérés is történt, hogy mit kellene még egy kosszal orvosolni. Mutatom:

A kormánymű gumiharangját cserélni kell, illetve a szervo-szivattyú tartókonzolja sem tűnik teljes értékűnek, azzal is kéne kezdeni valamit. Emberemet sajnos egy tüdőgyulladás egy időre kivonta a forgalomból, így a művelet is leállt, de mivel nem sürgős semmi se, nem zavart, nem zavar a dolog (bár az elmúlt hétvégi Volvo-talira titkon már terveztem kimenni, de úgyis volt más) - és ha minden jól megy, mostanában folytatódik is valamikor, szóval ha amint lesz fejlemény, természetesen megírom. Kellemes napot!