Persze autókról lesz szó, nem hajókról, de az ekkora batárokra simán lehet mondani már, hogy hajók. Még a februári börzén szereztem be két igazi amerikai klasszikust, egy Lincoln Premieret és egy Cadillac Eldoradót. Előbbi egy 1957-es autót mintáz meg, amely 2001-ben jelent meg Matchboxként, az aktuális darab pedig a 2006-os Superfast-sorozatból lehet ismerős a markáns piros fényezésével és a fehér oldalfalú kerekeivel:

Egy évvel korábbra datálódik a Cadillac Eldorado Biarritz, mind az igazi autó gyártását, mind a Matchboxként történt megjelenését illetően. Előbbit le sem tagadhatná, ugyanazok a formai jegyek jellemzik a Caddyt, mint a Lincolnt: szerénytelenül elnyújtott hossz, függőleges szárnyak hátul, sok króm a fronton, és kényeztető luxus a beltérben. 

Ilyen régi Lincoln és Cadillac egyébként még nem szerepelt a blogon, de valószínűleg tudjátok is, miért, hiszen már többször leírtam: ezek az ötvenes évekbeli kocsik nekem valahogy túl régiek, nem az én világom. (Persze van kivétel, igazoltan.) Viszont szerintem a Caddy és ez is olyan, ami egy Matchbox-gyűjtő polcáról nem hiányozhat, hiszen - bár még nem túl régiek - fontos darabjai a MB kínálatának, és egy tényleg fontos (autós) korszaknak állítanak emléket. Újabb MB (és HW) Lincolnokat mutattam már itt és itt, Cadillac pedig volt már Matchboxként errefelé több is, sőt ilyen is, de Hot Wheels és Johnny Lightning formájában is járt már nálunk a márka. Na vissza a témához, mutatom a Biarritzot, amely egyébként a nyitott kivitel elnevezése volt, és egy francia üdülővárosról kapta a nevét:

A pontkopásoktól sajnos nem mentes kisautón a már említett gazdag krómozáson kívül elsősorban az oldalra kivezetett kipufogók és a hátul elhelyezett pótkerék fogja meg leginkább a tekintetet - no és a korhűnek nehezen titulálható felnik. (Érdemes megemlíteni ezen a ponton Sam. Joe ítéletét, ő ugyanis általában is jobban vágja a Matchbox-témát nálam, ennek a korszaknak meg az amerikai autóit különösen mélyen ismeri, szóval hitelesebb forrás, mint én.) Ebben a Lincoln erősebb. A belteret mindkét kisautó esetében normálisan megcsinálták, és úgy egyáltalán szerintem jó munkát végeztek velük, már amennyire én meg tudom ítélni. Márpedig csak ennyire tudom, szóval nekem ezek teljesen megfelelnek. Érdekességnek még (meg hát szeretem az ilyen képeket, lásd ezt vagy azt) itt egy kép Marilyn Monroe 1954-es (tehát a posztban szereplőhöz képest korábbi) Eldoradójáról:

Van egyébként még egy "korabeli" kisautó, amit a fent leírtak ellenére szeretek, ez pedig az '57-es T-Bird, ami megvolt gyerekkoromban, és mégsem szerepelt még itt a blogon soha. Ennek az az oka, hogy bár háromszorosan is megvan ma is, mindegyik példány egy-egy ötöspakkban pihen, így nem tudtam még egyiket sem körbefotózni, de jól van ez így, egyszer majd, ha esetleg olcsón befut egy jó állapotú bontott darab, természetesen majd posztolom. A pakkok közül az utoljára, a május eleji KMO-börzén szerencsésen beszerzett darabot azért megmutatom, egy szlovákiai magyar sráctól lőttem (két másik pakk társaságában), 2500 forintért:A fekete GTO-t tartalmazó bal oldali csomag nagyon régen nekem is megvolt, de kibontottam, és az említetten kívül mindegyiket eladogattam, ezt ma már nem tenném meg. Ahogy a mellékelt kép mutatja, be is szereztem újra. Itt jegyzem meg, hogy ha valakinél kallódik egy felesleges Ford Fairlane Sunliner, szívesen befogadnám a fentebb mutatott hajók mellé... Köszönöm a figyelmet!