Nem bírok leszakadni a garázstémáról, főleg amiatt, hogy az utóbbi lassan három hónapban ez jelenti számomra a kikapcsolódást - ami szabadidőm van a home office és home schooling mellett, azt nagyrészt ott lent töltöm. Például sikerült újra összeállítanom azt a hifikombót, amit akkor, amikor még a lakásban használtam volna, sosem tudtam tető alá hozni. No nem mintha ne lett volna rá pénzem, mert azért ezek az újonnan kapható cuccokhoz képest filléres tételek, nekem mégis nagy szó: a régi Aiwa erősítőmet leköltöztettem a nappaliból a garázsba, a régi Sony cd-játszómat leporoltam, és beszereztem a Jófogásról egy hozzájuk illő régi tunert is. Így néznek ki együtt:

Nekem ez nagyon bejön, mert mindig is nagyon tetszett Levi barátom szüleinél a fullos Sony torony, ami előtt ülve elég sok időt töltöttünk úgy 25 éve, amikor cd-kről készítettünk válogatáskazettákat az akkori családi Ladába. Az előzőekből kiderült, hogy abban a toronyban kazettás deck is volt, de én ilyet már nem vettem, pedig szemeztem egy-kettővel a múlt hétvégi boombox garázsvásárban - de erős voltam, győzőtt a józan ész, nem vettem egy újabb értelmetlen lomot, főleg hogy ugye az utóbbi hetekben sok energiám és időm ment el azzal, hogy pont inkább szabaduljak az efféle dolgoktól. Kazettám sincs már, így csak esztétikai értéke lett volna a decknek a toronyban. Viszont egy lemezjátszó egyszer még szerintem kellene majd, szeretek lemezekkel szöszmötölni, és tényleg egészen egyedi az a feeling, amikor az ember bakelitről hallgat zenét. Így néz ki a kis zenesarkom:

Ugyanitt készítettem egyébként egy remek Lego minifig displayt is, amit már régebben terveztem, de most lett rá időm és kedvem is. Csak meg kellett várnom, míg újra kinyit az Ikea :) Onnan van ugyanis a képkeret, amibe beleapplikáltam egy nagyobb alaplapot, amire meg szépen elrendezve felpakoltam a legkedvesebb figjeimet. Ami nem fért fel, abból gyerekjáték lett (illetve egy csomót el is adtam), de ezeket így úgy sikerült megmenteni, hogy nem egy dobozban vannak eldugva, hanem jól látható helyen, mégis védelem alatt ;)

Jó, a végeredmény kicsit kendácsolós jellegű lett, de pár lépésről nézve nem zavaróak a szükségmegoldások. És akkor most jön az egyik legnagyobb fegyvertény a szirszarjaim kapcsán, ugyanis - pont ma - levizsgázott a Volvo! Írtam nemrég is, hogy úgy egy hónapja elővettem, kereket fújtam, olajat, szervoolajat és hűtővizet pótoltam, új akksit vettem, próbakört mentem (első kép, amin egyébként az azóta eladott Alto is látható még), ma pedig a két fiúval együtt átautókáztunk Budára, és ott az égiek és a vizsgabiztos némi jóindulatának köszönhetően az autó újabb két évre megkapta a legális közlekedés lehetőségét (többi kép). Meglepődtem én is, hogy úgy egyébként pár kisebb gyengeség ellenére nagyjából rendben volt a gép, bár a futóműben pár szilent és gumiharang igényli a törődést, illetve a féket is lehetne még egy kicsit jobbá tenni...

Visszafelé már nem kellett a forgalomban sunnyogni, bújkálni, hanem büszkén araszoltunk a Hungária körúti dugóban! Óriási öröm és boldogság. Az autóval kapcsolatban pedig akkor meg kell tervezni a következő lépéseket, csak egyelőre még fogalmam sincs, merre tovább, jobbra-e vagy balra ;)