A közel hét éve vásárolt Csepel Marathonom köszöni szépen, él és virul, ha bringázom, azt ezzel csinálom, kiválóan bevált, nagyon szeretem. Nem túl könnyű, nem túl feszes, nem túl gyors, nem is túl kényelmes, de én nem akarok másik bringát. A nagyobbik fiam BMX-e is velünk van már egy ideje, azt is 2015-ben vettem (már akkor is arcpirítóan alacsony áron, 6500 forintért), de csak kicsivel később került rendes használatba, viszont azóta is hibátlanul teszi a dolgát, kérdeztem is Milánt, nem akar-e helyette másikat, nagyobbat, újabbat, de nem, ez neki tökéletes, imádja. Volt mellette még két szép régi kerékpár is a családi flottában, de azokat aztán elpasszoltam, hogy csak annyi maradjon, amennyit valóban használunk is.

Lapozz, folytatom!

A feleségem (~2008-as) Neuzer (tehát kb. noname) biciklije viszont mára erősen megérett a cserére, mert amellett, hogy 2013 óta görbe volt egy kicsit a kormánya, azóta még a két gumija is teljesen tönkrement a sok állásban, és azt számolgattam, hogy én erre már nem akarok húszezer forintokat költeni, inkább szerválok egy másikat, ami szebb és talán könnyebb. És így is lett: vettem neki egy sokkal régebbi Herculest, nagyjából a 80-as évek közepéről, tehát az enyémmel kb. egyidőset, viszont annál is sokkal szebbet. Agyváltós, egyébként rém egyszerű darab, kényelmes, kellemes, jól beállított, élvezet vele a tekerés. Mutatom:

Az előzőt meg eladtam gyorsan aprópénzért, mert nem akartam tárolni. Félix fiam meg egyszerűen kinőtte a kis 16-os Lofty bringáját, ami elég sokat kapott az évek alatt, így azt is gyorsan elpasszoltam, hogy helyet csinálhassunk az ő új (nem új, természetesen használt) bringájának, ami a változatosság kedvéért egy BMX lett, csak ezúttal nem Csepel. Valami német kisipari gyártmány, az eladó által rendelkezésemre bocsátott papírjai alapján két éves, és akkor került átszámítva olyan 70-80.000 forintba - és tényleg elég komoly szerkezet, már a Csepelhez képest... Teljesen körbefordítható a kormánya, elöl-hátul vannak rajta a trükközéshez kilépők (peg-ek, mint megtudtam), szintén elöl-hátul komoly fékek, csak az első gumit kellett cserélni, mert anno a megvásárlás után szinte egyből a pincébe költözött (hát, legalábbis állítólag), ahol az idő megrágta egy kicsit, de akkor már inkább egyszerre cseréltettem mindkettőt, így most lett egy szinte teljesen új, tökéletes bicója a fiatalúrnak:

A színe is nagyon bejön, és a gyermek is nagyon oda van meg vissza, remélem, tényleg megszereti hosszabb távon. Nem volt amúgy szerintem vészesen drága, mert 23 ezer forintot fizettem érte, de ebből ugye még elvben levonható egy ötezres, amennyiért a régijét eladtam - viszont hozzáadandó a gumicsere, mindegy. Ja, szerváltam még egy vonóhorogra szerelhető szállítót is az autóhoz, ilyenem még úgysem volt előtte... Rápróbáltam, és fasza, pedig voltak kétségeim, mennyire lesz ez stabil, de a statikus próba meggyőzött, nem lesz itt probléma:

Ja, felkészülendő a nyárra és a következő évekre is vettem egy saját tetőboxot is. Korábban már háromszor is bérelni voltam kénytelen, és úgy matekoztam, hogy négy kb. egyhetes használat után már be is hozza az árát - hiszen ezt használtan vettem, így csak egy ötvenes volt, igaz, valamivel kisebb, mint amikért eddig fizettem:

Az meg külön szerencse, hogy ez is szürke, ha már az autó is az. Idén nyáron tehát élesben teszteljük ezeket, remélem, minden klappol majd. Szólok, ha nem ;)