A jó öreg Sam. Joe mester volt olyan rendes, és feldolgozta már ezt a kisautót évekkel ezeleőtt, szóval aki modelltörténetre, érdekességekre kíváncsi, lesz szíves átkattintani a szomszédos Matchbox Memories blogra, és ott jól elolvashatja ezeket. Itt viszont akkor jöhetnek a képek:

Halovány emlékeim szerint valamikor régen megvolt már nekem ez a kisautó, de aztán elkallódott (nem, valszeg eladtam), de most pár hete belefutottam egy hirdetésbe, és megvettem, mert szerintem ha nem is fontos, mindenképp érdekes darabja a Matchbox-szortimentnek, de akár az egész autótörténelemnek is. A Morgan fullban tolta a retrót, amikor ezt a kocsit megrajzolta, ekkora kockázatot sem a Chrysler nem vállalt a PT Cruiserrel, sem a VW a New Beetle-lel, sem pedig a Mini a ...ö... Minivel. E két utóbbi típus egyébként az Aeromax kapcsán is érintett, mert eleinte Beetle-lámpákkal szerelték, aztán később (2007-től) Mini-fényszórókkal, csökkentve egy kicsit a "bandzsítását" az autó elejének. Matchboxként szép lett, jók az arányai, klassz a színe, szépek a kerekei, és nagyon tetszik, hogy kaptak festést a részletek. Egy ilyen nagyon markáns formájú autót egyébként szerintem egy kicsit könnyebb talán elkészíteni, mint egy semmilyent, és tényleg meg kell hagyni, hogy kiválóan sikerült átültetni a formavilágot kicsibe. Legközelebb pedig talán normálisabb fotókat is sikerül majd készítenem róla...

A Belvárosból. EMPI felniken. Ültetve. Felújítva. Kéne.

Hogy miért volt szükségem erre a piros cabrióra (Convertible, bocsánat), azt itt írtam le. Szerintem mire ezt a posztot olvassátok, már meglesz a normál, zárt változata is pirosban, és akkor ígérem, egy darabig majd megint nem zaklatok senkit modern amerikai izomautóval...

Teljesen jók a kocsi formái, arányai, kerekei, szinte minden stimmel! Még a régebbi fajta MB-verzióihoz is oda lehet tenni. De hogy ebbe hogyan és miért voltak képesek dodszem-kormányt szerelni, azt amíg élek, nem fogom megérteni... Még a műszereket, belső légfúvókat is sikerült kiplasztikázni, miért pont a kormánnyal kellett így elbánni? (Itt van egy megdöbbentően gyönyörű ellenpélda, igaz, más árfekvésben.) Jó, a beltér színébe is bele lehetne kötni, egy selymes vagy matt fekete talán jobban állna a kisautónak, de ezen már nem akadok fel. Az első lámpák és a hátsó traktus remekül ki lett festve, le a kalappal - de már többször mondtam, írtam, hogy ennek kéne lenni a minimumnak. Hátha így lesz...

Realtoy- és Majorette-kivitelben már megvolt a Porsche Cayenne, de valahogy a Matchbox által készített változata kimaradt. Ne kérdezzétek, miért, így alakult. De sikerült pótolni, ráadásul turkálós áron. Ennek megfelelően tehát nem is makulátlan, de egyben van:

A nem túl jelentős méretéhez képest talán túl nagyok lettek ezek a kerekek alá, de összességében nincs vele nagy baj. Egészen addig, amíg mellé nem tesszük az elvileg sokkal igénytelenebb Realtoy-féle Cayenne-t, mert abban a pillanatban egy világ omlik össze bennünk. Ugye? A lámpák és a hátsó rendszám kifestettségének ténye, no és a külső visszapillantók megléte persze jó pont, de az ilyen apróságok hiába is próbálják kompenzálni azt, hogy ezt a kisautót sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni...

Nemrég jutottam hozzá egy Tomica Nissanhoz, aminek az aljára fantázianevet írtak - hallottatok már ilyesmiről? A mintegy 6 éve mutatott Realtoy GT-R minőségi színvonalán van a kisautó - tehát tök rendben van :)

A szokásostól könnyebb, egyszerűbb kivitelű darab, nem nyílik semmije, nem is rugózik, de formára, összhatásra rendben van. Festett lámpákkal, de vélhetően beltér nélkül - valószínűleg ezért is lett ilyen durván lesötétítve. És itt mutatom a turpisságot:

Bizony, Nissanról szó sincs. "Cool Drive Type L" :D Létezik egyébként ugyanez hivatalos megnevezésű kiadásban is, az sokkal részletesebb, kidolgozottabb, de ez a darab nem ilyen. Nem is dobozban érkezett, hanem egy kissé megviselt állapotú bliszteres kartonon, gondolom, valamiféle olyan sorozat részeként, amit kisebb gyerekeknek szántak, szétdíbolni. Nálam nem ez lesz a sorsa ;)

Ritkán látható történelem a szirszarjaimon, ugyanis repülőgépről - illetve annak egy 1:72-es kicsinyített másáról - posztolok. És persze rögtön lopok a wikipediáról: a Messerschmitt Me 262 a világ első sorozatban gyártott gázturbinás sugárhajtóműves (érthetőbben, azaz ahogy még régen én tanultam: lökhajtású) vadászrepülőgépe (Schwalbe) és vadászbombázója (Sturmvogel) volt. Mutatok egy videót, amin jól látható a gép mozgás közben is:

A második világháború végére elkészült repülőgépet a Luftwaffe az 1944. utáni időszakban vetette be, ám a szövetséges repülőgépeknél lényegesen gyorsabb Me 262 túl későn és túl kevés példányszámban készült el ahhoz, hogy a háború kimenetelét befolyásolhassa. A szövetségesek statisztikái szerint a gép 509 légigyőzelmet aratott, 100-nál több gépveszteség árán. Az egyik ilyen gépveszteségről is találtam egy korabeli videót:

Lényegében ez a gép hozta el a sugárhajtású vadászgépek korát. Kicsiben meg én hoztam el, és milyen jól tettem:

Egyszerűen csak megtetszett, nincs (már) igazán komoly vonzalmam a katonai repülőgépek iránt, de kamaszkoromban és kicsit korábban sokat maketteztem, pl. volt olyan karácsony, amikor valamelyik Spitfire modellből (emlékeim szerint egy V1-est üldözött, állványon) egyszerre hármat is kaptam, különböző rokonoktól. Az akkori gyűjteményem nagy részét inkább persze a keleti blokk repülői tették ki, és az egyik kedvenzem a cseh L-410-es volt, mert az inkább polgári gép volt, és jól össze tudtam játszani a Matchboxaimmal. (Persze a katonai izéket sokkal jobban szeretem úgy általánosságban, de ezt tudhatjátok, ha olvassátok a blogom, pl. innen vagy akár innen is, hogy mást most ne is említsek.) Ma már csak pár helikopter van a gyűjteményemben, a már mutatott újságmellékletes sorozatból, abból sem sok. Ez így tehát egy kicsit kilóg, de nem azért, mert nem akartam volna megvenni többet is, hanem inkább azért mert ebben a repülős sorozatban sok nekem tetsző gépet 1:100-as méretarányban hoztak ki, amit én már túl kicsinek tartok - ilyen méretben régebben csak utasszállítóim voltak, egy pár. "Normális" méretű harci gép szerepelt viszont már a blogon, de ezt sajnos Milán fiam már szétjátszotta, a Messer viszont nem fog a kezébe kerülni. Mert ez inkább már modell, szép részletes kidolgozású, van súlya, és egyelőre a kiálló-kilógó kis kiegészítők is jól bírják, remélem, ez már így marad... Errefelé még nézhettek az igazi repcsikről egy nagy maréknyi ritka képet, fogyasszátok egészséggel! És persze: may the 4th be with you!

Itt van május elseje - és az első (és valszeg egyetlen) darabom az Editions Atlas 1:43-as Porsche-sorozatából. Az első, kék darabot is szerettem volna beszerezni, de kimaradt, ezzel kárpótoltam magam a február 12-i börzén, a listaár feléért szerencsére. 1973-as Carrera RS tehát, autentikus köntösben:

Érdekes egyébként, hogy a Porschék közül ekkorában csak a zöld Corgit tartottam meg, mert valamiért szeretem azt a kisautót, viszont ez a darab remekül egészíti ki a Retroautós soromat, amelyet időnként bővítek csak egy-egy darabbal, bármiféle ideológiai rendezőelvet nélkülözve, csak úgy. Volt egyébként még régebben egy ilyen pirosom is, de már meg nem mondom, mikor, hol és mennyiért adtam el, egyszerűen nem illeszkedett sehova - és ugyanez igaz a korábban mutatott Solidókra is, köztük ezzel a viszonylag egyszerű példánnyal... Ez viszont annál inkább, megjelenésre, kidolgozottságra egyértelműen telitalálat. Ez persze nem meglepő az Atlastól, az eddigi cuccaival is elégedett vagyok, ezért is mertem ezt behúzni. Megkockáztatom, hogy nincs is ennél szebb 1:43-as kisautóm. De majd összenézem a többivel...

A legújabb Volvo generáció eleddig nem tette tiszteletét a blogon, úgyhogy most. Élőben csodás, kívánatos, megfognám és hazavinném, mint egy kölyökmacskát... A mögötte álló XC-ből deriváltam, h a tulaj valszeg nagy rajongója a márkának, amit abszolút meg tudok érteni. 20 év múlva talán lehet majd ilyenem. (A háttérben látható fotóbomber néni szőrmekucsmájából kikövetkeztethető, hogy nem friss a kép, még február 19-én fotóztam.)

A Lego 7166-os készlet a Birodalmi Űrsiklót tartalmazza. Mint a második linken található leírásban is olvasható, számos célra használatos jármű, Vader és Palpatine is használta hivatalos és magánügyekben is, bár ez a kettő náluk szerintem jobban összemosódott, mint nálunk a parlamenti képviselőknél szokott. Ilyen a doboza:

Ezt azért tartottam fontosnak megmutatni, mert az én példányomhoz ilyesmi nem járt, de minifigek sem. Nagy szerencse, hogy az Uralkodó és a testőrei már megvoltak (jó) régről. Mutatom a hajót, ami egyébként nem egy mai darab, ennek megfelelően viszonylag kompakt méretű is, legóként kb. akkora, mint a TIE-vadász. Ez ugye nem annyira jó hír, a kurrens változat sokkal "élethűbb" méretű, és még nem is csak azért, mert az a Tydirium, ez meg "csak" a császáré, hanem valahogy az újabb kiadások mindig nőnek egy kicsit...

A nagy függőleges vezérsík fix, nem mozgatható, az oldalsók viszont felhajthatók, ha parkol a gép, és le, ha repül. Gondolom, az űrben nemigen van jelentősége, de légkörbe érve termelhet egy kis plusz felhajtóerőt, ha épp erre lenne szükség. Viszont mivel nincs állványa, ezt csak kézben tartva tudom megmutatni:

Nem írtam fentebb, de talán a képekből kiderült, hogy a pilótafülke, amely ebben a változatban szigorúan egyszemélyes, lehajtható valamelyest, mint anno a Concorde orra, hátul pedig a raktér (vagy utastér) egy lenyitható ajtóval rendelkezik, hogy kényelmesebb kiszállás nyíljon a kompból. Így mutat a kis társai között a SW-szentélyben polcomon:

Jó áron jutottam egyébként hozzá egy FB-csoportban megjelent hirdetés alapján, és nagyon megörültem neki, mert ezt már régóta szerettem volna a gyűjteményemben tudni. Örülnék, ha egyszer összejönne még egy Falcon (bár ezt már szerintem írtam valahol), aztán egy időre rendben leszek...

Most 22-én szombaton végre a Volvóval jutottam el két autós találkozóra is, és ezt már nagyon vártam. Még Flat Ericet is bekészítettem az anyósülésre, jut eszembe, a fotó elmaradt, illetve feltettem a nemrég megérkezett komolytalan szelepkupakokat a kerekekre, hogy teljes harci díszben állhasson a legkedvesebb hobbijárgányom a nagyérdemű elé... Délelőtt az Oldtimer Premieren voltunk (a kocsim és Eric és én), délután pedig a 14. Parkoló Parádén. Bár az utóbbin volt jobb az idő, egyértelműen a Premier-találkozó tetszett jobban, bensőségesebb, nyugisabb volt, változatosabb és régebbi autókkal, a PP-n elbaszott tömeg volt, és sokan a tömegből azokhoz tartoztak, akikkel nem szívesen autóstalálkozom, mert nagyon nem az én világom. De az autók tekintetében azért ezen is volt pár érdekesség, amit nem szívesen hagytam volna ki. 200 saját fotó az albumban, ami a fenti képre kattintva nyílik. Jó szórakozást!

Ez a kis sorozatom utolsó posztja, a főszereplő pedig egy igazi tévés "személyiség", a Matchbox TV News Truck. 1989-es a casting, azaz vélhetően 1990-ben került forgalomba, de akkoriban engem ezek a dolgok nem nagyon érdekeltek, 15 évesen már ciki volt a Matchbox, inkább a lányok felé fordult az érdeklődésem... De mára szerencsére megkomolyodtam, mindenek előtt a család, a munka, a lakás, de szerencsés vagyok, mert jut idő, energia és pénz is a hóbortjaimra - mint amilyen pl. az egyik hobbim tárgyát képező igazi járművek kicsinyített változatainak begyűjtése:

Írtam korábban, hogy nem igazán szeretem ezt a darabot, mert nekem a Matchbox legyen valóban 1:60-64 körüli méretarányú, ez meg ugye már közelebb van szerintem az 1:70-72-höz, azaz nekem kicsi. De ahogy "kötelezőként" beszereztem anno a MB Ikarus buszt is, a méretbeli aggályom ellenére, ezt sem hagyhattam ki, mert mégis csak a blog derekát adó Matchbox készítette, ráadásul egy igen jó játékról van szó, ami a tologathatóság mellett egyéb funkciókat is kapott. A rugózás speciel nem tartozik ezek közé, de a tetőablak, illetve legfőképp a tetőből kihúzható duplacsövő giga-puskamikrofon és a szintén felemelhető és forgatható kameraállvány annál inkább. A kisautó hazai beszerzésű, egy másik vaterás vásárlásom járulékos darabja, és szerencsére nagyon-nagyon baráti áron jutottam hozzá, bár valószínűleg többért is megvettem volna. Azzal kezdtem ezt a szériát, hogy elmeséltem, szeretem beszerezni a nagy autóim kicsi változatait, és most fejben gyorsan végigpörgettem, hogy a korábbi kocsijaim közül mit sikerült, és mit nem: az első, a Kispolák pipa, a 2107 szintén, aztán a remek Toyota Corollát is be tudtam szerezni, a Cliót nem is akartam, mert nagyon kevés ideig volt a sajátom, a Golf Cabrio is megvan, a Vento is, első generációs Almerát viszont nem találtam, és 2003-as Suzuki Altót sem, Volvo viszont van rohadásig, és most már a Mercikkel is jól állok, egy darabig elég. Mindenből :) (Ja, a poszt elején nem teljesen stimmel a típus a kisautóhoz, de nem találtam megfelelő(bb) képet.)

Ahogy legutóbb ígértem, mára tartogattam az igazi csemegét, amely nem csak hogy a lehető leginkább hasonlatos az én igazimhoz, hiszen hosszított és magasított is egyben, körben sok szép nagy ablakkal, hanem még a számomra oly kedves MICHELIN-festést is megkapta:

Ez a modell is 1:43-as méretarányú, és ugyanúgy egy újságmellékletes sorozatból való, mint a korábban mutatott sárga-kék társai, vagy akár a legutóbb egy pár darab erejéig feldolgozott rendőrautós széria is. Ennek megfelelően ugyanazokkal a már megszokottnak mondható erényekkel is bír, mint a többiek: sok részlet, élethű kidolgozás, jó arányok, megfelelő belső, igényes festés, realisztikus lámpák és felnik. De a hátrányok is hasonlók: nemigen gurul, nem rugózik, ez még nem is nyílik sehol, a kis műanyag biszbaszok könnyen letörnek (az egyik hátsó lámpát már nekem kellett visszaragasztanom), illetve erősen rámjön a para, amikor kis gyerekpraclikat látok közelíteni felé - ennek megfelelően már a legfelső polcon parkol. A gyári csomagolásában érkezett, de az az átlátszó buborék nem annyira esztétikus, hogy abban tettem volna ki, így ez a szabad levegőn pihen, de a tény, hogy maradt a talpazatra csavarozva, egyértelművé teszi, hogy ez még csak annyira sem játék, mint a többi kisautó "apa polcán". Így ha esetleg bármelyik gyerekemnek mégis Mercibusszal támadna kedve játszani, szóljon, és leviszem a nagyhoz :) A következő posztban jön a Matchbox.

Na, folytatom. Kicsit olcsóbb volt a Sikunál a most következő Corgi, amely sajnos nem "körbeablakos", viszont legalább 1:43-as. És ezt is az eredeti dobozában sikerült megszerezni, csak épp nem itthonról, ismerőstől, hanem egyenesen az angol ebayről, ahol egyébként számos más dekorációval is megvásárolható:

A TNT együttes Overnite című turnéjának hivatalos festése jól áll a kisteherautónak, az meg főleg, hogy nyithatóvá tették nem csak a hátulját, de az oldalát is. Mivel azonban Corgi, meg Made in Great Britain, nem világos, miért nem az ellenkező oldalra tették a tolóajtót és a kormányt, de az sem, hogy miért nem figyeltek arra sem, hogy a jobb oldali tamponozóba (mint a jobb Twix, haha) ne ferdén küldjék be a kisautót. Ez egyébként hasonlóan a Sikuhoz inkább játékszer, mint modell, masszív kerekekkel, játszható kiegészítőkkel, de semmi kiálló, letörhető részlettel. Mondjuk, nálam ez is kiállítási darab lesz. Na de majd figyeljétek a következőt, az lesz ám az igazi...!

"Megszokhattátok" már, hogy - sokmilliónyi gyűjtőtársamhoz hasonlóan - szeretem beszerezni kicsiben is azokat a járgányokat, amelyek igaziban megvannak vagy megvoltak. Ez a szokásom természetesen a Mercit sem kerülhette el, és mivel világviszonylatban egy rendkívül népszerű modellről van szó, kicsiben is elég sok feldolgozása létezik. Ezen a blogon talán alap lenne, hogy Matchboxban mutassam be legelőször, de mégsem teszek így, két okból. Az egyik ok, és talán ez a fontosabb, hogy nem tetszik Matchboxban. Mert túl kicsi. A másik, hogy Joe már mutatta. Szóval a MB majd csak egy kicsit később következik, annak a beszerzése persze nem volt kérdés, kvázi kötelező kör, de inkább a második triviális kisautó, a Siku megoldása az, amivel elindítom ezt a minisorozatot. Ezt sokan minden bizonnyal onnan ismerhetjük, hogy réges-régen elég silány hazai (de mind a mai napig kívánatos) másolatként elég elterjedt volt Magyarországon. Ez viszont igazi, ráadásul dobozos, utánfutós változat:

Egy régi ismerős gyűjtőtársamtól vásároltam, akit leginkább Siku-őrültként lehet leírni, de jelentős 1:43-as gyűjteménye is van. Maradjunk annyiban, hogy állapotának megfelelő összegért jutottam a szetthez ;) A celofán már erősen megsárgult, alatta az autó egyébként fehér. A dobozon a típusmegjelölést nem bonyolították túl, Merci busz utánfutóval, tschüss. A börzén, vagy erre-arra talán vehettem volna olcsóbban is, vagy egyszerűbb kivitelt is, de úgy voltam vele, hogy ha már lúd, legyen utánfutós, dobozos, egyszer élünk. Ráadásul a Holiday Inn-konepció is szimpatikus, mert a saját buszomat (óppardon, buszunkat) is majd valamiféle családi kirándulós, utazós, nyaralós járműnek szánom, de erről már írtam. A doboz hátoldalán szereplő fotó egyébként elrettentésül szolgál a gyűjtőknek, megtekinthető rajta, ahogy a fogalmatlan kisgyerek kínozza az utánfutót, és ugyanazzal a mozdulattal amortizálja a hátsó rugóit a busznak. A kinyitható hátsó ajtóknak sem jósolok nagy jövőt ez alapján, illetve a másodpéldány futójának már el is tűntette a ponyváját. Barbárság. Folyt. köv.

Újabb apró lépéseket tettem a teljes öröm felé: működik végre a tolóajtó (nem, a javításhoz vásárolt bontott alkatrészek nem segítettek, kopottabbak voltak, mint az enyémek a buszban, így a hiányzó görgőket és csapágyakat le kellett gyártatni), plusz bekerült a vaterás rádió és két hangszóró, továbbá volt olajcsere is, szűrővel, mindennel. Így nézünk miki:

És még lett egy ilyen hármas+usb-s szivargyújtó is beszerelve, mert se telefont nem tudtam eddig tölteni, se navigációt bedugni sehova, szóval ez kellett. Beszereltem továbbá egy bringákhoz való kulacstartót is, és tettem hátra felülre fényvisszaverős matricákat, amilyeneket a nagyok használnak. A többit még korábban ragasztgattam fel:

Ja, a lényeget nem mondtam. És nem mutattam. Mert nemrég volt egy kis időm, így befejeztem a "kárpitozást" belül a teljes baloldalon - és ezúttal a fotós dokumentálást is szorgalmasabban végeztem, mint legutóbb:

Szerintem egész jól alakul - és jól is néz ki, még a feleségem is megdicsérte a két kezem munkáját. A következő nagy lépés az ablaktisztítás lesz ;) Érdekes egyébként, hogy amióta itthon a Volvo (március 18. talán?), a Hondát egyáltalán nem is használtam, tehát közel egy hónapja áll. Át kéne ezt gondolnom...

Semmi extra, csak egy Nissan 350Z. Nem tettem le róla, h egyszer még lesz egy ilyenem. De valszeg nem lesz. Mint még annyi minden...

A Subaru Impreza 22B (Sti) típusa sokáig szinte feldolgozatlan maradt a kisautók azon szegmensében, ami szélesebb körben hozzáférhető, nekünk magyaroknak viszont szerencsére, ha valami hasonlót szerettünk volna,  ott volt a Metchy-féle megoldás a klasszikus MOL-festéssel, optimálisan egy hasonló kivitelű, de már valódi Matchbox Ford Escorttal párosítva. A Tomica jóvoltából azonban sikerült nemrég beszereznem egy speckó kivitelű példányt, amelyet meg is mutatok Nektek:

Igen, ez Premium, ami talán leginkább a doboz és a kerekek alapján tűnik fel, de a temérdek kidolgozott és kifestett részlet, a műanyag első fényszórók és a csodás front az, amelyek valóban elemelik a hétköznapi kisautóktól - mármint most a többi Tomicára gondolok, mert ugye egy mezei HW vagy MB manapság messze nem hozza az alap Tomicák szintjét. Úgymint nyitható ajtók, rugózás, festés. Pont ezen speciel nem nyithatók az ajtók, ráadásul a kerekek terén a kevesebb szerény véleményem szerint több lett volna, de az, hogy az üléseket is kétszínűre festették, minden várakozásomat felülmúlta. Aránylag új megjelenés, én is csak nemrég láttam, h egyáltalán létezik, ráadásul ebben a sorozatban van még jó pár kívánatos darab, a japók elég jó érzékkel szedték össze egy csokorba ezeket a kocsikat...

A világoskék verziót már mutattam pár éve - és hihetetlen, hogy itthon boltban azóta sem nagyon láttam, pedighátugye, mindegy - és ehhez érkezett még tavaly december környékén a most következő kétszínű Karmann Ghia, amely a 2015-ös Classic Rides ötöspakkból származik, és szintén jól sikerült:

Nagyon baráti áron lett az enyém, ugyanattól az eladótól vettem börzén, akitől a Superkings Volvo mentőt. Szép a festése, bár a részletezéssel nemigen bajlódtak, szépek a felnik, és jól áll neki a fehér beltér is - ez ugye, ahogy a képen is látható, ha nem emlékeznétek, az elődjénél még fekete volt. Lett közben egy zöld is, de az marad bontatlan:

Tetszetős darab tehát ez is, remélem, még lesz szerencsém pár további színben is beszerezni a jövőben.

Nagyon kevés Greenlight cuccom van, a most következő Bogár az egyik közülük. Érdekes módon nem az a mezei darab látható mindjárt kibontva, ami már szerepelt itt még bontatlanul, hanem egy a Gremlins, azaz a Szörnyecskék című filmből való darab, a GL egy új, filmes autós sorozatából. Ez egy olcsóbb széria, és nem is jár hozzá teljes műanyag bliszter, csak karton + buborék, cserébe a karton dekorációja sem olyan exkluzív, mint kellene, ezért is voltam olyan bátor, és téptem fel - de így legalább kézbe tudtam fogni életemben először egy VW Bogarat ettől a gyártótól is:

Kicsi, de nagyon szépen részletezett darab, és az élethű kerekek nagyon feldobják. Nem rugózik, nem nyíilik, akár csak az utolsó kép erejéig mellé tett Matchbox, de annál sokkal inkább tűnik modellnek, a MB egyértelműen játék, ezt viszont nem adnám szívesen egy gyerek kezébe, törékenyebbnek is tűnik a Mikiegeresnél. A színe nagyon jó, és jól illenek a piroshoz kétoldalt a fekete fellépők. Rendszámot viszont nem festettek neki. A méretére talán az lehet a magyarázat, hogy valamelyest tartani akarhatták az arányt az egyéb Greenlight modellekhez képest, legalábbis ez az én megfejtésem - ha másnak van más teoriája, ossza meg bátran kommentben!

Elmo szerintem kifejezetten jól áll a Volvónak... :) Bekerültek a svéd zászlós kispárnák is, illetve a fontos matrica a hátsó szélvédőre:

A Merci buszba szintén rendeltem az ebayről pár klassz párnahuzatot, amelyekbe pedig az Ikeában vásároltunk belevalót:

Na, hogy tetszenek, jók lettek?

A legutóbb említett gyereksétáltatás másik szemrevaló eredménye ez a Jaguar. 12 hengeres jobbkormányos csoda, erősen kívánatos állapotban. Hasonlót mutatttam már, de élőben azért sokkal lenyűgözőbb...

Egy korábbi börzés turkálás gyümölcseként lett az enyém a most következő Hot Wheels 1958-as Thunderbird. Errefelé voltmár a blogon egy 63-as, itt meg egy sokkal későbbi a Matchboxtól, de ez a változat is megtetszett, így megvettem. Semmi extra, sima mainline, de mindene rendben van:

Nem makulátlan, ez látszik, de a hibái alig tűnnek fel. Mind az elejét, mind a hátulját a fém uralja, elöl a hűtőrács, hátul a lökhárító és a csodás kerek lámpák kombója, amelyek az alváz folytatásai. A felnik modernebbek, mint kellene, cserébe a szín és a mintázat autentikusnak mondható, illetve az utolsó képről felsejlő belső tér is korhű, elsősorban a szép (nagy) kormánykeréknek köszönhetően. És ezúton szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy már régen lebontottuk a karácsonyfát :)

Update: a most hétvégén lezajlott AMTS-ről a TC-on fellelhető néhány album, közülük küldte a mindig nagyon figyelmes Sam. Joe az imént ezt. Köszönet érte! 

Március 15-én elbuszoztunk Visegrádra, és ott is töltöttünk pár kellemes napot. A busz kiválóan teljesített, zokszó nélkül mászott hegyet, és most már úgy tűnik, nem csak én élvezem a buszozást, hanem a kis családom is...

Ez meg itt egy werkfotó :)

Egyelőre tehát mondhatom, bevált a batár!

Ez a drága Tomica mindig képes megörvendeztetni az újabb és újabb remek japán rendőrautóival, ezúttal a 370Z Nismo változatát öltöztették zsandárnak, és nagyon is jól tették ezt.  Illik is a 350Z mellé:

Kimondottan vad lett az összhatás a szélesítéseknek és a kerekeknek köszönhetően, a megszokott rendőrségi festés pedig szerintem minden japán autónak jól áll. És persze a nem japánoknak is, ha már itt tartunk. Szokás szerint rugózik, csodásan gurul, és nyithatók az ajtók rajta. Jó hír, hogy a dekoráció mellett a lámpákra is jutott festék, belül viszont csak szimpla fekete minden, igaz, oda talán nem is kell ennél több. Bejön?

Szoktunk néha, leginkább hétvégén, amikor én is rendesen ráérek, és nincs még sötét, sétálni a környéken Félix fiammal, és ezeket a sétákat mindenki arra használja, ami érdekli: ő a kutyákat és a kukákat számolgatja össze, én pedig az autókat nézegetem - persze közben azért beszélgetünk is, leginkább kutyákról, kukákról és autókról. Az egyik ilyen sétánkon fotóztam ezt a gyönyörű Barkast is, sőt az elkövetkező három carspotting bejegyzésben megtekinthető autókat is, szokatlanul eredményes portya volt ez tehát ;)