Ez a hét szokatlanul eseménydús volt. (És még nincs is vége.) Az ovis őszi szünet miatt szabadságot vettem ki, hogy legyen ki vigyázzon a gyerekre, illetve a hét első felében a gyerekekre. Miután az október 23-i ünnepet is tartalmazó hosszú hétvégét Inárcson töltöttük, erre a mostanira írtam magamnak egy 9 pontból álló to do listet, amelyből péntek reggelre 7-et sikerült kihúznom:

1. Szkif eredetvizsga + műszaki + átírás
2. Vento takarítás + magnócsere
3. Vento fényszóró-állítás, olajcsöpögés megszüntetése a szervizben
4. Nissan lengéscsillapító-javítás, alapjárat emelés, ajánlat karosszériamunkára
5. Volvo: fényszóró-javítás, kormány beállítása, bajuszkapcsolók cseréje, izzítórelé-csere + olajnyomás megoldása a szervizben, illetve váltószoknya-csere
6. Laptopok Petinek javításra
7. Villanyszerelő (kiszakadt konnektorok rendberakása + egy lámpa felszerelése)
8. Párásító szervizbe
9. UPC előfizetés

Az utánfutó viszonyait már egy ideje szerettem volna rendezni, itt volt a kiváló alkalom. Persze arcpirító, hogy ez kb. pont annyiba került, mint amennyit az egész futó ér (sőt), még úgy is, hogy amit egyébként némi ügyintézési díj fejében mással szoktam megoldatni, most én csináltam. Mindegy, kész, a nevemen van, friss vizsgával. A Vento sorsa pedig időközben megpecsételődött, eldöntöttem ugyanis, hogy mennie kell, és kell helyette valami kis szar, ami nem fogyaszt 10 litert (vagy akár még többet). Ekkor még nem gondoltam, hogy ez lesz róla az utolsó saját képem, de folytatom. Szóval gondoltam, hogy kitakarítom, kiszedem belőle a rádiót, és beteszem azt a VDO-t, amit a vaterán sikerült 250 forintért megnyernem, pár dolgot rendbe tetetek rajta, és meghirdetem. A Nissannal közben muszáj volt foglalkozni, mert hátul az egyik oldalon a kirohadt toronyból kiesett a lengéscsillapító, de ez is megvolt, emellett pedig a Volvóval is terveztem egy-két kört, viszont az végül már nem fért bele, mert közbejött más: vettem hirtelen egy Suzuki Altót!

Megmondom őszintén, elbizonytalanodtam, hogy vajon ki fogja normális áron megvenni a Ventót, amiről valószínűleg csak én tudom, milyen jó, meg talán Ti, a blog olvasói, ránézésre mindenki más viszont azt hiheti, hogy egyáltalán nem az, ezért inkább elkezdtem úgy keresgélni, hogy mindenképp legyen a meghirdetett autók opciói között beszámítási lehetőség. És csak japán jöhetett szóba. Így találtam rá egy 2004-esként hirdetett, valójában 2003-as fekete Altóra, amelyet kintről honosítottak, de meglepően jól felszerelt: klímás, szervós, dupla légzsákos, motoros ablakos, könnyűfém felnis. Ez utóbbi mondjuk nem hiányzott, de mindegy. Érdre kellett kimenni érte, délelőtt megnéztem, este visszamentem elhozni, a kettő között pedig gyereket altattam, kipakoltam a Ventót és kiporszívóztam (és akkor kitalálhatjátok, a 3-as pontot nem azért húztam ki a listáról, mert megoldottam, hanem mert okafogyottá vált), illetve vettem fel némi pénzt, mert rá kellett fizetnem. Anélkül, hogy megmondanám, mennyit, elárulhatom, hogy szokás szerint óriásit buktam a Ventón, de én így szoktam kiszállni, jó? ;) Szóval Vento ment, Alto jött, ez van (na jó, itt egy pozitívabb írás is róla), válságautó (a hirdetés képei még csak):

Eladtam a német szívem, visszatértem tehát a japánokhoz (akik ugye pont az Alto esetében inkább indiaiak, nem csak az üvegekbe, de a motorba is Marutit írtak, mindegy), lett egy saját Suzukim. Ez talán az első olyan autóm, aminek nem tudok teljes erőbedobással örülni, de ezt a döntést meg kellett hozni, remélem, hosszabb távon sikerül magamat is meggyőzni, hogy jól tettem. Nem mondom, megy, mint a golyó, ülés és ajtó is annyi van, amennyi kell, elegendők benne az extrák, a színe fekete, tehát ott sem kell az újdonságot megszoknom, de azért ez nagyon más dimenzió... Elég kényelmetlen az ülés, maga az autó kissé dülöngél a 13-as virsli-kerekeken, az egész ráadásul vállban szorít, a csomagtartó nevetséges, hátsó lábtér pedig nem is létezik.

Valami miatt viszont a családom teljesen oda van érte, bár Milán a visszafelé út felét végigsírta, hogy menjünk vissza "apa autójáért", mert ez az új rossz ;) Nem mentünk vissza, így a fenti listába be kellett még ékelni egy másik eredetvizsgát és átírást is, de ezt is sikerült megoldanom. Nagyon bízom benne, hogy beválik majd, azt várom tőle, hogy csak ritkán fogyasszon 5 liternél többet, ne kelljen vele soha szerelőhöz járni és vidáman elvigyen bármikor bárhova. Nagy autónk már van, amibe lehet sokat pakolni, ha szükséges, ugye az a Volvo, életem párjának ott a Nissan, amivel tudunk ide-oda menni, ha kell (a Volvo természetesen nem erre való), nekem viszont a napi bejárásra nem volt ideális a 2 literes benzines, a kismoci viszont már megint szar, arra a jelek szerint nem számíthatok akármikor, de télen nem is akartam vele járni. Mint ahogy tömegközlekedni sem, naponta 6 átszállással. 

Hát ennyi. Sic transit gloria mundi.

Adta magát, hogy a típust én is a Ronin című egyik legjobb akciófilmhez kapcsoljam, ahogy tette azt Csikós is a TC-cikkben, keretesben. Hiszen legalább 2 percen át látható volt az 1998-ban készült kétórás filmben. Ettől persze még nem vált olyan klasszikus "filmes autóvá", mint sok másik, amelyek közül jó párat itt a blogon is bemutattam már, de viszonyításnak jó lesz, így talán jobban el tudjuk helyezni. A Mercedes-Benz 1972-ben bemutatott zászlóshajóját már többen megformálták kicsiben, sőt már ezt is mutattam bliszterben közel négy éve, de azóta az a példány már nincs meg, ezt viszont nagyon kedvezően tudtam megvenni a börzén, ezért immár csomagolás nélkül is meg tudom mutatni:

Pár kisebb karc és kopás van rajta, de ezekből a legkisebbek is nagyon rosszul mutatnak a fehér autóról készült közeli képeken, higgyétek el, élőben nem ennyire gáz. Furcsán vastagnak tűnik rajta a festés, de ez az eredeti, nagyon alaposan megnéztem, abszolút kétségtelen. Rugózik, jól gurul és nyithatók az első ajtók rajta. Érdekessége a fényszórók sötét színe, lehangoló viszont a hátul fehéren hagyott lámpák sivársága. Mindenesetre egy jól sikerült darabnak tartom, és már attól is kuriózum, hogy a japán gyártó, a Tomica nem sok európai autót mintázott meg régebben - bár ez azért már nem annyira régi, és nem is Japánban készült, hanem eggyel odébb... Alant egy dubajozós Merci - természetesen fehérben:

Hogy tetszik?

Mármint itt.

Még mindig Andristól:

A kis Suzukit ismerem!

A csak pár darabból álló Matchbox Super GT-szegmens a gyűjteményemben soha nem lesz teljes, ez biztos, ugyanis a fantáziamodellek egyszerűsített verzióit később sem tervezem beszerezni, mert egyszerűen nem tetszenek. Azonban a való életből merített modellek közül igyekszem mind begyűjteni - és hát be kell vallanom, a Lotus Europa eme gazdaságos verziója még jobban is tetszik, mint az eredeti. A mindennek jól álló 8-dot kereke miatt, egyértelműen. Nem mondom, hogy illik hozzá, de nekem mégis így tetszik. Anno volt a típusból egy Tomica-változatom is felnyitható hátsó résszel, illetve az újabb fajta MB megvan most is, de ezt olyan jó konstrukcióban sikerült megszereznem, hogy nem volt kérdéses a beszerzése:

Az történt ugyanis, hogy Milán fiam talán a szülinapi bulijára meghívott kis vendégei valamelyikétől kapott két bliszteres Matchboxot, de valami szörnyű fantázia-munkagépeket. Nem hibáztatom a szülőket, akik szegények úgy adtak értük pénzt, hogy csakis a jó szándék vezérelte őket, sokkal inkább a Matellt, hogy az ilyen típusok csomagolására a lenyelés veszélyeire való figyelmeztetés mellé nem tesz nagy betűkkel egy "Súlyosan sérti a szépérzéket!" feliratot is. Mindenesetre ezeket magammal vittem a börzére, hogy hátha valahol sikerül valami értelmesebbre cserélni, és Tsza megszánt, így húzhattam hármat a turkálós dobozból. Ez volt az egyik. "Megérte" szerintetek is a csere? ;)

Andristól érkezett ez a formabontó DJ-pult:

Köszi! Kéne a kertbe...

Várj, bombázó! :) Régen szerettem volna már rátenni egyre a mancsom, és nemrég sikerült: lett egy Lego TIE Bomberem!!! Csak úgy jött, nem is tehetek róla. Na jó, de, a vaterán botlottam bele, 5500-as villámáron volt, már ennyiért is megvettem volna, de azért a becsület kedvéért alkudtam 500 forintot, és személyesen vettem át egy este a Blahán munkából hazamenet. Boldog vagyok ezzel nagyon, mert az 5000 Ft-os lélektani határ alatt újonnan nem hogy ezt, de már szinte semmilyen normális készletet nem lehet kapni. Szóval meglett a Bomber, és ha a nevéből nem derült volna ki, ez a TIE Fighter (de még inkább a TIE Advanced) bombázóvá átalakított változata, ilyen:

Még egy ilyet is találtam, megmutatja, mi micsoda, nem nekem kell kitalálni:

Ugyanez Legóban a következőképp néz ki:

Azt tudja, amit a két társa, tehát felnyitható a pilótafülke ablaka, de még mást is: a fülke mellett elhelyezett második "cső" elölről nyitható, és egy nagy óriási rakétát rejt, ami egy kis pöcök segítségével, ami a "cső" tetején található, kilőhető - ráadásul jó messze. A vezető mögötti résszel pedig úgy lehet bombázni, hogy a hátulját kihúzzuk, így kipotyog a bombatér teljes tartalma - jó móka... Meglehetősen széles darab, alig találtam neki helyet a polcon, de aztán megoldottam. Ha valakinek még a sok leírás ellenére sem ugrott volna be, a film melyik részén láthattunk ilyen szerkezetet, megmutatom:

A rövid filmrészleten azok a TIE Bomberek láthatók bevetés közben, amelyek az elbújt Han Solóékat keresik az aszteroida-mezőben. Na, így már megvan? (Ha valaki lát használtan olcsó TIE Interceptort vagy TIE Defendert, szóljon már léci, ezeket még szeretném... Köszi!)

Ezen a napos szombati munkanapon a délelőtt a gyerekfelügyelet jegyében telt, délután azonban a hatodik Parkoló Parádé beáldozásával ellátogattam Bicskére, ahol sikerült találni egy bontásra ítélt 240-es Volvót. Alapvetően az alumínium első lökhárító keltette fel az érdeklődésemet, de elhoztam belőle két hibátlan bajuszkapcsolót is a szintén hibátlan kormány társaságában (az enyémen volt ugyanis egy kis folytonossági hiány, amibe minél többször akadt bele a kezem, annál jobban kezdett zavarni), az első és a hátsó lökhárító feletti vastag gumikédert, a komplett kesztyűtartót (bár csak a zár kellett belőle) és tartaléknak a két első ülést is, mert jó áron voltak - ez utóbbiakkal még nincs tervem. Érdekes, hogy amikor nagyon kerestem, csak nehezen és drágán találtam, de az legalább színben passzentos volt. Mivel az autó benzines, a motortérből nem kellett semmi, a hátsó lökhárítót pedig azért hagytam ott, mert el volt törve. És amit nagyon sajnáltam, az a két első lámpa volt, a jobb teljesen gatya, viszont így a hibátlan balost sem kértem. Ellenben az első lököshöz járt az alsó műanyag koptató is, aminek örülök, egy ilyet amúgy is akartam:

A lökös leszerelésével megszenvedtünk, de 27-es csőkulcs hiányában a kormányéval is, mindegy, végül sikerrel jártunk. Odafelé menet megálltam még a XI. kerületben, mert fel kellett vennem egy a vaterán komoly 250 (!) forintért megnyert VDO Dayton autómagnót (amivel szintén nincs még konkrét terv), visszafelé pedig mivel egy kicsit már csúszásban voltam, odaléptem a hathengeres dízelnek:

Egyelőre ennyi, a kesztyűtartó és a bajuszkapcsolók beszerelését szerintem majd megoldom magam, a múltkor vett izzítórelé is beszerelésre vár, de a még mindig fennálló olajnyomás-problémával muszáj leszek profi segítséget kérni... Majd jelentkezem a fejleményekkel. Más fronton megint vannak újabb terveim, de azokról majd később, minden jót!

Újra csak Andristól érkezett pár:

Hát igen, aki gyakran kószál a Four Seasons Gresham környékén, attól nem csoda...

Igazából amit a típusról akartam mondani, leírtam vagy linkeltem korábban, így öt év elteltével csak két fejleményről tudok beszámolni: 1) a széles kerékkel szerelt változatot már régen eladtam, 2) a vékonykerekűt pedig a legutóbbi előtti börzén újítottam be. Nem egy patika állapotú darab, de olyanokat én máskor sem nagyon szoktam venni, főleg nem az ilyen régi angol Matchboxok közül. Ettől függetlenül szerintem szép darab ez így is: 

Nem lenne rossz egy ilyennel átszelni Amerikát...

Hihetetlen, hol tart ma már a technika:

Kellemes keddet!

Kedves András! Ez szép találat volt! ;)

Köszi!

Jóbarátom alábbi ezüst Corsáját keressük, segítsetek Ti is!

"Nem szokásom hinni a csodákban, de a részletek: új típusú Opel Corsa (Corsa D), a rendszáma: KXB-607, háromajtós, ezüst színű. Ismertetőjegyek: a hátsó ablakok és a csomagtérajtó ablaka feketére van lefóliázva. A bal oldalon végig van karcolva kulccsal, az ajtó igen feltűnően. A jobb oldali, hátsó kerékjárati ív felett sérülés. A XIII. kerület, Népfürdő utca 37/b parkolójából tűnt el, 2014.10.07.-én, hajnali öt és reggel kilenc óra között.

Jó lenne, ha meglenne, osztani ér! Köszi!

Nem tudom, hányan néztek sorozatokat, de aki néha néz, az biztos hallott már a Breaking Bad (magyarul Totál szívás) címűről. És aki látott is pár részt, az tudja, hogy az egyik főszereplő, Jesse Pinkman egy ilyen járgányt hajt, mert meglepetésre az első striciverdáját egy kevésbé feltűnőre cserélte még az első évad eleje felé, miután kezdett sok pénze lenni. Ez a forma nekem már a sorozat ismerete előtt is bejött, csak mindig elriasztott a hahun feltűnő példányok kora és állapota, pedig mind a mai napig szívesen befognék egy ilyet igáslónak. De igazándiból nemigen van szükségem még egy járgányra, úgyhogy belátható időn belül nem lesz ilyenem nagyban. Kicsiben viszont elbírja a családi költségvetés, kemény 600 forintot adtam érte a börzén, ami a kisautó állapotára tekintettel nem pénz:

Jobban tetszik ez a narancs, mint a másik, gyakori zöldes színű változat. A furcsán, asszimetrikusra kialakított ötödik ajtó (Amerikában pont ezért ATM-nek is csúfolták) felnyitható, rugózik és rendelkezik vonóhoroggal - egyszóval tipikus Majorette, bár már messze nem sorolható szerintem a klasszikusok közé. Az első fényszórók az alváz fémjéből készültek, így külön festés nélkül is jól mutatnak, hátul azonban hiányzik egy kicsit a lámpák kifestése. Más bajom nincs vele :)

Toyota, bitch!

Jó a Snickers sorozata, de az új részek mindent ütnek:

Hogy tetszik?

(Via AdWeek; AMV BBDO, London)

A 27-i Golf-talin készült a legújabb celebspotting. KAP nyilván nem ismert fel, de ültünk mi már közös meetingen reklámügynökségileg egy olyan 6-7 éve...

Utolsó részéhez értünk a Groovebird kívánatos Lego Space-gyűjteményét bemutató sorozatnak. A repülő és guruló alkalmatosságok után ezúttal a kúszó-mászó járgányok jönnek. Elsőként a 6820-as apróság, amely a Starfire I nevet viseli (a Slave I azért jobb, nem?):

Egyszerű, hatékony műszer, nem egy nagy etwas. Sokkal bonyolultabb szerkezet a 6848-as Strategic Pursuer, amelyen a sofőr is kap már némi extra védelmet a környezeti viszontagságok ellen:

Legalábbis a testének a felső része. Ugyanaz a tető már jobban zár az Auxiliary Patroller esetében, ezt a kis készletet a 6850-es számon keressétek, ha úgy alakul, hogy be akarnátok szerezni:

Kicsit furcsa, hogy pont a vezető előtt fehér a búra, de ez játék, felesleges lenne ezen fennakadni. Figyelem, bravúros átkötés következik: nem egy fennakadós típus a 6875-ös számú Hovercraft sem, amely számos biszbaszt visel a testén, nyilván mindnek megvan a maga funkciója, de hogy mi mire való pontosan, csak egy gyerek tudhatja:

Következzen a 6884-es Aero Module, amely egy kis rovert és egy droidot szállít:

Ugyanerre képes a végére hagyott mai legnagyobb készlet, a 6893-as, amelynek a nevén valószínűleg egy komplett stáb dolgozott, és ez lett a végeredmény: Orion II Hyperspace!

Ennek az irányításához már kétfős legénység szükségeltetik, de aztán az is lehet, hogy az egyik a pilóta, a másik a technikus kolléga. A raktér megoldás nagyon tetszik! És porschénak volt ilyenje, csak hogy tudjátok. Mára ennyi, remélem, tetszett a sorozat és mindannyian ugyanúgy utáljuk Groovebird kollégát! ;) Neki pedig köszönöm a lehetőséget, én jól szórakoztam!

Az első saját Tesla-találatom!

A Budai Várban sikerült (már amennyire sikerült a kép).

Jó múltkor írtam, hogy az új(abb) középső műanyag konzolba nem sikerült beleépítenem a kis tárolódobozkát, mert nem volt kompatibilis. Nagy nehezen szereztem egy másikat, teljesen jó állapotban, de még nem volt érkezésem belepróbálni, gondoltam, majd a hétvégén. Addig a Vento anyósülésén pihentettem. Tegnap reggel egy hanyag mozdulattal behajítottam egy másfél literes ice teás üveget, mert elfelejtettem, hogy az a hely már foglalt:

Hát így nem lesz megint egy darabig pótdobozkám :( Egyébként a kis kék izé a maradványok között egy izzítórelé, mert azt is ki kellene cserélnem.

Ma megint Technic Lego a téma. Nagy örömömre előfordul, hogy nem pénzért jutok szirszarokhoz, hanem csak úgy az ölembe pottyannak. Ahogy a címben említett két készlet is. Lili lányom a nyarat Debrecenben töltötte a mamájánál, és épp a nagybátyja gyerekkori Lego-készleteit dézsmálgatta, amikor a kezébe akadt pár olyan lyukacsos darab, amiről tudja, hogy apának valók, nem neki. Egy zacskóban el is hozta nekem mind, és a kupacból végül két készlet állt össze, majdnem hiánytalanul. (A legtöbb időm valójában azzal ment el, amíg a rendelkezésre álló alkatrészhalmot beazonosítottam, gugli képkereső, lego wiki, minden volt, de meglett az eredmény. Nehezítésként minden piros volt ugye, elsőre azt sem vágtam, hogy hány készlet van szétszórva.) A 8032-es Universal Set-ből egy kis homokfutót tudtam összerakni, csak pár egyszerű elemet kellett pótolnom, de ezt megoldottam két perc alatt, a 8210-es Nitro Bike GTX már rágósabb volt, az abból hiányzó kockák pótlásáért többet kellett túrnom, a teljes hátsó idom és a tank is hiányzott, illetve elöl a villából is ez-az, de végül ez is összeállt. Először mutatom az autót:

Ez tetszik! A fényszórók elöl egy kis kar segítségével bebuktathatók, a kormány kormányozza a kerekeket, hátul pedig előkészítették a helyet és a hajtást egy villanymotornak. Na olyanom viszont nincs, de nem is baj. A motor már távolabb áll az ízlésemtől, semmi extra, de felismerhető benne egy korai speed bike, ha nagyon akarjuk:

Hátul két nagy rugóstag jelenti az extrát, amitől igazán Technic lesz a mociból, elöl természetesen kormányozható és számomra egy egészen meglepő alkatrészt használtak fel idomnak, a régi helikopter fülkeablakát.

Mentek a polcra ezek is a többi közé:

Milán majd csak 5 év múlva nyúlhat ezekhez...

A svédországi találatok után Breki képei következnek az alábbiakra kattintva, két remek finnországi (főleg amerikai) autós találkozóról:

Köszönet értük!

Mivel Ventóm van, nem volt kérdés, be kellett szereznem:

Ez bizony egy remek Racing Champions (ERTL) gyártmányú, 1:64-es, azaz teljesen Matchbox-méretű 1995-ös Volkswagen Jetta (III), ez kellett! Mondjuk a filmben fehér volt - itt épp annak a versenynek egy kockája látható, amelyben legyőzte a kocsit egy szintén szénné tuningolt Honda S2000:

Persze fehér is van a kisautós sorozatban, de nekem a sárga jutott... Egye fene! ;) Ugyanis ekkora méretben a típust senki más nem készítette el, csak a RC, aztán létezik még 1:43-as Schabak kiadásban is, de az még ennél is ritkább - és főleg drágább cucc. 

Részben a nemsokára véget érő idegen gyűjteményt bemutató sorozat hatására én is kedvet kaptam nemrég megint pár gyári készlet reprodukálására, úgyhogy gyorsan gyűjtöttem egy-két egyszerűbb Classic Space-ötletet és nekiálltam (mondjuk nem azon a szinten, ahogy egyesek képesek továbbgondolni ezt a világot) - persze közben Milánnak folyamatosan hol ezt, hol azt építgettem. Mutatom, mire jutottam:

A 886-os kis holdjárót sem tudtam eredeti színekből összehozni, ilyen az élet, cserébe kettő verzió készült el, a második szerintem kimondottan jó lett full pirosban. A szemfülesebbek észrevehették, hogy a kultikus LL928 is szinte egy ugyanilyen kis járgányt szállít a hátsójában! Közelebb áll azonban az eredetihez a 885-ös Space Scooter:

Képes kockákat amúgy sem egyszerű szerezni, szürkében nem is sikerült ilyen CS-logósat találnom. No de a legjobb szerintem a 6803-as Space Patrol lett, amelyet sikerült felépítenem tiszta feketében:

És ugye a fekete járgányhoz fekete űrhajós passzol! Jó, három pötty hosszú ferde izém nem volt a hajtómű alá, csak kettes, de a lényeg azért átjön. (Azt amúgy láttátok, hogy egy kurrens készletben létezik már zöld CS-űrhajós? És hogy Joe is nekiállt újra legózni?) Hogy tetszenek?

Kiváló gyűjtőtársam, pmgabi küldte az alábbi csöppségeket:

A rövid ismertetőhöz innen másolok:

A BLG hídvető harckocsi alapja egy korszerűsített T-55A típusú harckocsi, mely torony és fegyverzet nélkül, egy hídrakó szerkezettel és egy csörlővel lett felszerelve. A BLG-60-as páncélozott hídrakó az egykori Kelet-Németország és Lengyelország közös fejlesztése volt. A BLG-67-es pedig a frissített (román) változata, míg a BLG-67M2 egy speciális változata, melyet Magyarországon is használtak. Az egykori Csehszlovákiában MT-55A néven futott. Rendeltetését tekintve a 19 m-nél nem szélesebb árkok, vízfolyások leküzdésére szolgál. Teherbírása: 60 t. Működési elvét tekintve: a harckocsi vezetőhelyéről vezérli a hidraulikus berendezést, mely kb. 4 perc alatt képes a hidat lerakni. Az alapgép technikai adatai megegyeznek a T-55 harckocsiéval. 580 lóerős, dízel.

Köszönet a remek találatért!

Hogy ne csak más készleteiről legyen szó, mutatok végre valami sajátot is. Amikor arról írtam, hogy milyen klassz volt megszerezni egy gyerekkori kedvencemet, vagy újra összerakni a gokartot és a helikoptert, nem beszélve a nagyvadról, nem gondoltam, hogy ennyit kell várnom az utolsó darabra, amire még vágytam. A Vontató 15-20.000 Ft környékén megy az ebayen általában, ennyit messze nem szántam rá, itthon pedig nagyon ritka, a vaterán nem is találkoztam vele egészen idén augusztus legvégéig. Égető szükségem nem volt rá, de mivel az eladó Technic 'csomagként' rakta fel, amit jobban szemügyre véve láttam, hogy sok egyéb is van benne. Pl. a fentebb linkelt 8844-es helikopter eredeti készletének nagy része, amit a sajátomból kipótoltam, így már az is fullos, meg is mutatom:

(Majdnem fullos, a függőleges vezérsík nem teljesen gyári, de ez már bagatell.) A fenti képből kitalálhattátok, hogy végül megvettem, és szállítással együtt fizettem a csomagért 8000 forintot, ami bár nem kevés, elég sokat is kaptam érte cserébe: a két picit hiányos Technic-szett mellett két darab szinte hiánytalan 6368-as repülő (Jet Airliner) is volt benne, aminek - miután a bolhán beszereztem a hiányzó összesen 6 db elemet - a gyerekek örültek nagyon. Praktikus okokból (értsd: Milánnak még jobban megy a szétszedés, mint az összerakás) a lányomhoz került darabot tudom megmutatni, először zárt, majd nyitott állapotban. Viszont minden nagyon koszos volt, több évnyi (de inkább évtizednyi) rákeményedett porréteggel érkeztek a szettek, tehát először ment minden a mosóba:

A repcsiket darabokra szedve áztattam és mostam át, az autónál azonban elfogyott a türelmem, azt egyben hajítottam be a fürdőbe, ki kellett ugyanis használnom a ritka alkalmat, hogy a gyermek valami fontos mesét nézett, és hagyta apát a saját legóival foglalkozni. Íme az eredmény (ami még nem végeredmény, de majd mondom):

Nagyon jól kitalált szerkezet, a vontatós rész elvileg emelhető, behúzható, gyakorlatilag pedig hiányzik, de majd pótolom, elöl pedig egy csodás csörlő kapott helyet, amely a motorháztetőről tekerhető, a tetőről kormányozható első kerekeket pedig mondanom sem kell. A színösszeállítás rendben van, egy ilyen munkagépnél a sárga abszolút helyénvaló - de mondjuk ha szürke-fekete lenne az egész (nem véletlenül mondom, erre is volt korábban tervem, hogy reprodukálom), elég jól elmenne valami Mad Max-stílusú pickupnak...

Nem rossz a B-modellként összerakható teherautó sem a kép alapján, de maradok a fő csapáson. Igazából ahogy a poszt elején is írtam, nem nagyon vágyom további klasszikus Technic-készletekre, a végére értem a bevásárlólistámnak, bár ha egy 857-est, vagy egy 8859-est, netán egy 8865-öst hozzám vágna valaki, bizony azt nagyon nem bánnám...