Ezúttal saját. Először egy érdekes színű felnikkel szerelt Porsche a Hegyalja útról:

Majd egy újabb plázatöltelék:

Szép napot!

Újabb baja versenyző jön, ezúttal egy valódi Ford, a Hot Wheels-nél Sandblaster. Óriási. Számomra újdonság a kerék is, de a kisautó hossza is tekintélyt parancsol - ez főleg legalul látszik, ahol együtt szerepelnek a MB Baja Bullet modelljével:

A kiegészítők, amelyek egy ilyen versenyautónál megszokottak, a helyükön vannak, de tény, hogy nem cizellálták túl, elöl például fordíthattak volna egy kicsit több figyelmet a lámpákra, de hát annyi baj legyen, a lényeg úgyis az, hogy legalább megvannak. A hatalmas FORD felirat az autó elején így a kengururács takarásában kevésbé tolakodó, mint mondjuk a MB-féle Raptor-nál. 

És ha már itt buckákról esett szó, egy kis csúsztatással ide kívánkozik egy másik friss beszerzésem is, ami a változatosság kedvéért egy Matchbox, ugyanis meglett a Jungle Safari feliratú VW Typ181-es is, végre-valahára:

Nagyon jól állnak neki ezek a matt kerekek, ahogy azt nemrég pittlaren is írta, illetve a festetlen lámpák miatt sem panaszkodom, egyenesen örülök, hogy készítettek belőle egy ilyen változatot is, mert valljuk hát be férfiasan, a bilikék és a citromsárga nem a legszerencsésebb szín ennek a típusnak... A múlt héten elfelejtettem, de most szólok, hogy ha esetleg nem tudnátok, péntek van, jó hétvégét!

Fordokról gyakran esik szó a blogon, de a szaktársak is nagy előszeretettel írnak ám e márkáról - nem véletlenül, a világ egyik legnagyobb gyártójaként temérdek típusukat mintázták meg kicsiben is. Ezúttal a Focust emeltem ki a címben, de a bőség jegyében lejjebb mutatok egy Escortot is, még lejjebb pedig egy újabb szinben megjelent Crown Victoriát. Habzsi-dőzsi...

Kezdem akkor a Hot Wheels Ford Focus RS darabjával, amely a legújabb a sorban:

Szerettem volna megvenni ezt, amióta megláttam, hogy lesz, de azt kell mondjam, nem az igazi. A zöld színnel nincs bajom, lásd a képet az igaziról. A részletekre sem lehet panasz, a festés minősége is átlagos, néhány (sajnos) megszokott hibával persze, de ami a legnagyobb csalódás, az a mérete - merthogy kicsi lett.

Ennek az okát nyilván csak a tervezők tudhatják, de úgy egyébként rendben van, nekem bejön, még ha nem is maradéktalan az örömöm. Sokkal szebbre sikerült szerintem a Majorette-féle Focus, amely egyrészt egy korábbi modellt mintáz, másrészt annak a versenypályára alakított változatát, egy ilyet:

Csak ez most a korábban már itt is szerepelt festés helyett egy utcai köntöst kapott, és szerintem bizony ez is elég jól áll neki:

Jól gurul, rugózik is egy kicsit, viszont az egyik felnin kicsit hibás a festés. Az akciós árát, ami talán valami 300 Ft volt, nekem teljesen megérte még így is, a morcos kis (civilizált) hot hatch (többek között a szerénytelen spoilerezésnek és hátsó szárnynak köszönhetően) 1:64-ben is jól néz ki:

Oké, beltér tekintetében elmarad a HW-tól. Mert az nincs neki. Apropó zéró beltér: következzen az ígért Ford Escort RS2000. A típusismertetőt ezúttal is átugrom, de kép az igaziról azért jár, kettő is:

Nemrég írtam, hogy elég erősen vágyom a népszerű mecsi Super GT változatára, elsősorban a nekem nagyon tetsző kerekek miatt. Szerencsére mintegy 4 fontért meg is tudtam szerezni az angol ebay segítségével, és a temérdek színvariáció közül egy teljesen emészthető lett az enyém:

A "szokásos" Super GT-jellemzők természetesen erre a kisautóra is érvényesek, lesötétített ablakok, műanyag alváz, 8-dot kerekek, gyerekes versenyfestés - de az összkép számomra abszolút tetszetős:

Ellentétben a korábbi fehér változatommal ez egy kicsit rugózik is. Nem úgy az alábbi Ford Crown Victoria, amilyet már mutattam korábban sárgában. Ez most zöld, de ennek ellenére jobban tetszik, az előzőnél a pöttyökkel valahogy azóta sem tudtam úgy igazán megbarátkozni:

A tetején a bazi nagy taxitábla nekem oké, élethű, bár némi festést azért elbírt volna. A sok kis felirat és a kifestett rendszám (hátul) nagyon feldobják az autót, a dísztárcsás felnik szintén illenek hozzá. Ilyen egy igazi, sárgában, dísztárcsa és embléma nélkül:

Ha nem baj, a filmes szerepléseit nem sorolom fel :) Na, jók legyetek, szép napot!

A Norev saját Retroautós sorozatából nem túl régen sikerült végre levadásznom a kereklámpás Citroen DS-t is, ez ugyanis eleddig fájó módon hiányzott. A MOM-ban voltunk épp, amikor eszembe jutott, hogy hát itt van az offline Norev-bolt, gyorsan ellenőriztem hát a kínálatot. Az tűnt fel, hogy mintha valamiféle második hulláma jelent volna meg a már ismert sorozatnak, mert az R5-ös is elérhető egy új színben, vélhetően tehát az alábbi Citroennek is ez már a második színvariációja:

Kivitelében szemernyit sem különbözik a többiektől, nem rugózik, a gurulása sem az igazi, de szép, viszonylag részletes, élethű modell. A Norev által választott szín nem rossz, mert bár ugye főként sötétebb árnyalatokban, vagy épp hogy fehérben szoktuk meg ezt a formát, az elegáns autót ez a zöld szerintem igen vidámmá, fiatalossá teszi, jópofává, olyanná, mint házak esetében egy nyári lak. Csak a fotók kedvéért vettem ki a dobozából, utána ment is vissza szépen a helyére. (Ajánlat még.)

Batman és az X-Men után egy újabb rajzolt szuperhősös autó kerül ma terítékre. Ezt is a már többször említett turkálós dobozból mentettem ki a börzén, szintén a remek 250 forintos áron. A Racing Champions gyártotta (bár a kereke egyértelműen ERTL, lásd a hármas pakkot), és amúgy nem egy nagy eresztés, mármint minőség tekintetében. De kellet!

A gömbölyű Ford Mustang részletezésére itt nem fordítottak túl nagy figyelmet (most nem a festésről beszélek), de az tény, hogy az autó felismerhető. A Cobra mintázatát egyértelműen a rajzolt Spider-Man ihlette, nem a filmes, és nem is áll rosszul ez az autónak. Hiánypótló darab :) És még mindig nem mutattam meg a legjobb fogásom a dobozból...!

Ha már a Pajero kapcsán szóba került, egy erős hétfői kezdésként most megmutatom az elsőszámú kedvencemet, amelyet több mint egy éve kerestem, de végül meglett emberi áron - többet nem is szövegelek róla: Tomica BMW 3.5 CSL

Ajánlott poszt. És ez is. Ez meg itt Made in Japan, naná...

Kettő is. Az első Andrew0807-től érkezett Jaguar-témában:

Juj, a másodikon egy kicsit sok a nap... Alább pedig pár szépségesség a 43. Allianz Mecsek Rallye-ról - ó, de jó lett volna ezeket élőben látni Pécsett:

Még több lép itt, óriási köszönet értük porschénak (errefelé pman) és a haverjának!

Múltkor írtam, hogy építettünk valami nagyot is, hát íme. A legózós "játékmenetet" most nem taglalom, ugyanis SevenBB már megtette odaát, így csak annyit mondok, hogy az alábbi X-wing Luke hajója a Vörös osztagból:

A vateráról lőttem egyébként bontatlanul, és mint ilyen, ez a második felnőttkori komplett készletem, amit megvettem. Nem bántam meg. A kislányom is szereti, de neki főleg Leia jön be az egészből :)

Na további szép napot!

... és az ő fehér lova Szamara:

Jó hétvégét!

Eljött az idő, hogy megmutassam a börzéről az egyik nagy fogásomat: Darda Knight Rider! A gyártóról már olvashattatok errefelé, így ezt nem is részletezném, csak annyit mondok, hogy nem lenyomva simán lehet gurítani, de lenyomva már a motoros üzemmódba váltunk, előre tolva és hátra húzva is felhúzódik a motor, és indul a száguldás. Végre én is megmutathatom a kisz drágaszágom, ami komoly 250 forintért lett az enyém:

Darda kisautóm gyerekkoromban egyébként sosem volt, ellenben a magyar másolata, a fent linkelt posztban is hivatkozott Szélvész igen, abból is egy Jeep. Annyira nem szerettem, már nincs is meg, de Michael Knight szolgálati autójának tényleg nagyon megörültem, amikor az izzasztó turkálás közben a kezembe akadt ez a még mindig kiválóan működő példány. Azonban a poszt talán sokkal érdekesebb része ezúttal az alábbi remek videó lesz, a Darda Brothers jóvoltából:

Oké, itt-ott nyilván csaltak egy kicsit, de a cél ez esetben is szentesíti az eszközt.

Az Olds kapcsán ígértem, hogy mutatok még pár hasonlót. Hát tessék, nézegessetek pár amerikai izomtibort az amerikai autógyártás számomra legkedvesebb időszakából, a Hot Wheels elkövetésében - és RÁJEN beszerzésében, időrendben!

Mercury Cougar Eliminator 1969 (2009-es új modell, ilyen az igazi: 1-2-3)

Buick GSX 1970 (szintén 2009-es, ilyen az igazi: 1-2-3)

Dodge Demon 1971 (szintén 2009-es, ilyen az igazi: 1-2-3)

Abszolút tipikus HW modellek, nem nyílik semmijük, nem is rugóznak, de ránézésre teljesen rendben vannak, felismerhetők - és mind nagy kereket kapott hátra. Ez talán a Buick esetében a legkevésbé zavaró, mert hát ugye ott kevés látszik belőle. A festés kis elcsúszása csak a Dodge-nál figyelhető meg, de megmondom őszintén, nekem csak a fotózáskor tűnt fel, előtte észre sem vettem. Ezek a kisautók egyébként a fentieken kívül még több egyéb színben is kijöttek tavaly és idén, de én megálltam kettőnél mindegyik esetében, elég. Na minden jót!

Elvégre jön a tél. A téli felniket a megboldogult Cliótól örökölte a Golf, isteni szerencse, hogy megegyezik a méretük és az osztókörük is. Mosás meg majd tavasszal...

(Addig is: híreket mondunk, via totalcar.)

Nem olyan régen esett szó róla, máris meg tudom mutatni. Jaj, előbb még tartozom a szokásos típusismertetővel! Amit ezúttal az Autófíliáról linkelek, mert megtehetem. Sőt azt is megtehetem, hogy az [origo] egy áprilisi cikkét is beidézem, mert bizony van egy igazi magyar Iso Grifo is!!! Innen kopipésztelek is egy kicsit:

"- Ilyen volt a Matchboxom - hangzik a lakonikus magyarázat, és erre aztán valóban nincs mit mondani. Ha egyszer ilyen is volt, akkor be kell látni a beszerzés szükségességét. - Évekig kerestem. 1968-ast akartam, mert akkor születtem, bézs belsővel, klímával, kék színben. Lehetőleg a small blockkal szerelt változatot, hogy ne legyen púp a motortértetőn. Összesen negyvenötöt gyártottak ebben az évben a kisebbik motorral, szóval nem volt könnyű. (...) Olaszországban, egy Bergamóhoz közeli kisvárosban ma is építenek Iso kocsikat. Pontosabban újjáépítenek. Évente két autó készül el, sok alkatrészük van, ők vásárolták meg az egykori gyárból a készletet. Roberto, a cégtulajdonos megvett mindent, abban az időben ők szervizelték az olaszországi Isókat. Amikor sorban leálltak a kocsik, ők egy raktárba vitték az alkatrészeket, és bútorok korhű restaurálásával kezdtek foglalkozni. Húsz évig csak bútorokat újítottak fel, aztán elővettek egy autót, és restaurálták. Később jelentkezett egy újabb megrendelő, s egyszerre azt vették észre, hogy bútor helyett kocsikkal foglalkoznak. Összeszedték a környékről az egykori gyári munkásokat. Az a kárpitos csinálja ma az Isókat, aki hajdan kárpitozott. A régi szerszámaival, ugyanazzal a Pelle Frau bőrrel. (A korai Isókat Connollyval burkolták, majd átálltak a Pelle Fraura.) A fényezés is abban az üzemben történik, ahol régen. Az anyag modernebb, de a szín azonos. Mint hallottuk, Roberto nagyon elégedett volt a Magyarországra készült Grifóval." (Fotó: Papp Zoltán - Veterán Autó és Motor)

Nekem pedig kettő van, bibibí, igaz, jóval kisebbek és jóval olcsóbbak. És tényleg nem is volt drága a beszerzésük, mert a ködös Albionban szerencsére kutyába sem veszik a nem teljesen makulátlan darabokat, így lett kettő az egyből, egy "normál" Superfast változat remek bilikék színben (direkt ilyen képet választottam felülre is), illetve a már emlegetett Super GT. Íme:

E csodás kék darab okán - és a mindössze öt fontos beszerzési ár ellenére - végül NRFB-ként megmaradó Super GT-változat, kanárikat irigységbe sárgító színben:

Érdekes, hogy a fekete szélvédők, lökhárítók és front rács milyen más karaktert kölcsönöz ennek a kisautónak, mintha nem is ugyanarról lenne szó. És ezt csak tetézik a széles 8-dot kerekek, amiktől valahogy - a sárga szín ellenére - jóval vadabb a megjelenése. Tetszik így is, úgy is. Szép napot!

Újfent egy Tomica Pajero jön, de ezúttal egy teljesen civil változat. Ami miatt úgy megtetszett és megvettem, nem más, mint hogy szerintem nagyon szépre és élethűre sikerült a kisautó. Szép, már amennyire egy batár SUV szép lehet (és nyilván jó is a valóságban, ez a Pajerónál alap), de a neten böngészve megbizonyosodtam róla, hogy nem csak nekem tetszik ennyire, a Tomica modellek terén valamelyest mérvadó Go! Go! Tomica blog szerzője szerint is ez az egyik legjobban sikerült darab – pedig hát a mezőny azért elég erős...

Gurul, rugózik, nyílik, belül is rendben van (bár a kormány pizza, ami már sajnos egyre gyakoribb a Tomica berkeiben is), a részletek is viszonylag kidolgozottak, tényleg nem lehet okom panaszra. Ez a kisautó egyszerűen szép:

Oké, persze, jobban tetszene a „megszokott” fekete-fehér festéssel és piros fényhíddal, de nem akarok telhetetlennek tűnni, örülök neki így is. (Még örülnék egy szép új Land Cruisernek is a Tomicától.) Két jópofa sajtóhirdetés után...

...jöjjön az első képen is látható versenyváltozat kicsiben, a Norev megvalósításában:

Nem csak hogy szemre való kis darab, de minőségileg sem lehet rá panasz: szép a festése, klasszak a részletek, remek a rugózása, igényes kisautó összességében. Még emellett azért is nagyon örülök neki, mert ebben a méretarányban (1:55?) a típus erősen alulreprezentált. Ezt a darabot már egy ideje be akartam szerezni (a Touareg mellé is illik), hát vasárnap sikerült is a MOM-ban a Norev-boltban, 800 forintért. Szép napot akkor, jó hetet mindenkinek, a novembert ezennel hivatalosan megnyitom!

Na, azért csak összejött, hiába, ígéret szép szó:

A tavalyi is jó volt, és ez sem sikerült rosszul :)

Ha már a múltkor úgy belejöttem, újabb hivatalos készletet reprodukáltam, ezúttal az újfent nem a bonyolultságáról híres 6550-est:

Így sikerült, a legutóbbiakhoz képest lényegesen közelebb értem az eredetihez:

Jó helovínt! (Ha lesz tökünk, mutatom...)

Először is egy kisebb rendőrségi konvoj, valami külföldi fejessel:

Alább pedig egy Mercedes GL, a maga szerénységében:

Csak hogy egy ilyen is legyen... Búcsúzóul egy faja kis Triumph:

Jó hétvégét!

Akár ezt is jelenthetné az Oldsmobile név. A típus nem túl gyakori vendég itt a blogon, de azért hébe-hóba előfordul. Nemrég valamelyik hiperben a játékosztályon nagyban kerestem az új HW Toyota FJ40-est, és a kezembe akadt az Olds 442.

A wikipediáról tudom, mert ügyesen el tudtam olvasni, hogy four-four-two-nak kell ejteni a nevét. Tehát nem négynegyvenkettőnek, ahogy eddig én használtam. Akkor a modellről dióhéjban:

A General Motors izomautója volt 1964-től, de eleinte csak mint egy felszereltségi szint, önálló típusként csak 1968-ban született meg. Majd 1971-től újra „visszaminősült”. A megszületése oda vezethető vissza, hogy a Pontiac Tempest GTO nem várt sikereket ért el a GM berkeiben, így az Olds divízió is nekiállhatott a fejlesztésnek. Az Olds 442 szülőatyja John Beltz volt (szintén neki köszönhetjük a Toronadót), Dale Smith-szel és Bob Dorshimerrel az oldalán. A 442 elnevezés eredete pedig nem más, mint egy sima utalás a 4-torkú karburátorra, a 4-sebességes kéziváltóra és a 2 kipufogóra. Hm. 1965-től ezen csiszoltak egy kicsit, és az első négyest már a 400 köbinch-csel magyarázták (6.6 liter).

Jelen poszt tárgya az 1971-es Olds 442, ellentétben a fentebb linkelt változattal, ami viszont 1968-as. A Hot Wheels kínálatában igen régen jelen van a 442, de az eddigi kivitelek közül nekem ez tetszik a legjobban:

Nem zavar a sárga színe sem, bár elég harsány, mert a fekete beltérrel és a szintén fekete csíkokkal igen jól ellensúlyozták. Még az eltérő méretű felniktől sem akadtam ki, bár az igaz, hogy valami korhűbb megoldással tetszetősebb lett volna az összkép. Azt kell mondjam, hogy ez az Oldsmobile egy abszolút tipikus Hot Wheels, hordozza mind a pozitívumokat, mind a negatívumokat is, a végeredmény nálam egy erős négyes, vagy akár egy ötös alá. Szigorúan relatíve persze. Az orra természetesen nagyon hasonlít a Vista Cruiser elejére, persze nem véletlenül. Hátul viszont teljesen más :)

Nem rugózik, nem nyílik, a beltér igen egyszerű, de az egész kisautó megjelenésének nagyon jót tesz a króm (műanyag) front és a batár légterelő hátul. Persze az igazival összehasonlítva elég szembeötlő, hogy óriási papucsokon gurul, de szvsz játékként abszolút megállja a helyét. Főleg így, pénteken... El is határoztam, hogy a jövő héten mutatok pár hasonló gépet, egy Dodge Demont, egy Buick GSX-et és egy Mercury Cougar Eliminatort, mert külön úgysem akartam róluk írni. Jó hétvégét!

Folytatás, ha úgy vesszük, a tegnapi poszthoz, ugyanis ez is egy új darab a Hot Wheels kínálatában: Toyota Land Cruiser FJ40, férfiasan lecsupaszítva, és az embert (és gépet) próbáló sivatagi versenyekre felkészítve:

Az igazi autó valószínűleg a világ egyik legjobbja, és számomra a kicsi is eléggé ott van a szeren. Mármint ez a kicsi, mert a MB-kicsikről már írtam, hogy odavagyok értük. Sivatagi versenyzőkről is esett már szó errefelé, (és még fog is,) azok közül is ez jön be legjobban - hiába, mindig a legújabb a kedvenc. A Hot Wheels-t ezúttal nem érheti az a vád, hogy irreálisan nagy kerekeket pakolt az autó alá, ugyanis ez a gépezet így sem hat idegenül, van az a terep, ahol csak ekkora papucsokon lehet boldogulni:

Az autó festésére és a dekorációra szerintem nem lehet panasz, a sárga szín teljesen életszerű e típus esetében, a feketére mázolt ajtók és motorháztető is rendben vannak - leszámítva a kissé hányaveti kivitelezést, legalábbis az én példányomnál. Az első lámpákra sajnos nem jutott egy pötty sem, pedig itt jó poén lett volna a smiley face, ahogy a koncepción is látható - ezért igazán kár, de a jogdíj nyilván nagy úr. És ha már itt tartunk: talán picit szerencsésebb lett volna az egész motorháztetőt befeketíteni, leginkább matt festékkel, de ezt a lehetőséget is kihagyták. A felniket viszont lájkolom.

A bukócső és a gallytörő tök oké, piros pont, de a beltér elhanyagolására nem találok szavakat, hogy egy klasszikustól idézzek, ez több, mint bűn: hiba!

Louis Antoine de Bourbon–Condé 1804-es kivégzése után, amelyhez szinte semmi értelmes politikai érdek nem kötődött, felháborodás hullámzott végig az európai királyi udvarokon. Franciaország szövetségesei is tiltakoztak. A francia királypártiak dühödten vádolták Bonapartét, hogy egy kézlegyintéssel megszabadult a nagymúltú francia királyi ház (Maison de France) utolsó leszármazottjától. Antoine de Boulay gróf, Meurthe megye küldötte nyilvánosan kijelentette: „Ez több, mint bűn: ez hiba.” Ezt a „bon mot”-t korabeli fültanúk hallották és idézték, de mivel Boulay képviselő nevét a nagyközönség alig ismerte, találó mondását később gyakran Fouchénak, sőt magának Talleyrand-nak, az emberrablás értelmi szerzőjének tulajdonították.

Szóval teljesen érthetetlen, mit keres itt a ronda pizzakormány a faék-egyszerűségű műszerfalon az elnagyolt versenyülések előtt. Miközben a pótkerék meg rogyásig lett részletezve. Pedig a tervezők fantáziája jól összehozta, hogy más színű a karosszéria, a beltér és a bukócsövek, így az egész kisautó életszerű és mozgalmas, de mindegy most már, így marad.

A Matchbox Toyotáival talán kár is összemérni, más súlycsoportban versenyeznek, tetszenek nagyon azok is, ez is, és valahol azt kell mondanom, egyik sem tipikus képviselője a saját gyártója termékeinek - sajnos. Száz szónak is egy a vége: ha látok egy kéket valahol, azt is azonnal megveszem! (Ennyit a variációk nem-gyűjtéséről...)

Na minden jót!

Porsche 911 GT2-es már szerepelt errefelé, de fájóan hiányzott eddig a Hot Wheels kicsikéje. Mondom, eddig. Láthattátok már a Kusztomizáló Garázsban is, esetleg még pittlaren cimboránál, és végre elért a szirszarjaimra is:

A kollégák elemzése után már nincs miről beszélnem, nagyon bejön ez a gép, mert ezt bizony piszkosul jól összehozták a HW-nél, hiányzott ez, mint egy falat kenyér... Mit is mondhatnék? Csak így tovább! (Ez pedig bizos megvolt már, akinek nem, olvasson!)

Ilyen az irodából:

Az első kép múlt heti, a második mai.

Ezt jelenti a latin 'coelica' szó, amely a Toyota egyik leghíresebb típusának a nevét ihlette. Ezekből a blogon sosem volt hiány, de hadd tetézzem még egy példánnyal, ugyanis sikerült egy nagyon klassz darabot szereznem, amely egyrészt a legelső generációt mintázza (mint a Solido), másrészt pedig Tomica.

Általánosságban már ismeritek azokat a jellemzőket, amiket ilyenkor el szoktam sorolni, így most nem ismétlem magam, a kisautó ezúttal is egy szép kis ékszer, a változatosság kedvéért fehér felnikkel, részleteiben és egyben is nagyon tetszik. Nem is értem, a Matchbox kínálatában miért nem ez az évjárat szerepel, hanem a későbbi, ami szerintem nem ennyire szép. Ráadásul egyszer régen Tomminál olvashattuk, hogy volt másik Celicás terv is, ami aztán sajnos füstbe ment...

Valamit sürgősen ki kéne találnom, hogy lehessen egy ilyenem igaziban...

Tehát nem Subaru. A Land Rover a Defender hatvanadik szülinapját többek között az SVX bemutatásával ünnepelte. Ez nem egy koncepció, hanem "csak" jól eltalált optikai tuning, brutális kiegészítőkkel. A csomag egyébként nem csak az alap 90-es típushoz, hanem a hosszabb modellhez is rendelhető. Részletesebb leírás és további képek a gépszörnyről emitt. Annyit érdemes megjegyezni, hogy 20 év után ez volt az első tető nélküli modell, amelyet árultak Angliában, de az igazán komoly erőssége ennek az autónak a látványa: az ezüst bukócsőrendszer, a fellépők és a felnik.

Ez utóbbi a Matchbox feldolgozásában némileg átalakult, és nem mondanám, hogy előnyére. Az én példányom egy 2006-os darab, matt zöld (katonai?) festéssel, némi naranccsal hátul és szuper fekete belsővel. Fekete kerekekkel szerintem ütősebb lett volna az összhatás, de így sem dobom ki.

A beltér kimunkáltsága példaértékű, de szerencsére a Matchbox ezt nem is szokta elhanyagolni a nyitott modelljeinél. Jutott egy kis extra festés az első lámpára is, aminek külön örülök.

Innentől kezdve nem nagyon hinném, hogy lesznek további Land Rover modellek a gyűjteményemben, nagyjából elég, ami van, hacsak nem jön szembe velem valami ősi MB vagy Corgi, amely a legelső típusok valamelyikét mintázza...

Szép napot, jó hetet!

A múlt hétvégén sikerült egy jót legózni, részben az alábbi eredménnyel. Azért csak részben, mert egy kicsivel nagyobb készletet is sikerült beszerezni és a gyermekkel együtt összerakni, de arról még nem csináltam képeket. Addig is tehát pár érdekesség, először egy klasszikus üldözés - persze kicsit másképp, mint ahogy megszoktuk:

Majd egy ötödik típusú találkozás:

Alant pedig két gyári készlet reprodukciója következik, turkálós elemekből - szinte már szokás szerint :) Előbb a 6648-as terepes buggy:

Illetve a 6677-es motorszállító, a gyárinál valamivel szélesebb kerekekkel, no és persze egy igen helyes körtés (!) motorháztetővel:

Ez utóbbiaknál ugyebár a színek és egyebek nem teljesen stimmelnek, de szegény ember vízzel főz. Az ötlet egyébként onnan jött, hogy a kezembe akadt a nagydobozban egy légterelő, ami aránylag könnyen beazonosítható, mármint hogy melyik készlethez tartozik eredetileg. Meg is örültem, hogy de jó, végre összerakhatok belőle valami gyári dolgot. Hát nem :) E téren egyébként újabb nagy projektbe kezdek nemsokára. Legalul pedig az látható, ahogy tegnap Indiana Jones nyomába eredtünk Hollókőn (ahol egyébként őszinte meglepetésemre bizony voltak még rajtunk kívül elég sokan):

Kellemes maradék hétvégét!

A múlt heti börzének helyt adó irodaház előtt fotóztam, majd kiderült, hogy egy nagyon kedves ismerősé, Brekié e szerénytelen méretű jármű:

A finnugor barátság jegyében... (A kicsit látszó Golf mellette pedig az enyém.) Alább pedig egy visszatérő vendég, amely, úgy tűnik, augusztus vége óta nem tanult meg rendesen parkolni:

Jó hétvégét!