Belvárosi Alpina:

Zuglói roadster:

Svéd-magyar youngtimer:

Ezeket is befogadnám...

Szombaton kimentem (sőt inkább -tünk, mert elvittem a legkisebbet is) a bolhára, főként cserélgetni, és sikerült ily módon jól megszereznem ezt a hátára erősíthető vacakkal megtámogatott szürke ruhás lego Denevérembert:

Mintegy a jó múltkori szuperhősös poszt utólagos-, és a gyűjteményem aktuális kiegészítéseként... (Erősen szemeztem még a lego Iron Man-nel, de azért négyezret kért az eladó, így egyelőre ott maradt...)

Szarvastehén, ez a kódneve az általam várva-várt Mi-24-esnek. A típus történetét olvassátok el a Jetfly oldalán, elég jól összeszedték, vagy még inkább az addikton, pittlaren segítségével, nekem nincs is más dolgom, mint bepakolgatni a képeket, megjelent ugyanis a sorozatban ez is, úgyhogy részemről elég is, de nem ígérem, hogy nem veszek meg majd mást, pl. ha megjelenne amikor megjelenik a Mi-8 is, az még kéne. Az igaziról Zamárdiban csináltam képeket, de az új Die Hard filmben is fog szerepelni egy:

A sorozatban most legutóbb megjelent (és tegnap beszerzett) hiánypótló fémmodell (a Cseh Köztársaság modellezők számára mindenképp jól ismert felségjelzésével) pedig ilyen:

Két sorozatot fotóztam, egyet effekttel, egyet anélkül. Ez utóbbi, roncsolatlan (és jóval nagyobb) fotók megtekinthetők a képekre történő kattintással. Apámék erkélyét választottam amúgy helyszínül, mert az már elég magasan van ahhoz, hogy a fák ne, vagy csak kevéssé zavarjanak be. Viszont mindenképp eget szerettem volna háttérnek, de így muszáj volt a talpazat tartókarját is belefényképeznem a képekbe - valamit valamiért. Szerintem még így is elég jó kis képek születtek. A modell kidolgozása nekem oké, abszolút elégedett vagyok, az egyetlen gondom akkor támadt a helikopterrel, amikor mind az öt rotorlapát felpattintása után valahogy kifordult a kezemből és az ölembe esett. Na ekkor sajnos az egyik rotor letört, de valahogy vissza tudtam ragasztani. Kurva mérges lettem... Üsse kő, a lényeg, hogy megvan és egyben van, innentől nem nyúlkálunk hozzá! Releváns könyvajánlóként szeretném a figyelmetekbe ajánlani Tom Clancy A Kardinális című regényét, aki bírja a csávót, de még nem olvasta, semmiképp se hagyja ki! Az egyik legjobb könyve... Kellemetes maradék hétvégét!

Így, ahogy van, kéne:

Ahogy ez is:

Budapest, Király utca.

Happy b-day!

Néhány érdekesség péntek 13-ra:

Az alsó szerelvény egy új Coca-Cola reklámfilm forgatásán tűnt fel itt a Madách téren - de sajnos nem mi forgattuk :( De van még...

A mai posztban megpróbálok emlékezetből felidézni pár filmet, amiket mostanság láttam - és tetszett vagy nem tetszett. Egyébként a Prometheusra való úgymond készülésképpen az elmúlt pár estét azzal töltöttem, hogy újranéztem mind a négy részt - persze a rend kedvéért mindből a feliratos rendezői változatot. A feliratos verziók mellett szólt még az is, hogy esténként a kölök alszik, így nem tudom soha olyan hangerőn nézni a filmeket, mint szeretném, szóval maradt az olvasós megoldás. Mit ne mondjak, jó volt végigpörgetni a négyest, ajánlom mindenkinek, aki megteheti, mind a négy ma is olyan filmélményt nyújt, ami miatt megéri végigülni. Na szóval, mondom a többit...

Ken Block @ Gymkhana 5 (És akkor már ezt is - Andris küldte, köszönet!)

Mára csak ezt a három szart tudtam prezentálni...

Andris küldte:

Ha nem lenne Andris, Carspotting Extra - Bejövő levelek sem lennének...

Batman legújabb autója:

Sajnos Batman közben lerokkant...

Ez ilyen Mercis ma:

A holnapi carspottingos poszttól viszont besz@rtok, ígérem!

Első gyermekem pedig a nyolcadikat ünnepli ma, úgyhogy hepihepi! (Vicces, hogy a 07.06. után a 06.07. jött, elvéve így a minimális esélyt is, hogy ne keverjem a dátumokat folyamatosan, életem végéig...)

Csak úgy ömlesztve:

Uborkaszezon van...

Tom Cruise egy farok, de ezt meg kell hagyni, jól tolja!...

Néha, amikor valakivel látunk valami tényleg penge verdát, félig viccesen meg szoktam jegyezni, hogy na, ennek a négy kereke többe kerül, mint az én autóm. És akkor tegnap olvastam az új M6-osról a cikket, amiben a következőket írta Papp Tibi:

Hogy még bonyolultabb legyen a képlet, elárulom, hogy a Coupén látható 20-as felnigarnitúrák felára 645 ezer forint.

Valójában 645 ezerért valószínűleg nem is tudnám eladni a kocsimat. Pedig a tegnapelőtt reggeli hazajövetel (nyaralás over) elgondolkodtatott, no nem mintha bármi gond lett volna (ezúttal), csak a klíma hiánya fájt nagyon...

Avagy Westland Sea King - amely egyébként az amerikai Sikorsky Sea King angol remake-je. A legújabb 1:72-es modellem brit eredetije viszonylag sok dologban különbözik az amerikaitól, ilyen például a Rolls-Royce által gyártott hajtómű, a tengeralattjáró-elhárító felszerelések és a teljesen számítógép-vezérelt repülés-irányítási rendszer. Alapvetően tengerre (ill. hát inkább tenger fölé) találták ki (bár a hajószerű alsó kialakítás nem véletlen), de az angolok egy csapatszállító-verziót is fejlesztettek belőle, ami Commando néven futott repült. Mind a Királyi Légierő, mind a Királyi Haditengerészet kötelékében megtalálható a típus, és többek között a Falkland-szigetek felett, Irakban és Afganisztánban is jelentős szerepet kapott. Ausztráliában már kivonták a forgalomból, de Angliában idén még biztos repülnek, Egyiptomban és Indiában pedig valószínűleg még hosszú évekig kihasználják e 43 éves choppereket. Ilyen oldalról:

Ilyen hátulról:

Ilyen pihenés közben:

És ilyen kicsiben, nálam:

Teljesen elégedett vagyok ezzel is. Amikor ezt írom, már megjelent a Lynx is, de azon még gondolkodom. Nagyon hasonlít ugyanis az Irokézre, viszont mellette szól, hogy gyerekkoromban megvolt makettként és szerettem. Emez viszont működő tolóajtóval rendelkezik, amin jól meg is lepődtem. A festése is bejön. Ilyen akcióban:

Na minden jót!

Egy viszonylag új gépet sikerült lekapni a Károly körúton (még május 16-án, de csak most kerülhetett sorra), úgy mint Hyundai Veloster:

Ti ismertétek ezt? Nem vagyok oda annyira a koreaiakért, de ez bejövős... (Ráadásul - bár nem néztem utána - ez az első koreai carspotting a blogon, sőt talán az első koreai autó itt úgy általában is. Leszámítva a Hungaroringes Dajvúkat...) Valahol hasonló, de mégis egészen más következik:

A Városligetben lőttem, és nagyon megtetszett! De ez a BMW egy kicsit jobban kéne:

Végül pedig egy kis Astra-tyuning:

Sötétben minden tehén fekete nem olyan ügyes a telóm...

Még egy poszt erejéig a nagy műanyag teherautó-tengelyen maradva: 300%-ra nőtt az Unimog-flottám azóta, hogy utoljára írtam ilyesmiről. Közben ugye lett egy fiúgyerekem, aki máris birtokba vette az autókat, és én ettől azért nem kicsit félek - saját tapasztalatból tudom ugyanis, hogy a Bruder oldaláról csak nagyon drágán lehet pótolni az eltört/eltűnt alkatrészeket. Az egyik tűzoltóautó, a másik egy KFOR-kuckó:

Mutatom akkor kicsiben is, részben bevetés közben:

Meglátjuk, melyik bírja a legtovább. (A visszapillantók és egyéb kiegészítő szirszarok - utólagos pótlás eredményeként - mindhez megvannak, csak elraktam őket biztos helyre, amíg a kölök be nem tölti a hármat... Persze ezekhez nem csak az alkatrész drága (vagy nincs, lásd olajzöld hátsó ajtó), hanem maguk az autók is, de a vaterán azért ki lehet fogni, ha valaki türelmes. Nemrég kihoztak egy szép Land Rovert is, egyszer majd az is kéne.)

A kicsi...

...és a nagy:

Artúr és az Indián helyett pedig egy Camaro (itt a kép egy kicsit felnagyítható):

(Amúgy ha minden igaz, ez az 1400. poszt a blogon! Még száz, ha lesz, és ünnepelünk. Addig is olvasnivaló a matt Mini kapcsán.)

Hogy a műsor épp hol tart(ott; a poszt írásakor még megy valamelyik, az zicher) a sorszámozást illetően, nem követem, de nálam a negyedik jön, ez egészen biztos - ezúttal egy ponyvás kivitelű STAR következik:

A ketteshez hasonlóan (de azzal ellentétben hiánytalan) remek darabnak még a ponyvája is csodálatos állapotban van! (Megfogadtam amúgy Sam. Joe egy régi tanácsát, miszerint a szőnyegen tologatásra kitalált játékot természetes közegében, tehát a szőnyegen illik fotózni. Persze a - célzott fény hiányában vakuval készült - képek megtévesztők lehetnek annyiban, hogy ezt már csak annyit szabad tologatni, amennyit a fotók elkészültéhez feltétlenül szükséges, gyerek kezébe már szigorúan nem való!...)

A látszat ellenére a kép most vasárnap készült.

A jó múltkor említett teherautós sorra két darab miatt fizettem elő (duplán), és az egyik a most következő IFA W50L. (A másik a Robur lesz, ha lesz.) Az előfizetéseket egyébként azóta már régen visszamondtam, mert hamar világossá vált, hogy a nekem nem tetsző darabok másnak sem nagyon tetszenek, így a sorozat érdektelenebbjeit szinte lehetetlen árában elpasszolni. Így az maradt, hogy másodkézből, ennek megfelelően pedig drágábban tudtam csak beszerezni ezt is (7000 Ft), illetve majd a Roburt is. Ez van. Típustörténet helyett következzen egy kis szösszenet a Népítéletből, itt-ott megnyesve, helyesbítve:

IFA » W50 (1965): IFÁ-ról nincs semmi! Pedig szinte kultusz volt minálunk! Akkor pótoljuk eme hiányosságot. Igazából én nem sokat vezettem IFÁt. Csak azon vizsgáztam „C”-ből. De faterom közel 20 év és 750 ezer kilométer kapcsolat után kellően megutálta. Persze az akkori kor színvonalát nézve 20 év másból is sok lett volna (Tatra, Kamaz, Liaz, Csepel, Avia,…stb). Akkoriban nyugati gépekhez hozzájutni még csak álom volt, ezért maradt az IFA! De milyen is az IFA? Amelyet mindenki bűzbombának, lomhának tart, mégis az a leggyorsabb, mert mindig az IFA megy legelöl :) Az országútiak 5 sebességesek voltak, azokkal akár a 100-at is meg lehetett futni, de szigorúan vízszintes – esetleg lejtős - terepen, illetve üresen, pótkocsi nélkül. Személy szerint terepváltóssal 70-nél többel még nem tudtam menni! Egyrészt mert akkora sebességnél már nem tudtam kellő biztonsággal kapaszkodni, úgy rázott, másrészt amiket próbáltam, max. 75-80-at mehettek volna leszabályozásig. Ettől függetlenül lehet, hogy volt olyan terepes, ami tudta volna az országúti verzió 100-át. A fogyasztásuk sem volt egetverő, 24-30 liter a láb nehézségétől függően. (Akkor ez jó érték volt!) Ehhez pótkocsival a 10 tonna hasznos terhet is képes volt cipelni, bár ilyenkor a végsebesség enyhe hátszélben is csak 70 körül alakult. (Persze országúton ma is ennyi a megengedett sebesség ekkora járművekkel.) A legnagyobb baj igazából emelkedőn, esetleg szemből fúvó szél esetén volt, az előzésről nem is beszélve! (Az 52-es út 4 kilométeres egyenese adott némi önbizalmat az előzéshez, egy másik IFÁ-val szemben.) A kocsi fűtése nehezen birkózott meg a nagyon gyér fülkeszigeteléssel, valamint az ajtók és egyéb illesztések pontossága is segítette a levegőcserét. Téli kötelező kellékek: pufajka, sál, kesztyű, sapka! Ezek után a többi komforttal sem volt baj. Veseköve ritkán alakult ki egy IFA sofőrjének, mert úgy rázott. (Annyiból megvédem, hogy a mai utakon sem sokkal jobb a helyzet, ha nem légrugós fülkében ülünk.) Ergonómiailag is el lehetett érni mindent, de mai szemmel nem mondható kényelmesnek, viszont az akkori kelet-európai szörnyek mezőnyében az élvonalban szerepelt. A rázásra visszatérve: a kocsi elég jól meg volt építve, mert viszonylag ritkán hibásodott meg. Ha rendesen, szakszerűen szervizelték, akkor komolyabb baja nem nagyon volt. Bár amíg nem lehetett hozzájuk jó minőségű szélvédőt kapni, addig pár havonta eldurrogtak. Nem kellett hozzá kavicsfelverődés sem, volt, amikor álló helyzetben csak úgy szilánkosra tört és kiesett. A gumiköpenyek is elég ócskák voltak akkortájt, ami igen sok vesződséget jelentett. Az elektromos rendszer olyan egyszerű volt, hogy izzócserén kívül nem sok mindent kellett csinálni, illetve a 12-24 volt átalakító rakoncátlankodott, de ezt a pájszer vagy kalapács (mikor melyik volt hamarabb kéznél) ideig-óráig mindig orvosolta. A fékek is viszonylag jól bírták a „kiképzést”, de kevesen értettek a jó beállításához. Ezt az is nehezítette, hogy nehezen lehetett fékpadhoz hozzájutni, ami a kellő diagnosztikához kellett volna. Én 6 hengeresen (L60) vizsgáztam „C”-ből. Baromira élveztem, hogy a fater 4 hengeresével ellentétben ez sokkal jobban húz, és sokkal szebb a hangja! De olyan nehéz volt a kormánya, hogy majd belegebedtem, mint később kiderült, azért, mert nem volt a kormányszervóban olaj! Nem kell nevetni!!! Azért nem tűnt fel senkinek, mert igen ritka volt a szervós IFA. Némelyik terepváltozathoz járt „szériában”, de a legtöbb cég, állami gazdaság nem költött rá, ezért az emberek zöme nem is gondolt arra, hogy abban az is van! (Így az olajutántöltés is feledésbe merült.) Vizsgázásom után egy héttel valaki mégis rájött, így csak ’szervótlan’ IFÁ-t vezettem eddig. A boldog békeidők óta sok más ’haszonállatot’ is kipróbáltam: IVECO, MERCI, MAN, VOLVO, hogy csak a nevesebbeket említsem, melyeket nem lehet egy napon említeni az NDK-beli szörnyeteggel, de valahogy mégis az IFA fogalom maradt bennem. Kicsit olyan ez, mint mikor felülünk a gőzösre, pedig mindenki tudja, hogy szutykos, büdös, döcögős, zajos, rázós, de egy napra, egy órára mégis kell! Egy napig élmény, egy napig szereted, egy napig mindent megbocsátasz neki, de húsz év egy IFÁval tán még a börtönnél is rosszabb!

Ui: Az L60 főbb eltérésként erősebb motort, erősebb alvázat és jobb féket kapott. A fülke picivel tágasabb lett, a nyomtáv szélesedett, ezen kívül szériában megjelent a szervokormány. Alacsony árával, jó munkaképességével, igénytelenségével, ritkán elromló NDK technikával, igen jó vétel volt a ’90-es évek környékén, azóta azonban egyre nehezebb az alkatrészeket pótolni, valamint az anyagilag erősödő fuvarozók a jóval komfortosabb, környezetbarátabb, gazdaságosabb nyugati technikára álltak/állnak át.

Személyes tapasztalatom - mármint közeli - viszonylag kevés van, de az utcánkban lakik egy volt fuvarozó, aki anno egy ilyen IFÁ-val dolgozott, talán konténerezett, már nem emlékszem, és az autó mindig ott állt a házuk előtt. Az unokájával, amikor nála volt, néha játszottunk az utcán, így készülhetett az alábbi fotó is:

Piros-fehérben Sanyi, zöld-fehérben Miki, kékben az IFA, illetve a háttérben látható még a régi kombi 1200-es Zsigulink, amiről itt meséltem egyszer. No de itt az idő, hogy mutassam az 1:43-as IFA-modellt is, amely valójában nem is igen nagyobb mondjuk a Barkasnál, de nekem azért tetszik így is:

A sárga színe is oké. Viszont mintha a fülke mögötti rész (igen, tudom, úgy hívják, hogy plató és ponyva) valahogy sokkal rövidebb lenne a kelleténél. Én ilyen rövid IFÁ-ra csak billencsként emlékszem. Úgy egyébként a részletekre, a kivitelezés minőségére nem lehet panasz, érzetre eggyel jobb, mint a Retroautós sorozat tagjai, komoly darab. A talp is illik hozzá, jó ötlet a macskakő megjelenítése. Ronda egy batár ez az IFA, nekem a Zil mindig is jobban bejött - mégis csak vényóc. Hát még a hangja...! Ezt meg olvassátok el, aranyos!

Oldie but goodie:

Megunhatatlan kedvenc...

Gyerekkoromból emlékszem, hogy valamelyik komódon ott voltak a nagymamám által szépen elpakolgatott régi pénzek, pengők, millpengők, miegymás. Nyilván nem szabadott, de olykor jól eljátszottam velük. Aztán azóta ki tudja, hova lettek... Nem is tudom, mikor és miért, valószínűleg valami vaterás kóricálás alkalmával, de kitaláltam, hogy összeszedegetem azokat a bankjegyeket, amelyeket annak idején én is forgattam, mára viszont eltűntek. A pengők nekem túl régiek, én már a forintos érában cseperedtem - amit természetesen az Ablak-Zsiráfból ismerhettem:

És akkor az én kollekcióm - kattintsátok a képeket bátran:

A húsz- és az ötszáz forintos ráadásul 1975-ös kiadású, ami ugye a születésem éve, igyekeztem így összeválogatni ezeket. Szerettem volna még kétezrest és ötezrest is, de azok drágák :) Hiszen ilyesmit nem gyűjtök, csak érdekességképp mutattam... És ha már érdekesség, ez a trükk megvan?

Nekem is úgy mutatták mostanában, előtte nem tudtam. Minden jót, sok pénzt!