Megint motor, ezúttal két Harley-Davidson:
Meglehetősen szépen ragyogott a fehér szín a napsütésben... Az alábbi moci pedig Hajdúszoboszlón pihent:
Voltak kék fényei is, amik szvsz annyira nem hiányoztak rá. Ha Harley-t kéne választanom magamnak, valszeg egy olyan böhöm Fat Boy-ra böknék, amilyenre a békésebbik Terminator is.
Indulási oldal, minden fent van.
Érkezési oldal - és minden megvan! Teljes siker.
Újabb katonai helikoptert szereztem be a minap említett sorozatból. A vásárlás (1790 Ft) valójában a megelőzőt jó egy héttel követte, ez megint tetszett. A posztot egyébként május 7-én írom (ill. kezdem írni), az előredolgozás egyik hátránya, hogy a már megírt, de még meg nem jelent posztokat is írhatom át, ha valami időközben változik. Jelen esetben annyi változott, hogy mégis rámentem erre a sorozatra.
Újabb nagy lépést tettem a Vörös Hadseregem fejlesztésében, meglett ugyanis három újabb hiányzó darab, két tank és egy ilyen Katyusa-szerű izé, ja meg a ráadás. Mondanom sem kell, a szakszerűbb leírásokért tessék átkattintani az ezzel a témával tanítandó szinten foglalkozó blogra, én inkább mutatom a kis vasakat lefényképezve. Két pakkot szereztem be a vaterán, így most lett négy feleslegem, de majd még meglátom, mit adok el ezek közül, még az is lehet, hogy marad minden. Az első tank egy T-34-es:
Egyetértünk abban, ugye, hogy nem ez a legszebb darabja a sorozatnak? A második egy T-62-es, amelyről nem csak hogy látványosabb képeket találtam, de az egyik egyenesen egy prágai fotó, nagyon durva:
Természetesen ez már sokkal jobban tetszik, bár a kerekek/lánctalpak kialakítása itt sem az a szint, amit egy hasonló méretű Matchbox vagy Corgi modell produkálna... Aki követi a blogot, és azon belül az orosz vasakkal foglalkozó posztokat, emlékezhet rá, hogy derékmagasságig már szerepelt errefelé ez a tank, csak akkor lövegtorony helyett valami egészen mást cipelt. Következik az ASU-57-es, ami egy furcsa szerzet, mert a valóságban elég kicsi, de a ruszkik - hasonlóan angol társaikhoz - itt nemigen figyeltek oda az egymáshoz való arányosságra, így ez is akkora, mint egy T-34-es:
Önjáró löveg, amit az ejtőernyősökkel együtt hajigáltak ki a repülőkből, hogy a földet éréskor legyen némi hathatósabb támogatásuk is ellenséges területen. A valóságban Pobeda-motor hajtotta, a modellnek a fentiekhez hasonlóan nem működik a lánctalpa. Mai utolsóként érkezik az Ural, amely érdekes módon - és persze az igazival ellentétben - a platójáról lövi ki a rakétákat:
Persze dehogy lövi ez, hiszen szinte egy nagy vastömbből lett kifaragva, de azért jól mutat így is... (Ez az első posztom egyébként az új blog.hu-s admin-rendszerben, és nem tetszik... Az egyetlen pozitívum a kötegelt képfeltöltési lehetőség, de majd biztos megszeretem. Egyszer.)
Na, gondolom, a korábbi beharangozó óta immár az egekben a várakozás, de az is lehet, hogy hozzám hasonlóan már régen elfelejtettétek, hogy ígértem egy ilyen posztot. Szóval ahogy említettem, ebben a cikkben láttam, és rögtön beleszerettem. A VFTS-témát már széles e neten többször kitárgyalta a szakértő közönség, így a modelltörténetet most átugrom, a leírtakhoz biztos, hogy semmi értelmeset nem tudnék hozzátenni. Az eredeti autóról, ami a jelenleg Ladaként működő játékszer alapját adta, itt írtam, leánykorában Nissan volt tehát, de a régebbi karosszériát azóta eladtam. Nagyon egyszerű konstrukció, abszolút low end, nem egy nagy minőség. Ráadásul egy egész picit balra húz, ami miatt az egyenes haladás igen bajos. Viszont bütykös gumikkal szerelték (én meg nem bolygattam), így nagy örömmel zavarom rá a fűre-murvára-susnyára, és bizonyos keretek között bírja is. Csak a két hátsó kerék hajt, de az irányítás primitív mivolta miatt driftre nemigen alkalmas - arra ott a kis Toyota :) A karosszériát külön vettem a neten, egy átlátszó tömb volt csupán, nekem kellett belőle kivágni a Ladára emlékeztető részt. Fentebb a második link alatt szereplő cikkben szépen leírja a szerző, hogy mire kell figyelni a kivágásnál, milyen eszközzel érdemes nekiállni - na ezt én az elolvasás után jól figyelmen kívül hagytam és nekiestem a papírvágó ollóval. Meg is lett az eredménye, egyenes vonalat nem is nagyon sikerült produkálnom, ahol viszont ív kellett volna, ott szögletesek lettek a sarkok. Aztán kifestettem, az első szélvédőt és az oldalablakokat maszkoltam, majd belülről - ez okos trükk - lefújtam mindent fehérrel. Kívülről még rátettem a gyári, egyébként elég szar minőségű matricákat, gyártottam hozzá rendszámtáblákat (a régi Ladám emlékére - de persze túl kicsik lettek, bagatell), kilyuggattam a rögzítési pontokat, majd kilyuggattam még egyszer, miután az első négy lyuk helyét elbaktam, összeraktam és kész is volt a mű! Nézzétek csak meg:
A legjobb jelenetet betettem ismétlésként is. Jól megy, nem panaszkodom, de azért ez messze nem az a szint, ami igazán szórakoztató, a jobb R/C-k kétszer-háromszor ilyen gyorsak, és még csak nem is a benzinesekről beszélek. Nem lenne rossz egy proporcionális távirányító sem, de szerintem ha tovább akarnék lépni, az egész autót ki kéne cserélnem valami normálisabbra, ez így csak egyszerű gyerekjáték, semmi több. Mindenesetre a szigeten a 10 év alatti gyerekek (és néhány felnőtt is) úgy gyűltek a látványra, mint a legyek a friss kutyagumira... Majd ha fejlesztek, ígérem, beszámolok róla. De addig is ha lapoztok, mutatok még valamit!
Kicsi megkésve, de végre felpakoltam a Golfra a nyári papucsokat:
Nyaralásból kifolyólag a jövő héten a Balaton felé vesszük az irányt, így már nem halogathattam - sőt még le is tisztítottam mind! Ha minden jól megy, hétfőn még egy olajcsere következik, aztán kész vagyunk. Még nem is mondtam, de csütörtökön átesett a járgány egy sürgősségi beavatkozáson, a generátor ugyanis feladta a szolgálatot, de szerencsére egy felújítás segített. Öröm az ürömben, hogy mindez Hajdúszoboszlón történt (az üröm az M3-as 185. kilométerénél következett be), ahol jócskán a pesti árak alatt dolgoznak a jóemberek... (A felnikről jut eszembe, hogy aki pedig még az enyémnél is szebb Fauvéket akarna nézegetni, kattintson ide, Andris jóvoltából!) Ma pedig véglegesítettem a Skifre szerelt bringaszállítókat, minden csavar a helyén, a slagcső is elfoglalta utolsó pozícióját - készen áll a szerkezet az indulásra:
Még egy-egy Heavy Tools matrica is jutott rá...
Porsche & Rudi által - köszi!
Aki igazából Rozsomák:
Ez a poszt egyébként a múltkori szuperhősös poszt folytatása. Ezúttal egy mutáns következik, aki valami miatt a Farkas nevet kapta a magyar szinkron elkészítésekor, zárójelbe téve az azelőtt megjelent képregényeket - volt is hiszti belőle rendesen. Na mindegy.
Tulajdonképpen abban sem vagyok teljesen biztos, hogy Farkas szuperhősnek számít-e egyáltalán. Superman az, ez nem vitás, menti az embereket, pusztítja a gonoszt, clear cut. Pókember is stimmel, bár ő főleg a csajjal van elfoglalva, és csak úgy mellesleg menti a többieket, kvázi hobbiból. Batman megint egy kicsit más tészta, neki ugye nincs semmilyen szuper-képessége, és akkor az ő példája alapján akár ki is jelenthetjük, hogy az nem előfeltétele a szuperhősségnek.
De a kérdés az, hogy fordítva is igaz-e ez? Azaz hogy ha valakinek van valami ilyen képessége, mert mondjuk mutáns, és azt nem rosszra használja, akkor az szuperhős lesz? Vagy a jó ügy sem fontos? Magneto szuperhős például? Mert ha Farkas az, neki is annak kell lenni. Farkas ráadásul a képességeit nem úgy általában használja az emberiség biztonságáért, hanem inkább csak a saját maga és kis csapata érdekében... De ez is mindegy, tőlem lehet akár Farkas is az. Vagy Rozsomák. Gyerekkoromban - sőt néha még mostanában is - gyakran azon gondolkodtam, milyen szuper-képességre vágynék? Superman minden képességét nem ismerjük, de repülni meg szemmel lézerezni tuti jó móka, azt bírnám. Valamelyik régebbi filmben ráadásul sikerült olyan gyorsan körberepülni a Földet, többször is, hogy vissza tudta fordítani az időt. Az is baró. De szerintem macerás a fickó, sokszor túlkomplikálja a dolgokat. Én azt mondom, Xavier professzor az ász, aki a gondolataival tud másokat befolyásolni. Bár erre szerintem Orbán Viktor is képes, sőt egy egész országgal is el tudja ezt játszani, de most hagyjuk ezt. Szóval a gondolatátvitel, az lehet a legnagyobb tutiság. Besétálnék a bankba, heló-haló, jöttem a pénzért, mindenki csak a szépre emlékezzen, viszlát. Hóvégén meg para a leltárkor, de addigra én már rőzsére égtem valami távoli szigeten. Vagy így csajozni. Jut eszembe, a legjobb az lenne, ha Jedi lennék. Visszatérve Xavier profra: a gerincét miért nem gyógyíttatja meg valamelyik kis pajtásával??? Ott volt az, amikor a kesztyűs kiscsajt Farkas véletlenül keresztülgyilkolta a karmaival. Az első ijedtség után gyorsan megérintette, a csajszi átvette tőle az ön-regeneráló tudását és már jól is volt mindenki. Ugyanezt miért nem lehet mondjuk édeshármasban is...?
Először gondolkodtam, tetszik-e ez a megoldás a pengékre, de végül arra jutottam, igen. És jó a sérója is. Ez is kétarcú, tud mogorva és tud mérges lenni. Pont elég.
Kellemes napot!
A cím alapján két dologról is szólhatna ez a poszt, de egy harmadikról fog. 'A tigris' William Blake verse, magyarul is ütős, kétszeresen is, szeretem. A másik Alfred Bester sci-fi regénye, a Tigis! Tigris!, gyerekkorom egyik, ha nem 'a' legnagyobb kedvence, amit azóta is már vagy ötször elolvastam - és most megint kedvet kaptam hozzá. Szóval ezekről nem szól ez a poszt, hanem sokkal inkább egy klassz harci helikopterről, amelyet hívnak még csatahelikopternek vagy támadó helikopternek is: ez az Eurocopter Tiger UHT, német színekben (Bundeswehr), 2006-ból. Újságos sorozatban jelent meg, ez az első szám, így bevezető áron jutottam hozza 600 forintért. (itt jegyezném meg, hogy a kiadó ezúttal jó munkát végzett a papír tekintetében is, ugyanis az újság teljesen rendben van, a szöveg, már amennyire értek hozzá, tehát semennyire, szakmailag teljesen rendben van, talán egy kicsit száraz.) A következő szám már majdnem 1400 volt, így azt ott hagytam, a sorozatból legközelebb a Mi-24 fog majd kelleni, gondolom, addigra lesz vagy 3000 Ft az ára. Ilyen ez igaziban:
A lapozás után egy részletes típusismertető következik. Hajrá!
Két újabb gyűjthető minifig jön ma. A londoni guardot a bolhán cseréltem, a jó múltkor mutatott műtősnőt adtam érte, az űrkatona pedig szintén csere útján került hozzám, egy ötéves kislánynak adtam érte egy sellő királyt - nem kellett nagyon győzködnöm :D
Mindkettő szuper!
Szokás szerint porsche fotós haverja - Rudi bá' - készítette a képeket. Köszi szépen!
Ez a Nissan már volt korábban is...
A FB-on találtam a Magyarország képalbumban:
Jó kép 1965-ből.
Ma tobzódok, egyszerre három kisautót mutatok. A közös bennük egyrészt az, hogy mind a három Matchbox, de ezen felül mind a három olyan koncepció, ami végül nem valósult meg. Így tehát fantáziaautóknak csak óvatosan nevezhetők, tudjátok, azokat nem szeretem. Emezeket viszont igen. Főleg, hogy az első kettő Super GT, amelyek valami miatt nekem nagyon bejönnek. Nem akarom most (sem) nagyon szaporítani a szót, az interneten mindenki utánaolvashat e csodás gépezeteknek, csak egy rövid kis ismertetőt kap mindegyik.
A fenti kép egy kellemes kis képes cikkből származik innen.
Azért nem írok most modelltörténetet a mai szereplőről, amely egy nyitott Mercedes-Benz CLK (aka W208), mert amikor elkezdtem olvasni az infókat a wikipediáról, egyszer csak arra ébredtem, hogy a homlokom koppan a billentyűzeten. Most ennyi fér bele: 1998-tól 2003-ig gyártották a C-osztály alapjaira fejlesztett sorozatot, de a zárt változatot már egy évvel korábban lecserélték, csak a cabrio húzta eddig. Az autó egy kissé nagypapás már mai szemmel, akkoriban azonban teljesen rendben volt - én speciel még most is szívesen elfogadnék egy ilyet magamnak. Igaz, van bennem némi elfogultság a nyitott autók iránt. Kicsiben ez Matchbox. Hasonlóan a Z3-ashoz ezt is telefonnal fotóztam, így elnézést a minőségért, valahogy a görbületeket nem követi jól élességgel, bár ez velem akkor is simán megesik, ha normális géppel fotózok...
Együtt szereztem be őket, és szemmel láthatóan is jól megvannak egymás mellett. Kábé pont ugyanazokkal az erényekkel és gyengeségekkel bír, mint a Bimmer, ráadásul ennek műanyag az alváza és a cseppet sem csodás MB-logót felpingálták a bal oldalára hátulra, ami egyáltalán nem volt jófejség. A szép arany színnel nincs bajom, de ezen kívül is van egy pár jól eltalált darab a kínálatban. Ezt a kereket kevésbé szeretem, mint a csillagfelnit, de nem akarok panaszkodni, igazán nem áll neki rosszul...
Egy ilyet még szeretnék. Mondjuk pirosban...
Jó hírrel kezdem a júniust: ma nem Hot Wheels lesz a téma ;) Legutóbb a Z8 kapcsán említettem, hogy nincs BMW Z3-as Matchbox-om. Azóta lett. Ez volt az új Bond első autója, Pierce Brosnan-nel egyszerre debütáltak tehát az Aranyszemben, mint titkos ügynökök. Az első nem angol járgány volt, tehát mondhatni, filmtörténeti jelentőségű. Azért esett erre a típusra a producerek választása, mert az Aston Martin akkoriban épp nem mutatott be semmilyen újdonságot. A pénznek ehhez nyilván semmi köze nem volt. Három filmre kötöttek szerződést a bajorokkal, tehát a Z3-at a 750-es, majd a Z8-as követte (az Aranyszemet pedig ugye A holnap markában, majd A világ nem elég).
Három érdekesség még: az egyik, hogy a filmben egy prototípus szerepelt, de nem túl sokat. Egyszer maga James Bond használta Kubában, de nemsokára cseréltek Jack Wade-del (Bond még szólt is neki, hogy óvatosan vezessen, és hát ne nagyon nyomogassa a gombokat), illetve még Q bemutatásakor láthattunk egy kicsit többet a kocsiból, amikor is kiderült, hogy ejtőernyők segítik a fékezést, ha arra van szükség, tud kilőni rakétákat is, ebben is van ejektáló ülés és szipi-szupi radarrendszer. Na, ezek közül egyiket sem mutatták akcióban. Kösz. A második, hogy James Bond ilyen-olyan ismerősei, barátai közül az említett (CIA-s) Jack Wade az egyetlen, aki Bond-verdát vezethetett! A harmadik pedig, hogy a bajorok meglepték Brosnant egy ajándék BMW 850 CSi-vel, meghálálandó az erőfeszítéseit, hogy a filmben Bondként a BMW-t promotálta. Pár héttel később gyorshajtásért lemeszelték, épp közel 200-zal ment. De bevetette sármját, illetve mesélt a rendőrnek pár titkos trükköt a filmből, így egy figyelmeztetéssel megúszta.
Nézzük akkor ugyanezt kicsiben! Nem, nem ugyanez valójában, egyrészt kék helyett zöld, másrészt ez sem hivatalos Bond-autóként jött le a MB gyártósoráról - gondolom, hasonló okokból, amiért a Z8 sem. 1996-ban történt mindez, az én autóm és ezt az évszámot viseli dombornyomással a fém (!) alvázon, de nyomtatva 2011 van rá, ami azért érdekes, mert ebben az évben ismét megjelent a Z3 a MB palettáján, de ekkor már módosított spoilerrel, oldalsó tükrökkel, új szélvédővel és egyéb apró különbségekkel. De nem tudom, miért... Nekem jó ez:
Elég részletes a belső, még a kis gumiszőnyegek mintázata is kivehető, kívül pedig kifestették mind az első, mind a hátsó lámpákat. A hátsó rendszámtábla helyére pedig egy ovális fehér Matchbox-logo került, enélkül azért ellettem volna. Rugózni azt nem tud, és mondanom sem kell, rakétákat sem tud kilőni. De nekem bejön.
Szólok, ha meglesz a Z4 is ;) (Tényleg, Z1 miért nincs MB-ban...?)
Árultam megint a börzén, ez volt a harmadik alkalom. Köszönet jár nem csak minden vásárlómnak, hanem a kedves szaktársaknak is (most nem sorolom), akik - amellett, hogy sok jó magyar forintot hagytak nálam - nagyon sokat segítettek egyébként is, hol cipelni, hol pakolni, hol árulni, hol csak ott lenni, ami gyakorlatilag végig tömeg-feelinget generált az asztalomnál ;) Thx.
Ma is izom a téma. Kezdem a régebbivel, amely a bliszter felirata szerint egy 1973-as Pontiac Firebird, de a szép zöld kisautón emellett a Trans Am felirat is szerepel. A modelltörténetet ezúttal is ellógom, írtam róla itt, a MB-tesót pedig mutattam emitt. (És hogy hogyan kell szépen régi izomautót fotózni, mármint igazit, itt meg tudjátok nézni.) Köszönet érte a Hot Wheels-nek:
A nagyobb méretű hátsó kerekeket nem úsztuk meg, de azt kell mondjam, elmegy, nem fáj. Annyira. Mint egy foghúzás. A színválasztás meglepően szerencsés, jól áll neki ez a zöld, a fekete belső viszont így egy kicsit eltűnik...
Jut eszembe, itt az alkalom egy pótlásra, a fentebb linkelt első poszt írásakor még nem volt meg egy másik HW-példány, amelyet 2010 februárjában vettem, azaz fél évvel később, de azóta valahogy elfelejtődött. Mutatom most:
Igen-igen, a hátsó kerekek itt is túl nagyok, de itt már-már zavaró mértékben. A világosabb árnyalatú zöld szín viszont itt is tetszetős. Összességében egy jó kiállású kisautó, csak a hátsó durvanagy kerekeket tudnám feledni... Ez egy első generációs modell, talán mondanom sem kell, ellentétben a fenti második generációssal. Egyértelműen ez utóbbi jön be jobban. Ja, és ilyen Matchboxokat is mutattam.
Ugorjunk 12 évet!
És egy gyártót is. A Pontiac-ot a most következő 85-ös Camaróval együtt vettem (és szintén nem megyek bele a történelembe, írtam már e típusról is), és ahhoz hasonlóképp ezt sem érheti igazán kritika, minden tekintetben nagyon hasonló kivitelű játék:
A belső itt is fekete, de ez a piros külső miatt eggyel jobban tetszik. Ez már kapott oldalra egy-egy vékony fekete dekorcsíkot is, illetve nagyon szépen kifestették a hátsó lámpákat is. Tükrök egyikre sem kerültek, de a hiányuk nem elviselhetetlen. Nehéz dönteni, melyik IROC-Z tetszik jobban, ez, vagy inkább a MB-változat, ez egy kicsit talán kevésbé elnagyolt, az viszont 8-dot kerekeken hasít ;) Az utóbbi jó néhány poszt Hot Wheels-dömpingje most egy kis időre véget ér, nagyjából végigértünk a friss beszerzéseken... 
FONTOS SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY: vasárnap kint leszek a börzén, lesz nálam nagyon sok nagyon jó cucc, szinte mindet mutattam már itt, de kénytelen vagyok ritkítani. Szóval aki teheti, jöjjön, és aki akar, szóljon előre, mit vigyek neki! És akkor a végére pár klassz régi Camaro-hirdetés - a lapozás után.
Így közel két hónap távlatából megemlékeznék a legutóbbi börzéről is, jobb későn, mint soha. Számomra két szempontból volt érdekes, az egyik az volt, hogy kimentem megint eladni, tehát béreltem asztalt meg minden, a másik pedig az volt, igaz, ez utólag kapott jelentőséget, hogy sikerült végre beszerezni egy régóta erősen vágyott Matchboxot. És ez a Ford Pickup. Még annak idején porsche által olvastam róla a szomszédban, és kitaláltam, hogy nekem kell ilyen. Wild Life Truck is kéne, de majd meglesz.
Kezdjünk egy kis orosz nyelvleckével:
A régi ruszki vasjátékok fél éve szerepeltek errefelé utoljára, de mivel sikerült megint beújítanom egyet, most felveszem a fonalat. A mai főszereplőnk a №15 "Boyevaya Razvedyvatelnaya Dozornaya Mashina" (Боевая Разведывательная Дозорная Машина) - BRDM-1 könnyű úszó-felderítő páncélozott jármű (БРДМ-1), ilyen:
Lényegében tehát egy négykerekű, de úszásra is képes felderítőről van szó, könnyű páncélzattal. A BRDM-1 másik neve egyébként BTR-40P, és 1959-től gyártották hét évig, nagyjából 10.000 darabig. Ha a hasonló posztoknál mindig hivatkozott remek Hungarian Diecast blogra átkattintotok, megnézhetitek az összes variációt a szintén szovjet gyártmányú MB-méretű verzióból, és azt is megtudhatjátok, hogy az én műanyagalvázas verzióm a legkésőbbi az összes közül. Persze nem makulátlan:
És egy jó értékelést is olvashattok a kis páncélosról, amit így én most megspórolok, csak annyit jegyeznék meg, hogy mintha egy kicsit aránytalan lenne az 'utasfülke' előtti orr-rész, valahogy túl hosszúkásra sikeredett. Kerek 1000 forint volt a bolhán, ami nem túl sok.
Így most már tényleg csak két tank kéne a sorozatból...
"Figyeldoda, fater, az milyen csaj már...!"
Első fiam első szülinapja van ma, hepihepi!
Go, Trabi, go!
Utolsó kommentek