A Little Einsteins egy Disney-s mesesorozat, amiről semmit sem tudok. Ja de, nagyon szeretik benne a zenét! Na de komolyan, akit érdekel, hogy eszik-e vagy isszák, itt elolvashat róla mindent. Engem nem nagyon érdekel, csak átfutottam, ugyanis a mai Matchbox a LE főszereplőit viseli magán dekorációként. Porsche hívta fel önzetlenül a figyelmemet rá még a múlt hónap legvégén, hogy a vaterán most kínálnak egy ilyet pakkban, úgyhogy gyorsan írtam az eladónak és megszereztem külön. És egyébként valóban egy MB ötöspakk része volt a kisautó, de az eladó teljesen más konstrukcióban hirdette, de ez mindegy is. Íme:

Nem mondom, hogy túl férfiasra sikerült, de könnyen el tudom képzelni, hogy a Disney Channelen szocializálódott lurkókat meg lehet főzni egy ilyen díszítéssel. A Robotos azért nekem továbbra is sokkal inkább bejön, de ha már volt egy ilyen lehetőség, nem akartam kihagyni... Kellemes pénteket!

Várós:

Nektek is?

Nem is emlékszem, mikor volt utoljára Retroautó a blogon, ugyanis e sorozat autót egyre ritkábban vásárolom. A Latviára azonban régóta vártam, és így utólag már mondhatom, egyrészt okos voltam, hogy nem vettem meg az orosz/ukrán sorozatban jóval korábban megjelent példányok egyikét kétszeres áron, másrészt megérte - ez a kisbusz hasonlóan a Barkashoz vagy a Zukhoz megint csak nagyon szépre sikeredett. Az autó történelméről itt olvashattok, én ehhez nem is értek, hanem inkább írok egy kis személyest:

Valamikor a nyolcvanas évek közepén faterom a MÉM Repülőgépes Szolgálatnál dolgozott, ami gyakorlatilag a budaörsi reptéren volt, és főként mezőgazdasági repülők és helikopterek üzemeltetésével, javításával foglalkozott, legalábbis, ha jól emlékszem. Szerettem oda járni, mert egy csomó érdekes masina sorakozott ott folyton, bent a műhelyekben is, illetve kint a reptéren. Főleg a nyári iskolai szünetekben voltam ott sokat, amikor nem tudtak eltenni máshova, és egy idő után kábé szabadon császkálhattam a vállalat területén, sok ott dolgozót megismertem, ill. ők is engem. Nagyon tetszettek a Dromedár nevű permetező-repülők, a Kamov 26-os helikopterek, illetve természetesen az "Ancsák", azaz az AN-2-es repülők. Két kedvencem volt, az egyik az L-410-es, amely típus egyik példányáról nemrég cikkeztek is szélesebb körben (és volt belőle nekem 1:72-es makettem, ami nagyon jól jött a MB-ok mellé), illetve a "Hjúz", a Hughes 500-as, amelyet Budaörsön akkoriban igen nagy becsben tartottak, ha nem tévedek nagyot, az országba érkezett darabok első példányai itt voltak, és csak később terjedtek el a rendőrségi és egyéb változatok. Polgáriak akkor még nemigen lehettek. Na mindegy, elkanyarodtunk, azt akartam mondani, hogy itt találkoztam először testközelben Latviával, ugyanis a vállalat az apámhoz hasonlóképp gyerekes dolgozók életét megkönnyítendő nyári táborokat szervezett, ami tulajdonképpen egy aktív napközit jelentett. Minden reggel - fájóan korán - összegyűjtötték a kölköket, buszra pakolták őket (minket), és irány Farkashegy! Ott volt a MÉM RSZ-nek egy nagyobb épülete, de a pontos tulajdoni viszonyokat ma sem ismerem, lehet, hogy ez már akkor is a MÁV-é volt, nemtom, mindegy is, a lényeg, hogy ott töltöttem több nyarat is számháborúzással, focival, kirándulással, makettezéssel stb. Többnyire kisebb Ikarusokkal vittek oda minket reggelente, és vissza késő délután, de előfordult, hogy nem volt szabadon normális busz, na ilyenkor jött a Latvia. Amit nagyon szerettünk, mert - főleg az Ikarusokhoz képest - rendkívül csendes, kényelmes és gyors volt. És amikor mondjuk tíznél kevesebben jöttünk össze, akkor még jól el is fértünk benne. Ráadásul a sofőrünk elég jól tolta, szerintem a szülők nem engedtek volna vele senkit sehova, ha egyszer látják, hogy vezet ;) Hát ennyi a személyes vonatkozás, a hosszú bevezető után két rövid mondat, de több részletre nemigen emlékszem, mármint a Latviával kapcsolatban, a farkashegyi élményekről szívesen mesélek tovább privátban... Itt van még egy szép itthoni példány, a kevés hasonló egyike. Nézegettem csak úgy kíváncsiságból a hasznaltautón, mi a kínálat, de nem nagyon vannak. Amit találtam, az egy makulátlan darab, de az már a megfizethetetlen kategória, pedig esküszöm, elfogadnék egy ilyen 'egyterű Volgát' hobbiautónak...

Mutatom akkor az 1:43-ast gyorsan:

Ahogy írtam, szerintem szuper lett, és hát nem vagyok akkora szakbarbár, hogy hibát találjak rajta, de nem is kerestem nagyon. Szerintem egy időre megint rendben vagyok Retroautókkal, ha lesz bármilyen változás ezen a fronton, ígérem, itt szólok először! Addig is szovjet retro autóreklámok a Nyugatnak itt. És persze jók legyetek!

Közszolgálatilag fejlesztem a zenei kultúrátokat, hogy olyan kifinomult legyen, mint az enyém :P

Tecc így korán reggel?

A nagy válság-kiárusítás alatt/után azért még maradt pár Majorette kisautóm, ezek közül mutatok ma egyet, ami egy Alfa Romeo 75 rendőrautó. Az utolsó hátsó-kerekes Alfaként elhíresült típusról pl. az Alfa Amore oldalán olvashattok ismertetőt, vagy perverzebbek a totalcaron egy tesztet, én inkább mutatom a kicsikét:

Alfa Romeo rendőrként szerepelt már erre, de azok újabbak voltak és Polistil-ek, ez pedig már Majorette. A színe érdekes, jóval sötétebb ugyanis a kelleténél, de ettől még rendőrös, sőt, ettől talán még inkább az. A vonóhorogtól pedig egy picit kevésbé. Az első ajtók nyithatók, ami jó, a beltér közepesen részletes, ami nem annyira jó. De a műanyagból kialakított első lámpák nagyon jók, a kifestetlen hátsók nagyon nem jók. Viszont a felnik mintázata megint csak elmegy, sok kortárs Majorette fut ezeken, de az én példányomon a hátsó kerekek olyan furcsán sorjásak, szinte eltűnnek a kis lyukak. Rugózik, gurul, van rajta villogó, tehát összességében rendben van. (Ha meg nagyobb méretű kéne, Zsoltitól venném el az övét. De nem kell. Megúszta.)

De egy szép régi Giulia jobban tetszene...

Ádámtól jött az alábbi levél nemrég:

A párizsi Champs Elysées Peugeot flagship store-ban pihen gyermekkorom kedvenc Matchbox-modellje. (Arra most ne térjünk ki, miért kedvelhettem francia autót 8 évesen, amikor megvolt a 911 is már feketében, ez most mindegy is.) Jó kérdés, hogy tényleg tudott-e 600 lóerőt valaha, de szemlátomást használták néha, némi sérülés, szépséghiba volt a kasznin.

Emitt akkor a képek:

Hát, nem tudom. Érdekes, szép, egy darab autós történelem, de nem tetszik igazán. A beküldést természetesen nagyon köszönöm!

Nem elég szegény tulajnak, hogy szlovák, még rokkant is - a baj nem jár egyedül:

De az ízlése szerencsére rendben van :) Itt van ugyanez kicsiben is.

Wehehe... >:)

Képzeljétek el, pont ma 3 éves a blog. Erre egy olyan képet tartogattam, hogy csak na:

Ha valaki nem ismerné fel a három hírességet, haladok balról jobbra: Hosnyánszky Norbert, olimpiai és többszörös magyar bajnok, no és európa-bajnoki ezüstérmes vízilabdázó, RÁJEN, a szirszarjaim médiabirodalom tulajdonosa, és Szívós Márton, szintén többszörös magyar bajnok, olasz bajnok, Világliga-győztes, illetve kétszeres világbajnoki ezüstérmes, európa-bajnoki ezüstérmes vízilabdázó stb. Na? :) Nem semmi, mi? Nem vagyok egyébként egy alacsony fickó, de a srácok mellett nem csak hogy eltörpülök, hanem még olyan kis nyeszlettnek is tűnök. Pedig kihúztam magam és düllesztettem... Hát, ennyire tellett. Majd később még azt is elmesélem, mikor, hol és miért készült a kép. Addig is minden jót!

Csak úgy:

Származási hely: Posztokhoz 4

Származási hely: Posztokhoz 4

Származási hely: Posztokhoz 4

Remélem, folytathatom...

Azaz inkább A-team Van, a Hot Wheels jóvoltából. Igen, itt van végre, megérkezett az 1983-as GMC furgon az annyira jellegzetes festésével, minden gyűjtő legnagyobb örömére mainline-ban. Az autó tulajdonosa a sorozatban és a filmben is persze B. A. Baracus (aka Bosco), eredetileg a Rocky III-ból és persze a remek tankos Snickers reklámból is ismert ex-sportoló Mr. T megformálásában, akitől később a bunyós Quinton 'Rampage' Jackson vette át a szerepet a remake-ben, és hát így az autót is. Itt az említett reklám:

Van egy kis bajom vele, naná, amellett persze, hogy kurvajó: "tényleg megismered az igazi kínt", ezt mondja a négus Gesztesi Károly mára kissé elcsépeltté vált magyar hangján. Hát szerintem itt a magyar fordítás egy picit béna, vagy a tényleg szó nem kéne, vagy az igazi... Eh, bagatell. Vissza.

Bármilyen férfiatlan is ezt bevallani, de én bizony nem követtem az eredeti sorozatot, egy-két részt talán el-elkaptam belőle, de nem voltam rajongó. (És ugyanez igaz a régi Mission: Impossible sorozatra is, vagy a Knight Riderre, de ez most mindegy is.) Az új (2010-es) film viszont nagyon bejött. Liam Neeson nagy kedvenc, így már csak ezért sem akartam kihagyni, de összességében nagyon laza kis akció-komédiát hozott össze Joe Carnahan, akinek a hat filmjéből öt nagyon tetszett, a legelsőt viszont nem láttam. A nevéhez fűződik viszont a The Hire című BMW-pszeudo-reklámsorozatban alkotott The Ticker című mű, ami szintén nagyon rendben volt - erről a sorozatról valamikor régebben írtam már az említés szintjén, aki nem látta, az feltétlenül nézze meg!

Na, vissza a kisautóhoz - ami nem is olyan kicsi! Oké, nem akkora, mintha mondjuk a Siku hozta volna ki, de az átlag Hot Wheels-hez képest igen csak testesre sikerült. És ezt el kell higgyétek nekem, mert nem tettem mellé semmit viszonyításképp:

Remek kisautó! Nagy öröm, hogy külön dögrács van rajta, nem csak holmi imitáció (már ha sikerül attól elvonatkoztatni, hogy maga a kisautó is egy imitáció), jók a felnik, jó, hogy ugyanakkora mind a négy, jó a festés, mi kell még? Talán az, hogy láthassuk élőben is:

Na minden jót, és ne feledjétek: no plan B! ;)

Egy újabb gyerekkori játékomat sikerült újra beszerezni, aminek az egyik érdekessége az, hogy nem kisautó :) Nyilván nem tudom megmondani, hogy mikori, de az biztos, hogy a gyártásakor még nem ismertük az egyetemen kulturális földrajzot hallgató Michael Jordan nevét, illetve az is biztos, hogy magyar lemezárugyári termék, amit a vateráról sikerült pótolni, szerencsére gyakran feltűnik. Gyerekként nagyon-nagyon szerettem, sokat játszottam vele, de mivel igen zajos játék, az őseim ezt nem nagyon kultiválták. Aztán valahogy elkeveredett az évek során, de jó múltkor felemlegettem valami játékos téma kapcsán, és rögtön meg is született az elhatározás, amit aztán tett követett:

A játék pofonegyszerű: ki kell lőni a kis műanyag golyókat és lehetőleg beletalálni a szintén műanyag kosárba. Ha bent van, az 500 pont. Ha melléesik, akkor annyi pont, ahányas lyukba esett a golyó. Ha az egyetlen piros "labdával" találunk a kosárba, az duplán ér, tehát 1000 pont, ha melléesik, az sem olyan rossz. A kilövő rugója már nem olyan erős, mint fénykorában, ezért egy kicsit nehezebb kosarat dobni, de azért nem teljesen lehetetlen. Doboz nélkül érkezett, a műanyag már egy kicsit kopottas, karcos is, de egyáltalán nem rossz állapotú, az alja gyakorlatilag makulátlan, látszik, hogy valamelyest vigyáztak rá. A vaterán néha látni szarrá rozsdásodott darabokat X ezer forintért, aki azt megveszi, meg is érdemli... Nagyon helyes a kis grafika rajta az önfeledt vidáman kosárlabdázó szocialista fiatalokról (az egyik épp zsákolni készül!), bírom ezt a stílust, A világ és az ember is többek között ezért nagy kedvenc.

Nem hagyom magam, ismét Traction Avant!!!

A Nádor utcából. Azért ez elég jó...

Sam.Joe jó szokásához híven két nem mindennapi járgányt lőtt nekünk:

Egy Morris Marina. Bal kormányos. De ez semmi, mert használati utasítás gyanánt az alábbi videókat is ki kell tennem, idézem: "Viszont ha kiposztolod a Morris Marinát, akkor lécci ezt a két videót MINDENKÉPP fűzd mögéjük, hogy művelődjön a nép! Ha nem ismered nézd _végig_, ismétlem végig!"

VÉGIG, értem?! A másik pedig egy Alfa Romeo, amely a kolléga elmondása alapján első ránézésre is furcsának tűnt, nem értette, miért, de a végén kiderült a turpisság:

Ez valójában egy színházi kellék :)

És akkor egy Hot Wheels a hét utolsó munkanapjára, izomból. Mert ugye Chargerből sosem elég, most már annyi féle-fajta van nekem is otthon, hogy összeszámolni sem tudom, de persze ez a legújabb is kellett. Ha minden igaz, ez egy 1970-es évjáratú Dodge-ot mintáz, amely leginkább a Halálos iramban című film valahányadik részéből lehet ismerős, de biztos nem az utolsóból, mert ott egy másik volt, nem ez. Ennek az érdekessége talán az, hogy jól kilóg a motor elöl, aminek én személy szerint annyira nem örülök, egy kezemen meg tudnám számolni, hány ilyen kisautóm van, de valahogy túltettem magam a tényen, megvettem:

Hát igen, narancssárga. Gondolom, nem akartak rögtön a feketével kezdeni, nehogy Hollywood bekopogjon és nyújtsa a számlát, így majd szépen el lehet nekik mondani, ha kérdezik, hogy kérem szépen, ez nem az, hanem csak egy recolor, tessék megnézni, volt már narancs, zöld és hupilila (ezt hívják jóslófájásnak?), a fekete következett, ezer bocsánat, hogy maguk is pünkt egy ilyet használtak a filmben... (Direkt nem azt tettem be illusztrációnak a poszt elejére.) A hátsó (túl) nagy kerekeket tudnám feledni, de az autó eleje egyszerűen annyira szép ezzel a hűtőráccsal, hogy tulajdonképpen minden mást megbocsátok neki ;)

Ugye?

Ezzel a minap találkoztam a metróban:

Jól látom, ez egy Siku? (Az viszont tuti, hogy december lett! Basszus, mindjárt vége az évnek! És mindjárt megint szülinapos a blog!)

Megint egy új Matchbox következik, egy Aston Martin DBS Volante. DBS-ről esett már szó a blogon például itt, kicsit később pedig itt is, de most elhagyjuk a tetőt, és örvendezünk egy sort (én legalábbis), hogy a MB kihozta ezt a csodás sportkocsit. Igaziban nyilván sosem lesz ilyenem, ezért annak kell örülni, ami van, kicsiben legalább nézegethetem, és még tankolni sem kell bele. Szerintem nagyon jó munkát végeztek a tervezők a lekicsinyítés során, szép és részletes, realisztikus is, külön piros pontot érdemelnek a műanyag ablakból kialakított visszapillantók, a jól választott kerekek és a cizellált belső. A kormány egy kicsit kilóg a sorból, mert bár részletes, mégis pizza - ezen még egy kicsit gondolkodhattak volna. Mint ahogy a szélfogó hálón is talán, ami így olyan lett egy kicsit, mintha valami James Bondos felhúzható pajzs lenne, de kicsire nem adunk, legalább van miről beszélni... Emitt a képek, igyekeztem a belsőt minden oldalról megmutatni:

Remélem, nektek is tetszik. És azt is remélem, hogy a már oly sokszor említett harsány festési tendencia ezt a kisautót a jövőben is elkerüli - bár az Emirátusokban nyilván IRL is lesz (ha még nincs) belőle krómozott vagy neon-zöld kivitel...

Voltunk Gyerekvilág kiállításon, ott lőttem ezeket:

Nem mondom, hogy nem kéne mind...

Akár a múlt héten is mutathattam volna a VW brazil pick-up-ját, de valahogy egyik posztba sem passzolt, így nem maradt más, mint egy külön bemutatás. Oké, ez talán túlzás, nem fogok most oldalakat írni a kisautóról, ami egyébként némileg megosztotta a hazai MB-szcénát, már amennyire én tapasztaltam, ugyanis az elejét a Mattel erősen ellustálkodta. Emiatt sokaknak nem tetszik, de én úgy vagyok vele, hogy egy érdekes autót választottak megmintázásra, és mivel az alap igazi, illetve a megvalósítás is viszonylag életszerűre sikeredett, ráadásul egy VW-ről van szó, nem volt hát kérdés, beszereztem. Oké, az elején a vastag festés alatt alig látszanak a részletek, a hűtőrács így szinte csak tapintható, de a kisautó egyéb részletei szerintem ha nem is feledtetik ezt a gyengeséget, de az összképet mindenképp árnyalják. Íme tehát:

A kerekek meglepően kicsik lettek, nekem leginkább ez tűnt fel. De a platót szépen megpakolták, a kerékívek ilyetén kialakítása is bejön, a festés meg még az elviselhetőn innen. Majd biztos lesz recolor, és bízzunk benne, hogy akkor majd talán jut egy kicsit több festék az első traktusra is. Nekem ez az oké-elmegy kategória.

Vasárnap is témánál maradva - nem is tudtam, hogy CrossTouran is létezik:

Pedig de. Kéne is! Mint ahogyan a szintén errefelé fotózott Egyes is:

Úgy akartam befejezni ezt a posztot, hogy remélhetően akkor, amikor ezt a posztot olvassátok, már az enyémen is szép új tető feszít. Nos már nem csak remélem, az akaratból tett lett, a tettből tető, az eladott kisautókból pedig habzsi-dőzsi a szerelő portáján. Összeszámoltam, jöjjön egy kis matek:

80 pénz volt az új bontott tető, 60 a felszerelése (megint tanultam valamit: az egyik, hogy talán elég lett volna csak ponyvát rendelni újonnan Németországból hasonló áron, mindegy, majd legközelebb, a másik pedig, hogy valaha az én autóm is bírt motoros tetővel, mert a szerelő megtalálta az előző motor részeit beszerelve, de most már mindegy, most tökéletesen működik, gombnyomásra - no nem mintha ennek komoly jelentősége lenne, jó volt nekem manuálisan is, de ha lúd, legyen extra kövér!), plusz 10-ért lőttem egy remek, szintén bontott vonóhorgot, még 8-ért pár belső dolgot a kocsiba, mint pl. új szellőzőrostélyok a széttöredezett régiek helyett, ill. egy hibátlan váltószoknyát, mert az én régim már nagyon rongyos volt. A vonóhorgot is felszerelték, majd az egész kocsi ment műszaki vizsgára (ahol igencsak meglepődtek, hogy cabrióra szeretnék vonóhorgot, ők ilyet még sosem láttak, ennek örömére be is kell mennem az okmányhivatalba valami plusz bejegyzés miatt), de előtte még gyorsan befigyelt egy jobb hátsó kerékcsapágy-csere szükségességből kifolyólag, illetve némi lámpajavítás is, tehát ez az egész móka 240-ben állt meg. Ehhez 170.000 Ft értékben adogattam el kisautókat, így a családi költségvetést "csak" 70 rongy erejéig terheltem meg, ami persze elég ahhoz, hogy karácsonykor karácsonyig csak zsírosdeszkát együnk, de talán sikerül enyhíteni a károkon még decemberben, ugyanis tervezek a 11-i börzén eladóként megjelenni. Ja, közben végtörlesztek is, csak hogy meghittebb legyen az ünnep, szóval ajándékként minden családtag szép rajzokat kap majd :)

Ha más nem, akkor az addigi VWiszlát! Blog azért lesz még, azt nem vitte el az ár.

Mondjuk úgy, rendhagyó szombati poszt jön, ugyanis nem carspotting a téma, hanem Matchbox. A számtalan színvariációból egyet megint kihúzhatok a kívánságlistáról, meglett ugyanis a Lombard St. dekorációval ellátott Bogár is.

Hogy mitől érdekes a Lombard utca San Franciscóban? Hát attól, hogy elég érdekes a tervezése, igen meredek, és a lejutást 8 db hajtűkanyar nehezíti könnyíti, ami miatt az utca igazi turistalátványosság lett. Itt van egy kép, hogy lássátok:

Szóval a kisautó oldalán is ezt a motívumot örökítették meg, stilizálva persze, több-kevesebb sikerrel.

A zöld-lila párosítás amúgy nekem annyira nem jön be, de ez nem kívánságműsor, így adták, így lett meg. A kis VW a furcsa mintázat mellett még azt tudja, hogy rugózik, és ennyi:

Az utóbbi időben történt eladások folytán némileg átrendeztem a sorokat a polcaimon, íme az eredmény:

Nesze neked, VW-invázió! ;)

Ma két db kisautót mutatok, de egy kategóriából: a lendkerekes-szőnyegen-tologatós fajtából. A gyártójuk a német Dickie, egy újonc a blogon. A név ismerős lehet, ugyanis a Dickie játékok szinte minden játékboltban és hipermarketben jelen vannak, és nem csak kisautókban utaznak. A mai nap a változatosság kedvéért 1:24-es Volkswagenek következnek, egy Bogár és egy Polo. Tehát nem Transporter :P Előbbit 3 rugóért, utóbbit 1 ezresért vettem, újként mindkettő 6-700 forint között kerülhetett a 2000-es évek elején. Hát, sajnos ez van, tíz év múlva talán már akár ötezret is megérhetnek... Szóval jöjjön akkor a Bogár, a Polo csak mellékszereplő:

Tök jó kisautó ez! Nagyon kellemes a formája, az arányai, vagányak a felnik és a sötétített ablakok, illetve a hátsó lámpák elhelyezése igazi tuning-verdát sejtetnek. A csomagolás is menő, szerintem egy ilyen játék háromtól tízéves korig minden autóbuzi kissrácot képes megfogni. Nemrég a Müllerben láttam egy nagyon hasonló kivitelű Lamborghinit és R8-ast, egy pillanatra el is időztem felettük, de aztán hagytam őket a polcon, mostanában sajnos pont nem igazán olyan a helyzet, hogy ilyen hosszabb távú befektetésekbe kezdjek. Pedig hát. Kellemes napot, legyetek jók, és készüljetek, mert mindjárt itt a hétvége!

Ha hétfőn Bogár volt, kedden Transporter, majd szerdán megint Bogár, ugye nem kérdés, hogy ma is Transporter következik? (És így akkor a pénteki poszt témáját is előrevetítettem.) Ráadásul nem is egy, hanem egy marék! Az első egy Matchbox, méghozzá Superfast, nem mellesleg bontatlan:

Igazán nagy büszkeséggel tölt el, hogy az enyém lehet a valaha készül 15.500 darabból az egyik, de a Herbie után ez nem nagy truváj, abból csak 10.000 darabot gyártottak :P Aztán itt van a két Greenlight, amelyek a MotorWorld sorozat ötödik hullámában jelentek meg (mint German Edition), és hasonlóan az ugyanilyen Bogárhoz ezek is nagyon pofásak:

Kellett ablakos és zárt is, ez nem kérdés, ez utóbbi ráadásul Firestone-os, ami miatt valahogy még jobban tetszik, szeretem az ilyen életszerű dekorációkat a kisautókon. Szintén zárt és szintén szép a mai utolsó delikvens, ami már Johnny Lightning:

És rendőr, abból is német Polizei. Nagyon aranyos. No és rendőrként természetesen szerepelt már a Matchboxaddikton, dancergee "tollából". Itt a vége, fuss el véle, holnap tehát megint Bogár jön, és ne csüggedjetek, mindjárt péntek!

Mielőtt rátérnék a beharangozott Golfra, gyorsan boldog szülit kívánok apámnak, aki a típus bemutatásakor 45 éves volt - én pedig mínusz 1. Azt írja a magyar wiki, hogy "a Volkswagen cég a Bogár utáni korszakában, az 1970-es évek elején több modellel jelentkezett. Ezek közül a sportosabb modelleket (Passat, Scirocco) szelekről, míg a kevésbé sportos modelleket sportágakról (Polo, Golf) nevezték el." Én mondjuk mindig is azt hittem, hogy a Golf az első csoportba tartozik, az amerikai wiki már egy kicsit eltérően fogalmaz:

The Golf name is derived from the German word for Gulf Stream and the period in its history when VW named vehicles after prominent winds, including also the Passat (after the German word for Trade wind), Jetta (after the Jet stream), Bora (after Bora) and Scirocco (after Sirocco). "Golf" is also a sport, a theme that is shared with the Volkswagen Polo.

Nna. Deriválás ide vagy oda, térjünk a lényegre, Giugiaro mester remekművére, talán egy kicsit meglepő módon finn megvalósításban - egy 1:24-es Stahlberg formájában:

A finn könnyűipar csak két darabbal képviselteti magát a gyűjteményemben annak ellenére, hogy jó ideje küldi az ebay az újabb, újabb és újabb Stahlberg-feltűnéseket világszerte, de az áruk valahogy mindig felkúszik 50 dolcsi környékére, ami a szállítási költségekkel megterhelve már általában túlnő rajtam.

Ezért volt eleddig csak egy ilyenem, és ezért lett csak mostanra kettő. Százalékos növekményben azonban ez nem olyan rossz :) Ezt a példányt 1500 magyar forintért sikerült megkaparintanom, ami egyrészt jó szerencse, másrészt egy jól működő üzleti kapcsolat kérdése, ugyanis az eladójától már több mindent vettem retro-játék témában, így ha befut hozzá valami érdekesség, szokott szólni, mielőtt közhírré téteti. A kisautó nem makulátlan, sajnos hiánytalannak sem mondható, a hátsó lámpák mellett a tanksapka is missing in action, de meg tudom mutatni, milyennek kéne lennie:

Igaz, akkor valszeg egy pettyet többet is érne...

Kellemes napot!

Két Matchbox jön ma, mindkettő viszonylag friss, de más érdekességük nem nagyon van:

A kirándulóbusz egy klassz ötöspakkból származik, így talán ritkábbnak mondható, de itthonról van mindkettő, szerintem még simán beszerezhetők. Aki gondolja, tegye meg, nekem kötelezők voltak. Az említett pakkból egyébként két másik járgányt tartottam csak meg, a Honda Ridgeline-t (ilyenem eddig nem volt) és a kéttengelyes lakókocsit (nekem ez is új), a maradék ment a levesbe.

Kíváncsian várom a további recolorokat!