Virágos jókedv Budapesten.

A Suzuki Swift épp kifutó generációjáról valószínűleg mindenki tud mindent, ezért a típusismertetőt átugrom. Mégis, ha ehhez van kedvetek, kattintsatok ide!

'A mi autónknak' nevezett Suzuki kapcsán úgy éreztem, ez a típus nem maradhat ki a gyűjteményemből, ezért egy ideje be is szereztem belőle egy példányt, és ha már, akkor legalább az legyen Tomica :)

A fenti darab egy abszolút mezei darab, se nem limited, se nem semmi speckó, de még így tudja a nyitható csomagtartót és a kiváló rugózást - a szép festés pedig a ráadás.

Természetesen ebből is készült rendőr variáció, mármint Tomica, de azt csak egyszer láttam az ebayen, akkor is baromi drágán, úgyhogy kihagytam, és maradtam ennél a sportos kivitelnél. Nem is bántam meg. Szép napot!

Ezt az SX4-et nem kímélték:

Figyelem, holnap egy Suzuki kisautó jön a blogon, reszkessetek!

Mitsubishi Pajero már szerepelt a blogon, ezért a címben a 'még'. Egyébként erősen remélem, nincs még elegetek a japán rendőrautókból :)

Újra egy Tomica következik, de a második mondatból talán ezt kitaláltátok. Ráadásul nem is az első Tomica Pajero, ugyanis valamikor régen már szerepelt itt egy zöld, megbújva a többi kép között, de az nem igazi rendőr volt, hanem csak valami hasonló. A fenti képhez azonban annyiban van talán még köze, hogy legalább ugyanaz az évjárat, ugyanis az alábbi még a kereklámpás Pajero:

Itt most nem követtem el azt a hibát, amit a legutóbbinál, azaz nem kezdtem el felragasztgatni az autóhoz kapott dekorációt - és így legalább meg tudom mutatni a matricákat még levonatlan állapotukban is:

Maga a kisautó ezúttal sem okoz csalódást, szép és jó, szokás szerint teljesen rendben van, tökéletesen felismerhető, miről mintázták, a jellegzetes fekete-fehér festésnek köszönhetően pedig az is, hogy ez egy japán rendőr:

A zöldhöz képest a legfontosabb különbség, hogy ez rugózik, illetve hogy filigránabb kerekeket kapott, de az ajtók itt is nyithatók, feltárva a belteret, amelyben a műszerfal kialakítása nem a megszokott:

Ezzel a darabbal 15-re nőtt a Tomica rendőrautóim száma, de még mindig van jó pár a beszerzési listámon, ilyen pl. a Suzuki Swift is, amelyet versenyfestéssel majd holnap be is mutatok, de rendőrként elég ritka, vagy a Mazda 6 nyomozói autó (azaz nem fekete-fehér, de villogós), de ez utóbbi még drága, kivárok, amíg olcsón elérhetők lesznek. Szép napot, jó hetet!

Ahogy már a múlt heti beharangozóból talán sejthettétek, egy Ford Galaxie 500 következik. Amit az autóról tudni érdemes, az szerencsére magyarul is olvasható itt, de ennél sokkal jobb olvasmány Winkler releváns cikke, jó szórakozást! Azért a rend kedvéért mutatok egy igazi Fire Chief-et is:

Amerikában Fire Chief-nek lenni bizonyára menő. (Itthon talán kevésbé.) Odaát ma már inkább batár SUV-okkal nyomják, de annak idején be-bekerült a flottába egy-egy érdekesebb darab is. Mint pl. a Ford Galaxie :)

A vaterán szerváltam ezt a szép régi Matchboxot, hogy az egyébként lassan bővülő vékonykerekű Superfast-sorommal is haladjak. Nem hibátlan, látszik rajta az idő, de az ára ennek megfelelő 2500 magyar forint volt, amit szívesen adtam ki érte. A pénteki Pagodánál azonban lényegesen szebb állapotban van. És így már két olyan kisautóm van, amiben egy sofőr ül :)

Mit mondjak még róla? Természetesen Made in England, fém alul, fém felül, finom kis rugózása van - és persze hátul vonóhorog. Gyönyörű simán gurul, hangtalan, igényes darab, mint majd' mind ebből a korszakból. Az 1966-os első változata még RW, azaz gombkerekű volt, de azokat nem gyűjtöm, összesen egy olyan darabom van. Hátul egyébként a már régebben mutatott Tomica Dodge látható. De ez jobban tetszik... Jó hetet kívánok!

Egyenesen Japánból, egy kollégám ugyanis nemrég ott járt:

(Persze hozott nekem a fotón kívül valami mást is, arról majd később...)

A szokásos vasárnapi autószpottolós poszt, egy Aston V8, természetesen ezúttal is Andrew0807-től:

Porsche pedig egy kollégájának a jóvoltából az alábbi szép piros sorozatot küldte:

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Hej, a mindenit...!

Fárasztó ám egész nap abban a hülye jelmezben ugrálni...

Ezért jár a pihenés:

Jó hétvégét!

ÁLLAT!!!

Hihetetlen egyébként, hogy embereknek mikre nincs idejük...

Neeem, továbbra sem leszünk (ja, leszek) építészeti blog, a mai téma se nem kínai, se nem japán, hanem német, illetve ugye angol, konkrétabban egy Mercedes-Benz 230SL, aka W113. Kicsiben már láthattuk Sam. Joe-nál is, és igen hosszú keresgélés után végre nálam is landolt egy. A még 'Made in England' Matchbox alapjául szolgáló típusról a következőket érdemes tudni: 1963-tól gyártották 1971-ig, hathengeres benzines motorokkal, hátsókerékhajtással, független kerékfelfüggesztéssel, egyrészt pagoda tetővel, amely egy leszedhető hard top volt valójában, másrészt sima vászontetővel.

Itt álljunk meg egy szóra: a Pagoda név onnan ered, hogy így nevezték el az egyszerű, magas és sima tetőt, ugyanis oldalról nézve úgy tűnhet, azt csak úgy fölélógatták, annyira légiesek, kecsesek lettek az oszlopok. Van benne valami...

Pár szép régi kép következik, ahogy kell:

Létezett belőle olyan változat is, amelyen a vászontető "fészke" is eltávolítható volt, így téve elfogadhatóbb méretűvé a hátsó ülésen való utazást, de nem igazán vált be ez a megoldás, így sem lehetett benne elférni. Most komolyan, zavar ez bárkit is?

Kicsiben már mindent leírt róla Joe a közel 3 éves posztjában, így az észrevételeit csak kiegészítem a sajátjaimmal: MB-viszonylatban nagyon élethű, a belső kidolgozottsága azonban tényleg lehetne részletesebb, viszont ezt bőven feledteti a gyönyörű orr, illetve persze a még mindig patentül nyíló-záródó ajtók. Még így ezerévesen is csodálatosan gurul, amiben soha többé nem akadályozhatja semmilyen utánfutó :)

Állapotát tekintve egy közepest megszavazok neki, makulátlan példányt nagyon nehéz 4-5000 Ft alatt találni, pláne dobozost. A Ferenciek terén nemrég láttam kettőt is, de mindkettő nagyon drága volt, és csak egy kicsit szebbek ennél. Így maradtam az angol ebay-nél, mint beszerzési forrás, aminek eredményeként csupán két doboz cigi áráért sikerült a vékonykerekű Superfast soromat egy újabb taggal gyarapítani.

(Mellesleg járt hozzá egy még ennél is kopottasabb, de már jóval szélesebb kerekű sárga másodpéldány, lelapult szélvédővel, ha valakinek szüksége lenne egy jó felújítási alapra, szóljon bátran, minden megoldásra nyitott vagyok!)

De édes...

Tavaly nyáron említettem, hogy kisgyerekként büszke tulajdonosa voltam többek között egy nagyszerű Wartburgnak, amolyan homokozóba való fajtának. Na most az van, hogy újra sikerült beszerezni, tehát itt a folytatása a hasonló témában született korábbi posztnak. Ráadásul nem is egy járgányról lesz szó. De nézzük sorjában!

Az említett Wartyogó olyan 1:16 méretarányú, akkori szemmel óriási, ma már inkább csak helyfogó. Anyagát tekintve leginkább a kerti locsolókannához tudnám hasonlítani, rugalmas és puha műanyag, de a kannához képest szép részletes kidolgozású. Plusz pillekönnyű.

A barátnőm valamelyik nap mondta, hogy fáj a keze, mivel a nyúl csúnyán összekarmolta. Mondtam, azonnal el kéne menni patikába, és ha már arra jársz, hozz már nekem egy üveg sebbenzint is, hogy leszedhessem a Wareszról az odarohadt matricafoszlányokat. Azt mondta, önző dög vagyok :) (Ez mondjuk már a fotózás után volt.)

Emlékszem, az említett gyerekkori példányomat valami kis zsebpénzből vettem Széplakon a ma már nem létező ajándékboltból az állomásnál, és a bringámmal szállítottam haza, szakszerűen a csomagtartómra rögzítve, azaz a csomagtartó rugós része alá téve. Mire hazaértem (kb. 300 méter volt a táv), jól összelapult, de aztán szépen kirúgta magát. Már akkor is úgy gondoltam, hogy a kerekek mérete erősen túlzó, de ha azt nézzük, hogy ez a nemrég szóba került Ezertó Rally-n is elindult versenyváltozat leegyszerűsített megvalósulása, mindjárt nem olyan zavaró. Az akkori darabomat különböző menő versenymatricák dobták fel, erről ezek ma már természetesen hiányoznak. Fém egyébként nem sok van benne, csak a két tengely. Nem úgy, mint az alábbi darabnál, amiben viszont a fém van erős túlsúlyban, ugyanis a szélvédőn és az öt gumin kívül minden már lemezből van:

Hozzávetőleg 1:24-es ITES lemezjáték, a megboldogult Csehszlovákiából. Jó súlyos darab, de nem vészes. Eredetileg a motorháztetőn lévő nyílásba dugott apró kulccsal lehetett működtetni, de kulcs híján ezt nem tudtam kipróbálni - később azonban (vagy párhuzamosan is?) készült belőle mezei lendkerekes változat is. Nagyjából 35-40 éves lehet, amit onnan gondolok, hogy nálam idősebbek is emlékeznek rá, hogy nekik is volt ilyenjük kicsiként. Az enyém világosbarna volt, és elég sokat tologattam az udvari kis homokozónkban, sőt időnként kint is felejtettem, amit a kis Jeep némi rozsdásodással bosszult meg. Ez a példány sem makulátlan, itt-ott látszik rajta némi oxidáció, de innentől jó sorsa lesz, ígérem. Az Autómániából hoztam el egy nagy zacskó feleslegessé vált MB és HW modellért cserébe. Az eladó hozzáállása abszolút pozitív csalódást jelentett, amiért külön köszönet jár - ajánlom tehát neki is az alábbi ajándékképet:

Minden jót!

A tulajdonos egyelőre titkolja, rejtegeti, de a szirszarjaim stábjának sikerült bejutni a legőrzöttebb szobába is, hogy titokban felvételeket készítsen. Erről vajon lesz poszt?

Újabb hiánypótlás, a címből talán kitaláltátok, egy BMW. Abból is egy tető nélküli változat, amelyről már olvashattunk Sam. Joe-nál régebben. Mivel már annyi sokféle 3-as Bimmer van/volt a gyűjteményemben, a Baur-féle cabriót sem hagyhattam ki, így amikor legutóbb az Autómánia felé vitt az utam, már célirányosan kerestem. 800 magyar forint volt, ami szerintem tök baráti, az autó szinte makulátlan. Ilyen az igazi:

És akkor ilyen ez a Matchbox megvalósításában, sokkal kisebb méretben:

Alul-felül fém, közte némi műanyag, viszonylag szép belső, és viszonylag elfogadható rugózás. Megint csak viszonylag részletesre tervezték az elejét, de a hátsó traktusra elfogyott az ihlet, a lámpák csak jelzésértékűek, az öntési hibáról már ne is beszéljünk... Cserébe viszont kapunk vonóhorgot, juhéj!

Ennek ellenére összességében bejön ez a kisautó, cabriolet lévén öröm, hogy a lehajtott tetőt szépen oldották meg, láttunk már a műfajban sokkal gányabb munkát is. Pipa.

Pár nap múlva...

Akarom mondani a papírforma, ugyanis a Retroautós Zuk bizony pont olyan szépre sikeredett, ahogy arra az előzetes képek alapján számítani lehetett. Íme tehát, külön üdvözlettel azoknak, akiknek már herótjuk van az elmúlt jó pár nap francia és japán modelljeiből:

Az egy időben Magyarországon is népszerű (sőt) típus 1:43-as megvalósítása nekem (is) nagyon bejön, impozáns mérete csak hab a tortán, nagyjából minden a helyén van rajta, jó a színválasztás, klasszak a feketére festett félig offroad kerekek rajta, rendben van az egész. Személyes emlékem is van a Zukkal, ugyanis egy általános iskolás osztálytársnőm apukája akkoriban tehertaxizott egy platóssal, és egyszer el kellett mennünk valami könyvtárból átpakolni egy csomó cuccot a suliba, vagy fordítva, nem emlékszem, és dacolva a szabályokkal vagy hatodmagammal a platón utaztunk a ponyva alatt. Csínyből persze be-bemutattunk az autósoknak, és ezt az egyikük annyira nem tolerálta, hogy a belvárosból a Rózsák teréig követett minket, majd ott megállva kiszállt és szóban is hangot adott jogos felháborodásának. Szerencsére az osztálytársnőm apukája megvédett minket, amire rá is szorultunk erősen, mert úgy meg voltunk szeppenve, hogy meg sem mertünk mukkanni. De azért a rend kedvéért utána minket is lebaszott...

Jó múltkor kezdtem el egy kvázi sorozatot itt a blogon, különlegesebb darabokat bemutatandó a gyűjteményemből. Ilyen volt pl. a Batmobile, aztán a Dodge Rampage, a HW Hare Splitter, és még azóta is pár egyéb, amiket nem jelöltem külön a sorozat tagjaként. Most akkor újra felveszem a fonalat, egy igazán érdekes kisautó következik:

A Mitsubishi Lancer EX 2000 Turbo néven ismert autó nem más, mint az Európában annak idején Mitsubishi Lancer EX néven forgalmazott járgány 2 literes, négyhengeres turbómotorral forgalmazott változata. Ez a motor lett az alapja a későbbi VR-4-esnek, amit a Galantból is ismerhetünk, de sokkal inkább onnan, hogy ezt építették aztán az Evo generációkba. Ekkortájt a motor 168 lóerős volt, és durván 15 mp alatt volt képes az autót a 200 km/h végsebességig gyorsítani. Az Ezertó Rally-ra készített versenygépben, ami most számunkra érdekes, ugyanez már 280 lóerős változatban került. Ilyen ez igaziban:

És ilyen kicsiben, hála a Tomica szorgos tervezőinek és a kiváló vietnámi gyártóknak:

Limited Edition, azaz korlátozott darabszámú kiadás, de ezt sajnos sehogy sem tudom számszerűsíteni. Mindenesetre speckó felnik kerültek a kisautó alá, és hihetetlenül részletes festés a karosszériára. Rugózik, nyílik, csodásak elöl a ködlámpák, és teljesen élethűek a kerekek is. Meg úgy az egész. Ez az első ilyen kivitelű Tomica kisautóm, de remélhetően nem az utolsó. A doboz sem a megszokott:

Szerencsém volt a vásárlásnál, ugyanis az eladó Lancer helyett Lanert gépelt az ebayre, így egyedüliként licitáltam rá, és el is hoztam 6 dollárért :) Még szerencse, hogy ezek az ázsiai népek ilyen kis bugyuták...

Andrew0807-től. Nézzük, be tudom-e ágyazni a Picasa albumos képeket! MUKODJ!

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Származási hely: Posztokhoz

Hát, úgy tűnik, működik. Köszönet az utolsó képen látható szerzőnek! ;)

Oroszországból :)

Transformers from repey815 on Vimeo.

Kattintsatok a Filmbuzira, a részletekért!

Mivel PS3 hiányában személyesen nem érint, ezért nem is nagyon kattantam rá a hamarosan érkező Gran Turismo 5-tel kapcsolatos hírekre, képekre, érdekességekre, de most úgy érzem, nekem is meg kell mutatnom pár klassz dolgot. Az alábbi képek hátteréről itt találhattok néhány infót:

Maradok a hármasnál, egyéb híján...

Ha már a múltkor szóba került, illik a Renault 18-ast is bemutatnom egy kicsit. Az R12-est (ami nálunk leginkább már a remek Dacia-reinkarnáció formájában ismert) leváltandó 1978-tól egészen 1993-ig (Európában csak 1986-ig) gyártották (mindössze 18 hónapos tervezési fázis után), mint családi limuzint. Ez volt amúgy a Renault első világautója, a franciaországi produkció megkezdését követően nyolc más országban is gyártották, négy kontinensen. Alapban 1.4-es motorral készült, később lett belőle 1.6-os, 1.8-as is, majd dízel, benzines turbó és turbódízel is. Ez utóbbiak már bizony négycsavaros felniket kaptak, az első kettő a Renault-nál (és egyéb francia gyártóknál is) megszokott háromcsavarosokon futott. Hát ennyit gondoltam a típusról rövid bevezetőnek, most lássuk kicsiben:

Természetesen Majorette. A szokásos jellemzőkkel, minusz nyitható ajtók. Amiért számomra érdekes a típus, az az, hogy bizony ilyenem is volt gyerekkoromban, mégpedig a nagymamámtól. Úgy rémlik, az valamilyen aranybarna színű volt, és az egyik legjobban rugózó kisautóm volt, nagyon szerettem vele játszani. Felnőtt fejjel először a kéket vettem meg, de kopottas lévén csak átmeneti ("filler") darabnak szántam, ameddig nem jön egy jobb állapotú szembe velem. Szerencsére jött szembe, mégpedig az Autómániában, komoly 1500 forintos áron, dobozával és sofőrjével (!):

Bizony, a kisnövésű fószer bent ül, és egykedvűen, az esélytelenek nyugalmával várja az utasokat. Mert nem nyitom ki a dobozt :) A kék ablakokkal közös eredetű lámpák elsőre talán furcsán hatnak, de nekem nem rontják az összképet, a franciák úgysem normálisak, tehát végülis simán elfogadható...

Na minden jót, éljen a péntek!

Találós kérdés: miért kerültek szoftosabb Siku-kerekek a régiek helyére?

Megoldás a hajtás után.

Továbbra sem hanyagolom a Renault 5 témát, ezúttal íme a múltkor említett remek vaterás pakkból egy érdekes (értsd: béna) festésű Majorette GT Turbo:

Mit mondjak, nem a legszebb kisautó a sok közül, pont eggyel kevésbé tetszik, mint a legutóbbi Corgi, de meg kellett legyen ez is. A hátsó lámpákkal nem szaroztak sokat. Méretileg jó nagyra sikerült, ez jól látható a Matchbox-szal együtt készült képen:

De rugózik, szépek az első lámpái, tetszik a hűtőrács, illetve az egész oldalt körbemenő műanyag is, plusz jó pont, hogy a hátulja nyitható. Még szeretném beszerezni a "sima" R5-öst a Majorette-től, illetve a bumszlikerekű R5 Turbót, esetleg a Sikut, urambocsá' a Tomica R5-ösét, aztán elég lesz belőlük örökre.

Harmadik generációs Mazda RX-7 is szerepelt már errefelé, de a tegnapi poszthoz hasonlóan újfent hiányt pótolok, egy Hot Wheels következik ugyanis. Az autó a HW kínálatában 24/Seven néven fut, tehát nem Mazdaként, hogy miért, fogalmam sincs, gondolom, így olcsóbb volt. Pályáztam erre a darabra már egy jó ideje, és ezúttal is egy szaktárs segítsége kellett ahhoz, hogy végre megszerezhessem. (Ráadásul így még meg is mentettem a szétfúrástól.). Íme tehát a gyors japán:

35 éves jubileumi kiadás, amit a fém alj és a speckó kerekek fémjeleznek. A festése olyan Halálos iramban-stílusú, neonos, digitális, tuningos, bizonyos körökben nyilván egészen menőnek számít, nálam inkább a csicsapicsa kategória, de még pont belefér, főleg ekkorában. Az első lámpák a zöld szélvédők műanyagából lettek kialakítva, a végeredmény furcsa, de vagány. És ha már az RX-7-nél tartunk, mutatok még egyet, ami már jó ideje megvan, csak valahogy eddig kimaradt. No és hogy lehessen a típuson belül is rabló-pandúrost játszani:

Igen, a "szokásos" Tomica rendőr. A feliratok azért állnak picit furcsán rajta, mert a Tomica gyakran ad kis kézzel felragasztandó matricákat az autóihoz, gondolom, ezzel is plusz szórakozást kínálva a szorgalmas japán kölköknek, akiknek az iskolai bonsai-szakkörön edződött kézügyessége nyilván igazolja ennek értelmét, nekem azonban a festett felirat jobban elnyerte volna a tetszésem... Ajtók nyílnak, kerekek rugóznak, tök rendben van az egész - ahogy megszokhattuk.

Sayonara!